Békés Megyei Népújság, 1976. március (31. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-07 / 57. szám
Cigányok az úton ok túlzó véleménnyel ta- lálkozik az ember, ha s cigánylakosöág kerül szóba. A századok óta továbbélő előítéletek maradványa keveredik a tapasztalatokon alapuló reális ítéletekkel. Vannak, akik felnagyítják a gondokat, de olyanok is. akik kézlegyintéssel elintézettnek vélik. A cigányok körében is élnek a szélsőséges nézetek, többnyire a bizalmatlan tartózkodás, meg nem értés. Gyakran feledésbe merül megítélésünknél, pedig sok mindenre magyarázatot ad, hogy századokon át üldözöttek, kitaszítottak voltak Eu- rópa-szerte. Sok helyen halállal bűnhődtek, ha feltűnt vándorszekerük. Ez a megvetett- ség, tartós zártságot szült, amely lehetetlenné tette számukra a társadalmi fejlődéssel, a civilizációval való lépéstartást. Még nem olyan régen nálunk is feloldhatatlannak tűnő törzsi szervezetben és elszigeteltségben éltek sokkal primitívebb színvonalon, mint környezetük. A magán-, a személyi tulajdon szentsége, majd a társadalmi tulajdon védettsége alig ismert fogalom volt ősközösségi vonásokat őrző életükben. Rájuk is érvényes, hogy az embernek önmagát megváltoztatni a legnehezebb feladat. Tökéletesen nem is sikerül. Csak nemzedékek folyamatában lehet ezt elérni. A változás, a beilleszkedés útján elindulni, azon haladni is, nem könnyű. Segítség' nélkül nem is megy. • ffVÍ em akar ez védőirat len- * ni mellettük. Nem akar ez mentség lenni’ számukra. Kulcs szeretne lenni a megértésükhöz, türelemteremtés a türelmetlenül véleményt nyilvánítóknak, cselekvésre, ösztönzés a jövőért tenni készeknek. A megyei^tanács végrehajtó bizottsága mellett évek óta működik egy koordinációs bizottság, amely kormányintézkedések alapján szocialista társadalompolitikánk szellemében minden érdekelt és a cigánylakosság ügyében tenni tudó megyei szerv munkáját összehangolva tesz — ha nem is látványosan, de eredmény- nyel — a megyében élő cigányok helyzetének javításáért, szocialista társadalmunkba való beilleszkedésükért. Tesz, hogy ne csak egyenjogúak, hanem egyenrangúak is legyenek. Nemcsak értük, a cigánylakosságért, ' hanem velük, önmagukért. A felszabadulás óta elteli harminc év nem szállt e j nyomtalanul a cigány lakó' ság feje felett sem. Külön iT sen nem az utóbbi öt-tíz < ,v Ütőn vannak már, egyre gyobb számban és egyre j ^ úton — a kiegyensúlyo; ^ társadalmunkba illő eg “ ’ rangú élet felé. De van előttük akadály: nemcsak ® kos göröngyök,“hanem ut ^ , záró szikladarabok is. Megyénkben a cigán sok számaránya minte százaléknyi. A törvény a megbotránkozást k között ennél nagyobb ban szerepelnek. Ebből kad az általánosított eJ vélemény. A sértő álta tás pedig igaztalanul Mindenki tud, és egyr példát tud említeni el előjellel. Közülük sok t«k munkássá, nem eg ylako- gy két sértők, i váltók arány- is fásítási tó lánosi- bántó. e több lenkezö an vál- fy törzstaggá is, szép számmal vannak „kiváló dolgozó” kitüntetettek soraikban. Számos .’i- gánycsalád otthonának tisztaságát sok-sok lakás rendje meg sem közelíti. De ez sem általános, akárcsak az előbbi. Ütőn vannak, de meglehetősen szétszóródva még ezen az úton. Lépésük üteme sem egyforma. Van, aki alig mozdul, sőt visszalépők is vannak, de a türelmetlenül előrerohanók példája sem ritka. CTelemelkedésük legdőn* több előfeltétele a munkában való részvételük. Valljuk, hogy a munka tette az embert emberré. Tapasztalt lény, hogy a társadalmunk követelményeivel összhangban álló emberré is csak a munka révén válhat bárki is. Az állandó munkaviszonyban lévő cigánycsaládok viszonylag rövid idő alatt jó irányba változó életvitelt alakítanak ki. Számuk megyékben is egyre több. Az elmúlt öt év alatt háromszorosára nőtt. Ma már a munkaképes férfiak 70, a nők 40 százaléka folyamatos munkaviszonyban van. Pedig nem volt ritka eset velük szemben a tartózkodás, sőt az elutasítás sem. De becsületesen végzett munkájuk alapján viszonylag rövid idő alatt befogadták, megbecsülték a munkáskollektívák. Voltak persze többen, akik a bizalomteremtő időszakot nem tudták átvészelni és lemorzsolódtak, kiléptek a munkából. Ezeknél minden újrapróbálkozás hezebbé válik. A munkára találtak viszont a putrik világát zsugorítják, koptatják. A.uami támogatással számosán lakás- vásárlásra, lakásépíté?re ad_ ták magukat. Csaknftm ötszáz cigánycsalád költő öt év alatt új vagy elfo'gadható lakásba. Ez kereke n. háromezer fo, a megyében élő cigány_ lakosság egyhar^^ Ezekből a munka után a biztos jövedelem, a putri u(_/jn a szebb lakas,^ a vissz; abúzó cigánytelepi hatások he ,ye(-.j. az új környe- zet tarsad-’a}milag is más em- bert forr böh részükre más eietmodcjt teremt h éhé ny községi tanácsunk komol yan hibázott jószándé- ■?a e Lenére, amikor a putrikig0 kimentett cigánycsaládo- kat megfelelő lakásokba an, de újra telepszerűen ,e: yezte el. Ezzel -az együtt- e ' asben felerősödő visszahúzó e rőt konzerválták. Általában nem speciális intézményrendszerekre és zárt lakótelepekre van szükség — éppen a cigánylakosság érdekében —, hanem a széles körű társadalmi együttélés lehetőségeire. Felemelkedésük útja viszonylag simának tűnik — így leírva. A valóságban ezernyi a buktatója és nem mindenki marad talpon közülük. Talán két éve történt, hogy panaszra mentek többen is egyik községünk tanácsához, mert megtudták, hogy utcájukba cigánycsalád akar költözni. Nem sok idő elteltével — mert csak odaköltözött a család a megvett házba — már nemcsak visszaköszöntek nekik az utcabeliek, hanem jószomszédi viszony alakult közöttük. De vajon minden cigány- család elég erős, amelyik mozdulni akar a régi rosszból, hogy vállalja a kiközösítés kockázatát? Mert nehezíti a helyzetet — ezt ők is tudják —, hogy olyan családok is akadnak, akikkel szemben jogos a szomszédok aggodalma. Nem hatásvadászat a kérdés: a szocialista humánum Étlapján van-e jogunk eleve elutasító magatartásra, téves általánosításokra, megszokáson alapuló bizalmatlanságra velük szemben? Meggyőződésem, hogy előlegezve a bizalmat, támogatni kell mindazokat, ^kikben tetté ért a szándék, hogy elszakítsák a régihez kapcsoló láncokat. A múltba taposta vissza azt a cigányasszonyt a gyanúsítás egyik üzemünkben történt tol- vajlás kapcsán — csak azért, mert cigány. Később leleplezték a szarkát. A seb, amit e rágalom okozott, behegedhet, de a nyoma mindig megmarad. A fiatalabb korosztályok lórekednek leginkább folyamatos munkaviszonyra. Ök már felismerték és értékelik a munkával együtt járó társadalmi juttatások előnyét. Látják, hogy felemelkedésük legbiztosabb útja ez. Nem véletlen jelenséggel állunk szemben. Itt már érvényesül az iskola hatása, a művelődési intézményeink egyre hathatósabb tudatformáló munkája. T" artós és széles körű mi- ■ nőségi változás csak a fiatalok nevelésével érhető el a cigánylakosság körében is. E§yíe tubben^ végzik el a 8 ált. osztályt, a napközibe járók száma is duplájára emelkedett a negyedik ötéves terv idején. Pedagógusaink lelkiismeretes és nagy türelmet igénylő munkájának oroszlánrésze van ebben. De figyelmünket korban még előrébb kell helyezni: a bölcsődék és az óvodák korosztályaira. Az itt szerzett élmények, nevelőhatások egy életre szólnak, de még a család magatartását is formálják. A túlkoros iskolai tanulók számának csökkentése is az óvodában dől el. Hiszen jelenleg az első osztályos cigánytanulóknak 40 százaléka túlkoros. A további osztályokban ez az arány csak emelkedik, és sokan el sem jutnak a nyolcadik osztályig. Az elmaradott életmód, a beidegződött rossz magatartásformák, az alacsony igényszint, a minimális egészség- kultúra, az anyagi lehetőségeikkel arányban nem álló családszám, a közömbösség a társadalmi közélettel szemben súlyos teher, főleg a putrikban, telepszerűen lakók nyakán. De egyre többen igyekeznek kitörni e körből és társadalmunk messzemenően segíti erőfeszítéseik sikerét. Csak segít, mert az utat végigjárni nekik kell, helyettük senki nem teheti. Pedagógusok, kultúrmunkások, tanácsi szerveink, a munkáskollektívák nem hiába való erőfeszítése ez a segítség. A lassan bontakozó eredmények felgyorsulnak és egyre többen válnak a cigánylakosok közül szocialista társadalmunk munkásaivá, megbecsült tagjaivá. A cigányok zöme úton van: az előítéletektől terhes múlt megszokott világából a teljes társadalmi egyenrangúság felé. A célba érők száma is egyre több. Enyedi G. Sándor IS-IS. VACV NEM JELLEMZŐ? A televízió óta újra hódító társasjátékunk két jellegzetes válaszával felelhet az ember ar. ra a kérdésre: hogyan sikerült a mezőgazdasági kónyvhónap? Azt hiszem, egyiket sem kell megmagyarázni, a nagyközönség is érti, hogy a zárás után nem tarthatunk semmiféle örömünnepet. „A szakkönyv, a szakfolyóirat munkaeszköz!” — hallottuk a televízió reklámjában únos-un- talan; olvassuk újságokban, beszélünk róla a tanácskozásokon — közben alig történik valami. Jobban mondva: ahol nagy áttörésekre számíthatnánk, ott van a legmozdíthatatlanabb állóvíz. Fordítsuk le magyarra1 Könyvesboltosok, bizományosok mondják, hogy az emberek nagyon sok szakkönyvet vásárolnak, különösen a kiskertek dolgaival és a háztáji gazdálkodással, a kisállattenyésztéssel kapcsolatosakat. Ezekből néha a sok is kevés, de a hiba nemcsak ebben kereshető. Abban is, hogy még mindig nem megfelelő az országos igényfeltárás, megjelentetnek szakkönyveket aránylag magas példányszámban, de ezeket alig keresi valaki; olyanokat pedig, amelyekért évente huszonötször is bemegy a vevőjelölt a könyvesboltba, olyan minimális mennyiségben, hogy már akkor nincs, amikor megérkezik. A közös gazdaságok azonban nem tolakodnak ilyen nyilvánvalóan a szakkönyvek után, pedig az utóbbi időben csalhatatlanul kiderült, hogy a szaktudás állandó növelése, az alapvető szakmai ismeretek megszerzése nélkül képtelenség fokozni a termelést, és ami ennek a másik oldala: könnyen bekövetkezhetnek nem várt visszaesések is, mellőzzük ezúttal a példákat. Mégsem vásárolnak szakkönyveket Medgyesegyházán, Orosházán és a tótkomlósi termelő- szövetkezetek is csak úgy vettek az idén, mintegy két-két ezer forintért, hogy a könyvesboltos személyesen felkereste őket: mezőgazdasági könyvhónap van, illene venni. Bizonyára sorolhatnánk tovább, hol nem tartják még fontosnak szakkönyvtáruk (ha van egyáltalán ilyen, és ha van is. az nem holt szellemi tőke!) bővítését, azt, hogy a szakemberek ne maradjanak le saját munkaterületük tudományos kutatási és gyakorlati eredményeitől, meg minden mástól, ami ezzel kapcsolatos. Egyszóval: ha mérleget húzunk, és reális, valóságos mérleget, akkor az idei mező- gazdasági könyvhónap eredményét az is-is, vagy a nem jellemző fejezi ki a legjellemzőbben. Ügy, hogy volt jobb is, és ez az idei bizony szerényen sikerült. Lehetne említeni a boltok propagandaeszközeinek, ötleteinek esetleges elavultságát, érdektelenségét, de egyértelműen ezt sem tehetjük. Mert — a sok közül például — az orosházi könyvesbolt eredeti és pompás könyvhónapi kirakatot állított össze, és nem véletlenül adott el egyéni vásárlóknak 1 hónap alatt mintegy 30 ezer forint értékű mezőgazdasági szakkönyvet. Viszont a szövetkezeteknek február utolsó hetéig egy darabot sem. Arra is gondolhatnánk, hogy valami nincs jól ebben az egész könyvhónapszervezésben, hogy talán nincs is rá szükség, mert akinek kell, mi több: múlhatatlanul szükséges, hogy szakkönyvet vegyen, hogy növelje szakismereteit — nos, az úgyis bemegy a boltba és megveszi, amire szüksége van. Csakhogy nem ennyiből áll az egész! Az a kérdés, hogy kell-e könyvhónap? Véleményem szerint mindenképpen, mert jó alkalom az új művek intenzívebb propagálására, és jó a februári alkalom azért, mert tavasz érkezvén, a kiskerttulajdonosok és háztáji gazdák is jobban odafigyelnek arra, ami saját érdekükben való. Dehát a közös gazdaságoknak nem saját érdekük, hogy megismerkedjenek minden tudományos, technikai, technológiai újdonsággal? A választ le sem kell írni. Mégsem sikerült úgy tehát a mezőgazdasági könyvhónap, ahogyan kellett volna, és ahol ugyan vettek néhány tucat könyvet, kézbe kerülnek-e azok, munkaeszközzé válnak-e? Erre sajnos, újra az a legjellemzőbb, hogy „nem jellemző’’. Sass Ervin A tótkomlósi bolt, ahol ha nehezen is, de növekszik a szak- könyvforgalom Vértisztító műszer Űj műszért készítettek Moszkvában a vér tisztítására. Segítségével az orvosoknak súlyos mérgezés vagy bizonyos májbe- tégségek esetén mindössze egy órára van szükségük, hogy meg tudják menteni a beteget. A műszer a máj legfontosabb funkcióját — a mérgek ártalmatlanná tételét — „utánozza”. A moszkvai klinikákon és az egyik gyermekkórház újraélesztési központjában szerzett tapasztalatok bizonyítják az új gyógyító eszköz jelentőségét. Szakértők szerint a vér tisztítására alkalmazott műszer a szervek átültetés előtti konzerválásánál is igen hasznos lehet. Ilyen vértisztításra a különféle preparátumok előállítása során is szükség van. (BUDAPRESS— APN)
