Békés Megyei Népújság, 1976. március (31. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-18 / 66. szám

R Szovjetunió folytatja az egyiptomi nép iránti szolidaritást

Arab visszhang a szovjet-egyiptomi szerződés felbontásáról

i

s

Az arab sajtó részletesen kom. merotálja az egyiptomi nemzet, gyűlésnek azt a döntését, hogy egyoldalúan felbontotta a Szovjetunióval megkötött barátsági és együttműködési szerződési. A szíriai sajtó és rádió szerint Szárlatnak ez a lépése nemcsak Egyiptom nemzeti érdekei, hanem az arab egyseg szempontjából is elhamarkodott és súlyos következményekkel járó lépés. Az Al-Baath című lap Szadat nemzetgyűlési beszédét kommentálva, megállapítja, hogy az bőven tartalmazott rágalmakat es rosszindulatú kirohanásokat azok ellen, akik minden eszközzel elősegítik az arab szolidaritás megszilárdulását, holott az az egyedüli útja annak, hogy fel lehessen szabadítani az Izrael által megszállt arab területeket, és helyre lehessen állítani a palesztinai arab nép törvényes jogait.

„Szadat — írja az Al-Baath — összefogott e kérdésben az izraeli ellenséggel és új barátjával, az Egyesült Államokkal, eemmibevéve a megszállt arab területek helyzetét, ahol az arab nép az izraeli megszállók elnyomatásától szenved és bátor harcot vív a cionista terjeszkedés ellen. " *

A damaszkuszi rádió hangsúlyozta: „Az egyiptomi rezsim vezetője fel magasztalta az Izraellel megkötött sínai egyezményt, és figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy ez az egyezmény teljesen megfelel Izrael érdekeinek és agresszív elgondolásainak ... Szadat nem fukarkodott az Egyesült Államok dicséretével, mondván, hogy az megváltoztatta magatartását az arabok iránt. Ügy latszik, elfeledte, hogy a Biztonsági Tanácsban éppen az Egyesült Államok emelt vétőt az arabok igazságos harcát és a palesztinok ügyét támogató határozati javaslat ellen és nem más- mint az Egyesült Államok az. amely csupán ebben az évben 1,3 milliárd dollár összegű fegyvert adott az izraeli agresz- szornak, Egyiptomnak pedig csu- . pán 6 szállító repülőgépet akar eladni”.

Az arab sajtó számos orgánuma elutasítja Szadatnak azokat a zavaros állításait, amelyek szerint a Szovjetunió tőle közvetlenül fügeő tengelyt akar létrehozni az arab világban. A 3ajíó

emlékestet arra hogy a Szovjet- * unió gyakorlati tevékenységében j

mindent megtesz az arab' álla- 5 mok és népek összefogásának :

elősegítésére, az agresszió elleni * harcban való akclóegvségük J

megerősítésére. Az Aldesztur ci- j mű jordániai lap > megjegyzi. : „Jogosabb lett volna azt monda- ■ ni, hogy a Szovjetunió minden- j kor Egyiptom és más arab or- I szágok oldalán állt és továbbra S is támogatja az arab országok j harcát a Palesztina! kérdésben. ■ amely a térség alapvető problé- | mája”. :

Mint a TASZSZ hírügynökség : emlékeztet, az elnök javaslata- ; ra lezajlott nemzetgyűlési vita ; során egyes képviselők kifejez- ! fék azt a reményüket, hogy a ? történtek ellenére sem szenved ; majd kórt a szovjet—egyiptomi : együttműködés. :

Ahmed Taha, asz egyiptomi | nemzetgyűlés egyik képviselője, ; aki a szerződés felmondása él- ! len szavazott, felszólalásában : hangsúlyozta: .,A szovjet—egyip- ■ tömi kapcsolatok — a nemzet- J közi kapcsolatok példaképéül * szolgálnak. Nem feledkezhetünk : meg azokról a szovjet fegyve- : rekről, amelyeket 1967-ben alán- • dákba kaptunk. Ez volt a leg- ! jobb segítség. Ugyancsak nem : feledkezhetünk meg arról, hogy : ha nem lett volna gazdasági és • műszaki együttműködésünk a • Szovjetunióval, nehéziparunk : sem lenne, amely a gazdasági : fejlődés alapja. Én elutasítom a ■ külügyi bizottság beszámolóját, ; amely indítványozza a szerződés j felbontását. Ez az indítvány nem : ad mélyreható elemzést a szov- [ jet—egyiptomi kapcsolatokról.” ;

A TASZSZ a szerződés fel- ■ bontásának arab visszhangját [ összegezve rámutat: :

A Szovjetunió a maga részé- | ről a jövőben is folytatja elvi következetes politikáját, amely ez egyiptomi néphez fűződő'baráti kapcsolatok fejlesztését cé- lozza.*»De mint ismeretes, az államközi együttműködés kétoldalú dolog és nem fejlődhet, ha az egyik fél irányvonala'annak 5 tudatos aláaknázását célozza. Az egyiptomi vezetőségnek a Szov- • .ietunió iránvában az utóbbi C években folytatott egész nőiül- £ Icájáért csakúgy, mint a szovjet j —egyintomi barátsági és együtt- működé«) szerződés felbontásáért mi-nden felelősség *>z egyiptomi félre hárul. (TASZSZ)

„Pi Teng I kiing”

Kína 1914. évi nagy kampó- ;

nyának, a „Konfuciusz és Un ; Piao bírálatát" célzó mozgalom- • nalt a jelek szerint folytatása ! lesz, csupán annyi változás tör- ! ténik, hogy Ein Ptao nevét Teng Hsziao-pingével cserélik föl. - .

A hajdani „Pi Lin pi Kung”- ] ból így „Pi Teng pi Kung” lesz \ (a pi szó jelentése: bírálat) — J amint annak körvonalait Kína j hivatalos hírügynöksége — ! igaz. Teng Hsziao-ping nevét l továbbra sem említve — szer- ■ dán kirajzolta.

Az Űj Kína ezúttal a fóváro- ■

si Peking egyetem tanárainak > és diákjainak .,elemző munka- : jóból” adott közre részleteket, : amelyek a kétezer évvel ezelőtt ■ élt bölcseid is a jelenlegi párt- • alelnök, miniszterelnök-helyet- l tes és vezérkari főnők rolconsá- : gát mutatják ki. Ugyancsak • szerdán a Zsenmin Zsipao is « azt hangoztatta, éspedig egy ’ délkelet-kínai kábelgyár mun- S kásainak felfedezésére hivat- . kozva, hogy a kettő között ; „csak formai a különbség, a lé- ; nyeg azonos". '

A hírügynökség egyetemi for- : rései egyebek közt az alábbiak : szerint szedték sorba Kung és ; Teng rokonságának vélhető je- j gyeit: :

— Mindkettő azt állította, : hogy régen jobb volt, mint ma. ; .4 filozófus a rabszolgcrend- 5 szert, Teng a „kulturális for- I radalom” előtti időket sírta vissza.

— Mindketten, hatalomra kerülvén, „helyreigazították” azt, amit nem találtak a „vonalukba” illőnek; Teng például a „revizionista vonalhoz” mért mindent.

— Kung is. Teng is az előző időszakhoz visszakívánkozó elégedetlenkedőkből toborzott magának tábort, illetve „csinált méltóságokat'’.

— Mindketten „hernyó módra” viselkedtek, amikor bírálták őket — Tenget a „kulturális forradalomban" —, összehúzódtak, de csak azért, hogy később ismét kinyújtózzanak.

— Mindketten „tökéletesen elszigetelődtek”. Tengnek „a kapitalizmus visszaállítását célzó összeesküvése kudarcra van ítélve". (MTI)

Wilson bombája

A Centropress szerda esti kommentárja

Miközben »z 1RA terroristái bombákkal tartják rettegésben

Londont, a brit fővárosban politikai bomba is robbant: Harold Wilson miniszterelnök lemondott. Meglepetésként hatott a hír, annál is inkább, mert nemrég a Munkáspárt és a kormány kemény csatából került ki győztesen. Sikerült elfogadtatni Wilson szigorú takarékossági koncepcióját, amely jónéhány milliárd font sterlinggel csökkenti msjd az állami kiadásokat.

Tizenhárom évig állt Wilson a brit Munkáspárt élén, s századunkban — a háborús éveket leszámítva — 6 irányította a legtovább Nagy-Bri- tannia kormányát: nyolc esztendőn át.

Semmi kétség afelől, hogy a most 60 éves pártvezér-miniszterelnök távozása és Anglia súlyos gazdasági helyzete között szoros az összhang. Bár a minisztertanács ülésén a valósnál jóval róssásabb képet festett az ország helyzetéről, a megfigyelők mégis a nemzet- gazdaság helyzetében látják lemondásának legfőbb okát. Wilson szerint az infláció megakadályozására hozott intézkedéseket és terveket a közvélemény teljes egyetértéssel fogadta. Ezzel szemben a brit munkavállalókat ma már érzékenyen érinti a rohamos áremelkedés, s ami ennél is aggasztóbb számukra: a munka- nélküliség hónapról hónapra emelkedik. Zilált helyzetbe került a font sterling,is: Nagy- Britannia valutája most először két dollár alá eüllyedt a nemzetközi pénzpiacon.

Nemhiába mondják az értéktőzsdét a politikai élet érzékeny barométerének: Wilson lemondásának hírére a Reuter "angol hírügynökség fogalmazása szerint totális káosz keletkezett. Vajon a politika világában is ilyen káoszt okoz a távozása?

Kétségtelen, hogy — mint a francia L’Aurore írta — „Színpadias lépése megrázkódtatja Angliát”. Valószínűleg a Figaro vezércikke jár a legközelebb az igazsághoz, amikor megállapítja: Wilson felmérte, hogy Anglia olyan helyzetbe került, amikor további kormányon maradása államférfiül nimbuszát alaposan megtépázta volna. Meglehet, az USA az eddiginél nagyobb áldozatokat kíván a szigetországtól, s Wilson nem lett volna képes a továbbiakban fenntartani saját pártján belül a törékeny egyensúlyt.

A váratlan londoni politikai bomba minden kétséget kizáróan tovább növeli a Nyugat- Európát uraló bizonytalanságot. Egy hét múlva kiderül majd, hogy Wilsont ki követi a Munkáspárt élén és a kormányfői tisztségben. Bárki költözzék iß azonban a londoni Downing Street 10. szám alatti miniszterelnökségi rezidenciába, Anglia tekintélyén a sebtében eldöntött lemondás révén alapos csorba esett. Az esélyes utódként emlegetett Callaghan külügyminiszter, Healey pénzügyminiszter vagy Jenkins belügyminisitÄ? ezt nehezen köszörüli ki.

......................................................................................................................................

A

z amerikai választási rendszer

3.

Libanoni páncélosok Beirut előtti

Elnökjelöltek a labirintusban

Bejrúttól néhány kilométerre megállították azt a két páncélos- egységet. amely a múlt héten fellázadt tisztek vezetésével megindult a főváros felé (Telefotó — AP — MTI — US)

Február 24-én — miként

minden 4 évben egyszer — ismét országos figyelem irányul az USA egyik mini államára, a havas, konzervatív New Hamp- shire-re. A hagyományoknak megfelelően mindig New Hampshire rendezi az első előválasztást. Ez az állam kisebb és reakciósabb az amerikai átlagnál, vagyis lakóinak szavazata mérvadónak nem tekinthető. Hogy mégis mértékadónak kezelik, az maguknak a politikusoknak és a sajtónak köszönhető: ilyenkor, négyévenként egyszer szabályosan megszállja az amerikai sajtó az ál- ) «mocskát. Az országos tévéhálózatok egy éjszakára odaköl- töztetik híradóstúdiójukat,

ahonnan a rangelsö tévébemondok tudatják és mérlegelik azonnyomban a mindössze pár tízezer New Hampshire-l demokrata és republikánus szavazó voksát. Azt, hogy a két párt regisztrált szavazói melyik republikánus, vagy demokrata elnökjelöltet tartják megfelelőbbnek. rie mert ez az első előválasztás, s így a választási évben először szavazatokat és nem — bármennyire reprezentatív — közvéleménykutatási adatokat lehet kommentálni, a New Hampshire-i eredmény minden alkalommal rendkívüli jelentőségűvé válik. A legutóbbi elnökválasztások

jelöltállítási folyamata ezt híven példázza: 1952-ben Truman, 1968-ban Johnson elnök a New Hampshire-i demokraták zúgolódása miatt állt el az űi rajelöl éstől; 1958-ban és

1972-ben a New Hampshire-i republikánusok tüntető szavazata méntette meg Nixon, illetve Agnew alelnökségét; 1972-ben ez az államocska vált McGovern ugródeszkájává és az eddigi demokrata listavezető Muakie szenátor „temetőjévé”.

A New Hampshire-i elövé- lasztási rendszer lényege: azok a szavazók, akik vagy demokratának, vagy republikánusnak regisztráltatták magukat, a szavazás napján választhatnak egyet a saját pártjuk jelöltjeiből. Az idén a republikánus oldalon Ford elnök és a jobboldali Reagan, volt kaliforniai kormányzó, g u demokratáknál 18 jelölt a választék.

Természetesen * bármelyik pártban regisztráltatta is magát az előválasztások szavazója, a novemberi elnökválasztáson a szavazófülke magányában egyaránt szavazhat a saját pártja időközben elnökjelöltté vált tagjára, avagy éppenséggel annak ellenfelére — a másik pártból. Vagyis: az elnökválasztásokon rendszerint republikánus többségű (és olyan kormányzót, szenátorokat, képviselőket választó; Now Hampshire fontos szerepet kap a köztársasági párt leendő demokrata ellenfelének kijelölésében is. A New Hampshire-i republikánusok például 1972- ben tudták jól, hogy Muskie nz ősszel nagyobb ellenfele Tehetne Nixonnsk, mint- McGovern.,, S ahhoz, hogy valaki a demokratajelöltek közül válogathasson, csak annyi kell, hogy néhány hónappal előbb annak a pártnak a listáján regisztráltassa magát.

Különben még groteszkebb a helyzet a New Hampshire-it hamarosan követő floridai glő- választá* esetében, ahol formálisan jóformán egyeduralma van a demokrata pártgénezet- nek, regisztrált szavazói lényegesen befolyásolhatják az elnökjelölés alakulását, majd lényegében ugyanők nagy tömegben szavaznak novemberben — a republikánus elnökjelöltre...

Az előválasztások azonban nemcsak év eleji népszerűségi versenynek foghatók fel, hanem fontosak a két nagy pari nyári elnökjelölő konvenciója szempontjából is. Eltérő, gyakran bonyolult rendszerek szerint. de lényegében az előválasztás) szavazatszerződés arányának megfelelően részesednek az elnökjelöltek a konvenció delegátusainak szavazatában. A szabályok szerint az egv-egy állam konveneiókül- döttségébeti az előválasztás alapján elkötelezett küldöttek, az első szavazási fordulóban kötelesek az adott jelöltre szavazni,

(Vége)

Avar János

«