Békés Megyei Népújság, 1976. március (31. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-14 / 63. szám

A Magyar a Szovjetunió A Magyar Szocialista Mun­káspárt Politikai Bizottsága Ká­dár János elvtárs előterjesztése alapján megtárgyalta és elfogad­ta a Szovjetunió Kommunista Pártja XXV. kongresszusán részt vett magyar pártküldöttség je­lentését és jóváhagyta tevé­kenységét. A Magyar Szocialista Mun­káspárt az SZKP XXV. kong­resszusát mind a Szovjetunióban folyó kommunista építőmunka, mind a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, a nemzet­közi helyzet alakulása, a békéért vívott harc szempontjából tör­ténelmi jelentőségű esemény­nek tekinti. A proletár interna­cionalizmus szellemétől áthatott kongresszus marxista—leninista elemzését adta a Szovjetunió fejlődésének, meghatározta a szovjet kommunisták, az egész szovjet nép nagyszabású fel­adatait a kommunizmus építésé­ben, tudományosan értékelte a nemzetközi helyzetet, és prog­ramot adott. Az SZKP XXV. kongresszusa a kommunista épí­tőmunka gyakorlati tapasztala­tainak elméleti általánosításával alkotó módon továbbfejlesztette korunk élen járó elméletét, a marxizmus—Teninizmust, s ez­zel új eszmei fegyverekkel gya­rapította a nemzetközi kommu- j nista mozgalmat. A kongresszus kifejezte a' párt szilárd elvi, politikai, cse­lekvési egységét, az SZKP veze­tésének és tagságának egységét, a párt és a szovjet nép összetör- rottságát, a szovjet ország vala­mennyi nemzetiségének testvéri összetartozását, közös akaratát a kommunista társadalom prog­ramjának megvalósítására. A kongresszus meggyőző módon bizonyította a Szovjetunió társa­dalmi rendjének szilárdságát, ! ami egyben a szocializmus, a haladás, a béke ügvének biztos I támasza az egész világon. Az SZKP XXV. kongresszusa a kommunizmus építőinek kong­resszusa. A Magyar Szocialista Munkáspárt nagyra értékeli, hogy a szovjet nép — élén a Szovjetunió Kommunista Párt­jával, annak lenini Központi Bizottságával, a nemzetközi munkásmozgalom kipróbált harcosával, I.eonyid Iljics Br^zsnyev elvtárssal — megva­lósította a XXIV.. kongresszus irányvonalát az élet minden te­rületén. A XXV. kongresszus ki­dolgozott program a kommu­nista építőmunka folytatásának reális, rpegalapozott, lelkesítő programja. A X. öléves terv le­hetővé teszi, hogy a Szovjetunió további nagy lépéseket tegyen a fejlett szocialista társadalom tö­kéletesítésének. a kommunizmus építésének útján. A párt meg­különböztetett figyelmet fordít a Szovjetunió népgazdaságának fejlesztésére, a nép életszínvona­lának, jólétének további emelé­sére, a szovjet emberek kultu­rált életfeltételeinek tökéletesí- tésére. Az SZKP céltudatosan dolgozik a szovjet társadalom továbbfejlesztésén, amely a va­lódi szabadság, az igazi demok­rácia társadalma. A kongresszus fényes bizonyítéka volt annak, hogy a mai szovjet nemzedék, pártja vezetésével, teljes egy­ségben rendületlenül halad előre a Lenin által kijelölt úton. Nincs olyan erő a világon, amely képes volna feltartóztatni a Szovjetunió, a szocializmus. a kommunizmus előrehaladását. A magyar kommunisták a szocialista és a kapitalista tár­sadalmi rendszer versenyében iryndig kiemelkedő fontosságot tulajdonítottak a Szovjetunióban folyó kommunista építőmunká­nak. A mi harcunkat is segítik a Szovjetunió hatalmas eredmé­nyei. tapasztalatai. A mi törté­nelmi utunk 's világosan meg­mutatta, hogy csak abban az esetben lehetséges’ a szocializ­mus eredményes építése, ha a forradalmi folyamatot vezető pért egyaránt figyelembe vészi a Szocialista Munkáspárt állásfoglalása Kommunista Pártja XXV. kongresszosárál Továbbra is áttekinthetetlen a helyzet Libanonban gadtatást. amelyben küldöttsé­günk a Szovjetunióban részesült, s amelyben ismételten kifejező­dött a szovjet nép testvéri ba­rátsága a magyar nép iránt. Ügy ítéli meg, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt küldött­ségének részvétele a Szovjet­unió Kommunista Pártjának XXV. kongresszusán eredmé­nyesen szolgálta az MSZMP és az SZKP egyre erősödő testvéri együttműködését, a magyar és a szovjet nép megbonthatatlan ba­rátságát. A magyar közvélemény a kongresszus napjaiban élénk ér­deklődéssel fordult a szovjet fő­város felé. A megkülönböztetett figyelem jele volt, hogy a napi­lapokat lényegesen nagyobb példányszámban vásárolták, és milliók nézték, hallgatták a te­levízió és a rádió beszámolóit. Á dolgozók nemcsak figyelmükkel, hanem tetteikkel is kifejezték, mily nagy jelentőséget tulajdo­nítanak a szovjet kommunisták legfelsőbb szintű tanácskozásá­nak. Ennek bizonysága, hogy a Csepel Vas- és Fémművekben és más üzemekben értékes munkafelajánlásokat tettek, ünnepi műszakokat tartot­tak és teljesítettek a Szov­jetunió Kommunista Pártja XXV. kongresszusának tisztele­tére. Számos gyár és intézmény dolgozói testvéri üdvözletüket küldték és jókívánságaikat fe­jezték ki a kongresszushoz és az ott jelen levő magyar delegáci­ókhoz küldött távirataikban. Mindez ékes bizonyítéka annak, hogy a magyar nép saját ügyé­nek is tekinti a szovjet testvér­pártnak, a szovjet népnek a kommunista társadalom felépíté­séért tett erőfeszítéseit. A Szovjetunió kommunista Pártjának XXV. kongresszusa a forradalmi fejlődés. az épitö- munka gazdag tapasztalatait nyújtotta valamennyi kommu­nista pártnak, köztük a Magyar Szocialista Munkáspártnak is. Pártunk elvégzi az SZKP XXV. , kongresszusa tapasztalatának 1 elemzését, meggyőződésünk, hogy megvalósulnak mindazok a kö­zös eszméken alapuló célok, amelyeket az MSZMP XI. és az SZKP XXV. kongresszusának határozatai egyaránt megfogal­maznak. Együttműködésünkét erősítve, egységben és szoros szövetségben a jövőben is együtt haladunk a Szovjetunió Kommu­nista Pártjával, a nagy szovjet néppel közös történelmi utun­kon. Pártunk, a szocializmust épí­tő magyar nép forrón üdvözli az SZKP XXV. kongresszusának történelmi határozatait, teljes erejével támogatja a Szovjetunió békepolítikáját, és azt kívánja, hogy a szovjet nép a nagy áldo­zatokkal kivívott, megérdemelt békében élhessen, és eredmé­nyesen folytassa az emberiség új hajnalát jelző kommunista társa­dalom építését. Budapest, 1976. március 12. A Magyar Szocialista Munkás­párt Politikai Bizottsága _________________________>--------­B ejrut Libanonban továbbra is átte­kinthetetlen a helyzet. A Reuter tudósítása szerint a rádió szombaton reggel közvetí­tette Aziz Ahdab tábornok, „ideiglenes katonai kormányzó’’ 9. számú közleményét. E sze­rint Frangié köztársasági elnököt „lemondottalak tekintik, mert nem volt hajlandó kedvezően válaszolni a reformmozgalom felhívására, semmibevette a nép kívánságait és a legmagasabb nemzeti érdeket”. A közlemény egyidejűleg hozzáteszi, hogy ,.a reformmozgalmat támogató tö­megek az új elnök megválasztá­sa érdekében a parlament össze­hívására számítanak”. Az AFP francia hírügynökség ismertette azt az üzenetet, ame­lyet a Radio-Liban útján Hanna Szaid tábornok, a libanoni had­sereg főparancsnoka pénteken a késő esti órákban intézett a had­sereghez. Felszólított minden egyes katonát, legyen szolidáris bajtársaival. Törvényerőre emelkedtek a lengyel — nyugatnémet megállapodások Varsó A lengyel—nyugatnémet kap­csolatok normalizálása fontos szakaszának betetőzéseként érté­keli a PAP lengyej hírügynök­ség a két ország közti megálla­podásoknak a Bundesrat által történt ratifikálását. A CDU CSU | ellenzéknek, amely makacsul el- i lenezte a ratifikálást, végül meg j kellett változtatnia állásfoglalá- ! sát. és kénvtelen volt tudomásul j venni az NSZK bel- és külpoli­tikai helyzetének realitásait — mutat rá a PAP. A lengyel—nyu- | gatnémet megállapodások ratifi- [ kálása kétségtelenül a béke és ! az enyhülés biztosítására törek- 'I ...........................................I.................... v ő következetes lengyel külpo­litika, továbbá a ' nyugatnémet kormánykoalíció — személy szerint Schmidt és Genscher — sikere. Bonn Oldalakat töltenek meg a szombati nyugatnémet lapokban a Bundesrat előző napi ratifiká­ciós vitájáról és szavazásról szó­ló jelentések. Valamennyi lap elégedetten üdvözli, hogy végre törvényerőre emelkedtek a legyei—nyugatné­met megállapodások és már csak a ratifikációs okmányok kicseré­lése hiányzik. Európa és Magyarország márciusa 1848-ban szocializmus építésének nemzet­közi érvényű, fő törvényszerűsé­geit és a nemzeti sajátosságo­kat. Az SZKP XXV. kongresszusa a béke kongresszusa. A kong­resszus a nemzetközi helyzetet a körülmények reális számbavéte­lével elemezte. A Magyar Szo­cialista Munkáspárt azt tartja, hogy az SZKP XXIV. kongresz- szusa békeprogramjának végre­hajtása, • Szovjetunió, a szoci­alista országok fejlődése, egyez­tetett külpolitikája, az összes haladó és békeszerető erőkkel megvalósult mind szorosabb szövetsége utat nyitott a hideg­háborútól az enyhülés, a külön­böző *ársadalmi rendszerű álla­mok békés egymás mellett élése felé. Nagy jelentőségű, hogy az SZKP külpolitikája töretlenül folytatódik: a XXV. kongresszus által megfogalmazott külpoliti­kai célok a békeprogram folyta­tását, továbbfejlesztését jelentik. Ez a program joggal találkozik a békeszerető, reálisan gondol­kodó emberek egyetértésével, támogatásával. A Szovjetunió ereje, eltökéltsége, az emberiség sorsáért érzett felelőssége, áldo­zatvállalása a jövőben is szilárd biztosítéka annak, hogy a bé­kéért és a nemzetközi együtt­működésért folytatott további harc programja is megvalósul. Az SZKP XXV. kongresszusa a nemzetközi szolidaritás kong­resszusa. A kongresszus a több mint 15 millió szovjet kommu­nista, az egész szovjet nép -nevé­ben kifejezte szolidaritását a szocializmusért, a haladásért, a demokráciáért, a nemzetek sza­badságáért világszerte harcoló erőkkel. Megerősítetté, hogy a szocializmus és a haladás ügye elválaszthatatlan a Szovjetunió fejlődésétől, az SZKP követke­zetes, internacionalista politiká­jától. A kongresszuson minden eddiginél nagyobb számban vet­tek részt azok az erők, amelyek napjainkban a szocializmusért, a társadalmi haladásért, a néoek szabadságáért, a nemzeti füg­getlenségért, a neokolonializmus ellen harcot folytatnak. Ez de­monstrálta korunk három fő forradalmi erejének, a szocia­lista országok, a nemzetközi kommunista és munkásmozga­lom, a nemzeti felszabadító mozgalmak harcának szoros kapcsolatát, az antiimperialista egység növekvő erejét a nemzet­közi küzdőtéren. A nemzetközi kommunista mozgalom felfelé ívelő szaka­szában, amikor a kommunista pártok önállóan dolgozzák ki politikájukat, az SZKP XXV. kongresszusa hitet tett a nem­zetközi kommunista és munkás- mozgalom egysége mellett. Pár­tunk az SZKP-val és más test­vérpártokkal egvütt mindent megtesz az egység erősítésére, s elítéli az egységet aláásó néze­teket, a nemzeti korlátoltságot, a Ihurzsoá nacionalizmust, a szov- .ietellerességet, a szakadár tö­rekvéseket, s mindezek legdur- _ vább megnyilvánulását, a í maoizmust.. Az MSZMP a nem- : zetközi kommunista és munkás- • mozgalom egységét szem előtt ; tartva, mindenkor támogatta és ; támogatja a testvérnártok ta- í nácskozásait, kétoldalú, regioná- ] lis és világtalálkozóit. A magyar pártküldöttség tag- : jai szovjetunióbeli tartózkodá- : suk során látogatást tettek a 5 Grúz Szovjet Szocialista Köztár- : saságban, a Szovjetunió Tudó- : mányos Akadémiáján, az SZKP : Központi Bizottságának Társa- : dalomtudományi Akadémiáján, í találkoztak a munkások, kolhoz- ! parasztok, értelmiségiek képvi- j selöivel. Ezeken a találkozáso- [ kon ismét bebizonyosodott, mi- ! l.yen mélyek a gyökerei a ma- ! gyár—szovjet barátságnak, mi- ■ lyen szilárd a magyar és a szov- j jet kommunisták, a két nép ■ testvéri kapcsolata. Pártunk ■ nagyra értékeli azt a meleg fo- ! 1848 forradalmi hulláma Pá­rizsból kapta az első lökést: 1848. február 23-án a párizsi nép elsöpörte a királyságot, ki­kiáltotta a köztársaságot és a demokratikus változtatások egész sorát hirdette meg. A forradalom hírére először a dél­német területeken kezdődtek megmozdulások, majd rövide­sen kibontakozott a népek ta­vasza: március 13-án Bécsben, 15-én Pest-Budán, 18-án Ber­linben, Milánóban és Velen­cében tört ki a forradalom. A várva várt, sokak által csak lehetségesnek tartott, a ha­talom által pedig rettegett for­radalom azonban eltérő válto­zásokat ígért Európa népeinek. Hiszen Nyugat-Euróna országai a polgári átalakulást már ma­guk mögött tudhatták, s az ipa­ri forradalom áldásait élvezte a polgárság, amikor. Magyaror­szágon még faekével szántot­tak a robotoló jobbágyok, s asz- szonyaik maguk szőtték ruhái­kat. Nvugat-Európában az új forradalom konzervatív, a nagy­polgárság és a hajdani feudális osztályok szövetségére alapo­zott politikai rendszereket so­dort el, s bár ennek a változás­nak a fontossága, előrevivő szerepe is tagadhatatlan, még­is sokszorosan felülmúlja ezt az 1848-as fordulat kelet-euró­pai jelentősége.A forradalom itt korszakos változást hozott, mert a feudalizmus válsága már év­tizedek óta elmélyült, mert a robotmunkára alapozott, fejlet­len és fejlődésképtelen agrár- gazdaság csődbe jutott, s mert e csőd még a birtokosokat is arra indította, hogy reformo­kat szorgalmazzanak. Nehezítette a kelet-európai kibontakozást, a polgári átala­kulást, hogy a feudalizmus bom­lása idején nem önálló nemzeti államok éltek e térségben, ha­nem a középkorból ittmaradt, nagy, soknemzetiségű birodal­mak: az orosz cári, az osztrák császári, és a török szultáni bi­rodalom. A polgári átalakulás híveinek tehát az államhatalom meghódításával egyidejűleg na­pirendre kellett tűzniük az ön­álló nemzetállam megteremté­sét is. Minderre azonban — a belső erők fejletlensége miatt — külső segítség nélkül, csak a legmerészebb álmaikban gondolhattak a nemzeti mozgal­mak vezetői. Különös élességgel vetődtek fel ezek a kérdések Közép- Kelet-Európában a tizenkilen­cedik század közepén. Az itt terpeszkedő Habsburg-biroda- lom a társadalmi és nemzeti ellentétek valóságos gyűjtő­medencéje volt Szlovákok, ola­szok, magyarok/ németek, ro­mánok éltek egymás mellett, merőben különböző társadalmi és jogi viszonyok között, s ér­dekeik megvalósítását keresve már évek óta egyik válságból a másikba kergették a birodal­mat. amelynek belső rendfenn­tartására hatalmas hadsereget kellett fenntartani. A kormány­zati válságot pénzügyi csőd is tetézte. Vetélkedő udvari-hiva­talnoki klikkek tépték ki egy­más kezéből a birodalom kor- mányrúdját, s nem meglepő, hogy az első szélfuvallatra meghátráltak a forradalmi kö­vetelések elől. Ennek a fuval­latnak, ennek a jelzésnek azon­ban nem az elnyomással, meg­félemlítéssel sújtott Közép-Eu- rópából, hanem kívülről kel­lett jönnie. Ezért volt óriási je­lentősége Párizs forradalmának egész Európa számáfa. Megren­dítette az európai politikai egyensúlyt, s a külső bizony-? talanság lehetetlenné tette a feudális hatalmasságok számú­ra, hogy a belső feszítő erő­kön úrrá legyenek. Magyarországon éppen ez- idotájl ülésezett Pozsonyban a rendi országgyűlés. Kossuth, a liberális ellenzék vezetője — a párizsi forradalom első hí­rére — már 1848. március li­án alkotmányt követelt nem­csak hazája, hanem az egész Habsburg-birodalom számára. A forradalmi mozgalmaknak volt azután döntő szerepük ab­ban — miután Bécsben is, Pes­ten is a nép vette kezébe a hatalmat —, hogy javaslatait az országgyűlés és a bécsi ud­var is elfogadta. Néhány hét leforgása alatt pedig az úgy­nevezett áprilisi törvényekben

Next

/
Thumbnails
Contents