Békés Megyei Népújság, 1976. február (31. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-15 / 39. szám
CBbimtp ItUCTI UiEttTÍU ái6^iz caATCg.KiA afnésesA&A vAa» iat>öriLipmbi iiauctpció Parkerdő mindenkinek ALKOTÁS Idő és irodalom Egy jellegtelen kis kávéházban összefut két író. Beszélgetnek. — Ide figyelj —, mondja a regényíró, és leszakít a novellista zakójáról egy lötyögő gombot: mi a fenének pocsékolod c.z idődet? Mit hó- kuszpókuszolsz te ezekkel a vacak kis novellácskákkal, elbeszélésfélékkel? Ha lagaláhb valami felemelő, nagy lélegzetű tömény valamit alkotnál... — Megtehetném —, rántja meg vállait sértődötten a novellista. — Megtehetném, de nincs időm. — Ne viccelj! Jusson eszedbe Tolsztoj. Hogy mennyit irt ez a gróf! És ugye egy nap akkor is 24 órából állt. — Tolsztojjal do- bálódzol? Röhej. Az öreg ismerte az idő értékét Először is: nem volt gondja a borotválkozással. Ezzel szemben mit csinálunk mi? Minden isten áldotta nap lehúzzuk a szakállun- kat. Van fogalmad mennyi időt rabol el ez a procedura?! Leülsz borotválkozni és egy fél órád odavan. — Hát ami igaz, az igaz. Ha az öreg fél órát borotválkozik, nem sokkal ir többet a mai íróknál. E kimerítő véleménycsere után áteveztek a számtan területére: kiszámították mennyi időt pocsékoltak el eddig borotválkozásra. Pontosan kimutatták a havi, az évi, a tizévekre eső időveszteséget... — Tessék, itt van neked a 3Ó perc! — kiáltott fel a novellista akkora ujjon- gással, mintha egy új galaktikát fedezett volna fel. — Láthatod: eddigi borotválkozásaink során egy ..Háború és béke", plusz egy „Hadzsi Murat" megírása úszott el. Szörnyű! No de azért azt se feledjük: Tolsztojnak más dolga sem volt az íráson kívül. Nem járt gyűlésekre, értekezletekre, író-olvasó találkozókra. És akkor még tévé sem volt, se futball... Az öreg az Íróasztaltól fel se állt... — Na egy kicsit azért túlzol! — szólt közbe a regényíró. — Vadászni járt, szánkón hordta a kútról a vizet és még szántott is. Mitöbb: harcolni is volt ideje. Azonkívül akkoriban még ösztöndíjak sem voltak és mégis... E nyomós érvek súlya alatt a novellista magába roskadt, majd hosszas hallgatás után, hangjában mély szomorúsággal megszólalt: — Azt hiszem, ezt a határtalan időpo- csékolást meg kell szüntetnünk. Esküszöm: holnaptól kezdve én nem borotválkozom. Kifizették számlájukat, felálltak az asztal mellől és méltóságteljes léptekkel megindultak a stadion irányába, hogy a soros futballtalálko- zón valahogy elüssék az időt. Sz. K. A békéscsabai erdőtelepítés vázlata Békéscsabán az iskolacentrum, a Gyulai út, a KISZ-táborhoz vezető bekötő út és a Körös-csatorna által határolt területből tavaly ősszel felszántottak 30 hektárt, ahová most tavasszal a Szegedi Erdőgazdaság zártsoros erdőt telepit. Terv szerint tölgy-, nyár- és 10 másfajta fát, valamint különböző cserjét ültetnek el. Végre tehát elkezdődik a város szegélyén egy olyan erdő (később parkerdő) telepítése, amely évenként továbbfejlesztve kiterjed majd egészen a Veszely-hí- dig. Kerékpáron és gyalog jól megközelíthető helyen lesz, tehát azok a családok is kirándulhatnak ide, amelyeknek nincs gépkocsijuk. Sokat nyernek ,a fiatalok, a KISZ-tábor lakói és az iskolacentrum tanulói is, akik, ha kilépnek az épületből, friss levegőre, szép környezetbe jutnak. A természetet, a biológiát pedig nemcsak könyvből tanulhatják, hanem részben a valóságban is megismerhetik és a sportolásra is lehetőségük nyílik. A fák azonban lassan nőnek. Évek kellenek, amíg a törzsük megvastagszik és a koronájuk kiterebélyesedik. Csak a nyárfának kell rövidebb idő. Először tehát a nyárfás részekre lehet majd kirándulni, ott lehet majálisokat, juniálisokat tartani. Később aztán mi/id több területet elhódíthat a lakosság. Ezzel egyidejűleg folyamatosan alakul ki a parkerdő utakkal, sétányokkal, tisztásokkal és különböző létesítményekkel. Az utóbbival kapcsolatban főként egy-két sportpályára, vendéglőre, boltra gondolok. De szó volt már néhány hektáros sekély vizű csónakázó tóról is, amely télen korcsolyapályának használható. A tó medrének a kiképzésénél természetesen sok föld is felhalmozódna. Ennek a földnek egy részéből talán olyan 10—15 méter magas dombot lehetne emelni, amelynek a déli oldala színpadi lelátóul, az északi oldala pedig ródlipályául szolgálna. Igaz, a mesterséges domb készítésének már akadtak ellenzői, mondván: ha a természet Békéscsaba körül síkságot alkotott, minek kell azt emberi beavatkozással megváltoztatni? No persze az első vasútvonal építésének is akadtak ellenzői. Azzal érveltek, hogy kevesebb lesz a szántóföld, a lovak pedig megvadulnak a gőzöstől. I Attól sem kell tartani, hogy a fél város lakosságának kell az ilyen munkához kivonulnia, mert ma rbár olyan talajmozgató gépek vannak, amelyek több száz kubikost helyettesítenek. Azért időnként mégis szükség lesz társadalmi segítségre. Mert például a gépek csak a munka nagyját képesek elvégezni, a finomítások az emberekre maradnak. Lehetséges egyes tervek társadalmi munkában való elkészítése is. A parkerdő fejlesztése során mód nyílik arra, hogy akinek különleges fa vagv cserje rendelkezésére áll, ajánlja fel a közösség javára. Az összefogás meggyorsítja ennek — a ma még csak elképzelésnek számító — parkerdőnek a kialakítását. Akikkel erről beszélgettem, azok közül már többen kijelentették, hogy ilyen nagyszerű cél eléréséhez szívesen hozzájárulnak egy-két száz forinttal, ha a városi tanács gyűjtési akciót szervez. A legjobban mégis az járul hozzá, aki a termelésben (ami. ért fizetést kap), úgy dolgozik, hogy munkájával elősegíti a vállalata, üzeme jó gazdasági eredményét vagy az intézmények hasznos tevékenységét. Más szavakkal: aki a társadalmat gazdagítja. Akkor' több jut a közös alapból a parkerdő létrehozására, a fejlesztésére és a fenntartására. Egy-két éve telkeket osztottak ki a KISZ-tábor közelében, amelyek kihasítanak egy jókora darabot a közös területből. Véleményem szerint ez az osztás nem vall valami nagy előrelátásra. Nem az a baj, hogy 267- en telekhez jutottak, hanem az, hogy ott, ahol egy 60 ezer lakosú város (és egyre több- bérházi lakó) városszéli kirándulóhelye lesz. Ami megtörtént, azon már nem lehet változtatni. A telkeken hétvégi házak, kerítések épültek, fák nőnek. De arra mód van, hogy további telekeladásra ne kerüljön sor. Legalábbis itt. Különben a közfelfogás szerint az lenne a helyes, ha másutt is inkább bérbe kapnának bizonyos földterületet (hobbikertet) az emberek, mert ahhoz a kisebb keresetűek is hozzá tudnak jutni. A többség azonban aligha törekszik majd bérelni földet, ha lesz egy olyan parkerdő, ahol ezernyi a látványosság, van szórakozási, sportolási lehetőség. Végeredményben, ahol együtt lehet a város apraja-nagyja, nem választja el az embereket egymástól sem fal, sem kerítés, sem rang. De még az sem, hogy kinek van háza. telke, autója és kinek nincs P. B. beszélik.., ■.. hogy az életben sok mindenhez szerencse kell, éppen ezért jó, ha egyengetjük a szerencse útját, teszemazt totózással és lottózással. Magam is megveszem hónapról hónapra a havi lottóimat (kevesebb fáradsággal jár kitöltésük), néha iker lottószelvénnyel is próbálkozom (iker lottó = dupla szerencse), sőt totó- zöm is, ám nem. sok sikerrel. Egyengetni tehát egyengetek, de még nem egyenesedik. Most pénteken ráadásul különösen reménykedtem: Sok babonás emberrel ellentétben bizakodtam a balszerencsésnek hitt nap előtt, ami péntek is és tizenharmadika is volt. Mások persze féltek kimenni az utcára tegnapelőtt, nehogy valami baj érje őket, holott éppen ekkor tartották a 9.90. lottósorsolást. Kitűnő nyerési alkalom volt, de mint utána kiderült — másoknak. Mindegy, hátha a jövő pénteken, az 1000. húzáson találom telibe a bűvös számokat, a fő dolog az, hogy valakik megint nyertek, tehát a baljós nap szerencsét hozott nekik, cáfolva a babonát. A magam részéről — lekopogom — hál'istennek nem történt semmi bajom, s már es eleve nagy szerencse. Mert ha belenézünk az egyik múlt heti Népújságba, láthatjuk, vannak bőven peches emberek, még akkor is, ha részben szerencsések. Például az rffijik újsághír tudtunkra adta, i: ,gy tömeges étel- mérgezés történt a battonyai nevelőotthonban. Ez nagy baj, de szerencsére enyhe lefolyású volt, s a 45 gyerek közül két nap múlva 42 már iskolába mehetett. Szerencséje ez a gyerekeknek, szerencséje a felelősöknek, mert kisebb baj kisebb felelösségrevo- ■nással jár. Más: egy férfi tehergépkocsit lopott, de rövid idő alatt elkapták, Hát mi ez, ha nem óriási mázli, hiszen az illető a lopott járművel gázolhatott, vagy fának mehetett volna. Neki is szerencse, nekem is, hogy nem ütött el a zebrán. Lám, milyen közel van egymáshoz a két ellentétes fogalom, a szerencse és a balszerencse, hiszen milyen sokan adtunk már hálát az égnek, hogy nem húzták ki állandó lottószámainkat éppen akkor, amikor elfelejtettük bedobni a szelvényeket. Nos, ezzel visszatértem a bűvös 90 számhoz, márpedig azt is beszélik, hogy. egyáltalán nem meggazdagodás céljából ikszelnek be több millióan hetente ót számot, széles e hazában. Kedvtelés, jó időtöltés az egész — ki tagadná e tényt?! Milyen jól fogok szórakozni a már említett 1000. sorsoláskor is, amikor majd megint nem az én számaimat húzzák ki a lottógömbből. Ma délután pedig, amikor a rádió bemondja az olasz totómérkőzések részeredményeit, amiket általában eltalálok, de a végeredményeknek csak a fele stimmel, szinte a plafonon leszek az örömtől: ez jó mulatság, férfi- munka volt... Vitaszek Zoltán R tótommá. 1976. FEBRUÁR 15.
