Békés Megyei Népújság, 1976. április (31. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-18 / 93. szám
Egy nap az Elnöki Tanács elnökével Rfetoan az örömben volt részem, hogy április 13-áH részt vehettem Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács elnökének Szarvason tett látogatásán. Losonczi Pál megyénk vezetőinek; Frank Ferenc, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkárának, dr. Szabó Sándor, a megyei tanács általános elnökhelyettesének társaságában meghallgatta Vrbovsz- ki Györgynek, a városi pártbizottság első titkárának tájékoztatóját Szarvas múltjáról és az utóbbi évek eredményeiről. Megtekintette az Öntözési Kutató Intézetet, ahol dr. Kovács Gábor igazgató, országgyűlési képviselő ismertette a tudományos munkát. Az állami gazdaságot Nagy József igazgató mutatta be. A vas-, fémipari szövetkezetben Székely László elnök számolt be. Ezeknek a beszélgetéseknek nagy jelentősége éppen abban áll, hogy nem a protokoláris külsőségek voltak előtérben, hanem a szarvasi élet megismerése; a hogyan tovább tennivalók elemzése, felelősen és elméi yfllten. Az Elnöki Tanács elnöke az országos dolgokat jól ismeri, de egy Hyen alföldi kisváros társadalmi és gazdasági elképzeléseinek tudatában, hasonlítási részecskét adhat az országos rendelkezések és azok végrehajtásához. Szép és megnyugtató képet vázolt fel Vrbovszki György Szarvas város fejlődéséről és arról, hogy központi feladat tovább is a lakásépítés. A nemrég épült pártház ablakából is jól látszottak az új lakóházak, éppen úgy, mint a frissen kialakított térség. A gazdasági életből is akadtak példák bőven — pozitívok és negatívok egyaránt. Nem találok jobb megfogalmazást mint azt, hogy az a tiszta kép, melyet az első titkár mutatott be, lehetőséget teremtett az „érvek harcához”. Ne csodálkozzon a kedves olvasó az „érvek harcán” kifejezésen, mert ezt a légkört magasrangú vendégünk közvetlen, mélységesen emberi hangvétele bátorította. Kérdezett, közbeszólt, válaszolt, tanácsot adott és jegyzetfüzetében olykor-olykor rótta a sorokat. Kérdezett ilyeneket: van-e munkásvándorlás az iparban és a mezőgazdaságban; a háztáji gazdálkodásban levő javulást a feltételek megváltoztatása vagy a termelési kedv hozta; az eltelt negyedévben mérhető-e a központi terhek csökkentésére va- ló törekvés a gazdaságokban? A válasz is egyértelmű volt: sajnos a rendelkezések ellenére nagy a fluktuáció, a dolgozók elvándorlása, egy-két forint ráígérésével. Akad bizony akinek a munka — bár tanult szakmáját végzi — nem szép hivatást, hanem csupán kenyér- keresetet jelent. Dolgoznak, mer? kell, de csak annyira, amennyire feltétlenül szükséges. És ha máshol többet adnak, odébbállnak. n háztáji gazdálkodás javulásánál mindkét tényező jó hatással van. Ami az ez év első három hónapját illeti, még nem készült és nem is készülhettek el átfogó értékelések, de mégis a fő folyamatokat tekintve a becslések biztatóak, mind a termelésre, mind a takarékosságra. A teherátháritásokról sok vita volt az üzemekben — bár nem tapsolnak, de bizakodnak. Például a vasipari szövetkezet havi 30 ezer liter üzemanyagot takarított meg fűtőolajból. 3 W 1976. ÁPRILIS 18. A témával kapcsolatban említhető meg, hogy az Elnöki Tanács elnöke éppen úgy érdeklődött a dolgozók keresete, mint az anyagellátás, valamint a mezőgazdaság iránt. Az öntözési Kutató Intézetben különösen a hibridkukorica és az öntözéses termelés iránt érdeklődött. Nem kis derültség kísérte dr. KÖvács Gábor szavait, amikor azt mondta: korábban a marton vásári intézet 98 százalékkal monopolhelyzetben volt a hibridkukorica-mag termesztésében. Most pedig ők adják az ország vetőmagszükségletének 30 százalékát hibridkukoricából. Jó dolog ez — mondta — mert amely -vízben ponty ven. legyen harcsa is, hogy nyugtalanítsa azt. kely László szövetkezeti elnök kitárta a szívét. Szólt a kábelgyár egyeduralmáról, arról, hogy bizony emiatt a múlt évben 100 ezer vasalót nem tudtak leszállítani. Ebben az évben még egy darab alumíniumlemezt sem kaptak. Pedig ha folyamatosan kapnák a szükséges anyagokat, folyamatosan tudnának dolgozni, ez 20 százalékkal több terméket eredményezne. Ez bizony rejtett tartalék! Ha itt ilyen van, hogyan lehet nagyobb üzemeknél? Hányszor 20 százalék vész a semmibe? A tehervállalást ez is megkönnyítené. Ilyen akadályok miatt és a* áj szabályzók szerint különösen kevés pénz jut a fejlesztésre. Persze ennek a sikernek megvan a maga „titka”. 390-en szocialista brigádban dolgoznak — emberi közelségbe kerültek egymással. Szinte már házi mondásukká vált: a véleménynyilvánítás mindenkire kötelező, mert mindenki lehet okos, nem csak az igazgató. A beszélgetői fonata eljutott a húsellátás javításához. Ez megyénk igénye is. A teljes igazsághoe tartozik, hogy ez esetben főként a szarvasmarhatartásról esett legtöbb szó. Arról, hogy a gyepterület öntözése milyen gazdaságos, hasznot hozó munka Régen nem is ajnároz- tuk istállóban annyira a teheneket, hanem szabad ég alatt nevelkedtek, élelmük a legelő volt Aztán egy időben mintha feledésbe ment volna az a kipróbált és bevált marhatartás. (Itt kedélyesen jegyezte, vagy inkább kérdezte meg Losonczi elvtárs: a legeltetésről mór nem is illik beszélni?) Jó lesne valami népszerű megfogalmazást találnom az igazgató válaszának összegezéséhez, de mivel most általában úgy mondjuk: tudományosan határozzuk meg minden lépésünket, sűrítve talán ez áll legközelebb a válasz lényegéhez. Istállóba tereltük a teheneket — nem is akármilyenbe —, korszerű állattartó-,, üzem be” és a munkafolyamatokat gépesítettük. A hús nem lett jobb csak az egy kilogramm előállítása alaposan megdrágult. Közben a legelők egy része gondozatlan, majd kihasználatlan maradt — pedig a legelő abrakpótlás nélkül is elegendő. Megoldás lehetne a legeltetésre alapozott húshasznú szarvas- marhatartás. A legelő öntözése megoldható és ami mellette szól: fél hektárnyi feljavított legelőn egy tehén és szaporulata egész évi teljes takarmányszükségletét megtermeli. Persze so- pánkodással nem nő a gyepterület ... Az állami gazdaságban is sók szó esett a hús- és a tejtermelésről. A köztársaságunk elnöke azt kérdezte: a Hereford húsmarháról mi a véleménye, elterjeszthetjük? Az igazgató, Nagy József nagyon megfontoltan ezt válaszolta: kistestű, 450—480 kilogramm hízómarha lesz belőle. Kitűnt, hogy ennek a fajtának is valóban a „vadon”, a legelő a mindene. Szóval nem is olyan könnyű az a gazdaságos hús- és tejtermelés. Persze a 2500 hektáros rizsföldön sem véletlenül értek el olyan nagy termést. Ez az állandó kísérletezésnek az egyenes következménye. Persze itt is a legfontosabb tényező az ember, aid a földeket gondozza, műveli és a terményt időben betakarítja... B vas-, fémipari szövetkezet eredményei lapunk olvasói előtt jól ismertek./ Gyakran számolunk be az országban és külföldön is nagy sikert aratott csilláraikról, lámpáikról, a hőszabályzó vasalóikról. Inkább helyette arról, ami ott. a beszélgetés és a látogatás során elhangzott. Arra a kérdésre: milyen az áruellátás, Szé' Losonczi elvtárs nem vigasztalásképpen említette, de a szerződések határideje szigorú, és kötelező korrektséget feltételez, mert ha az alkatrészek elmaradnak, sok termék előállítása háttérbe szorul. Sajnos a szankciók nálunk sokszor elmaradnak. Az ilyen beavatkozás mindig kíméletlen, ám szükséges. Ahogy a beszélgetés orsója pergett, úgy jöttek elő; mit lehet tenni a. gazdaságtalan termékekkel? Gyártsák vagy ne gyártsák? Székely László szerint nekik egy ilyen termékük van, a húsdaráló. Egyedül gyártják az országban. Olcsó. Egy nvakkendő áráért két húsdarálót vásárolhat, aki akar. Évente 200 ezret gyártanak. Mit tegyenek? Emeljék az árát? Bz államfő szorgalmasan jegyezte a „panaszt”. Természetesen az áremelés nem lenne célszerű. Talán inkább az, ahogy ott megfogalmazódott: ha olyan gazdaságtalan termék megszüntetéséről van szó, amely a lakosság ellátásában fontos szerepet játszik, elengedhetetlen, hogy a felettes hatóságok is állást foglaljanak; mégpedig gyártsák tovább valamiféle támogatással — vagy importból szerezzék azt be? Azért azt is hozzátették hogy a mi gazdaságpolitikai elhatározásaink keményen reálisak és egy kicsit izzadni kell megvalósításukért. A kapitalizmus sem azért halódik, hogy itt nekünk ne kelljen izzasztó erőfeszítéseket tenni. Meg hogy megnyugtassuk magunkat; mekkorát fejlődtünk a hajdani elmaradottsághoz képest. Fejlődésünk további láncszeme: a határozatok céltudatos fegyelmezett végrehajtása. Ez mindenkire vonatkozik, mert a termelés óriási társasjáték! Íme néhány kiragadott példa a beszélgetéseken elhangzott sok-sok információ közül. Magas szintű látogatás. Így mondjuk, így írjuk, s mennyire egyszerűbb, emberibb volt ez annál, mint amit a szó takar. Példázhatnám igazolásomul azt, ahogyan államfőnk a meglátogatott munkahelyek dolgozóival beszélgetett, életük alakulásáról érdeklődött. Ám mégis legszívderítőbbnek éreztem azt a parányi jelenetet, amely a városi séta közben esett. Két fehérköpenyes hölgy állt meg Losonczi Pál előtt; - Aszódi Jánosné és Fadgyos Sándorné gyógyszerészek. Az egyik brigádnaplót, a másik egy szál szegfűt tartott a kezében. Arra kérték az Elnöki Tanács elnökét, írjon naplójukba. ö mosolygott és odaírta: Losonczi Pál, 1976. április 13. A járdaszegélyen álló emberek megemelték a kalapjukat az asszonyok, gyerekek integettek: viszontlátásra, viszontlátásra! Rotskár J árvas A* ÖKI-ben ér. Nagy Zoltán tudományos munkatárs és dr. Korács Gábor igazgató a villa ny pásztor-felszeretést mutatja ar. Elnöki Tanács elnökének Az állami gazdaság húsüzemében Medvegy József, a Ságvári Endr« aranykoszorús szocialista brigád tagja köszönti a vendéget Or. Szalóki, Sándor a viz hasa- Rurieska Andor a rizs minő- nosítását mérő műszert mu- gégéről beszél tatja A látogatás utolsó állomásán, a vas. és fémipari szövetkezetben éppen a negyedik brigádnaplóba írja nevét az Elnöki Tanács Elnök« {Fotó: Demény Gyula)
