Békés Megyei Népújság, 1976. április (31. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-18 / 93. szám

Üzemajtón túl és innen

Harmincéves ^ szövetkezet Gyulán, a szabóké. 1946. szeptember 10-én huszonnégy mester és segéd alakította és ha most, 1976. áprilisában kérdezzük, hányán is vannak, a válasz meglepő: 444-en, és még hozzá 106 gyes-en levő kismama.

Exportüzem. Huszonötmillió forint volt tavalyi bevételük nyugati exportból. Egymillió a belföldi értékesítésből. Kétemeletes üzemházat építettek. Gépekkel együtt 36 millió forint. Harminc év a történelemben, mondják, semmi. Még egy villanás sem, alig meghatározó. De ez a harminc év kivétel. Az utolsó harminc év mindenben kivétel. Ez nem villanás, ez évszázadok sűrűsödése három évtizedbe.

Amikor huszonnégyen összejöttek, hogy befizessék 10 forintos üzletrészüket és aláírják a jegyzőkönyvet a megalakulásról,/a huszonnégyszer tíz forint valóságos vagyonnak tűnt. És mi akkor a 36 millió, amit beruháztak? És mi a 25 millió, amit exportból kaptak?

„Megszokott dolog", mondja a világ legtermészetesebb hangiján Szabó Ferencné, a szövetkezet párttitkára. „Erre már csak nagyon ritkán figyelünk oda. Pedig mondhatnánk többször is... Találhatnánk alkalmát, ahol arról esik szó: milyen volt a kezdet? Hogy akadt, aki helyett más fizette ki a tíz forintot. Hogy . örömmámorban úszott a szövetkezet, amikor megkapták az első, nagy megbízatást: varr- janak a MÁV-nak több ezer vasutas egyenruhát.”

Ha bevalljuk, ha nem, változott a világ. De a világ csak úgy változik, ha az emberek változtatják. Jól is, rosszul is. Mert ha mindig csak jól változna. hol is lennénk? Huszonöt- millió az exportbevétel, és „nem lehet a húszegynéhány KISZ- tag felét összehozni valamire”. Ezt Elek Irén, az „ügyeletes” KISZ-titkár mondta pár hónapja. Miért ügyeletes? Mert most éppen ő vállalkozott rá, hogy titkár legyen. Bár csak sokáig az lenne, évekig! De ilyenre nem volt még példa a gyulai szabóknál. Hírlik, hogy máshol sem.

Miért?

..Miért?” kérdezi vissza Szabó Ferencné, a párttitkár. „Most

meglepődik, ha azt mondom, mi vagyunk az oka. Felnőttek. Hogy

a késznél is készebbet akarunk adni a gyerekeinknek, hogy rátartiságból licitáljuk túl a szomszédot, az ismerőst: ha az négyezer forintos motort vett a fiának, mi ötezresei veszünk. És higgye el, nem igaz, hogy azért alakultak így a dolgok, mert a mai szülő önmagát is kárpótolni akarja a gyermekében. Hogy amit ő nem kapott meg, most sokszorosan megadia. Erről szó sincs. 'Ez nem egyéb önámításnál. Azért halmozzuk el a fiatalokat. mert szeretünk többnek látszani, mint más. És tehetjük...”

Hanqyaboly. muiíó érv

összecsapásának lehetősége. Mert Szabóné sem állítja, hogy ilyen egyoldalú lenne a ’ dolog. De ezúttal minek hozzátenni: a fiatalokra nem a hosszú haj és a nvűtt farmer a jellemző, hanem... Aztán néha a hanem-re is olyan csattanós választ kap az ember, hogy nézheti magát.

..A közömbösség, ezt kellene száműzni valahová. Hiába nézem én boldog, megelégedett szemmel azt a fél tucatnyi KTSZ-fiatalt (ahol több száz fiatal dolgozik!), amikor több tucatot semmi nem érdekel. Mondok egv példát: rettenetesen kínos öelyzetb" kerültünk. Azt mondiák a KTSZ-es lányok, alakítanak egv röolahdacsanatot. Kosza, vettünk labdát, a szövetkezeti bizottság edző után futkosott Előseör összejöttek 14-en.

Másodszor négyen-öten, aztán abbamaradt az egész. Kérdeztem az egyik lányt: miért? Mert az edzésen nincsenek fiúk, hangzott a válasz. Még szerencse, hogy nem vettünk egy csapatra való felszerelést.”

Jó kis üzem pedig ez a szabóké! Bizonyíthatnám százféleképpen. A pártszervezetben nincsenek sokan, de jó a közösség. Tettrekész, vállalkozó szellemű. Szabóné mondja, hogy régen tudják: ahhoz, hogy többek, még jobbak legyenek, egyetlen út visz el: az emberek belső világának formálódása. Tisztulása, alakulása, a jóra törekvés. A lelki gazdagodás.

„Mondjam azt, hogy egy határozat megvalósulása a sok közül, a közművelődési frontáttörés ? Érzem, hogy nagy szavak ezek így és túlságosan hivatalosak. Ezért inkább úgy mondom: a művelődés. Másabb, mint az iskolában, mert akárhogy nézzük, az ember önmagára van hagyatkozva, önmagénak kell döntenie, mit akar, mit szeretne, mi az, ami szórakoztatja, mi az, ami valóban érdekli? De, hogy milyen lesz ez a döntés, és folyamatos lesz-e az egész, ahhoz már másokra is szükség van. Például a pártszervezet tagjaira. A taggyűlésre, ahol leírtuk és elfogadtuk: mit akarunk tenni a közművelődésért?”

A leqfontosabbolc; öt

éves ciklusra szerveztek pártoktatást. Részt vesznek az előadásokon a pártonkívüliek is, velük együtt 55 a létszám. Az idén a nemzetköz! munkásmozgalommal ismerkedtek, jövőre gazdaságpolitikai kérdésekről szólnak majd az előadások. A TIT-el együttműködve tartják meg az SZKP kongresszusának ismertetését, az eszmecserét a világ dolgairól. Művészeti sorozat kezdődött, következő vendégük Koszta Rozália festőművész. A KISZ-oktatásra harmincán jelentkeztek, ez az ifjúsági vitakör. Elhatározták, hogy fellendítik a brigádmozgalmat. Sikeresen, bár a négy brigád létszáma még most is az összlét- szám tíz százaléka alatt van. A fiatalok klubszobát kaptak, tárgyalnak a szakszervezeti könyvtárral: rendezzenek be letétit ebben a klubszobában. Már könyvtáros is lenne. Sokan járnak szakmai iskolákba, felsőfoktól a szakmunkásképzőig. Mind össze hat 40 éven felüli dolgozónak hiányzik az általános iskolai végzettsége. Eldöntötték, hogy kuturális aktíva-bizottságot alakítanak. Egy éve volt szó erről, de még nem sikerült ösz- szehozni. Mondják: vállalják, szeretik ugyan a társadalmi megbízatásokat, de hosszú távon már nem. Az asszonyok sietnek haza. A lányok is, persze.. Rendszeres jegyvásárlók a várszínház előadásaira, szeretik a szakmai üzemlátogatásokat ki rándulással egybekötve, és évente legalább egyszer gondolnak a nyugdíjasokra is. Ezekre a szövetkezeti bizottság tervezi az anyagi fedezetet. Nem lehet panasz.

„Jó lenne többször elmondani,

honnan jöttünk. És nemcsak azt látni, hová érkeztünk. Nemcsak a 36 milliós beruházást, hanem az 1946-ban összekapart 240 forintot is. Valaki azt mondta egyszer: össze kellene gyűjteni a régi emlékeket, emlékeztetőnek. A legjobb nevelés a múltra emlékezni. Szigorúan, őszintén, nyíltan, úgy, ahogy volt. Akkor sokan elgondolkoznának, el a tizenévesek, huszonévesek, a középkorúak: lehet, hogy azért berreg olyan szépen a drága japán gép, mert voltak huszonnégyen, aki egy-két ócska Singer- rel kezdték? Mert enni kért otthon a család, mert élni kellett? És a jövőt keresni... Ezt, amit ma élünk félezren, ebben a szövetkezetben”,

... Ilyen az élet a gyulai szabóknál az üzemajtón túl és innen. Szép, nehéz és nem kínálja tálcán a milliókat.

Sasa Ervin

Úttörők siavaíóverseny# a békési könyvtárban

A békési városi könyvtár gyermekkönyvtára szavalo versenyt rendezett pénteken délután. A gyerekek két kategóriában versenyeztek. A tíz éven aluliak vetélkedőjét Farkas Margit, a tíz éven felüliekét Környei Csilla nyerte.

A legtehetségesebb

dókból alakul meg a gyermekkönyvtár versmondóklubja, amelynek tagjai az intézmény műsoraiban szerepelnék és közreműködnek a társadalmi ünnepségeket szervező iroda rendezvényein is. A ldub segítségé., re lesz a városi Irodalmi színpad. *

ITI ■ 1 ■ 1 mm m FT

Tengeri kikoto — együttműködéssel

A rostocki tengeri kikötő korszerűsítésével és bővítésével kétmillió tonnával növekedik rövidesen a szén- és vasérckirakodási kapacitás. A munkát csehszlovák és német munkások közösen végzik, s céljuk, hogy április végére megkezdhessék a próbaüzemet az új berendezésekkel

(Panorama DDR felvétel—KS)

wjsac« im ÁPRILIS IS,

I ■■■■••'■■•■■•■■■■■■■•■■••■■•«■■■■■■•■■■■■■■a■•■■■■■■■■■■*! na*

Tízen egy véleményen

• ■■imiiimimuiumhiM

ÚJSÁGHÍR:

Gyulai Józsefet, az orosházi Üj Élet Tsz MSZMP csúcstitkárát. április 4.e alkalmával a Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntette ki.

Nacionálét kellene írni. Hol, mikor, milyen családban született, mikor került a munkás- mozgalomba. Felvetőiét a pártba kik, s miért javasolták, hogyan lett a gépállomási brigádvezélő- bol hivatalnok. A hivatalnok miért vállalta el a városi pártbizottság ajánlatát és kérését: menjen az Üj Élet Tsz-be és szervezze tovább a pártalapszer- vezetet. Felkészültségével. a tőle megszokott kitartó és szorgalmas munkával a szövetkezet kommunistáival járjanak élen a gazdaságilag elmaradott bogái- zói határrész 'felemelésében.

Végig kellene pásztázni életét, kiemelve belőle a párt, a szövetkezet és a maga számára oly jelentős munkasikereket, állomásokat. ahová időről, időre továbbjutott és tovább indult a bolgárzói nép.

A történelmi hűség kedvéért feltétlen meg kellene idézni a legnehezebb éveket, a viharos zárszámadásokat, a jövőt jól sejtő, ma már Állami-díjas elnök és a hitetlenkedők néha go. rombaságba torkolló vitáját, amin évek óta most már csak nevet, mosolyog a tagság. Arról is kellene írni, hogy Gyulai József és a párttagság java, többsége hol állt, mennyire a mát védte ebben a harcban.

Mit. és mennyit lehetne elmondani egy olyan életútról.

amely ugyan tele volt buktatókkal, de az életet hordozó ember nem esett egyszer sem a híná- rosba. Sokat lehetne róla beszélni. Egy életmű összegzése azonban még korai lenne, hiszen Gyulai József javakorabeli. A pórt politikájának alkotó képviselője. az orosházi termelőszövetkezeti mozgalom, közélet egyénisége. Gyulai elvtárs — így mondják, ha hivatalosan szólítják — különben Józsi bácsi a 70 éves nyugdíjasnak, vagy éppen a tizenéveseknek.

Tulajdonképpen milyen ember az Üj Élet Tsz Józsi bácsija? A kérdésre íme itt áll tíz tsz-tag, vagy éppen alkalmazott, párttag és párton kívüli alapjában egybehangzó, de mégis más véleménye.

Zsiga János, a traktorüzem vezetője: „Ennél jobb helyre

nem kerülhetett volna a Munkaérdemrend arany fokozata.”

Pásztor Péterné, a közgazda- sági csoport dolgozója: „Szövetkezetünket sok kitüntetés érte az utóbbi tizenegy esztendőben. A jól végzett munkában Józsi bácsinak is nagy része volt. Örülök annak, hogy a felsőbb szervek az ő tevékenységét méltónak találták az elismerésre.”

Xfj. Rideg Sándorné, a tésztaüzem brigád vezetője: „Hosszú évek óta együtt dolgozunk Gyulai elvtárssal. A férjemnek brigádvezetője volt a gépállomáson. Férjem szülei az Üj Élet Tsz alapító tagjai közé tartoznak. Párttagok vagyunk, így még elvtársi kapcsolat is összefűz bennünket. Amikor hallottunk Józsi bácsi kitüntetéséről, siettünk gratulálni. S tudja mit mondott? Azt, hogy ezt a kitüntetést nélkülünk, a mi .fő munkánk nélkül nem kaphatta volna meg."

Tarapcsfk József műhelyt kisegítő munkás, párton kívüli:

„Jó embernek, közvetlen embernek. egyszerű embernek ismerem. Talán ez teszi öt igazából emberségessé. Nem megy el mellettem úgy, hogy ne legyen néhány kedves szava. De — és ezt is bátran mondom — mióta nagy lett a szövetkezet határa, ide jöttek a csákóiak, a vörös- csillagosok meg a tatársánci szabadságosok, azóta nem látjuk magunk közt olyan gyakran, mint amikor még „kicsik” voltunk.”

Fekete Sándorné csibegondo- zó: „Meggyőződésem, hogy jó munkájával, a szövetkezetért érzett felelősségével rászolgált a magas kitüntetésre.”

Gombkötő József, élelmiszerágazat vezető: „Valamelyik este feleségem letette elém az újságot azzal, hogy olvassam el hangosan az aláhúzott részt. Őszintén szólva meglepődtem, és restelltem magam a család előtt, hogy ezt a tsz számára nagy jelentőségű eseményt nem tőlem tudták meg. Azután megbeszéltük. egyeztettük véleményünket. így amit mondok, nem csupán kizárólagosan az én gondolatom. A szövetkezeti élettel együtt rezdülő embernek ismertük meg Gyulai elvtársat. Velünk van a gondban, segítőkészsége kitartóan végigkísér bennünket napokon, heteken, hónapokon. éveken át. Nem tudom honnan meríti az erőt ehhez a mukához.”

Furák Imréné, baromfigondozó: „Tíz éve ismerem. Annakidején a brigádban együtt dolgoztam a feleségével. Akkor és azóta is gyakran meglátogat bennünket. A szövetkezet előtt álló feladatokat rendszeresen

megbeszéljük • meghatározzuk a mi tennivalónkat is. O is sokat tett a mai szövetkezetért”

Dorrúnkó Sándor üzemgazdász: „Tizenegy éve dolgozom ebben a tsz-ben. Beosztásomnál fogva rendszeresen figyelem a szövetkezet erősödését. 1960-ban 3,3 millió forint volt a tiszta vagyonunk. most pedig 164,7 millió forint. A halmozott termelési érték 5,3 millió forintról ne- gyedmilliárd forintra nőtt. 1965 óta minden év hozott újabb termelési és szociálpolitikai eredményt. Ezekért közösen dolgoztunk, mert volt köztünk egy olyan testület, amely nemcsak kijelölte a feladatokat, hanem elöljárt azok megvalósításában is. Ez a párt helyi szervezete volt. Eredményeink innen és az ő munkájából is fakadnak.”

Nagy Bálint tmk-lakatos: „Mélyről indultunk a 60-as évek elején. Azóta vagyok tsz- tag. Magasra küzdöttük magunkat. Gyulai József mozgatója volt a fejlődésnek, a kitüntetés tehát jó helyre került. A magam nevében csak gratulálni tudok, meg jó munkát kívánni, hogy még jobb életet biztosítson a szövetkezet valamennyiőnk- nek.”

... és a büfében a fehér asztalnál vagy éppen egy üveg sör mellett hogyan beszélnek Gyulai Józsefről az emberek. Heumann Ottónéé a szó: „Ősz óta dolgozom itt. Sohasem hallottam Józsi bácsira megjegyzést. Az emberek kedvelik, s hallgatnak rá. Elismerik vezető” nek.”

Ilyen ember Gyulai József. A kitüntetés tehát jó helyre került.

Dupsi Károly