Békés Megyei Népújság, 1976. március (31. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-09 / 58. szám
Reflexiók R. Törzsök Erika: Bucsa című esettanulmányához Eredni én ifcsen zár fa áz elmúlt esztendőt a Körösmenti ÁFÉSZ Az idén tovább fejleszti a bolthálózatot, jobban elősegíti a kisállattenyésztést és a háztáji gazdaságok termelését A Körösmenti (vésztői) és a Zsadány és Vidéke ÁFÉSZ január 1-én egyesült és most hat község tartozik hozzá. Oláh Bélának, az egyesült szövetkezet igazgatósági elnökének a tájékoztatása szerint a Körösmenti ÁFÉSZ a tavalyi eredménye alapján 5 millió 700 ezer forint nyereséget ért el. Ehhez jelentősen hozzájárult az okányi faipari üzem, amely 600 ezer forint nyereséggel zárta az elmúlt évet, míg az előző időszakban veszteséges volt. Nőtt a kiskereskedelmi és a vendéglátóipari forgalom is. A kiskereskedelmi forgalmat elősegítette a vésztői ABC-áruház, a vasműszaki bolt, valamint az okányi ABC-áruház és a ruházati szakbolt, amely 1974. őszén nyílt meg. A volt Zsadány és Vidéke ÁFÉSZ 1975. évi nyeresége meghaladta a 2 millió 300 ezer forintot. Jelentősen nőtt a felvásárlás, melynek a forgalma elérte a 3 és fél millió forintot. Fontosabb tételt képezett egyebek közt a 28 vagon zöldkapor, továbbá a háztájiban nevelt vadkacsa. Nagyobb volt a kiskereskedelmi és a vendéglátóipari forgalom is, amit főként az 1973-ban megnyílt zsadányi áruház, valamint a bi'narugrai presszó bővítése segített elő. Az egyesült szövetkezet dolgozói átlag 17—18 napi keresetnek megfelelő összegű nyereség- részesedést kapnak. A szövetkezel az idén fontos célként jelölte meg az üzletek nani cikkekkel való jobb ellátását. Tervezi a tartós fogyasztási cikkek házhoz szállításának a A Békéscsabai Centrum Áruházban már hagyomány, hogy március 8-án, a nemzetközi nőnapon a maguk mód ján köszöntik a lányokat, asszonyokat. Az idén a Centrum hétfő keretében megszervezését is, amihez néhány gépkocsit vásárol. VéBztőn, külterületen, a békési út mellett hamarosan megnyílik egy jól berendezett, 150 négyzetméter alapterületű önki- szolgáló élelmiszerbolt. Korszerűsíti a szövetkezet a Körösújfalu felé vezető út mellett levő boltokat. A községben levő szeszfőzdét kitelepíti a szeghalmi út mellett levő épületbe. Zsadányban augusztusig befejeződik a kisvendéglő korszerűsítése, bővítése. Az V. ötéves tervidőszakban Vésztőn — az anyagi helyzettől függően — mintegy 4—5 millió forintért új éttermet létesít a szövetkezet. Az Okányból csatlakozó út közelében új ABC- áruház épül. Ugyancsak ABC- áruház építését tervezik Bihar- ugrán. Körösnagyharsányban sor kerül a TÜZÉP-telep. a kenyérbolt, a húsbolt és a fodrászüzlet rekonstrukciójára. Zsadányban a volt ÁFÉSZ központi épületében tésztaüzem létrehozását határozták el, ahol majd 30—40 asszonynak, lánynak lesz munkahelye. Nagyobb összeget fordít a szövetkezet a régi gépjármüvek kicserélésére, a TÜZÉP- telepeknek pedig egy rakodógépet vásárol. Jobban elősegíti a szövetkezet a zöldségtermesztést, a kisállat- tenyésztést és a háztáji gazdaságok (baromfi, sertés, juh és szarvasmarha) állattartásához' a takarmány beszerzését. Korszerűsíti és bővíti a tántakarmány- raklárakat és a felvásárlóhelyeket. Az ÁFÉSZ szervezésében a napokban juhtenyésztési szakcsoport alakult Zsadányban. mintegy ezer női selyem- és muszlinsálat, valamint 2,5—3 ezer női fehérneműt kínáltak 20 százalékkal olcsóbban. A megvásárolt áru mellé pedig üdvözlőkártyát mellékeltek. A Valóság 1076/2. számában jelent meg a fenti című dolgozat, mely a KISZ által kezdeményezett „Fiatal munkások az építőiparban” című kutatás bu- csai eredményeit összegzi. Már önmagában az a tény, hogy egy olyan kis községre esett a szerző választása, mint Bucsa — elismerést érdemel. És ez az elismerésünk csak nő, amint elmélyedünk a tanulmány településföldrajzi és településtörténeti bevezető részében, melyre okvetlenül. szükség van ahhoz, hogy megértsük a közeli múltat, és a jelent R. Törzsök Erika további érvelése a felszabadulást megelőző évtizedre, valamint az azt követő bő két évtizedre helytálló, reális. Szinte a semmiből kellett falut teremteni, termelő- szövetkezeteket alakítani, majd azokat az 1960-as évek végén egyesíteni Űj Barázda néven. Ettől az időponttól kezdve azonban sok mindenben nem értek egyet a szerző megállapításaival, tehát vitatkozom. Ezt írja: „A település mindig mezőgazda- sági jellegű volt, ma a megerősödött termelőszövetkezettel jelentősége e vonatkozásban fokozódott. A falu általános helyzete mégis romlik.” Ez a megállapítás Bucsára nem vonatkoztatható egy az egyben. Szociális téren azért nem, mert maga a szerző állapítja meg, hogy a termelőszövetkezet megerősödött, sok házat renováltak, tekintélyes az újak száma, a bútort modernre cserélték, az öltözködési kultúra is feltűnően jó! Egészségügyi téren megint sántít a megállapítás, mert az új orvoslakásban a körzeti ellátás orvossal, házi betegellátóval, védőnővel — a lé- lekszámhoz viszonyítva — nem rosszabb az országos átlagnál, sőt! — jobb. Kulturális ellátott-, ság: új a művelődési ház, és? benne a szélesvásznú filmszín-í ház jó látogatottsággal. A köz-] ségi könyvtár — ahol a közel-: múltban létesült zenei részleg —: az ifjúsági házzal egy fedél alatt: működik. A íelsőlagozatos tanulók egy Iskolatelepen tanulnak, nincs váltott műszak, az alsó tagozatban két új tanterem létesült. Kereskedelmi ellátottság: a helyi ÁFÉSZ erőfeszítése nyomán (új önkiszolgáló bolt, a meglevő korszerűsítése, hűtőpultok) lényeges javulás történt, ami az egyesülés óta csak erősödik. Véleménykülönbségünk neu- ralgikusabb pontja azonban még most következik. Messze nem tudok ugyanis egyetérteni azzal, hogy az Űj Barázda Tsz jelenét vizsgálva, szinte minden a melléküzemág megszűnése körül támadt pro és kontra vitákra koncentrálódik, szem elől tévesztve egy mezőgazdasági üzem igazi funkcióját. Mintha annak a kezdetben 300, majd egyre kevesebb ingázónak (a tsz égisze alatt!) az lett volna a legfontosabb feladata, hogy kubikoljon és parki, rozzon, építőipari tevékenységet folytasson. Nem vitatom, hogy a másfél, kétmillió jól jött a termelőszövetkezetnek. Afelöl sincs kétségem, hogy volt helye a családban annak az öt-, hatezer forintos havi keresetnek. De arra vajon gondolt-e már valaki, hogy milyen bérfeszültségek támadtak a tsz ingázó és itthon dolgozó tagjai között? Vagy arra, hogy a termelőszövetkezet munkaerőgondjait éppen a melléküzemágban dolgozók teremtették meg azzal, hogy mintegy „példát mutattak” arra, hogyan kell, és hol kell pénzt keresni. Csoda-e, hogy az ingázók száma egyre nőtt? Nem csoda. Az is elgondolkodtató, hogy egy olyan termelőszövetkezetben, ahol számtalan hektár fekszik élővizek mentén, annyira ne legyen megoldott a zöldség- termesztés, hogy a falu szükségleteit sem tudja kielégíteni. Olyannyira nem, hogy saját üzemeltetésű zöldségboltjában maszek bolgárkertészektől vásárolt árut is értékesít. Azoknak kisüzemi módon is kifizetődő? Vagy vegyük a gyümölcsellátást. Tíz évvel ezelőtt még nem volt ritka a hat-, nyolcvagonos jonatán, starking almatermés a tsz gyümölcsösében. Szilva pedig annyi termett, hogy teherautó-számra hordták még Budapestre is. És mi van ma? Az almás erősen hanyatlóban, szilvafa mér csak mutatóban. Itt feszül az igazi ellentét a melléküzemág és a rendeltetésszerű funkció között. Mindez persze nem akarja lakkozni a foglalkoztatási gondokat. Bár ebben is történt egy és más. Kosárfonó-, szőnyegszövő-, varrórészleg — helyben. És Karcagon a szerszámipari művekben, ahol sok ember talál tisztességes munkát. Az ingázás azonban még hosszú ideig tény marad, hiszen nem lehet a legapróbb községekben is gyárakat, részlegeket telepíteni. De az ingázás tényéből levezetni az alkoholizmust — ahogy ez a személy szerint meg nem nevezett interjúk szövegéből nem egyszer is kicseng — enyhén szólva merészség. És ezt nem a mundér rossz értelemben felfogott védelme diktálja nekem, hanem az a több mint másfél évtizedes helytörténeti tapasztalat, mely arról győzött meg, hogy az itt élő emberek óriási erőfeszítéseket tettek és tesznek azért, hogy behozzák azt a hátrányt, melyet a történelem átkos öröksége út- ravalóul nyakukba varrt, s meg- küzdjenek azokkal a nehézségekkel, melyeket a viszonylagos zártság naponta támaszt. Szólni róluk csak a segítő szándék és a tisztelet hangján lehet. Szilárd A dim Társadalmi tudat köznapi tudat Nőnapi ajándék a Centrumban Ebben az évben megépül Bicskéig a Budapest—Hegyeshalom vasútvonal korszerűsített szakasza Az új pályán a kanyarok ive lehetővé teszi, hogy a szerelvények 120 km-es sebességgel haladjanak (öiri Foto — Bisztray Károly íelv, —KS) A pálya nem lesz akadály ÄH VAN a tudatban? — teszi fel néha magának a kérdést egy- egy meghökkentő, újszerű — vagy makacsul kitartó — magatartás vagy vélemény kapcsán az ember. Hol úgy tűnik: menynyire elmaradt, mennyire konzervatív ez a tudat. Aztán pont fordítva: honnan, hogyan kerülnek ezek a soha nem látott, soha nem tapasztalt tartalmak — ötletek, vélekedések, gondolatok — a tudatba? Nem új a benyomás a tudat kettősségéről: hol a múlthoz kötődik, hol pedig elrugaszkodik, nemhogy a múlttól, hanem jelenünktől is. Hol „elmarad”, hol „előrerohan”. Vagy nem akar változni, vagy ügy változik, hogy abban biztos eligazodások alig lelhetők fel. Mi minden van a társadalom tudatában? Definíció helyett kezdjük el felsorolni. Szokások és norma- rendszerek. (Vonatkozhatnak ezek az erkölcsié, az ízlésre, a divatra, a fogyasztásra, az életmódra.) Vannak benne hirtelen támadt hiedelmek és igencsak stabil beidegződések, közhangulatok és előítéletek. (Vonatkozhatnak ezek politikai helyzetre, embercsoportokra, intézmények, országok, népek, nemzetiségek megítélésére.) Már itt látható: a társadalmi tudat olyan gyűjtő- medence. amelyben az ismeretek, a vélekedések nem a valóság fényképszerű másolatai. A normákba, a beidegződésekbe, az előítéletekbe belejátszik a hagyomány, belejátszanak érzelmeink, belefolynak a társadalmunk vezetésére hivatott intézmények és hírközlő szervek. Valamennyien már értelmezett formában bocsátják rendelkezésünkre életünk szűkebb és tá- gabb társadalmi képét, amelyet saját magunk újabb értelmezések tárgyává teszünk. A lényeg mindenképpen az, hogy a társadalmi tudat — amely a társadalmi lét valamilyen kifejeződése — soha nem olyan „egy az egyhez” „képezi” le a valóságot, mint a fényképezőgép. Miért? Mert a társadalmi tudat meg van terhelve, időnként túl van zsúfolva a múltból, a történelemből, más társadalmi helyzetekből átörökölt vagy átvett tartalmakkal. Olyannyira, hogy ezek — mint előítéletek, mint jelképek, szimbólumok, mint tekintélytisztelet, mint erkölcsi beidegződések — esetenként el is takarhatják a társadalmi jelenséget, Ami arra mutat, hogy a társadalom tudatának bizonyos mértékben önálló élete, belső, sajátos törvényeknek engedelmeskedő folyamatossága van. Más szóval a társadalmi tudat megőrző jellegig őrzi az egyszer már megtörténtet s azt esetenként „nem oda illő” módon tükrözted. AZ EBBÖf. Anono visszás helyzetek, a tudat és a lét időnként szemetszúró meg nem felelése azonban bizonyos pozitívumot is hordoz: a társadalmi tudat megőrző jelleao teszi lehetővé. hoav tudatosítsuk az időt, hogy kifejezzük és aktualizáljuk azt, ami a múltban Um(
