Békés Megyei Népújság, 1976. március (31. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-14 / 63. szám
Jókai Mór: „TALPRA MAGYAR!" ... A kiáltvány készen volt; siettünk, ki az utcára... A többit úgyis untig tudja már mindenki. Hogy kezdődött, hogy nőtt meg az emberlavina. Milyen szónoklatot tartottunk a piacon. De nem elég a beszéd; tenni is kell valamit. Legelső tett legyen a szabad sajtó gyakorlatba vétele. A tizenkét pesti pontot és a kiáltványt a nemzethez meg a „Talpra ma- gyar”-t kinyomtatjuk cenzor engetíelme nélkül. A Länderer- és Hecke- nast-nyomda lett megtisztelve az erőszakolt dicsőséggel. A nyomdásznak természetesen, 1 hatósági engedély nélkül valamit kinyomtatni nem volt szabad. Magunk gyűrkőztünk neki, és dolgoztunk a kézi sajtón ... Nemsokára elótámadt Irinyi a nyomdaablakban. Hogy az ajtón lehessen kijönni, arról szó sem volt. Kezében tartá a szabad sajtó legelső nyomtatványait Azt a jelenetet, — ah, azt nem tudom leírni, mikor a legelső szabad lapok kéz- ről-kézre lettek adva. „Szabadság! Szabadság!” Te első napsugara egy új. jobb századnak ... Délután özönlött az utcára a munkások tömege, s valahonnan zászlót is kerítettek, a három szent szó felirattal: „Szabadság, egyenlőség, testvériség!” S a zászló olyan csodalény, mely mindig előre akar menni, De volt is hová! Pest már visszhangzik e három nagy szótól. De Buda még 'nem hallja azokat. Oda megyünk, a fülébe kiáltjuk ... Ott az állambörtön. Abban a börtönben ül egy félvak ember, egy író, aki a nép- szabadság mellett írott munkáiért lett elítélve. A sajtószabadság születése napján ennek a fogolynak ki kell szabadulni. Megyünk fel Táncsicsért Budára . A nagy napot fényesen kellett bevégezni, a várost estére kivilágították, s a nagy színházban ingyen előadást tartottak; „Bánk bán” lett rögtön kitűzve. De az egyszer extázisba hozott közönségnek nem volt már türelme Petur bán _ jámbor oppozicióját végighallgatni. Neki a „Talpra magyar” kellett! Mit lehetett tenni IX. Endre fényes udvarának, Bánk bánostól, királynéstól félre kellett állni, s com- parseriát képezni Egressy Gábor körül, ki egyszerű atillában, karddal az oldalán, a színpad közepére lépett s hatalmas előadásával elszavalta , Petőfi lelkesítő költeményét. Ez jó volt, de mind kevés volt. Ekkor az egész játszószemélyzet elénekelte a ..Szózatot”. — A parterre-közönség, a karzatok beleénekeltek a kardalba. Ennek is vége lett. Mit adjunk még? A zenekar rázendítette a Rákóczi rohanót. Ez gyújtott — de nem oltott. Pedig most mar arra lett volna szükség. A felhevült közönség szomjas volt a diadalmámortól. Ekkor egy hang elkiáltá a karzatról: — Éljen Táncsics1. & arra az egész néptömeg rázendítő egyszerre: — Lássuk Táncsicsod! Iszonyú lárma lett belőle. Táncsics nem volt kéznél. Valahol kinn lakott a Ferencvárosban. De ha közel lett volna is, kegyetlenség lesz vala egy megtört, roskatag, beteg embert a színpadra hurcolni, hogy ott — mint valami híres muzsikus — hajtogassa magát a nép előtt... Ifjú barátaim megkísérlők a közönséghez szólni, egymás után, Petőfi az akadémia páholyából, Irinyi a kaszinópáholy erkélyére lépve. Szavuk elhangzott a népordításban. A színpadon lebocsátot- ták a függönyt; erre a lárma még jobban fokozódott: a karzatok dörömböltek; pokoli riadal volt. Ekkor nekem egy ötletem támadt. Nyári páholyából át lehetett menni a színpadra. Felrontottam a színfalak közé. Szép figura lehettem, mondhatom. Térdig sáros az egész napi cáfolástól; lábaimon csúnya nagy ka- lucsnik; a cilinderkalapom agyonázott, azt a hónom alá nyomtam sapapának (chapeau bas). Körülnéztem, megláttam Egressyt, mondám neki, hogy húzássá fel a függönyt, a színpadról akarom harariguirozni a közönséget. Éltkor elém jött Gertrud királyné. Valódi fejedelem- asszonyi keggyel mosolygott rám üdvözölve, s kezét nyújtá. Az ó arcán nem volt ijedelem. Egy háromszínű kokárda volt a keblére tűzve. Azt ő kéretlenül levette onnan és a mellemre tűzte. Erre felhúzták a függönyt Amint a néptömeg meglátta az én ázott, sáros alakomat: elkezdett ujjongani, s a lárma lassankint el- halljukozta magát.... Az a háromszínű szalagcsillag kisegített. — Látjátok ezt a háromszínű kokárdát itt, a mellemen? Ez legyen a mai dicső nap jelvénye. Ezt viselje minden ember, ki a szabadság harcosa; ez különböztessen meg bennünket a rabszolgaság zsoldoshadától. E három szín képviseli a három szent szót: szabadság, egyenlőség, testvériség. Ezt tűzzük kebleinkre mindannyian, kikben magyar vér és szabad szellem lángol! Ez aztán fordított a dolgon. A háromszinű kokárda helyreállító a rendet. Aki háromszínű kokárdát akart feltűzni, annak előbb haza kellett menni. Tíz perc múlva a színház üres volt. És másnap minden embernek ott volt a mellén a háromszinű kokárda; a Nemzeti Kaszinó urainak paletot-ján kezdve a napszámos daró- cáig, s aki köpönyegben járt, az a kalapjára tűzte. Én a győzelem mámorával siettem e jelenet után Laborfalvi Rózához kezet szorítani. ... .Ez volt a mi kézfogónk. a mi eljegyzésünk pillanata. Koszta Rozália Kárpátaljai emlék ■ A sziget közepén áll egy sárga, kopott varjúfészek. hideg és rozsdás udvarház, amelyet még manapság is Kastélynak neveznek, mert egykor benne lakott egy öregember, mikor hercegek voltak Magyarországon. Kastélyi nevét árván viseli az udvarház, mint koldus a medáliát, a herceg egykori termeiben korom lepi be a falakat, a szél bújósdit játszik, az ablakok és ajtók rég elkívánkoznak ebből a világból, az udvart benövi a gaz, az erkélyt megette a rozsda, éjjelente senki sem hallgatja a fülemilét, amely tavaszonként az elhagyott rom körül építi fészkét... Csendes, gondterhelt, bajjal, mindennapi élettel álmodó, szegény emberek hallgatják a „kastélyban” a nagy fák melankolikus zúgását, az esti szél ajtó- dörömbözését, a kályhák korgását, az öklendező kísértet lépteit, aki a rozsdás csigalépcsőn fel szuszog és benéz az ablakon. A szo- morgók, maguknak élők, elbújt érzésűek, a lemon- dók háza volt évekig az udvarház, az lakott benne, akinek máshol nem volt helye, magányos helyen vándorlók, visszhangos, szomorú szobákban a maguk bánatával foglalatoskodik, lábujjhégvén járt a méla csend, mint egy kolostor körül. Ezen a tavaszon kinyílt a pókhálós ablak az udvarházon. meghökkent a kanu, variiikároeástól életunt kémény felfigyelt, a szomorkásba belevénütt nagy fák kibámultak od- vas kérgükből, a viiiosó vérese riadtan menekült, mintha anya-varjú üldözné a fészekrablás után,' még tán a rom-fal is nagyot nézett, pedig sok mindent látott ezer esztendő alatt: nyulakat, rózsákat, harcos apácákat, mogorva logutak a pesti szegény szerzeteseket, tilosban já- gyermekek felé. A gyér mint a tavaszi esővíz. A szegény gyermekek hangja megtölti a szigetet, mint a május szele színnel és illattal a világot. Ezerhangú madársereg; ezerszemű pázsit, ezerkedvű élet fakad a szigeten a régi varjú-károgás, búskomoly andalgású, titokban lépegető tavasz helyett. A denevér, amely már kora délután elindult nesztelen útjára a romla- dékokból, bevárja a sötétséget. A margitszigeti betegség: a melankólia, amely híven eljön a nedves szigetre, az idén csak mesz- sziről oldalog, mint egy megvert kutya. A szerzeszerelmeseket... Víg mek álmodott valamely *esi r®nd’ a lemondd,sós al- gyermek-csapat ’ özönlötte kedveset éjszaka, amely konyát, a keserűség el az udvarház környékét, után kinyújtotta kezét. A megvetésbe vonu g Mindennap vígabb, bát- lelenc, az árva, a pincela- nyosság elhallgat g rabb, hangosabb gyerme- kő szegény, az iskola po- »ok ucm a ai ® a^avaszfes^nyomán^nt róban elhervadt külváros pázsitod egy sereg kislea réteken Tviráeőkaiá- fustjeben elsapadt ^er’ ány cikázik és csicsereg, . ,,, s mek álmában a tündér- mintha már megjöttek volkon a csodalatos gyöngéd- járt és reggelre na a fecskék. segu levelek, a lehelet-ude- . ,...J , , , ___ s égű orgonák. Valamely megtalálta a kert t, f>ajkos, rongyos kisfivarázslat történt itt; a me- osont az tova’ mire íeleb~ úk, egy délután méhséskönvv megelevenedett: a redt. ^ .... kast hoztak kis kékacsalábon forgó vár, A leányocskák körbe áll- zj kocsin az életunt sziget- amely a rege kék s zöld nak és úgy énekelnek, re és hangos hajrával felködében állott a szegény mintha a virágok énekel- borították a vidáman züm- gyermekek képzeletében, nének a kertben. rnögő kast. megállóit; a farkas-szakái- A fiúk szétszaladnak, (1919) lú hídőr, aki fegyverével a szigetet őrizte, végleg befordult az . őrházikójába; a partokról és a messziség- ből látott szoknyás nagy fák, fénylő kertek felett borongó vén házak, visszhangot, hajókürtöt, városi lármát gurgulázva elnyelő romok, a mesékben kanvargó árnyékos séta- juták, a fehér lovacskás omnibuszok, hanyagul ásító názsitok, fehér lócák és székek: megindultak... szárnyaikat kiterjesztve repültek a vén fák, futott az unatkozó angol-park. bakkecske módiára szökdécseltek a padok, döcögve jöttek a vén romok, gyík- gyorsan siklottak a gyaKoszta Rozália lanya Varsa Zoltán: Ámuldoznak virágok (Hamupipőkének) Vacsoragőzök. Jószagú estek, hányok, asszonyok holdasodnak. Vékony magányuk szárnya alatt hitünk, szerelmünk fölragyoghat. Lámpaernyők. Xkonos képek. Napjainkat öltitek sorshoz. Hozzátokszelídül az idő is, ámuldoznak virágok, bokrok. Gyereksirás és szitkok között megőrzött titkok, megtartott álmok... Balladás, gyönyörű madonnák tengert idéz a ringatástok. \ Megtérve, tékozló fiúkként — rejtett, szigorú férfi-sebbel — csípőtök áldott fénykörében vergődünk lepke-szerelemmel.
