Békés Megyei Népújság, 1976. február (31. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-15 / 39. szám
M argit nem valami érzéki alkat, s ha a gyerek utáni vágy nem sárkány. talán férjhez se ment volna. Huszonnegyedik évében járt, amikor igent mondott Gyurinak, aiú akkor még a megyei tanács kereskedelmi osztályának előadója volt, most már főelőadó. Férje munkája sok kiszállással jár, néha csak késő este megy haza. Ez csak eleinte nyugtalanította Margitot, hiszen otthon az anyjáéknál — hárman voltak testvérek — sose volt egyedül. Nem fél- tékenykedett Gyurira, csak a magányt szokta meg nehezen, de amikor megszületett a kis Gyuri, majd rá egy évre Pötyike, annyi dolga lett a gyerekekkel, hogy mire lefeküdhetett, úgy elfáradt, hogy a nagy Gyuri cseppet sem hiányzott. A házastársi kapcsolat intimebb része is egyre inkább kötelességszerű odaadássá változott életében. Az utóbbi években, ha veszekedtek, legtöbbször ez volt az ok. Gyuri nem tudta megérteni, egy harmincas éveinek delén járó asszony hogy lehet olyan, mint egy jégszekrény. Nemcsak keze-lába hideg, de kényszeredett ölelésében is van valami fagyos, soha fel nem engedő szorítás, ami inkább taszító, védekező mozdulat, semmint önfeledt feloldódás. Egyébként rendes, jó asszonynak tartja feleségét, aki minden reggel kikészíti a tiszta inget, hetenként többször is kivasalja a nadrágját, s mire felkel, a reggeli már ott van a terített asztalon. Takarékos, kettőjük fizetését jól beosztja. Mégis úgy volt és van is vele, lenne inkább egy kicsit „flancosabb”, de melegebb. Pár hét óta Gyuri kiszállásai megsűrűsödtek. Máskor legtöbbször a délutáni vonattal érkezik, mostanában pedig gyakran az éjfélivel jön haza. Tegnapelőtt véletlenül mégkérdezte, miért maradt későre. — Dolgom volt! — válaszolta íellobbanva Gyuri. Margitot megdöbbentette ez az idegesség. — Ha nem hiszed, járj utána! — folytatta Gyuri indulatosan, s még a vacsorára megtérített konyhaasztal sem csillapította le. Margit a békesség kedvéért nem kérdezősködött tovább. Tudta, mióta férjét főelőadónak nevezték ki, sok ügyes-bajos dolga van. Nyugtalansága munkahelyén — a postán a távirat- felvételnél dolgozik — támadt föl, amikor egyik kolléganője bizalmasan megjegyezte a szokásos tízórai feketézés közben, hogy a férje egy csinos nővel látta Gyurit, s meg is nevezte, hogy a szomszédos város melyik presszójában. — Mond már! — fogta fel magára erőltetett tréfával Margit a „kedves hírt”. — Bánja a fene, csak a pénzét hazaadja! A kolléganő szavai azonban felkeltették gyanakvását. „Ezért lenne olyan Ideges mostanában?” Otthon a házimunka közben többször is felvillant benne: vajon valóban oly gyakran kell kiszállnia Gyurinak? Kétkedését ekkor még elhessegette azzal, hogy véletlen lehetett az egész, hiszen tízéves házasságuk alatt először hallott ilyet Gyuriról, aki ma este is csak a kései vonattal jött meg. A vánszorgö órák múlásával azonban mindinkább kísérteni kezdte a lappangó gyanakvás. Le se feküdt, pedig ugyancsak elfáradt, mire a eyerekeket ágvba oarancsolta. Gyurit meglepte, hogy Eltévedés Bonus István Nagy hirtelen szakadt ránk az éj, Megállt az út, amelyen mentünk’ Se hold, se csillag, se földi fény:’ A téli pusztán eltévedtünk. — Köröttünk köd és vaksötétség, Belénk gyötiö szorongás költözött. Tévelyegtünk és botorkáltunk: Orosháza és Székkutas közölt. S mint mesebeli kedves anyó Elénk állt behavazott hajjal Egy szalmakazal. Enyhelyében Vártunk, míg derengett a hajnal. Ketten bárhová tévedhettünk: Meleget, fényt árasztott lelkünk, S pusztán, jégen, vagy árokparton Azonnal jó ,otthonra leltünk Most, hogy egymástól tévedtünk el: Ténfergek a hideg ég alatt, Ácsorgók rideg utcasarkokon, S életem semerre sem halad. S mindegy már, hogy éjszakáimat Kazalban, vagy jó ágyban töltöm: Köröttem köd, sivár sötétség S nincs otthonom sehol a földön!... Vádad Sarusi Mihály a vád ellenem: fellegekben járok éljek úgy, mint te, a földön? S arra nem gondolsz hogy valóságos fellegeken járok te pedig képzelt földön élsz kedves fiú, he? Szokolay Sándor Házak i