Békés Megyei Népújság, 1976. április (31. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-18 / 93. szám
Száznegyvennégy mezőgazdasági szakcsoport működik a megyében A kxéfkrttenyésztés, a zöldség- és a gyümölcstermesztés koordinátora az ÁFÉSZ A megyei tanács végrehajtó bizottsága a közelmúltban foglalkozott a háztáji 'gazdálkodással, a kisárutermelés megyei netvsetével. Akkor olyan határozat született, hogy a termeló- saővetteeaetek és az ÁFÉSZ-ek m®guk között osszák meg a szarvasmarha-, a sertés- és a '«satíatten vészt és, valamint a zöWség- és a gyümöicstermesz- tés szervesését, koordinálását. A tsz-ssövetségek és a MÉSZÖV keedeménveaésére a vb-határo- zattoól adódó feiadatokben olyan megáftepodás született, hogy a szarvaemarh«- és a sertéstenyésztést a termelőszövetkezetek szervezik saját területükön a tsz-tagok és a nem tsz-tagok körében. Ugyanakkor a kisállattenyésztés, a zöldség- és a gyümölcstermesztés segítését, az árufelvásárlást és -értékesítést az ÁFÉSZ-ek vállalják. A Békés megyei MESZÖV-ben már el is kezdték egy ötéves program készítését vállalt kötelezettségük minél jobb ellátására. Képzőművészeti kiállítás Battonyán Battonyán, a Mikes középiskolai klubban szerdán nyitották meg Mladonyiczky Béla békéscsabai szobrászművész kiállítását. A bemutatott anyag az utóbbi nyolc év termésének zöme. Az érdeklődők láthatnak itt köztéri méretű szobrokat, kisplasztikákat, érmeket. Külön érdeklődésre tarthat számot a Mikes Kelemen Gimnázium és Szakközépiskola számára készített Mikes-plakett. A megnyitóra összesereglett diákok zsúfolásig megtöltötték a klubhelyiséget. Néhány szavas üdvözlő beszéd után a művész ismertette életútját A találkozó kettős meghívással zárult: Mladonyiczky Béla a klub képzőművész szakkörét műteremlátogatásra, őt pedig a klub tagsága diafilmes előadás tartására hívta meg. A kiállítás része annak a kiállítássorozatnak, amely keretében a gimnázium tanulói megismerkedhetnek megyénk mai képzőművészetével. E program készítése közben megállapították, hogy már 144 szakcsoport működik a megyében. Az utóbbi időben sertéstenyésztő — és -hizlaló alakult kilenc helyen (többek közt: Orosházán, Újkígyóson, Sarkadon, Tótkomlóson, Battonyán, Gyomén, Szeghalmon) és négy juh- tenyésató (Körösladányban, Zsa- dányban, Ecsegfalván és Újkígyóson). Működnek ezenkivül méhészek, nyulászok, baromfi - tojás-termelő és -keltető, libahizlaló, galamb tény észtó, kisállattenyésztő, szóló- és gyümölcs-, valamint zöldségtermelő közösségek. Jellemző ezek munkájára: 1974-ben 78 millió forint értékű árut termeltek a népgazdaságnak, 1975-ben pedig 122,3 millió forint értékűt. Évről évre bővül a tagság száma is. ötezer-nyolcszázról 7 500- ra gyarapodott a tagság ugyanebben az időben. Valamennyi szakcsoportot a helyi ÁFÉSZ-ek karolták fel. Az árrés terhére beruházási, műszaki fejlesztési lehetőséget biztosítanak a kisárutermelők- nek. A MÉSZÖV fejlesztési alapjából nyolc ÁFÉSZ-nek ebben az esztendőben 3 millió forintot folyósított központi pa- lántanevelő-telepek kialakítására. A szakcsoportok általában jól kamatoztatják a különböző címen hozzájuk érkező támogatásokat. A nagyszénásiak 15 millió árutojást adnak. A békéscsabai baromfitenyésztő és keltető szakcsoport tovább bővítette tevékenységét Az orosházi nyúlás szakcsoport ebben az esztendőben 40 ezer vágónyulat ad, melyet exportra 'szállítanak. Tizenhat ÁFÉSZ zöldségtermelő szakcsoportja konzervgyári uborkatermelésre vállalkozott. A békéscsabai gyárnak 115 vagon árut adnak az idén. Az országos szervek Is elismerték e szakcsoportok munkáját. A békéscsabai baromfitenyésztő és -keltető, a gyomai és a gyulai nyúlás szakcsoport a közelmúltban vette át a Báldy Bálint-emlékplakettet. A Be- reczki Máté-emlékplakett arany fokozatát a sarkadiak és a méhkerékiek szerezték meg, az ezüstöt pedig a gyulai és a med- gyesegyházi kertészek kapták. Kitüntetések, társadalmi munkáért Szeghalom nagyközségben végrehajtó bizottsági ülésen tüntették ki azokat a dolgozókat, akik a társadalmi munkákban kiemelkedő sikereket értek el. A nagyközségi tanács elnöke, Kozák Sándor adta át F. Nagy Károlynak, Szívós Lajosnak és Miklya Jenőnek a Békés megyei Tanács által alapított emlékérmet. Elekor jelentette be azt is, hogy a nagyközség a megyében a negyedik helyet érte el a társadalmi munkaversenyben. Népművelők továbbképzése Békéscsabán A Megyei Művelődési Központban 1976. április 22-én, csütörtökön jelentős fontosságú, gazdag programmal várják a megye népművelői munkakörben dolgozó aktíváit. Dr. Ortu- tay Gyula akadémikus délelőtt • 10 órától tart előadást, A magyar néprajzi kutatások eredményei, a népművészet és a közművelődés kapcsolata címmel. Tizenkét órától a Népművészet Mestere címmel kitüntetett megyénkbeli művészek tartanak bemutatót. Kádár Ferenc Dévaványáról népi hangszeren játszik, Nyisztor György és felesége méhkerékiek, népi táncokat táncolnak, a szarvasi Tomasovszki Mihályné népdalokat énekel. Az előadás szünetében népművészeti kiállítást láthatnak a résztvevők. A továbbképzés házigazdája: Beck Zoltán, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum munkatársa. Vita — egymásért „Rendezni végre közös dolgainkat ...” A jól ismert sorok makacsul, újra meg újra helyet követeltek maguknak fejemben, gondolataim között. Mezőhegyesről tartottam haza épp, szerettem volna felüdülni az eső- szagú szürkületben. De nem hagyott a költő — a mezőhegyesi , vita résztvevőivel karöltve támadt nyugalmam ellen. „Ez a mi munkánk s nem is kevés.” Mi — a Mezőhegyesi Állami Gazdaság állatorvosai, agrármérnökei, a község KISZ-tit- kára, a vasipari szövetkezet, a cukorgyár egy-egy fiatal dolgozója, az ugyancsak fiatal könyvtórosnő meg én — megpróbáltuk. A Népújságban március 16-án „Előbb bizonyítsunk, utána követeljünk” címmel megjelent cikk indította el ezt a vitát. Talán nem is kellene írni róla, hiszen az a természetes, ha egy újságcikk gondolatokat ébreszt, vitára sarkall, állásfoglalásra késztet. Csakhogy ebből a vitából mindannyian nagyon sokat tanultunk. Többet annál, semhogy a tanulságokat jogunk lenne magunknak mégőrizni. Pedig nem így indult. A tör" ténethez tartozik, hogy a vita alapja egy nagyobb és több kisebb félreértés volt A „több kisebb” az én számlámon van. Az idézett cikkben, amely arra keresett választ, mit tehetne a KISZ azért, hogy a friss diplomások hivatástudata erősödjön, hogy ott kezdjenek dolgozni, ahol a társadalomnak a legnagyobb szükség van rájuk — nos ebben a cikkben 3 mondaté lett a főszerep. A községi KISZ- titkár szavai voltak ezek: Munkában a Rába-Steiger Ran.kombinátorral készítik elő a talajt a kukorica vetéséhez A kombinátor munkáját Dávid Zoltán irányítja a gyulai Köröstáj Tsz-bcn. IFotó: Demény) „Vegyük azt, hogy a Mezőhegyesi Állami Gazdaság is úgy tudta megoldani a szakembergondját, hogy a jelentkező fiatal állatorvosoknak azonnal lakást adott és hozzásegítette őket az autóvásárláshoz. Éz alapjában véve nem helytelen dolog. Akkor válik csak elítélendővé, amikor a fiatal, aki még nem is bizonyított, előnyös helyzetét szinte zsarolásszerűen használja ki.” Három mondat, amely Indulatokat korbácsolt, viharokat kavart Mezőhegyesen. Először azért, mert — mint utóbb kiderült félreértettem — a fiatal állatorvosok nem azonnal, csak egy-két év elteltével kaptak lakást, másodszor azért, mert autóvásárláshoz nem segítették hozzá őket (sőt a fiatal állatorvosok állítása szerint még a megfelelő kilométerpénzt sem fizeti a gazdaság a munkára használt személygépkocsi' után). Az igazi , „darázscsípést” azonban mégsem ezek, hanem a harmadik mondat jelentette. De miért? Adjuk át a szót a vita résztvevőinek ! Szegi Szabolcs — a gazdaság agrármérnöke: Nevezzük nevén a gyereket. Kire vonatkozik a gazdaság öt állatorvosa közül az, hogy „még nem is bizonyított, előnyös helyzetét szinte zsarolásszerűen használja ki”? Bálint Éva — könyvtáros: Semmi esetre sem az állami gazdaság állatorvosaira. Ez egy általános megállapítás, amely szerint el kell ítélnünk azokat, akik az úgynevezett „hiányszakmákban” dolgoznak s ezt kihasználva követelődzve lépnek fel mielőtt még bizonyítottak volna. Dr. Kovács Vilmos — állator- orvos: A gazdaságban mégis úgy értették az emberek, mintha ránk vonatkozott volna. Meg is mondták. Pedig itt követelőd- zésről szó sem volt. De érthető, hogy ha valaki nem mezőhegyesi és idejön dolgozni, annak lakásra van szüksége. Kovács Katalin — a cukorgyár KISZ-titkára: Gyárunkban is jó néhány fiatal dolgozik. Technikusok, szakmunkások. Ok hiába kérnek lakást, a gyár nem tud nekik adni. Mégis maradnak, dolgoznak becsülettel. Dr. Sümegi László — állatorvos: Én három évig laktam itt Mezőhegyesen albérletben, vaságyon. Öten, hét állatorvos helyett dolgoztunk, mégis itt vagyok a feleségemmel, gyerekekkel, pedig Pestről jöttem. Nem éreztem egyébként, hogy az a megállapítás ránk vonatkozna. Én csak azt nem tartom helyesnek, hogy a fiatal diplomásokat megszólja a cikk azért, mert távol maradnak a KISZ- től. Egyik ’ok az, hogy sok a munkánk, a másik meg az, hogy a munkásfiatalok ugyanúgy nehezen vállalkoznak társadalmi munkára, mint mi. Pertics Antal — a vasipari szövetkezet ifjúmunkása: Ezt így nem lehet elfogadni. Most este hat óra van. Akár most is eljöhettek velem, a szocialista brigádok mind ott vannak. Már két hete dolgozunk társadalmi munkában az új játszótéri berendezéseken. Ha többet jönnétek közénk, tudhatnátok azt is: nekünk sincs kevesebb munkánk. Érdeklődhetnétek jobban is a község dolgai iránt, hiszen az egyetemen valamennyien aktív KISZ-esek voltatok. Dr. Kovács Vilmos: Az Igaz, csakhogy nekünk a szakma tökéletes elsajátítás^ vált közben fő feladatunkká. Bálint Éva: Csakhogy az egyetemek nem akármilyen, hanem marxista gondolkodású szakembereket, vezetésre alkalmas, politikailag is felkészült diplomásokat nevelnek, társadalmi ösz- szefogással. Sümegi László: Ezt nem a mi fejünkre kellene ráolvasni. Mi maradtunk, bizonyitottunk és dolgozunk tovább. A pedagógusok cserélődnek évről évre. Dr. Papp Jenő — agrármérnök: Ne beszéljünk a pedagógusokról nélkülük. Térjünk visz- sza a cikkhez, mert az igenis ránk vonatkozik és mi elégtételt kérünk... Ábrahám József — Mezőhegyesi Állami Gazdaság: S„e- gi Szabolcsnak a gazdaság „érdekében” ment tönkre szinte az autója, pedig senki nem fizetett neki ezért. Pertics Antal: Megint másról beszélünk. Szinte első alkalom ez, hogy ilyen összetételben itt Mezőhegyesen egy asztalhoz ültünk. Ez itt az alapvető baj. Erről kellene vitatkoznunk. Jobban megismernünk egymást. Hiszen közös a célunk. Kovács József né — községi KlSZ-titltár: Vagyis a vita végére odajutottunk, amit már a márciusi cikkben is elmondtam; hogy „az ifjúsági mozgalomnak a korábbinál sokkal jobban kellene élni azzal a lehetőségével, hogy a felvételi kérelmek támogatásában azokat részesítse előnyben, akikre a diploma megszerzése után is bizton számíthat”. • • • Ismétlések nélkül most már nehéz lenne folytatni a vita felidézését. Lezárni is nehéz lenne. A gondolatok vissza-vissza- térnek önmagukba — elhalni, újrakelni, új gondolatokat szőni. Mit tisztáztunk? Azt, hogy a mezőhegyesi állatorvosok már bizonyítottak, de van is lakásuk — ha nem is azonnal kapták. De bizonyítottak és bizonyítanak más fiatalok is a községben — bár nincs lakásuk. És kiderült az is, hogy van nagyon elfoglalt diplomás Mezőhegyesén, aki aktív résztvevője, sőt alakítója a község közéletének, mint ahogy kiderült az is: tehetnének többet egymásért, községükért együtt is a cukorgyár!, a vasipari szövetkezeti és az állami gazdasági fiatalok. Csakhogy a közös utat közösen kell keresniük! És mi az amit megoldottunk ezzel a vitával? Csak annyi, hogy megvilágítottuk: rendezni Végre közös dolgainkat — ez a mi munkánk. A megoldás is ebben: a munkában — és nem a vitában rejlik. Más kérdés az, hogy a munkát igazán segítő gondolatok csak vitában születhetnek. Olyan vitában, amelyben egymásért vitatkozunk, nem pedig egymás ellen! Köváry K. Péter
