Békés Megyei Népújság, 1976. március (31. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-14 / 63. szám

A jobb gépkihasználásért

Húsz napi részesedést fizet az Orosházi Vas-, Műanyagipari Szövetkezet

A mezőkovácsházi Üj Élet Tsz-ben francia gyártmányú ötsoros répaültető gépet alakították át nyolcsorosra. így nemcsak egyszerre tudják megművelni az apa- és anyasorokat a vetőmagrépánál. hanem erőgépet is megtakarítanak. Ifjú Pajkó József és Ács János szerelő már így készíti elő a gépet a tavaszi munkára. (Fotó: Dcmcny)

t

Sokrétű nemzetiségi kulturális munka Eleken

Megyénk négy nemzetiségű nagyközségében, Eleken sokrétű

kulturális munka folyik, amelybe bevonják a magyarok mellett a német, a szlovák és a román ajkú lakosságot is. Az utóbbi időben tartalmasabb, színvonalasabb lett a nemzetiségi folklór, nagy gondot fordítanak ápolására. Ezt igazolja a nemzetiségi Röpülj-páva kör bemutatósorozata. A 120 embert számláló néptáncegyüttes, citera- és sramlizenekar szép eredményeket mondhat magáénak. A Rö- pülj-páva kör német csoportját tavaly a Kulturális Minisztérium dicsérő oklevelével tüntették ki.

Az Orosházi Vas-, Műanyag- ipari Szövetkezet március 13-án, tegnap tartotta mérlegbeszámoló közgyűlését. A tanácskozás napirendjén a IV. ötéves terv teljesítéséről, a múlt évi gazdálkodásról és a nyereség felosztásáról, valamint az idei feladatokról szóló beszámoló szerepelt. Ezenkívül megvitatták a különböző bizottságok beszámolóját, valamint az idei újítási és taka- rékosssági íeladattervet. A IV. ötéves terv időszakában eredményesen dolgozott a szövetkezet, az 1970. évi 48,8 millió forintos árbevétel öt év alatt 86,3 millió forintra nőtt, ami lényegesen

«•»•■•••••■■•••■•Cf■«■■■■•■••«•■■■■•■•••••••••»■••••■••■••

jogilag is sikerült rögzíteni a feudalizmus egész gazdaságipolitikai rendjének felszámolását. A törvények a lakosság nyolcvan százalékát kitevő úrbéres — zömében nemzetiségi — népességet mentesítették a 'feudális szolgáltatások alól, népképviseletre alapozott törvényhozást és ennek felelős magyar kormányzatot teremtettek.

Ügy tűnt, hogy az itt élő népek ezután szabadon alakítják sorsukat. Nem így történt, s ez nem az itteni forradalmi mozgalmak lendületén, szervezettségén múlott. A magyarországi forradalmi honvédsereg fényes 1848—49-es győzelmei tragikus módon az európai forradalmi hullám hanyatlásával estek egybe. Angliában már 1848 áprilisában vereséget szenvedett a munkásságnak választójogot követő chartista mozgalom, júniusban pedig a párizsi munkások felkelését fojtották vérbe. Augusztusban Itáliában a Habsburg-csapatoknak sikerült végleg szétverniük a felkelő városállamokat, szeptemberben orosz és török csapatok szállták meg a román fejedelemségeket. októberben elbukott a második bécsi forradalom, novemberben pedig mar csak látszattevékenységet folytatott a Frankfurtban ülésező, az egységes és demokratikus német államot megteremteni hivatott német atkotma- nyozó nemzetgyűlés.

A Habsburg-birodalom többi népeinek forradalmi mozgalmaival szövetségben a magyar nép tisztességgel állt helyt még a fegyveres küzdelemben is. A

reakciós hatalmak szolídart+4sa. a cári intervenció azonban erősebbnek bizonyult. A nagyhatalmak — Anglia és Francia- ország — a Habsburg-biroda- lom fennmaradását ekkor még európai szükségszerűségnek tekintették. Jól tudtak, hogy a cári segítség nélkül felbontana, s ezért tűrték a beavatkozást. „Végezzenek velük minél hamarabb” — mondta cinikusan Palmerston angol miniszterelnök a cári követnek.

A magyar szabadságharc leverésével az utolsó forradalmi láng is kialudt Európában. Az államrendszerek és trónok változatlanok maradtak ugyan, de a társadalom rendjét nem lehetett többé a forradalmi hullámok után régi medrébe visz- szaterelni. Immár Kelet-Euró- pa túlnyomó részén is végérvényesen megszűnt a feudalizmus, s megkezdődhetett a polgári fejlődés. Az 1848 forradalmától érintetlenül maradt cári birodalomban néhány év múltán, 1861-ben, reformok útján számolták fel a feudális termelési viszonyokat, s miután erre 1864-ben Romániában is sor került, egész Európában megszűnt a feudalizmus. A forradalom legfőbb vívmánya, a jobbágyfelszabadítás, befejezett ténnyé vált.

S egy újabb történelmi korszakon keresztül 1848 példa és követelméi|v maradt. Megsemmisített vívmányaiért, az akkor megvalósult nemzeti önrendelkezés visszaszerzéséért folytatódott a harc. A 48-as nemzedék több utána következőknek adott programot — s történelemmé váltán is — a kései utókornak példát.

Gergely András

magasabb a tervezettnél. Kedvezően alakult a nyereség is, öt év alatt 108 millió forint nyereség képződött a szövetkezetnél.

Ami az 1973-ös esztendőt illeti, a szövetkezet teljes termelési értéke 86,4 millió forinít volt. mintegy 10 százalékkal több az 1974. évinél. A nettó árbevétel 78 millió forintról 86,5 millió forintra nőtt, ezenbelül csaknem 40 millió forintot tett. ki az export, ami 15 százalékkal haladja meg az előző évit. Az expo/l csaknem teljes egészében a KGST-országokba irányult és kizárólag műanyagformázó gépekből, illetve azok. tartozékaiból állt. Ez a termék adja egyébként az árbevétel zömét, mintegy 41 millió forintot. A gazdaságos termelést bizonyítja, hogy a szövetkezet múlt évi mérleg szerinti nyeresége 24,6 millió forint volt, ami a nettó árbevétel több mint 27 százaléka. Ennek az fisszegnek felosztásáról is döntött a tegnapi közgyűlés. Összesen 836 ezer forintót osztottak ki, ami húsz napi keresetitek megfelelő részesedés, Ezenkívül évközben ’főbb mint negyedmillió forintot használtak* fel premizálásra, jutalmazásra, amellyel együtt 28 napot tesz ki a részesedés.

Az idei tervek a tavalyinál is magasabbak, 92 millió forintos termelési érték elérését tűzték célul. Továbbra is az egyedi gépgyártás, a műanyagpohár- gyártás lesz a meghatározó, de ugyanígy az öntöde, a fémtömegcikk és a reklámüzem termelése is emelkedik. A jövő esztendő és az ötödik ötéves terv egyik fő célkitűzése az export- képesség fokozása, a tőkés értékesítési lehetőség megteremtése. Erre alapot ad a műit évben kifejlesztett új típusú műanyag- formázó-gép, amelynek sorozatgyártásához 18 millió forint, jórészt gépi beruházás áll rendelkezésre. Ami az ötödik ötéves tervet illeti, a közgyűlést tájékoztatta a vezetőség a főbb célkitűzésekről, amelyek közé a termelékenység fokozása, a nyereség növelése, a külföldi piacok megtartása tartozik.

3 UMUH

WJSACí 197«. MÁRCIUS ti.

| Tl«enhilence»or állandó hiánya6

| A törvény ebben is térvény

• i

5 Tizenkilencezer gyermek nem ! járt iskolába az elmúlt lanév- ! ben. hivatalosan. Ügy, hogy be

• sem iratkozott, Tizenkilencezer : gyermek elveszett az országban 5 az iskolák számára, nem tanult,

• seholsem, és hogy mivel töltötte I az idejét, azt sem lehet tud- 5 ni.

: Közben általánossá kell ten5 nünk az általános iskolát, mert

■ ez a legkevesebb, amit a váltö• zó világ megkövetel. Még akkor í is százszor és ezerszer ismétel- : nünk kell, ha már közhelynek S és unalmasnak tűnik: kiművelt ; emberek sokasága nélkül képte• lenek leszünk lépést tartani más

• népekkel, országokkal.

E Tizenkilencezer gyermek nem

• járt iskolába úgy, hogy be sem

• iratkozott. Ugyanakkor a nyol• cadik osztályt a tanulók 80 szá- ; zaléka végzi el 14 éves korig. ! 90 százaléka 16 éves körig. Aki

■ pedig betöltötte a 16. életévét.

■ már nem kötelezhető arra, hogy ! iskolába járjon.

] Végegyháza nem nagy köz- « ség Mezőhegyes és Kovácsháza között, valahol félúton. Sok cigány él itt, velük pedig nem könnyű megértetni az iskola szükségességét. Másképp fordítva a szót: nem öröm a tankötelezettségi törvény végrehajtása ilyen helyzetben.

Meglepő, hogy nincsenek súlyos gondjaik.

Ismerkedésként évekkel ezelőtti jegyzőkönyveket lapozgatok. Tanácsülések, vb-ülések jegyzőkönyvei. 1973. májusábafl például ezt írták a tankötelezettség vizsgálatakor: „Időbeni beiskolázás, rendszeres iskolába járás van. A gyerekek többsége 14 éves korig, vagy egy év késéssel elvégzi az általános iskolát. Hosszú évek nevelőmunkájának. a tanács, a rendőrség, az egészségügyi és oktatási szervek összehangolt tevékenységének eredménye, hogy a cigány tanulók beiskolásáza jó, bár 13—14 éves korban mór kibúvókat keresnek. Két év múlva reményünk lehet arra, hoev ismét lesz községünkben nyolc osztályt elvégző cigány-tanuló.”

Egy másik jegyzőkönyv részlete: „Egyetlen cigány gyermek sincs óvodában! Az iskolásoknak a szülők tanszert nem vsárol- nak.”

Adatok: Végegvházán 1971- ben 33-an végezték el az álta'á- nos iskola nvolc osztályát 72- beo 26-an. Hetvenesben 18 tanult tovább középiskolában, ’3 szakmunkásképzőben, egv év múlva 15 középiskolában, és 12 szakmunkásképzőben. A két évben összesen öten nem tanultak tovább. Most. márciusban 25 elsőst írtak be. nésven nem járták óvodába, közöttük két Cigány gyermek.

Zöld Lajosné. tanácselnök: „Az idén huszonketten végzik cl a nyolcadik osztályt. És változatlanul nagy az érdeklődés a továbbtanulás iránt, ma már úgyszólván mindenki tudja, hogy nyolc általános nélkül szakmunkás sem lehet. Különben az a véleményünk, hogv a tankötelezettségi törvény .végrehajtása az óvodában kezdődik. Az óvodából iskolába érkező gyermek sokkal érettebb, okosabb, fegyelmezettebb. A cigánycsaládok azonban nem adják óvodába a gyerekeiket. Valóságos közösségi törvény, hogy erről szó sem lehet. Eddig nem használt a tájékoztató jó szó. Az iskola, az más. A beíratás kötelező. törvény van rá. Az iskolakerülés bírságot is eredményez. Ezt nagyon megtanulták. A baj *>tt folytatódik, hogy csak osztályismétlések sorozatával jutnak felső tagozatba. ahol pedig nem valami jó pedagógiai közeget alakít ki az, ha néhány cigány - tanuló 3—4 évvel is idősebb a többinél. Ügy tűnik, ezzél a kör bezárult’ I

Nem így van, és nem is tartjuk így. Persze, ehhez végtelen türelem, és ügybuzgalóm kell. Meg szeretet is, a szó nem Is olyan nagyon elvont értelmében.”

Az áldozatvállalás sem ismeretlen Végegyházán. Akad rá példa, érdemes: az idén beíratott hatévesek közül két cigánygyermek nem járt óvodába. Áz Iskola egyik pedagógusa — a két gyereknek! — előkészítő tanfolyamot vállalt a nyárra. A másik két kis elsős pedig oviba jár őszig. Ezt meg az óvónők vállalták.

Más: a napközi konyháját, éttermét évekkel ezelőtt alakították ki egy régi épületből. Tavaly nyolcvanan, idén mór százan kapnak itt finom ebédet.

Lehet, hogy egyáltalán nincs panasz, nincs gond. tépelődés?

Zöld Lajosné tanácselnök: „Van. Csak ritkán beszélünk róla, és igyekszünk mi rtiagunk a végére járni. De azért van. Mondok is kivételesen, egyet-kettőt.

Valamikor mezőhegyesi nagymajor volt Árpádtelep. Most már kész település. A gyerekek ide járnak iskolába. Eddig iskolabusszal, most gyalog. Mert január 1. óta nem jár ki értük a Volán-busz, ahogy éveken át tette. így aztán az árpádtelepiek egy másik, délután 1 órakor induló járattál utaznának, ha nem tartana néha kettőig a tanítás, vagy ha itthagynák az ebédet. Mindez két kilométeres út miatt, amit az iskola fizetett a Volánnak, húsz gyerek után. Nem értjük! £s várjuk a választ a 8-as Volántól. A levelünkre is, amit már régen elküldtünk. Képtelenség lenne, ha a takarékosságra hivatkoznának. Nem hiszem, hogv ez takarékosság.

Az iskola, a tanulás és a munka. az élethivatás megtalálása nagyon is összefüggő fogalmak. Szerintem nem találna senki olyan szülőt, aki azt mondaná a gyerekének: ne tanulj, elég, ha a nevedet le tudod írni. Ez a múlt volt. Most fenekestül megfordult a világ, és ez a jó. Aki nem tanul, semmire sem viheti. Nekünk eleven, naponta újra termelődő gondunk a végegyházi cigányok munkára szoktatása. nevelése. Sajnos, nehéz! Alig 5—6 százalékuk dolgozik folyamatosan, inkább lovakkal kereskednek, bikát hizlalnak. Beszéltem a CITÉV-teleppél, meg a medgyesegyházi Bőrtex- el is. ha küldök hozzájuk valakit, felveszik. Volt már rá pátria. De pár nap múlva visszajöttek. otthagyták. Talán a CITEV-né) dolgozik még két telepi ember...”

A régi jegyzőkönyvben éz áll: két év múlva reményünk lehet arra, hogy ismét lesz községünkben nyolc osztálvt elvégző cigány, tanuló. Így lett?

..Ketten is elvégezték. Faragó Pista volt áz egyik. A következő évben már az eleki szakmunkásképzőben tanult, ott is lakott, diákotthonban. Két év után hazahozták a szülei, mert Bábolnára mehetett volna n averek, de az messze van. Csak nem engedik el? A következő Faragó Gizi. Csak névrokonok. Ez a kis'ánv elég jól tanult fel is vették szakmunkásképzőbe, diákotthonba. A szülők nem engedték. Hallani sem akartak róla. Mert ott „a fiúk együtt alszanak a lányokkal.” Hiába mondtuk, hogy ez nem igaz. Hogy ezen mindenki mosolyog. Nem és nem! Giziből nem tett szakmunkás.” v

. Aki pedig betöltötte a 16. életévét, már nem kötelezhető arra, hogv iskolába járjon,

Sass Ervin