Békés Megyei Népújság, 1976. április (31. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-18 / 93. szám
KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET ,,Librarius Budensis' Budai könyvkiadók a mohácsi vész előtt Paep Szent Be nedek-jelvénye A könyvnyomtatás hazánkban aránylag korán indult meg, 1473-ban. Hess Andráson, a Budai krónika sokszorosítóján kívül még egy nyomdász működött 1477 és 1480 között, de ennek sem nevét, sem telephelyét nem ismerjük. Feltehetőleg csak kis vándornyomdája volt. A két műhely, melynek termékei közül összesen öt maradt korunkra, nem sokáig dolgozott. Tulajdonosaik sorsáról semmit sem tudunk, csak találgathatjuk, hogy vajon miért szüntették be tevékenységüket: meghaltak, foglalkozást változtattak vagy pedig külföldre távoztak? Utódjuk soká nem akadt. Szakemberben nem lett volna hiány, hiszen külföldön már a XV. század utolsó évtizedeiben számos olyan nyomdász működött, akik — nevük bizonysága szerint — magyar földről származtak, mint Simon de Ungaria, Petrus Ungarus, Petrus de Bartfa (Bártfai Péter), Thomas Septemcast- rensis (Erdélyi Tamás). Valószínűbb, hogy nem fize- tődött ki egy komoly tőkebefektetést igénylő budai műhely berendezése és fenntartása. Ugyanis a leginkább keresett egyházi szerkönyveket a nagy terjedelem, a bonyolult kétszínű, fekete-piros nyomás, a bennük levő fametszetek, hangjegyek , miatt kisebb nyomda nem tudta előállítani. Egyéb munka pedig kevés akadt. A könyvszükséglet azonban megvolt. Elsősorban az egyházakat kellett misekönyvekkel és a papok mindennapi zsolozsmáit, imáit tartalmazó breviáriumokkal ellátni. Mátyás király 1479-ben rendeletet adott ki, hogy a birodalma egyházmegyéiben használt szerkönyveket nyomassák ki.' Kézirataikat egyházi személyek állították össze és azután átadták a kiadói tevékenységet is folytató budai könyvkereskedőknek, akik a kiadást velencei, augsburgi, müncheni nyomdászoknál rendelték meg. 1480 és 1523 közt tizenhárom olyan budai kereskedőt ismerünk, aki kiadó is volt. A könyvek végén, a kolofon alatt megtaláljuk kiadói jelvényüket. A jelvényen néha csak monogram szerepel, néha teljes név, de mindig oda van írva: „librarius Budensis”, azaz budai könyvkereskedő. A nevek mellett különböző képeket is találunk, kettőskeresztet, országcímert és a leggyakrabban Szent Istvánnak, Szent Benedeknek, Szent Adalbertnek vagy más szentnek az alakját. A kiadók közt magyarok is voltak "mint Leonardus de Sassardia (Szekszárdi, Síefanus de Wardia (Várad). A legtöbb müvet Theobald Feger, Urbánus Kaym és Pap vagy Paep (neve kétféle formában is 1 szerepel) János adta ki, Ez utóbbinak 1509-ben kelt végrendelete korunkra maradt. Ebben írta többek közt a következőket: „...adtam egy nyomdásznak, Nikolaus von Frankfurtnak Velencében 100 forintot könyvnyomtatásért, az az akaratom, hogy nyomja ki ezeket a könyveket — a Misszáléról ég a Breviáriumról van szó — és fizessék ki azt a maga idejében, küldjenek neki további 100 forintot, majd ismét 100 forintot, hogy a nyomtatás haladjon.” Jelentős külföldi összeköttetésre vall, hogy testamentumában még két nyomdászt és két bécsi könyvkereskedőt is megnevez, mint akinek adósa. 73 olyan kötetet ismerünk, amelyeket ezek a kiadók adtak ki. Ez a szám azonban a valóságban sokkal nagyobb, talán a többszöröse is az ismertnek. A régi nyomtatványoknál ugyanis nem mindig tették ki a kiadói jelvényt Az esztergomi misekönyv a mohácsi vészig 21 kiadásban jelent meg. ezek közül 12 biztosan budai kiadás, de feltehető, hogy a többi 9 közül is néhány Feger, Kaym vagy Pap megrendelésre került ki a külföldi sajtó alól. Mátyás király törvény- könyvének két kiadása készült Lipcsében. Noha egyikben sincs utalás arra, hogy magyar megbízásból nyomták, mégiscsak ezt kell feltételezni! Emellett számtalan olyan mű létezett, amelyből egyetlen példány sem maradt korunkra. Egyedül a nagyenyedi könyvtár 1848-as pusztulása alkalmából két olyan bujdai kiadó által rendelt könyv lett a lángok martaléka, amelyből egyetlen más példányt sem ismerünk. A 73 műnek nagyobb része, 51 könyv teológiai tárgyú, a misekönyveken, breviáriumokon kívül zsoltároskönyv, magyar szentek legendái, a keresztelési szertartás szövege. A többi tankönyv, nagyobbá- ra kezdők és haladók részére írt latin nyelvtan, de akad köztük didaktika és logika is. Az első, hazánkban nyomtatott könyv, a Budai krónika a magyar történelmet beszéli el, s ez — mint Hess írja az előszóban — „olyan munka, amely minden magyarnak kedves és örömére lesz”. Hogy csakugyan kedves volt, egyebek közt a korunkra maradt sok kéziratos másolat bizonyftja. 1488-ban újra megjelent egy magyar krónika, melyet Thuróczy írt. Brünnben adták ki, s olyan kelendőségnek örvendett, hogy Feger még abban m. évben újra kinyomtatta az augsburgi Rattold nyomdában. Az élelmes budai kereskedők máskor is megjelentettek magyar történelmet. Ezt bizonyítja az Egyetemi Könyvtár 1690-ben készült katalógusának a következő bejegyzése: „Hun- garorum Cronica. Typo Ve- teri. Venetiis, 1483” (Magyarok krónikája. Régi betűtípus. Velence, 1483.) A bejegyzést sem Hess kiadványával, sem a Thuróczy krónikával nem lehet azonosítani s így híradás egy olyan műről, amely a háborús századok során megsemmisült. Vajon hány könyv pusztulhatott el, amelyikről még ennyit sem tudunk!? Vértesy Mikié* Nem jönnek Me Beolvasás Bakos Géza felvételei
