Békés Megyei Népújság, 1976. március (31. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-20 / 68. szám
Sárréti ételreceptek A régi sárréti ember étkezése szorosan kapcsolódott a környezetadta természeti lehetőségekhez. A nádi világ sokrétű ételféleséget nyújtott az itt élő lakosságnak. Ha a gabonavetés elpusztult, pótolta a kenyeret a súlyom és böngyöle lisztes termése. A vízi madarak tojását száz és ezerszámra szedték össze a réti emberek, amit aztán hajón szállítottak piacokra és vásárokra. A tojások egy részét ki is költették és a ház körül felnevelték a vadrucát, vadlibát. De a madárszigeteken, toros helyeken csapdákkal is fogdosták a vízi szárnyasokat és rendszeresen fogyasztották. Ezeken túl a ridegen tenyésztett szilaj szarvas- marhát, a szalontai sertést és a racka juhot levágták, hogy színesítsék ételeik sorát. Nem véletlen az a sárréti mondás, mely a gyakori húaevósre utal: „Jaj, de bús, kinek étele hús!” A folyók és erek vize töméntelen halat kínált t,'»n-nyáron. Különösen szerették, a lápban halászható csíkot, melyet káposztával fogyasztottak. Ismerjük azt is, hogy a vízparton élő halászok sárba, iszapba csomagolták a kisebb halakat, majd parázsban átsütve jóízűen megették azt. A Vésztőn gyűjtött népdal tanúsága szerint a békacombot sem vetették meg: „Vi- rágéknál ég a világ, sütik már a rántott békát” A mocsári teknős, a rák halászata szintén ismert volt. Hogy fogyasztották-e, nem tudjuk, de a váradi és debreceni piacokra rendszeresen szállították. A jobbágyi tartozásokba az Eszterházy-család évente jelentős mennyiséget kapott. Ez a „kanahán-főggye” a sárrét lecsapolása után a regék, mondák világába veszett. A halakban gazdag folyókból kiszáradt a víz, a szabályozott folyók halászatát bérbe adták. A milliószámra fészkelő madarak elveszítették életterüket, máshol kerestek maguknak alkalmas területet. A mezőgazdaság belterjessé vált, nőtt a zsellérek, a nincstelenek száma A vízét- vesztett Sárrét terményeit, állatait a vad szikek és a pusztító aszály lecsökkentette minimálisra. Ezt a kíméletlen természeti és társadalmi állapotot a nép így fogalmazta meg: „ebbe az országba két isten kellene, az egyik áztassa, a másik szárassza a földet!” Móricz Zsigmond, Szabó Pál, Slnka István, Csoór István, Hegy esi János és a sárrétudvari Nagy Imre írásai elképesztően nagy nyomorról számolnak be. Mai értelemmel és képzelettel fel sem foghatók Sinka sorai: „Anyámra., testvéremre, magamra a szegénység árnya szállt, és a szűkös lencse mellé egyre ígérte a halált.” Vagy így ír Nagy Imre: Jó fazék volt... Még oldalát póri tűz marta, nem főtt benne más csak cibere s_ kása, bableves ünnepnapra.” Ezek után nem volt véletlen, hogy a sárréti ember ételei igazodtak az ínségesebb körülményekhez. A hús mind ritkábban került az asztalra. Csak a jelesebb családi ünnepek sorában lelhetjük föl a baromfi, a sertés és a juh húsát, de sok esetben «zek is elmaradtak. ▲ sárréti ételreceptek közlése előtt szükségesnek tartottuk mindezeket elmondani, nehogy az érdeklődő olvasó és a gyakorló háziasszony (netán a főzést kedvelő férfi) túlzott elvárással legyen ezek iránt. Bizonyos, hogy a hétről hétre közölt ételek egy része alkalmas egy-egy vacsora kielégítésére, más részük viszont a vasárnapi étkezést is változatossá tehetik. A közölt ételek nagyobbik része már feledésbe ment és ma már csak kevesen készítik, főzik. Bizonyosak vagyunk benne, hogy a közölt ételek nagyobbik hányadát sokan meg fogják szeretni és hagyományossá fogják tenni mindennapi étrendjükben. Reméljük, hogy a túlságosan egysíkú, egyhangú vendéglői étlapokon is fel fognak tűnni a sárréti nép hagyományos, de a mai közízlést, fűszerezettséget követő ételei. Miklya Jenő FICKÓ TAGT GÜNÁRNYAK Hozzávalók: 50 dkg liszt, só, mák vagy túró, 3—4 dkg zsír. Sós vízzel gyúrt tésztából hüvelykujjnyi vastagságú rudakat sodrunk. Tepsiben pirosra sütjük. Darabokra vágjuk vagy tördeljük, forró vízzel leöntjük. Ha már teljesein átpuhult, leszűrjük, meleg zsírral meglocsoljuk. Mákkal vagy túróval tálaljuk? A mákhoz mézet, a túróhoz tepertőt adhatunk. HURKATÉSZTA LEVES Hozzávalók: 3—4 dkg zsír, 1 tojás, 1—1 db zöldség és sárgarépa, kevés bors, 2—3 dkg aó, piros paprika. A zöldséget, répát karikára szelve zsírban megdinsztelünk. Ha megpuhult, meghintjük piros paprikával, megsózzuk és felengedjük vízzel. Egy tojással tésztát gyúrunk, elnyújtjuk vékonyra és meglocsoljuk langyos zsírral. Kicsit megsózzuk, bor- eozzuk, majd kétujjnyi széles csíkokra vágjuk. A csíkokat felsodorjuk. 3—4 cm-es darabokra szeljük, a két végét megtekerjük és a levesbe megfőzzük,. GOMBOTA Hozzávalók: 1 kg burgonya, 2 db tojás, 3—4 dkg só, liszt, kevés zsír és paprika. A burgonyát sós vízben és egy evőkanálnyi zsírban puhára főzünk. Két egész tojást és pici sót annyi liszttel gyúrunk ösz- sze„ amennyit fölvesz. A kemény tésztát lereszeljük, és állandó keverés mellett a forrásban levő burgonyához adjunk. Ha megfőtt, zsíros kanállal tányérokra rakjuk. Tetejére törött borsot, vagy paprikát szórunk. BETYAROS Hozzávalók: 50 dkg burgonya, 25 dkg lebbencstészta, pirospaprika, só, 10 dkg szalonna, lehetőleg bográcsban készítsük. A szalonnát apró darabokra vágva a bográcsba tesszük és kicsit pergeljük (pirítjuk), hozzáadjuk a lebbencset és szép pirosra sütjük. Majd a karikára vágott burgonyát is a bográcsba tesszük, miközben egy kis színes paprikát szórunk rá. Ezt annyi vízzel engedjük fel, hogy mire elkészül, sűrű legyen. Vannak akik úgy kedvelik, hogy egy kissé sülni hagyják a bográcsban. Keverni nem szabad, inkább a szokásos módon forgatni. / Influenzavírus Evenként rérmtgeti az emberiséget a Föld különböző tájain a járványos influenza, és ha valahol felütötte a fejét, nem ritka, hogy egész kontinenseken végig, söpör. Az öregek még emlékeznek az 1018—T9. évek nagy világjárványára, de a betegség kórokozóját akkor nem sikerült felismerni, tévesen egy baktériumot gyanúsítottak vele, amely az influenzás megbetegedettekben valóban gyakori.— Az igazi kórokozó, az influenzavírus felfedezését 1033-ban egy véletlen körülmény segítette elő. Egy kis ragadozót, a vadászgörényt igyekeztek megfertőzni az állatfertózési kísérletek során. Az orrüregbe cseppentett vírusanyag hatására az állat lázas lett és légutainak a nyálkahártyáján hurut fejlődött ki. A vírust további görényátoltással tartották fenn, majd egérre vitték át. de kiderült, hogy más emlősök is fogékonyak a betegségre. Az idők folyamán azonban, rájöttek, hogy ezek a vírusok — miután antigén szerkezetük nem egységes — megváltoznak, ennek megfelelően ma már megkülönböztetik az A-0, A-l, valamint A-2 (á'zsiai) altípusokat, sőt a B, illetve C jelű törzseket is. A-0 törzseket találtak a vírus felfedezésétől 1946-ig, majd az A-l törzsek jelentek meg, ezek okoztak egy évtizedig járványokat. Az 1957. évi járványt az A-2 törzsek hozták. Világjárványok 2—3 évtizedenként, kisebb járványok 2—3 éves időszakonként jelentkeznek. Az Atalantai Vírus Központban február 20-án tették közzé az idei AHew Yersey „sertéstípusú” influenzavírusról az elektronmikroszkópos felvételt, amelyet katonáknál mutattak ki. Feltételezik, hogy hasonló lehet az 1918—19. évi halálos áldozatokat követelő influenzajárvány kórokozójához. Mi hogyan eddzük az acélt? Ki. acélt megedzik című regényből készült hatrészes sorozat, stúdióvitáját figyeltem a képernyőn. Az ott elhangzottakból egy szót sem, egy gondolatot sem kívánok megismételni, hiszen a téma avatott szakértői cseréltek reális véleményt a stúdióba meghívott fiatal nézőkkel. Inkább azzal a gondolattal folytatom jegyzetem, amit ismét kérdésként kaptam gyerekektől és felnőttektől egyaránt a sorozat egyes epizódjai után: létezhetett-e ilyen ember, mint Pável Korcsagin? Nem tértem ki az azonnali válasz elöl, s felidéztem a Sivatagi 13-ak, a Támadás 6,25- kor fanatikus hittel megáldott hőseit, az Egy igaz ember-t, azokat a — zömében névtelen — hősöket, akik a Nagy Honvédő Háború idején védték a Szovjetunió nagyvárosait, a hős városok föld alatt pihenő harcosait, akik eljutottak Berlinig, hogy kitűzzék a betolakodók Növényvédelmi tanácsadó Pajzstetvek kártétele szobanövényeinken Cserepes szobanövényeink gyakran szenvednek a pajzstetvek kártételétől, különösen, amelyek kedvezőtlen körülmények közé (sötét, nagyon meleg, száraz levegőjű, vagy gyakran változó hőmérsékletű helyiségekbe) kerültek. Ilyen elhelyezés és az ápolási munkák — rendszeres öntözés, tápanyagellátás, a levél- zet tisztán tartása — elhanyagolása esetében növényeink gyengén, vagy egyáltalán nem fejlődnek, így kevésbé ellenállókká válnak a kártevők iránt. Szoba - növényeink egyik leggyakoriob pajzstetü kártevője az Oleander pajzs te tü (Aspidiotus hederae Vallót). A kifejlett nőstény testét 1,9— 2.8 mm átmérőjű, laposan boltozott, sárgásfehér színű pajzs bo. rítja, mely vékony fonalakból áll, melyeket az állat hengeres mirigyei termelnek, és központi részén az első és második fejlődési fokozatú lárvák levetett lárvabőrei láthatók. A hínvpajzsa I —1,3 mm hosszú, többnyire hosszúkás, majdnem párnuza- mös oldalú és csak egyetlen lárvabőr látható benne. E faj két változata károsít: az egynemű (ennek csak nőstényei fejlődnek) Asparagus plumosuson, Asparagus sperengerin. Nevium olean- deren, Chamae rops, Pheonix, Agave fajokon él, s kétnemű változata — nőstényei és hímjei is fejlődnek — az előzőnél több növényről ismert: Aucubáról, Hederáról, Neviumról és számos más családba tartozó dísznövényről. A kétnemű változat átlagosan 127 — az egynemű 41 tojást rak. A tojásokból 1—5 nap múlva kelnek ki a lárvák, melyeknek még jól fejlett lábaik vannak, de pajzsuk nincs. A lárvák egy része az anyapajzs alatt marad, másik része elhagyja azt. Né-' hány órás vándorlás után ezek is megállapodnak, szívókájükat a növénybe bocsátják. A következő napon megindul pajzskép- zésük. A kiválasztott fonalak kezdetben bolyhos tömeget alkotnak, s csak később veszik fel a lapos pajzsformát. Rövidesen megvedlenek, a levetett lárvabőr azonban a pajzs szerves része g BÉKÉS MÉCtÉLS^ 1916. MÁRCIUS SU, marad. Ismételt vedlés után kialakulnak a nőstény imágók. A hímek fejlődése ettől eltérő. Azok a lárvák, amelyekből hím egyedek lesznek, növekedésüket befejezve, a pajzs alatt előbb bábbá alakulnak s csak azután imágóvá. Az anyapajzs alatt letelepedett lárvák fejlődésük folyamán azt megemelik, így az évi 3—4 nemzedékük kifejlődése után. az élő és elpusztult tetvek pajzsai több rétegben borítják a növény felszínét A pajzstetveket lekaparva előtűnik a tetvek sárga színű szívásnyoma. Fokozott kártételük nyomán a növény lombozata lehull, majd az egész növény elpusztul. A védekezés legeredményesebb módja (szobanövények esetében) a pajzstetvek lekaparása vagy lekefélése, majd lemosása 1 százalékos káliszappanos oldattal. Az eljárás többszöri megismétlésével a pajzstetveket teljesen kiirthatjuk. A fertőzött növényeket mindig különítsük el az egészségesektől, hogy a tetvek át- vándorlását mégakadályozzuk. A megelőzés szempontjából fontos növényeink legkedvezőbb te- nyészfeltételeinek biztosítása. Szugyiczki János növényvédő szakmérnök fészkére a vörös lobogót, s pontot tegyenek a második világháború végére. És ha a ma gigászi eredményeiben tallózunk; a rendületlen hitben és akarásban fogjuk megtalálni az eredmények kovászát, abban, amit úgy nevezünk hazafiság, a hétköznapok hazafísága, a cselekvő tenniakarás hazáfisága. Ezért nem hiszek én az olyan hazai statisztikáknak — túl számokban mérhető pontosságukon —, melyek azt akarják bizonyítani, hogy 800 megkérdezett gyermekből, mindössze egy százalék tette emberi erénnyé a ha- zafiságot. De miért? Mert nincs vele tisztában, hogy ki ma, itt és most, ebben az átmeneti korban a hazafi. Az-e, aki fenn- költen tudja elszavalni Petőfi forradalmat gyújtó verseit, vagy az, aki tengelyig érő sárban, vízben kukoricát tör, és répát szed. A válasz egyértelmű, csak a tisztánlátásra fordított energia és lehetőség a kevés. Mert ennek a korszaknak is vannak Páve! Korcsa- ginjai, csak esetenként a hangoskodik és nem a szerényen, serényen szorgoskodók között keresi őket a maga erkölcsi arculatát szabó, formáló tömeg. Segítsük ezért jobban ebben a tisztánlátásban, így, ahogy ez a vita ezt példázta. Sz. A. Fluktuáció (Horváth László raj mű \
