Békés Megyei Népújság, 1976. február (31. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-28 / 50. szám

Magyar építők Huszton As »reobnryi gázvezeték egyik nyomásfokozó állomáss a sawr- jetnnióbeli Hösztön épül. A kompresszorállomás személyze­te, valamint az építőbázis részére a városban 141 lakást, vala­mint vendéglátó kombinátot épít két magyar vállalat. A mun­kát szeptember elsején kezdték a magyar építők és a nagy hi­deg ellenére, jó ütemben haladnak a munkálatokkal; az SZKP XXV. kongresszusa tiszteletére vállalták, hogy az első 30 la­kást április 4-re, az étterem és a konyha építését pedig május 1-re befejezik. Képünkön: házgyári elemek érkeznek Debre­cenből (MTI Fotó—Balogh P. László—KS) Egy niRiszteri rendelet nyomában Pontos felárak — Pontatlan végrehajtás A Belkereskedelmi Minisztéri­um 1972-ben hozott 11-es számvi rendelete megszabja, hogy a kü­lönböző vendéglátóipari egysége­ket háromévenként újra osz­tályba kell sorolni. A berende­zéstől, az ott használt evőeszkö­zök, edények, minőségétől, a ki­szolgálás kulturáltságától függ az üzlet kategóriája és termé­szetesen a felszolgált ételek, ita­lok ára is. Hogyan hajtották végre a rendeletet? Megfelel­tek-e az üzemegységek az első, második, harmadik, negyedik osztály követelményeinek? — ezekre a kérdésekre keresett vá­laszt a közelmúltban a megyei kereskedelmi felügyelőség. „Hej, ráérünk arra még...” Az ellenőrzés során kiderült, hogy a vállalatok, szövetkezetek nagy része intézkedett. A Békés megyei Vendéglátóipari Vállalat körlevelet küldött minden üzlet­vezetőjének, hogy soron kívül vizsgálják meg saját egységüket, a hiányosságok megszüntetésé­ről minél előbb gondoskodja­nak. A vállalat központjában bizottság alakult, melynek tagjai j három második osztályú üzletet soroltak át harmadik osztályú­vá. öt átalakított negyedik osz­tályú italboltot pedig harmadik osztályúvá. Ennek csupán egyet­len szépséghibája volt, hogy a felméréskor készült adatlapok­éi év után 79 Azonos területről százalékkal több hal Jó évet zárt a gyomai Viharsarok Halászati Szövetkezet A GYOMAI Viharsarok Halá­szati Szövetkezet I960 hektár fo­lyóvízen gazdálkodik nemcsak a megye területén, hanem a Kö­rösök egész magyarországi sza­kaszán. Ezenkívül halastavainak vízfelülete 185 hektár, s a tag­ság munkájának eredményét nö­velik a különböző értékesitő és feldolgozó helyek. A szövetkezet elmúlt évi tevékenységéről a na­pokban számolt be Csorna An­tal tsz-elnök. A zárszámadó köz­gyűlésen megtudtuk, hogy az 1975. évi nettó árbevételük 46 millió 128 ezer forint volt, ami 23,6 százalékkal több az i974_ esnél. Míg a szövetkezet két év­vel ezelőtti nyeresége 761 ezer forintot tett ki, addig a tavalyi 3 millió 411 ezer forintot. Eredményes gazdálkodás A mezőberényi Nagyközségi Tanács költségvetési üzeme eredményesen zárta az 1975-ös évet. Termelésük értékben a tervezett kétmillió 366 ezer fo­rinttal szemben kétmillió 984 ezer forint volt. Az üzem nyereségként 36 ezer forintot fizetett be a ta­nács fejlesztési alapjára. Az éves tervben meghatározott fel­adatokon kívül egyéb munká­kat is végeztek mintegy 600 ezer forint értékben. Csárda- szálláson hatósági húsboltot építettek, iskolát újítottak fel. Mezőberényben pedig a régi kultúrház bontásánál az árvíz­károk helyreállításánál tevé­kenykedtek. 4 gKtySESSäz 1976. FEBRUÁR 28. A természetes vízi halászat és a tógazdasági termelés ered­ménye 6777 mázsa hal. Ez 128,1 százalékos tervteljesítésnek:-', f«- lel meg, amelynek jelentőségét növeli, hogy 1430 mázsával ter­meltek többet az előző évinél. A IV. ötéves tervben folyamatosan nőtt a termelés, ami 1971-ben csupán 3772 mázsa volt. Az öt év alatti 79 százalékos növeke­dést új termőterületek bekap­csolása nélkül érték el. Megva­lósították a természetes vizek­ben az úgynevezett busaprogra­mot, megszervezték a megfelelő értékesítést, halfeldolgozást, a legkorszerűbb termelési eljárá­sokat. Busából tavaly 1614 má­zsát halásztak le úgy, hogy a Pe­res holtágban még mintegy nyolc vagonnal maradt. A tava­lyi lehalászás a halfajtábol tíz­szerese az öt évvel ezelőttinek. AZ IVADÉKTELEPÍTÉSI ha­gyományokat nemcsak követte a szövetkezet, hanem jelentősen túlteljesítette kötelezettségét. Kihelyeztek 297 mázsa kétnya- ras pontyot, 395 mázsa növény­evő tenyészhalat és kétmillió zsenge csukaivadékot. Ezek ér­téke összesen 1 millió 672 ezer forint volt, amiből 1 millió 200 ezer forint értékűt helyeztek el a horgászok által is látogatott vizekben. A halastó termelését ismét re­kordszámként emlegetik Gyo­mén. A korábbi évek zárszám­adásaikor mindig arról szól­tak, hogy a halastó nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Most viszont az 1972. évi 813 mázsa helyett 2864 mázsát ha­lásztak le, amellyel az országban az első három legjobb tógazda­ság közé került a gyomai szövet­kezet. Sokat fejlődött a halfeldolgo- zó üzem, de ebben is további lehetőségek vannak. Az üzem­ben 3750 mázsa halat dolgoztak fel tavaly, ami az előző évinek több, mint a háromszorosa. Eb­ből 326 ezer doboz kétszemélyes Körösi halászlét és mintegy 200 ezer csomag különféle Körösi halszeletet állítottak elő. A fo­lyamatosabb termelés céljából megfelelő mélyhűtőtérre lenne szüksége a tsz—nek. Éneikül ugyanis meleg időben csak any- nyi halat dolgozhatnak fel, amennyit a piac naponta átvesz tőlük. Ez bizonytalanságot okoz, s a gazdaságosságra is rossz ha­tással van. A hűtőiparral tavaly 1976 végéig érvényes szerződést kötött a szövetkezet. A VIHARSAROK TSZ békés­csabai Halászcsárdája szintén jó eredményeket ért el, s a keszeg­sütők, az értékesítő helyek, a gyomai ligeti bisztró árbevétele 4 millió 538 ezer forint volt. Je­lentős melléküzemága a tsz-nek a gombüzem: 12 millió forintos árbevételi tervét 5,2 százalékkal teljesítette túl. A szövetkezet tavaly beruhá­zásokra összesen 1 millió 487 ezer forintot költött. A szövetkezet pártalapszerve- zete és a vezetőség meghatároz, ta azokat a feladatokat, amelye­ket végre kell hajtani a gazda­sági és a politikai fejlődés érde­kében. Hatékonyabban, gazdasá­gosabban, öntudatosabban — így foglalták össze a tennivaló­kat, amelyekből sok hárul a fia­talokra, hiszen a dolgozók 38 százaléka — 135 férfi és nő — 30 éven aluli. A ZÁRSZÁMADÁSI közgyű­lésen Csorna Antal elmondota, hogy sokat javult a munkavéde­lem és a szociális ellátás. Meg­rendezték tavaly az öregek nap­ját, célszerűen használták fel a kulturális alapot, s a gomb­üzemben két brigád alakult, hogy elnyerje a szocialista cí­met. A halfeldolgozó üzemben munkaversenyt rendeztek, és a legjobban dolgozókat könyvjuta­lomban részesítették. A vezető­ség elkészítette az ifjúsági in­tézkedési tervet is, s ez év szep­temberében ifjúsági parlamentet tartanak, összességében megál­lapítható: jó évet zártak a gyo­mai halásziak. Vita szék Zoltán ból nem maradt másolat az üz­letekben, így a tényleges vizs­gálatról sem lehetett egyértel­műen meggyőződni. A fogyasztási szövetkezetek nem egységesen hajtották végre a rendeletben foglaltakat. Több ÁFÉSZ-központban úgy gondol­tak: minek annyira sietni? Két, három hónapos késéssel hoztak határozatokat, sőt olyan is elő­fordult — Üjkígyóson és Déva- ványán —, hogy a vizsgálat ide­jén az 1967-es miniszteri utasí­tás szerint dolgoztak, Battonyán és Vésztőn pedig még a besoro­lási határozatot sem tudták fel­mutatni. Egyébként az egységek újbóli osztályba sorolását — ahol ez egyáltalán megtörtént — általában a helyszínen bizottság döntötte el. Csak általában, mert például a Gyula és Vidéke ÁFÉSZ illetékesei a dobozi X-es számú presszót úgy sorolták második osztályba, hogy az üz­let tájékára sem mentek. Mind­ez a rendelet semmibevevését, a felszínes ellenőrzések gyako­riságát jelzi. Süllyed a „hajé”? Mi a különbség egy első- és egy másodosztályú étterem vagy cukrászda között? Nos, a ven­dég legtöbbször csak akkor ve­szi észre, ha a pénztárcája után nyúl. A lazaságra jellemző, hogy a vizsgált üzletek 21 százaléka nem felelt meg az osztálybaso- rolás követelményeinek. Ez az arány az összes ellenőrzött egy­ségekhez képest a szövetkeze­teknél 23, az állami vendéglátó- iparban 17 százalék volt. A má­sodik és harmadik osztályú ét­termeknél leggyakrabban a pisz­kos mosdóhelyiségeket, a pipe­repolcok, szappan, törülköző hi­ányát, a nem megfelelő étkészle­tet, a hűtőszekrények kevés szá­mát kifogásolták. Szembetűnően sok hiányosságqt állapítottak meg az ellenőrök a cukrászdák­nál, eszpresszóknál. A megyei vendéglátóipari vállalat békés­csabai első osztályú Kishajó presszója egy süllyedő bárká­hoz hasonlított, hiszen a rende­letben előírt 75 ponttal szemben mindössze 67 pontot ért el, az, osztálybasorolás tehát nem volt mentes illúzióktól. A mellékhe­lyiségek állapota, felszereltsége a legminimálisabb egészségügyi követelményeket sem elégítette ki. Az üzlet berendezése elhasz­nálódott, elavult, nem biztosí­tottak rozsdamentes étkészletet, a poharaknak csak egy része volt csiszolt, az árlapok gyűröt­ten hevertek az asztalokon. De a második osztályú egységek sem dicsekedhettek túlságosan. Az ellenőrzött tíz presszó közül négy nem felelt meg a besoro­lási szintnek, ebből három vi­déken található. Dévaványán a Vidám, Dobozon az 1-es számú és Battonyán a Nemzeti presz- szó. Nagy hiba, hogy a vállala­tok, szövetkezetek vezetői nem támasztanak nagyobb követel­ményeket az üzletvezetőkkel szemben és az ellenőrzés haté­konysága sem kielégítő. Rém vágyónk angyalok Az igazsághoz tartozik az is, hogy az üzemeltető vállalatok, szövetkezetek évente aránylag sokat költenek az egységek fel­újítására, korszerűsítésére. A megyei vendéglátóipari vállalat az utóbbi négy esztendőben több mint 45 millió forintot fordított erre a célra, fogyóeszközöket pe­dig 13,7 millió forintért vásárol­tak. Tizenöt éttermében már gázfűtés van. örvendetes, hogy a szövetkezeteknél is nagy elő­relépés történt ezen a területen. És valljuk be férfiasán: mi vendégek sem vagyunk angya­lok. Nem óvjuk megfelelően a berendezéseket, eltűnik a szap­pan, a törülköző, a súlyosabb garázdaságokról nem is beszél­ve. A kereskedelmi felügyelőség vizsgálatát mégis úgy tudnánk összegezni, hogy a vendéglátó- ipari egységek osztályba soro­lására vonatkozó rendeletet sok helyen nem tartották meg pon­tosan. Pontosan csupán a kate­góriának megfelelő felárakat számolták fel. Az a tény, hogy vannak különböző osztályú ét­termek, presszók, jó és helyes dolog. Nem szabad azonban olyan kategóriákat megállapíta­ni, amelyek nem felelnek meg a rendelkezéseknek. Ennek eti­kai oldala is van. Ha a vendég­től több pénzt kémek, minden­képpen elvárható az előírt fel­tételek biztosítása: a kellemes környezet, a nagyobb étel- és italkínálat. Azokat az egysége­ket, amelyek nem felelnek meg a követelményeknek, újra osz­tályba kell sorolni. Ezt írja elő a rendelet és ezt kívánja a be­csületes üzleti szellem is. Seres Sándor Kétnapos melőkepző Békéscsabán Az új ötéves terv készítéséről, a vállalati gazdálkodásról, a hitelpolitikáról, a hatékonyságról Kedden ért véget Békéscsabán az a kétnapos vezetőképző tan­folyam, amelyet a Könnyűipari Minisztérium, valamint a Mód­szertani és Továbbképző Intézet szervezett 70 vezető beosztású szakembernek. A tanfolyamon részt vett a keleti országrész ki­lenc megyei tanácsa ipari osztá­lyának vezetője, a tanácsi válla­latok igazgatói és közgazdászai. A tanácskozáson az 1976. janu­ár 1-én életbe lépett új gazda­sági szabályzókat ismertették. Az új módosítások ösztönzőek a termelés hatékonyságának növe­lésére, a termelési szerkezet vál­tozására és fejlesztésére. Kedve­zően hatnak továbbá a munka­erőgazdálkodás javítására, a gaz­daságosabb beruházásra, vala­mint az egyes ágazatok fejleszté­sére. Az elhangzott előadások az ágazat gondjait, lehetőségeit ele­mezték. Hámori Sándor, a Köny- nvűipari Minisztérium közgazda- sági főosztályának helyettes ve­zetője a szabályzórendszerben történt módosításokat népgazda­sági és ágazati megvilágításban ismertette. Az árrendszer válto­zásaival, a vállalatok árpolitikai magatartásával foglalkozott Hübner Lászlóné, a Könnyűipari Minisztérium árosztályának ve­zetője. Kadét Károly, a Magyar Nemzeti Bank főosztályvezetője az V. ötéves terv pénzügyi lehe­tőségével és hitelgazdálkodásá­val foglalkozott előadásában, részletesen elemezve az 1976-os hitelpolitikai irányelveket és a beruházási lehetőségeket Az V. ötéves terv és az 1976-os év tervezési módszereit ismertet­te Cs. Kovács Ferenc, a Könnyű­ipari Minisztérium közgazdasági főosztályának helyettes vezetője. Külön foglalkozott a hatékony gazdálkodás egyes elemeinek — az anyagköltség csökkentése, a termelés növekedése, a készlet- gazdálkodás, a termelékenység — nyereségnövelő hatásaival. Az ösztönző bérrendszerről szólva kiemelte a mozgóbémek a ter­melékenységre gyakorolt hatását. íSzf

Next

/
Thumbnails
Contents