Békés Megyei Népújság, 1976. április (31. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-18 / 93. szám
Akár a makacs Simái Mihály akár a makacs akácok gyökerezve a vak fövenyen tüskéllek és virágzók — májusra fegyverkezem ezer fürt elveszett arcom a tündér méh-sereget — egyszer mind vissza kell kapnom akikért gyökerezek fölsudárodva csak állok nyugtalanságom réveiben örömökre fölpántlikázott majálisoké a szivem ' Hetvenöt éve született Németh László 1901. április 18-án született Nagybányán Németh László író, esszéista, prózairodalmunk kimagasló képviselője. Első irodalmi sikerét 1925-ben a Nyugat c. folyóirat elbeszélés-pályázatanak megnyerésével aratta (Horváthné meghal). 1932—36-ig Tanú címmel lapot jelentetett meg, melyet egymaga írt. Nagy regcny- alkotásai közül első volt a Gyász (1936), amit mély társadalom-ábrázoló erejű további regények követtek, köztük a Szerdai fogadónap (1939), A másik mester (1941), az Iszony (1947), Égető Eszter (1956), az Irgalom (1965). Első színdarabja a Villámfénynél (1937) volt, 1962-ből való az Utazás. Egész sor történeti drámája ismert; VII. Gergely (1939), Széchenyi (1946), Galilei (1953), A két Bolyai (1961), stb. Számos tanulmánykötetet írt, a Sajkódi esték című az 1957—61 közötti esszéit tartalmazza. Életművének jelentős részét alkotta kiterjedt műfordítói tevékenysége. SzefeaHsr* módon lseit szólnom egy most megjelent vékony verseskötetről. Nem érdekes ebben az, hogy a kötet verseit alulírott gyűjtötte, válogatta. Ezt a költő helyett tette, akit barátként szeretett. Amiért illőnek érzem felhívni a Békés megyei olvasók figyelmét, itt és most, több okból ered. Cserhát Józsefnek életében hivatásos kiadónál nem jelent meg verseskötete. Ez a mostani válogatás (Alszik a szarvas, Szépirodalmi Könyvkiadó) hét évvel 1969-ben bekövetkezett váratlan halála után látott nyomdafestéket. Utolsó verseskönyvét 1948-ban „A bal- sai föld” címmel saját maga jelentette meg. E mostani összegező könyv kiadásához hajdani fölfedezője, a Magyar Csillagban bemutatója: Illyés Gyula adta meg azt a támogatást, mely ma is igen szükséges egy „vidéken kallódó költő” — halála utáni — megjelenéséhez. Illés Endre pedig vállalta és elősegítette mielőbbi könyvvé formálódását, az ő minden íróra és műre felfigyelő gondos szeretetével, melyről Tamási Árontól fogva Csoór Istvánig de sokan szólhatnának... Bizonyos szálak Békéshez is kötik tehát Cserhát Józsefet. Az 1937—38-as iskolai évet a békési ref. Szegedi Kiss István gimnáziumban végezte, és 1938 Ajánlás egy költőhöz Cserhát József verseskötetéről júniusában ugyanott tett érettségi vizsgát. Jóllehet ekkor elhagyta e tájat, s nem is igen tért vissza ide, az utolsó évtizedben történt évenkénti találkozóinkon állandó napirendi tárgy volt a békési irodalom Költészetének természetéből adódóan békési vonatkozás verseiben nem lelhető föl. Szó szerint csak Balsa, a szülőfalu említő- dik meg olykor. Cserhát konkrétságában, a miniatűrét festő módszeréhez hasonlatos tárgyi ábrázolásában sem kötődik sohasem helyszínhez. A válogatott kötet létrejöttében is szerepe van ennek a Békésen eltöltött évnek. Ismeretségünk, barát- kozásunk innen adódik. Nem volt az 1937—38-as iskolai évben gimnáziumi ünnepség, melyen ünnepi ódájával ne szerepelt volna. Mint irodalmi érdeklődésű ifjak, közeledtünk egymáshoz; igaz, én némi respekttel, mivel jó négy évvel korosabb volt, amellett már irodalmi lapon szerepelt a neve főmunkatársként. Méregettük egymást, mivel Cserhát „ba- bitsos” volt, jómagam „né- piírós”, volt tehát köztünk némi szikráztató, berzenke- dési pólus. 1939-ben egyik népi irányzatú fővárosi hetilapban ennek hangot is adtam, amikor egy Cserhátat is publikáló antológiáról írtam. Aztán elsodort egymástól a történelem. 1958—59 táján figyeltem fel verseire a Kortárs, az Élet és Irodalom oldalain. Kiderítettem címét, levelezni kezdtünk. Tapolcán volt könyvtáros, amikor 1960. január elsején azt írta, hogy „verseim kötetbe álljanak, kiadódjanak, bizony így illenék”. A szigligeti alkotóház íróvendégei: Fodor József, Földeák, Füsi József, Jankovich, Nemes Nagy Ágnes, Görgey Gábor serkentik már akkor kötetösszeállításra. Tíz év múlt el, s nem volt erre ereje... Akkoriban a nekem tetsző írók — múlé- kony lapokban megjelent — írásait már külön borítékokban gyűjtögettem, így tettem Cserhát verseivel is. Midőn 1969 augusztusában a bukaresti gyorson megállt) a szíve, száznál több verse volt a borítékban. Nagyjából nálam volt a veszprémi Naplónál töltött évtizedben megjelent termése. Mátyás Ferenc kérésére 1970-ben hamarosan összeállítottam egy kötetre valót ezekből, jórészt a mostani kiadványban is szereplő versek kerültek a Magvető Kiadóhoz. Ám a Magvető a nyomdába adás előtti napokban érthetetlen hirtelenséggel, minden indoklás nélkül (lehet, hogy az ösz- szeállító személye miatt?!) „nem vállalkozott a versek megjelentetésére”. Évek múltak el aztán is... Közben elhunyt a fia verseinek megjelenésére várakozó öreg édesanya is. Ezek- után Illyés Gyula újbóli ajánlására vette kezébe Illés Endre a kötet sorsát. Egy zárkózott, érzékeny, sokat csalódott, töretlen hitű, társadalmi elkötelezettségű, önmagát kifejezni gyakran elbicsakló hangon tudó költő java verseit őrzi, hozza nyilvánosságra az „Alszik a szarvas” című kötet. Olyan költészet szava száll hozzánk, melynek írója a vers napszámosának vallja magát, de mint a fellelhető verseinek első minősítője mondom, nem tagadta meg sosem a verseiben csörgedező tehetség nemességét. Varga Imre Németh László: ISZONY (Regényrészlet) néhányperceg látogatás jól belenyúlt az estébe. Amikor az uradalmi lovak a bozót felé eldobogtak, a tornácon már a hold rajzolta ki a mi ottmaradt árnyékunkat. Bo- dolai attól fogva, hogy Sanyi közt és köztem az a néhány hideg ‘szó kiszikrázott, tapintatosabban adta a kedélyest. Nem volt szó többet házasságról; a katonai emlékeikről beszéltek: egy őrmesterről, aki fogkefével mosatta föl a lépcsőházat: a 'herceg futball- szenvedélyérői, hogy futballistákat vesz íöl intézőnek. Sfokkal kevesebb tolakodás volt benne és sokkal több 1 természetes- jókedv, mint eleinte. De az egész mélyén mégiscsak az volt, hogy ő. megvizsgálta a házasságunkat, tudja a titkot, őt még nem téveszti senki- F-em, Még nem nyekkenhetett át a féder a bozót híd- ján, s én már láttam, amint összehajolnak a parádéskocsis mögött. „Na, mit szólsz hozzájuk”?; ..Láttad Nel- lit. amikor az ura odahúzta?” „Azt igazán nem vn” tanácskozott. Azt várta tán, hogy kiszólok hozzá. De én a tűzzel vesződtem, az új kéménylyuk nem a legjobban szeleit; a fa csak bűzöl az alágyömködött ezután. Végre ő jött be hozzám, s nagy fejlófeatva téb- láboit körülöttem. A ládára ült, s a földet bámulva mutatta, hogy tele van nemtetsző gondolattal. Ügy ült ott, mint aki azt vqrja, hogy én kezdjem el neki, magam ellen a szemrehányást. — Azt hiszem, jó volt az uzsonna, — vetettem én hátra a tűz mellől az első szót. — Hogyne, — hallottam a hátam mögül tétován. — Az uzsonna ellen nem lehetett semmi kifogásuk. Én a tűzhely eiött térdeltem, s nem láthattam az arcát. Amikor fölemelkedtem, már az a kínos mosoly ült rajta, amelyet alázatos embereken ölt az eltökélés. t- És mi óllen lehetett? — vetettem oda könnyedén. — Hát például a háziasszony ellen- — húzta szét vigyorra szinte a mosolyt. — Nem voltam elég szives hozzánehéz látni. Nem szereti Sanyit. Hozzáment. mert nőm tehetett mást. Én <tai- nálom szegény fiút; nem lángész, azt nem lehet mondani, de jó. meleg cimbora. Egy rendes asszonv kenyérre kenhette í Volna.” Ilyesmit mond. míg az asz- szonvka a melegébe lapul, s borzongással gondol a szerencsétlenre, akinek rossz, ha mások előtt oda- húzzák. „Én azért Nellit is so inálomi” Sánvi is érezte ezü tán nem ilyen'világosan, de annál több fájdalommal. Hogy én bejöttem a mosogatáshoz begyújtottam, ő meg kinnmarqrlt esv darabkái: a ]mldfóromén, s a tornácláb éles árnyékával juk? — kérdeztem nyugodtan, a vizes vödröt a forraló fazékba belel ottyantva. — Hozzájuk? Hát már amilyen a természeted. Én nem kívánom, hogy a barátaimhoz más légy, mint amilyen általában vagy. Hanem... hisz neked is tudnod kell. — Azt gondolod, hogy hozzád nem voltam elég kedves? — álltam én meg, mert a víz föl volt téve. az edény, a mosogatóban odakészítve. Amíg fölforr: szembenézhetünk. Sanyi megérezte a hangomban a szárny suhogást, s ezembetámadás helyett egy hanggal édesebben oldalazni kezdett. — Nézd Nsllike, én igazán nem kívánom, hogy te a kedvemért ömlengéseket rendezz. Én tu- jobban belesápadt, mint Tudtam, hogy a belöré- Abban a pillanatban a tej- dom, hogy te egész más vártam. Fölfogta, hogy az semre céloz. — De még nem színverőből megint orromlény vagy, mint a többi ő egész világát, szokásait, késtél el — egészítettem ki nakszaladt a tejszín szaga, asszony. Hisz épp ezérc hajlamait mértem föl vele? megvetőn. Még nem — S a következő pillanatban vonzódtam hozzád. De ez — Kérlek — mondta —, mondta ő. — Énbermem már ott is volt a fejem, az mégsem helyes. Hogy ab- Ferkó nem fajankó. Ö az mintha a legnagyobb sérel- öklendező nyakam a piszkán a hiszem ben menjenek én legjobb barátom, — s az met akarta volna kiprovo- kos vödör fölött, el tőlünk, hogy mi nem va- arca gyermekesen ünnepé- kálni egy angyal. — Meg- Mindig roppant nehezen gyünk boldogok. — Kiraka- Íves lett, amíg azt mondta, verhetsz, ugye? Amiért a hánytam. A gyomromnak tot akarsz — kérdeztem én ö a nagy érzéseket, mint barátaid előtt nem voltam valósággal föl kellett nyo- indulatosan. A boldogsá- szerelem, barátság, fiúi hajlandó a nyakadat ha- múlni a torkomba, hogy gunknak... Ez a „boldogsá- tisztelet megható áhítattal rapdálni Hogy a megyében megszabaduljak. Vitába- gunknak” több keserűség- ápolta magában. _ Engem elmondják: Ezért a Takaró szállt férj még nem állt ott gél bukott ki a számon, azonban vitt a fúriám, s Sanyiért hogy meg van ve- elképedtebben, mint Sanyi, mint akartam, s mint ahogy nem tudtam megszánni. — szekedve a felesége. _ De Nellike — dadogta — tudomásom szerint érez- Miért nem mondod, hogy Sanyi csak állt, fakón a mi lelt? — S megpróbálta, tem. Hogy tomoítsam, mécp. ideálod? Ráismertem ben- barna bőrében s zablaként ahogv asszonyoktól látta, a egyszer neki mentem ne a virtusaidra. Eddig rágta a választ. Az én zi- homlokom tartani. Én meg ugyanannak a mondatnak, csak a tanítványhoz volt iáit kitörésem eszébe jut- csak a félkezemmel hárít— Egy vitrint a fogadóba, szerencsém, most már az tattá, mit veszthet minden gátiam a kezét. A rámszaahol ki van téve, kíván- iskolamestert is láttam... kimondott szóval. A fazék- kadó gyengeséggel valami csibb vendégeknek, a tur- békolásunk. Nevetni próbáltam, de Sanyinak csak most ért az előbbi hangsúly a szivéhez. — Na, hisz amennyit te... — mondta, s elhallgatott. Azt akarta mondani: amennyit te turbékolsz, azt kitehetjük. De ő még jobban megrettent attól, ami a szájába szökött. Hisz ez úgy hangzik, minijha ő nem lenne megelégedve az én szerelmemmel. Pedig ő meevan; azzal kürtöli teli a falut. Ijedtében megint engem kezdett igazolni. — Én igazán nem kívánom, hogy mások jelenlétében rajtam lógj; mit tudom: a nyakamat harapdáld. ahogv más csacsi fiatalasszonyok teszik. Nem mondom, hogy nem esne jól. De én belátom, hogy te más vagy. Kárász. mint szegény édes- aoád. S amit ti elvesztek pillanatnyi melegségben, azt visszaadjátok az érzés tartósságéban. Én csak arra kértek, hogy léev tekintettel kicsit az emberek gondolkozására. Ha boldogságunkat nem akarod kitérni' az emberek elé. mórt teszed ki az idegességedet? Maidnem hogy kérlelve volt számomra a legbőszí- percek óta, a fölforrott víz. hogy Nellike értitek ideges mondta, s ha egv megbánó több, s most ez is kinn volt. A csendben én is megret- mostanában. S kezdődhet* szót mondok esókbafulladt Hanem ez a szörnyű ke- tentem visszhangjától. A nek a faluban a hunyorgaáz egész felelősségrevonás. gyetlen volt. Sanyi cigányos kiskonyha falai szinte hi- tások: öt üveg sörben, hogy Az én tejeim azonban tán óvatossága is megfagyott heletlen messziről verték fiam lesz. A mai veszeke* énn ettől a hofeiezéstől ri- tőle. s látni lehetett, amint vissza a vari. elkeseredett dés a világ legtermészete- adoztak. — Én nem tettem fakón, gyilkolni készen szavakat. Mi értelme en- sebb dolga volt most már. semmit — kiáltottam _. emelkedik benne az indu- nek? Minek rámvadítanl S énnekem, ahogy a kenyé riem fai hó borított ennek lat. Most láthattam, hogy a ami körülfog úgyis? Én haszékre lehanyatlottam, a falankőnak a tolakodása, maga módján ő is eltökélt magam is olyan távoli let- nem volt erőm megcáfolni. S én nem is akarom utá- küzdő. — Abban, amiért tem magamnak. A légszívó- Olyan árva voltam a világnnzni ő'.-et com ma, sem te annyira fújsz rá, sajnos sebben elsírtam volna ma- han. Most először még a h'í.-mu-nt. hárm'bnn... sí. nem voltam a tanítványa — Ram, hogy a régi csendes kéz» is jó volt a dereka- nyi ebbe a „fajankóba” mondta remegő szájszéllel, konyhámba visszataláljak. mon„. Vollmuth Frigyes rajza Az egész látogatásban ez ban követelőn zubogott, lelki bágyadtság is tört rám. Hogy én most azonnal véget vethetek ennek a veszekedésnek, s ez j dühtő! fakó ember, leavőzötten, a maga durvaságait szidva kulcsolja maid a térdemet. — Mi lelt? Hát mit gondolsz. Miért hánynak az asszonyok? — böffentem ki két erőltetés közt. szám sz-élén a keserű habbal. Sanvi egy pillanatig a vizesvödör fölé borult arcomat kereste, hogy az van-e a szememben is„ ami a fuldoklásom- ban. Én nem láttam, de éreztem, hogy a pokol feneke és a paradicsom orma közt kell győznie a szállást, az, én öklöndözésem alatt. — Nellike, csakugyan? éreztem hátamon a karját. — Azért voltál hét ilyen ideges? — O én... Annyi jelző jött maga ellen a szájéra, hogy egyiket sem bírta kimondani. Csak szorított, s a melle Vert, mint egy nagy szív az (bl- dalamban. Látszott, hogy mindenre megtalálta a magyarázatot. Az ő könnyűséget szerető lelke fölébe került mindennek, ami közöttünk kifakadt. Egy évig mindent megmagyaráz,
