Békés Megyei Népújság, 1976. március (31. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-20 / 68. szám
Th»»kftet»c«s mowrik Egy zászlóaljparancsnok visszaemlékezései Mostanában igen nagy „keresletnek” örvend a fiatalok körében Kiss Zoltán nyugdíjas, aki az 1919-es forradalmat zászlóaljparancsnokként harcolta végig a Tanácsköztársaság Vörös Hadseregében. Sokszor hívják meg a KISZ-esek, az üzemek, a vállalatok fiataljai, hogy szemtanútól tudják meg, milyen események is történtek azon a tavaszon. Még mindig fiatalos a mozgása., pedig túl van már a nyolcvanon. Szívesen emlékezik és beesel a már történelemmé ne- meeedett időről. „Fttafiagy úr, vegye li a esulagenat!'’ — A budapesti őrzászlóaljnál szolgáltam és tartalékos főhadnagyként a 8. század parancsnoka voltam. Olyan jól emlékszem, mintha tegnap történt volna. 1919. március 21-én éles- lövészeten voltunk Budatété- nyen. A déli órákban telefonhoz hívtak, »mikor az összekötöm utasítást adott: csapatommal azonnal vonuljak be a körletbe, estére nagy változások lesznek és rám is számítanak. A parancs abban az időben is parancs volt A Budaörsi úton igyekeztem a parancsnokságra. Már hatalmas emberáradat hullámzott a pesti oldalon, és a tömeg a Kossuth- nótát, a Marseillaise-t és az In- temacionálét énekelte. A fel-fel- harsanó szavakból tudtam meg, Kun Béla szabad.» jön a kommun... jaj a burzsujoknak!... minden a mienk lesz. Mindenki azt hirdette és mondta, amit szíve szerint kívánt, vagy amit olvasott a Vörös Üjságból. Az eső csendesen csepergett, finoman szitált, de a mámoros lelkesedést nem tudta lehűteni. Nagy nehézségek közepette érkeztem a Visegrádi utcába. Ott találkoztam az összekötőmmel, a felsőbb rendelkezés ez volt: azonnal visszamenni a zászlóalj körletébe, vegyem át a parancsnokságot, A harácsolókkal, az ellenszegülőkkel szemben határozottan fellépni. Gyalog kellett visszamennem, villamost sehol sem láttam. Feltűnt, hogy az üzletekből nagy csomagokkal özönlenek ki az emberek. Akkor még nem sejtettem, csak később vált bennem bizonyossá, hogy a kispolgárság, a kereskedők. a kupecek siserahada igyekezett a még meglevő árut biztos helyre szállítani. Utólag megállapítottam, jó szimatjuk veit. Ezen az éjszakán nem történt különösebb esemény. Mindössze néhány lövést lehetett hallani. Egész éjszaka virrasztottunk tiszthelyettesemmel, már világos volt, amikor hozzám fordult: Főhadnagv úr. illetve most már parancsnok elvtárs, vegye le a csillagokat! Beszökött a reggel, elnyomta a villany fényét, behabatszott az utca zaja, mint egv úi életnek diadala. Ezen a hainalon rámszakadt a gond és a felelősség. Egv zászlóaljat vezetni nem volt gyerekjáték és mindössze 24 éves voltam. SzesTtesfv^rek háiw*á<ia Még ezen a hajnalon kikerültek a falragaszok: szesztilalom. Az emberek közül pedig sokan indultak neki a szokásos kora reggeli útnak, hogy megigyanak egy kis szíverősítőt és sokan voltak olyanok is, akik a tegnap esti győzelemre akartak Inni pár pohárkával és csendes iszogatás mellett megvitatni az eseményeket. Abban az időben a Keleti pályaudvar környéke italmérőkkel, vendéglőkkel, kocsmákkal volt tele. Én is korán reggel elindultam, hogy szellőztessem a fejem és hogy a pályaudvar környékén sétáljak egyet. Te jő Isten, hová kerültem? Tegnap este még örömmámorban úszó tömeg volt itt, most meg dühös, vérbe boruló szemű, zűrzavarosán kiabáló embereket találtam. Az első pillanatban nem értettem a pálfor- dulást. Tegnap este az eget ver- deste a lelkesedés. Ekkor láttáin meg, hogy a kocsma rolója le van húzva. A le-fel járkáló emberek ordítoztak: ünnepelni kellene és bezárnak, ki volt az, aki ezt kitalálta, törjük be az ajtót! Voltak, akik intették ' a hangoskodókat: nem lehet szeszt kimérni, statárium jár érté. Nem késtek sokáig . a válasszal. Ne károgjon, a törvényeket most már mi csináljuk! Röpködtek a szavak, lázítottak és csillapítottak. Hej, ezt a keserves mindenét a világnak, eddig jók voltunk hangadóknak? Ez a fizetség? Becsaptak bennünket! A szesztestvérek szemében megbukott a kommün. Megsütött „hadifoglyok” A Tanácsköztársaság harcai alatt természetesen nemcsak tragikus dolgok történtek, előfordultak derűs epizódok is. A miskolci harcok előtt előbb a román bojár csapatokat kellett átkergetni a Sajón a Tisza bal partjára. Egy éjszakai csetepaté után úgy megszaladtak, hogy nappal már csak hült helyüket találtuk. Nyugodtan menetelhettünk Miskolc felé. Feltűnt nekem, menet közben, hogy a szakácsok nem úgy szorgalmatos- kodnak, mint kellene. Ebédnél egy kis levest és feltűnően nagy adag sült húst kaptam. Egy kis krumplit miért nem tettek hozzá — kíváncsiskodtam — és elballagtam a konyhához. Amikor megnéztem az üstöket, azt hittem, káprázik a szemem. Tele voltak párolt, sült disznóhússal. Megnéztem a szomszédos század üstjeit, s a látottak meggyőztek, nem káprázik a szemem. Hogy a csudába kerülhetett ide annyi hús, amikor abból csak nagyon kimérten „és soványan” kaptunk. Kérdőre vontam a szakácsot, honnan, miként szerezték ezt a sok húst, hiszen szigorú rendelkezés volt, hogy a talált élelmiszereket azonnal jelenteni kell. Bűntudatosan nézegettek egymásra, végül az egyik felderítő mondta el úgy, ahogy történt. Az ellenség kiverése után a románok konyhája mellett találtak négy sertést. A felderítők a mi táborunk felé szerették volna hajtani, de a sertések min- , dénáron az ellenkező irány felé az FELHÍVÁS Az idén is meghirdetjük ,Építsük, szépítsük városunkat" mozgalmat szaladtak, s mit volt mit tenni, lelőtték őket. Miután meleg idők I jártak, s nehogy megromoljon a húsuk, átadták a konyhának feldolgozásra. Káromkodtam egyet, ha ezt „fent” megtudják, megmossák a fejem érte. Szigorúan elrendeltem, hogy ezentúl | a hadifoglyokat — még ha négylábúak is — élve kell beszállítani. Igaz, én is bűntárs voltam, I jóízűt ettem a sültből, hallgattam is róla mélyen. Sajnos több ! ilyen fogolyszerzésre nem volt alkalom. A krasznokvajda-büt- tösi ütközet után rengeteg go-1 molyát, sajtot találjunk a csehek elhagyott állásaiban, de miután ezek sem megszökni nem akar- | tak, sem ellenszegülni, barátságosan „bekéredzkedtek” a vöröskatonák kenyérzsákjaiba. Rét szénacsomó között...| A román bojár hadsereg 1919. május első napjaiban Szolnok alatt masírozott. A szociáldemokraták javaslata ellenére a kommunisták a harc folytatását, | a munkásság felfegyverzését határozták el. Magam is megfigyeltem néhány jelentkezőt és | elgondolkodtam, mi hajtja ezeket az embereket, hogy odaáll- janak a sorozóbizottság elé és kijelentsék, harcolni akarnak. Megfeledkeztek volna már az el- i só világháború pokláról? Miért kívánták az újabb veszélyt? Nem akartak ők hősök lenni, sem vagyont szerezni, csak érezték, hogy valamit tenni kell, 1 hogy miért, talán maguk sem tudták. 1 Ebben az időszakban bár pa- j pírkorlátozás volt, de a falak, j falragaszok, röpcédulák ezrei nem erről tanúskodtak. Minden napra újabb és újabb falragaszok „verték fejbe” az embereket, ánnyira ellentmondásosak voltak ezek. Sorozás! — hirdette egyik. Hát ez meg mi, kérdezgették, békét hirdetünk, még- \ is katonákat toborozunk. Min-1 den katonai felszerelést, fegyvert leadni! Jó, jó, a fegyvert még leadom, de a rohamkést | megtartom, jó lesz a sógornak disznóölőkésnek. Minden hatalmat a dolgozó I népnek! Felfegyverezni a munkásságot! Jogrendet akarunk, a tisztes tulajdon védelmét! Köztulajdonba venni a tőkések vagyonát... Ijedten kapkodta fejét a pesti polgár, kinek higyjen, minek higyjen. Minden nap más szövegű falragaszokat olvastak, mégis érezték, hogy dönteni kell, ha nem akarnak úgy járni, mint a mondabeli szamár, amely addig spekulált két szénacsomó között, amíg éhen nem pusztult. Beszélhetnék még nagyon sokáig, derűs és kevésbé jókedé-| lyű eseményekről, amelyeket átéltem a Tanácsköztársaság 133 I napja alatt. Mindezek egy könyv I terjedelmét igényelnék. Remélem, hogy bár személyes élmé- I nyeimet mondtam el, ezek némi I bepillantást engednek azokról a harcokról, amely már egy szebb világért folyt. Egyre kevesebben vagyunk már olyanok, akik részesei lehettünk a dicsőséges ta- I vaszi hadjáratnak. Hogy miért I kell emlékezni az elmúlt időkről ? Mert szerintem aki elfelejti a múltat, az megtagadja I apjának, anyjának küzdelmét a nemesebb, emberibb életért. AI múlt az a lépcső, amelyen a jelenbe érkeztünk és ami a jövőbe | visz. Béla Ottó A mozgalom célja: városunk közterületeinek szépítése, tisztántartása, azok állagának megóvása, új parkok, játszóterek építése, fenntartása, új városrészek — utcáké lakótelepek — fásítása, valamint a korábbi telepítésű fasorok pótlása. A mozgalom feladata, hogy nevelje a város lakosságát lakásának, környezetének és közhasználatú területeinek fokozottabb megbecsülésére. Felkérjük a város polgárait, a vállalatokat, intézményeket, intézmények dolgozóit, iskolák tanúlóit és tanárait, a termelőszövetkezetek dolgozóit, hogy segítsék elő a mozgalom célkitűzéseinek valóraváltását. A mozgalom első akciója: tavaszi nagytakarítás, lakótelepeken lombtalanítás 1976. március 25—26—27-én. Az összegyűjtött szemetet 1976. március 29—30—31-én folyamatosan szállítjuk el. Felkérjük a város lakosságát, hogy az ingatlanuk, lakóépületük környékén a gyepfelületet, az előkertet, a nyílt árkot, a szeméttől, lombtól, elszáradt növényi hulladéktól takarítsák össze. A lakótelepeken a közterület feltakarítása mellett a lakások lomtalanítását is kérjük elvégezni. A közterületeken összegyűjtött szemetet, valamint a bérházakból kiszállított lomot (vashulladék kivételével, amit a MÉH átvesz). a közút mellé kupacokba kell kitenni 1976. március 27-ig. A később kirakott szemét, lom elszállításáról gondoskodni nem tudunk. A városi tanács az egész évben tartó versenyben elért eredmények alapján az alábbi díjakat osztja ki: KERÜLETEK KÖZÖTTI VERSENY: I. 15« tm,— Ft járdaépítési-« II. 10« 000,— Ft járdaépítésre III. 5« 00«,— Ft járdaépítésre UTCÁK KÖZÖTTI VERSENY: Legszebb útra — házanként 1 db színházbérlet KÖZÉP- ÉS SZAKMUNKÁS- KÉPZŐ INTÉZMÉNYEK KÖZÖTTI VERSENY: I. 15 00«,— FT II. 1* 000,— Ft III. 5 000,— Ft ALSÓFOKÜ INTÉZMÉNYEK KÖZÖTTI VERSENY: I. 15 000,— Ft II. 10 000,— Ft III. 5 000,— Ft LEGSZEBB BLÖKERTÉRT: — házanként 2 db színházbérlet VÁLLALATOK KÖZÖTTI VERSENY: I. 20 000,— Ft II. 15 000,— Ft in. 10 000,— Ft Az „Építsük, szépítsük városunkat” mozgalommal kapcsolatban felmerülő kérdésekben a tanácstagok és lakóbizottsági elnökök, valamint a 11-070 telefonszámon Fehér Lászlóné és Balázs Mátyás részletes tájékoztatást tud adni. Békéscsaba, 197«. március 15. Békéscsaba városi Tanács V. B. Hazafias Népfront városi elnöksége Békéscsaba városi KISZ-bizottság Vöröskereszt városi vezetősége Intézkedések a táppéuzfegyelem megszilárdítására Az S7MT elnöksége értékelte a megyei tapasztalatokat BÉKÜJUSSI^sS 1976. MÁRCIUS 20. A Minisztertanács legutóbbi ülésén megállapította, hogy újabb intézkedéseket kell hozni a táppénzfegyelem megszilárdítására. Ahhoz, hogy a kereső- képtelenek aránya reálisan tükrözze a lakosság egészségi •állapotát, fokozni kell az országos egészségügyi szakintézetek szakmai irányító tevékenységét, meg kell teremteni a hatékonyabb ellenőrzés feltételeit, a táppénzfegyelem megsértőit pedig felelősségre kell vonni. A tervezett intézkedések között szerepel az ellenőrző főorvosi állások létesítése a fővárosban és a megyékben, emellett azonban fokozni kell a társadalmi ellenőrzést is, elérve, hogy a vállalatok soron kívül is jelezzék, ha liberalizmust tapasztalnak a keresőképtelenség elbírálásánál. A táppénzes dolgozók aránya és a táppénzkiadások növekedése a táppénzrendszer bizonyos módosítását is szükségessé teszi, elsősorban a táppénzszámítás egyszerűsítésének irányába. Mindezek az intézkedések azonban nem sújthatják azokat, akik betegségük miatt indokoltan maradnak távol munkahelyükről. Az új intézkedések — köztük az, hogy a három napnál nem hosszabb megbetegedés idejére járó táppénzt a vállalatok számolják el, hogy a táppénz megállapításánál az előző naptári évi keresetet kell figyelembe venni, illetve a kórházi ápolás idejére járó táppénz felemelése — 1977. január 1-től lép életbe. A táppénzes gondok megyei alakulásáról, a táppénzes fegyelem megszilárdítását célzó helyi intézkedésekről március 19-i, pénteken délelőtti ülésén tárgyalt a Szakszervezetek Békés megyei Tanácsának elnöksége. Az elnökség elé terjesztett jelentés megállaoítja, hogy Békés megye az utóbbi két évben a tánnénzen levők arányát figyelembe véve hatodik helyen állt a megyék között. Ebben természetesen szereoet játszik az is, hogy medvénkben az esészség- ügyi ellátás nem mindenben megfelelő. A tánnénzes fegyelem szilárdításával eevidőben tehát a gyógyítás, a gyógykezelés tárgyi és személyi feltételeit is fejleszteni kell.
