Békés Megyei Népújság, 1976. február (31. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-26 / 48. szám
II Körssvitiéki Cipész Szövetkezet terveiről Évente 110 modell — Az idén 500 ezer pár papucs és házicipő — Javul a szolgáltatás magasabb K evés film éri meg a sikereknek azt a tokát, hogy címéből, fogalom lesz. Ha mégis így történik,' annak a nagyon ritka pillanatnak vagyunk tanúi, amikor a film szenvedélyes társadalmi érdeklődéssel találkozik. Több ez külföldi fesztiválnagydíjnál, a kritikusok dicséreténél. Ilyenkor a legérde-’ keltebbek, a nézők szavaztak az alkotók mellett, ők hitelesítették igazságukat. Kovács András „Nehéz emberek” című filmje ilyen film volt. Az újítómozgalom helyzetével kapcsolatban ma is gyakran hivatkoznak rá. Az újítókat azóta is változatlanul jogosan nevezik „nehéz” embereknek. Nem is lehetnek mások. Biztonságos, kitaposott utak helyett új ösvényeket keresnek. Nem nyugszanak bele az „objektív nehézségekbe”, kitörnek a körülmények kényszerítéséből, a tudás hatalmával akarják legyőzni az akadályokat. Az újítómozgalom ereje ezekre az emberi tulajdonságokra épül. n nehéz embereknek ráadásul a helyzetük sem köny- nyű. Nemcsak magukban kell megküzdeniük az újért, ezután következik csak a megvár lósításért vívott csata. Az újítómozgalom társadalmi, állami ösztönzése elvileg egyértelmű. Ennek ellenére számtalan a buktató az újítási törvény és a vállalati szabályzatok alkalmazása során. Sokan éppen ezzel magyarázzák, hogy az utóbbi években egyre kevesebben újítanak. Bár a bevezetett újítások eredménye nem csökkent számottevően, ezt a gazdaságosságot évről évre kevesebb javaslat produkálja. A képletből világosan látszik, hogy főleg a nagy horderejű újítások, találmányok biztosítják a hasznot. A rendeletek csappantották volna meg vállalkozó kedvüket? így túlságosan egyoldalú és kényelmes a magyarázat. Kétségtelen, hogy az előírások egyré szigorúbbak. Magasabb követelményeket támasztanak; munkásnak, mérnöknek egyaránt többet kell ma nyújtania, mint a mozgalom korábbi szakaszában. Az ipari termelés korszerű technikai színvonala valóban azt igényli, hogy az újításokat is magasabb mércével mérjék. Műszaki tartalomban, társadalmi hasznosságban is. A társadalmi hasznosság fejeződik ki például abban, hogy elsősorban a műszakiak feltételei keményebbek a réginél. Nekik legtöbb esetben hivatalból kötelességük az új megoldások keresése, eredményeik csak 1959-ig, a forradalom évéig Kubában 195 000 tonna műtrágyát termeltek. Az évi termelés ma már több mint két és fél millió tonna. 1975 júliusában fejeződött be egy új, évi mintegy 400 ezer tonna kapacitású műtrágyagyár építése Nuevilas városában. A 227 ezer négyzetméter területű üzemben közel kétezer ember dolgozik. A gyárban ammóniát, salétromsavat, ammóniumnit- rátot és karbamidot állítanak elő. A nuevitasi kombinát a legújabb berendezésekkel felszerelt korszerű üzem. Építésében a Szovjetunió is közreműködött. A kubai mérnökök tizenhat szovjet szakemberrel együtt dolgozták ki a terveket. Az üzemcsarnokok építésében és a szerelési munkák elvégzésében szovjet munkások segítették a kubai építőket. A szovjet mérnökök és munkások az üzem •ikészülte után is Nuevitasban mércével akkor minősülnek újításnak, ha kiemelkedően eredetiek. Körükből így ma érthetően kevesebben kerülnek az újítók listájára. Ezzel függ össze, hogy a munkás újítók is kevesebben vannak. Nem a munkások újítási kedve csökkent, hanem a megváltozott feltételek között még nem sikerült kialakítani az együttműködés új összhangját. A rendeletek megadják a lehetőséget, más követelményeket állítanak a munkások és a műszakiak elé, a gyakorlatban mégis egy kalap alá kerültek. S enki nem vitatkozik rajta, hogy a kutatás a tudományos technikai forradalom mai korszakában szükségszerűen csapatmunka. De az az újítás is. Korábban Is többen bábáskodtak egy újítás megszületésétől a megvalósításáig, a közreműködői díjak rendszere ezt a tapasztalatot öntötte jogi formákba. A nagyobb jelentőségű elgondolások általában műszakiaktól származtak, a munkások a kivitelezésben találtak célszerűbb, új módszereket. Most, hogy a műszakiak többsége „hivatalból” újít, a munkások is „hivatalból” újítanak, ésszerűsítenek. Ami eddig újítás volt, most a napi munka része. Meghozza eredményeit a termelékenység növelésében, a megtakarításokban, a hatékonyság emelkedésében, de nem szerepelt az újítások között. Egyrészt jó, másrészt rossz, hogy így van. J ó, mert a műszakiak a fizetésükért és nem az újítási díjért végeznek színvonalas munkát. Rossz viszont azért, mert a munkások ötletei, elképzelései nem nyernek méltó elismerést. Holott náluk továbbra is meg lehetne találni az ösztönzés formáit, ami újabb ötleteket, javaslatok kialakulását is támogatná. Jelenleg az a kettősség béklyózza a munkásújítók ösztönzését, hoey érdekeltségük érvényre juttatásáért a műszakiak tehetnek a legtöbbet. Jártasságukkal nekik kellene a formákat megtalálni. Ehhez azonban arra lenne szükség, hogy ne tartsák természetesnek az adott helyzetet, saját anyagi érdekelt- 1 ségük csökkentését ne hárítsák tovább a munkásokra. Mert ez valóban megcsappannia újítási kedvüket. Az érdektelenség, a nemtörődömség a „nehéz emberek” számára sem könnyebb akadály, mint bármelyikünknek, ök is elfáradhatnak. maradtak, hogy átadják tapasztalataikat kubai társaiknak. (BUDAPRESS — PRENSA LATINA) Lengyelország városaiba a jelenlegi ötéves tervidőszakban (1976—1980) ismét visszatérnek a trolibuszok. Kezdetben Lub- linban, Sopotban és Gdyniában, később Varsóban is megjelennek a trolibuszok az utcákon. (Az energiaválságot megelőzően „leépitésüket” határozták el!) Trolibusz-közlekedést honosí4 1976. FEBRUÁR 26. Tíz vagon szovjet naprafergó-vetőmag érkezeit A hazai termőterület több mint 90 százalékán szovjet napraforgófajtákat — a Vniimk-et és a Csakinszkij-t — termesztenek a gazdaságok. A korábbi szovjet szállításokból származó vetőmagot a szegedi gabonakísérleti intézet „gondozza”, az intézet adja rendszeresen az úgynevezett szuper-elit szaporítóanyagot, amelyből a Bácsalmási Állami Gazdaság állítja elő • már lényegesen nagyobb mennyiségben és kiterjedten felhasználható elit-fokozatú vetőmagot. A fajta magyarországi fenntartása ily módon megoldottnak tekinthető. A szovjet segítségre azonban továbbra is szükség van. Ennek megfelelően idén is tíz vagon vetőmag'^érkezett s a szállítmány rövidesen termelők rendelkezésére áll. A növényolajipari vállalat tájékoztatása szerint a tavaszi vetéshez szükséges magot valamennyi termelő számára biztosítani tudják, nincs akadálya az április elején kezdődő napraforgóvetésnek. A növényolajipar termelése — részben szovjet segítséggel — jelentősen fokozódik az elkövetkező öt évben. (MTI) Mi kell a sikerhez? Jól emlékszem, hogy az egyik tv-lottó- húzás alkalmával Schubert Éva, a neves színésznő azt válaszolta erre a riporteri kérdésre: ötven százalékban tehetség, ötven százalékban szerencse. Ifjabbik Králik Mátyás, a Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat meósa elgondolkodik ezen, azután azt mondja: — Ha a mi példánk nem is támasztja alá ezt az állítás: teljesen, azért azt meg kell jegyezni; egy-két dolog szerencsés egybeesése is közrejátszott abban, hogy bejutottunk az orszá gos döntőbe. Itt van mindjárt a pályázat kiírása. Szinte ugyanazokban a napokban jelent meg, amikor a vállalat vezetésétől hasonló témakörben megbízást kaptunk egy feladattervezet kidolgozására. Munkában as FMKT — De kezdjük inkább az elején. Nálunk a Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsa, az FMKT mindig is részt vállalt a műszaki, technológiai, termelési feladatok elméleti és gyakorlati megoldásában. Az elmúlt évben például négy pályamunka is született a vállalatunknál. Hárman a színezett cserép festésének technológiáját dolgozták ki, amit a vállalat azóta már alkalmazásra is elfogadott. A hasított burkolólap gvártástechnotanak meg több más nagyobb városban és üdülőhelyen is, így például Zakopanéban. A lengyel városok az idén 40 új trolibuszt kapnak, 1980-ig számuk háromszázra nő! A városi tömegközlekedés fő eszközei azonban továbbra is az autóbuszok és a villamosok lesznek. A chorzówi KONSTAL üzemben gyártott új „105”-ös típusú villamoskocsikat a Német Szövetségi Köztársaságban és az Amerikai Egyesült Államokban a vifäg legjobb villamosainak minősítették. (BUDAPRESS— INTERPRESS) A Békés megyei Körösvidéki Cipész Szövetkezet divatos termékeivel több mint egy év. tizede betört az európai piacokra. A IV. ötéves terv célkitűzései is a kereskedelem igényeit követte. A szövetkezet éves gyártmányának mintegy 72—74 százalékát a papucsok és a házicipők készítése teszi ki, míg közületeknek 30 ezer pár bőrcsizmát, bőrcipőt készítenek. A divatos női és férfi lábbelikből az elmúlt öt évben már 2 millió 300 ezer párat Készítettek a 8,5 millió forintos költséggel épült új. modern üzemben. Évente 110—120 modellt gyártanak a legújabb divat szerint. Tavaly 7 millió forint értékben 115 ezer pár divatpapucsot exportáltak az NSZK-ba, az NDK-ba, Belgiumba, Angliába és Csehszlovákiába. A hazai fogyasztóknak pedig 350 ezer pár papucsot és egyéb divatlábbelit készítettek Az elmúlt évben a szövetkezet 67,7 millió forintos termelési értéket produkált, a tervezettnél majdnem 3 millió forinttal többet. Így a nyereségük már éléri a 8,9 millió forintot, s lehetőség nyílik arra, hogy mintegy 12—13 napi munkabérnek megfelelő nyereségrészesedést fizessenek a tagoknak. lógiáját egy mérnök, egy technikus és egy laboráns tervezte meg. A próbagyártás szervezése most folyik. A szellőzőrácsgyártás gép- és technológiai tervezését és kivitelezését pedig két technikus és két lakatos fiú oldotta meg. Mi — Kávás Ferenc üzem- szervező meg én — a III-as számú téglagyár termelésének minőségszabályzó rendszerét igyekeztünk pályamunkánkban a gyakorlatban jól alkalmazható- an kialakítani. Ketten természetesen' ezzel a nagy feladattal aligha birkóztunk volna meg, ezért Hankó Palit. Borbély Pistát meg Gulyás Gábomét is bevontuk az FMKT tagjai közül a felmérésbe, tervezésibe Pali az új minőségszabályzó -rendszer energiagazdálkodási részét, Pista a gépészeti szempontokat, Gulyásné pedig a technológiai finomításokat dolgozta ki. Az FMKT országos pályázatának kiírásából végül is kiderült, hogy a négy vállalati pályamunkából a mienk az, amelyik témájával az ágazati döntőn is részt vehet. Ehhez további alapot adott az is, hogy javaslat- tervezetünket átadtuk a III-as téglagyárnak, amelynek vezetői és munkásai azt el is fogadták és január 1. óta az új rendszer szerint dolgoznak. Sikert hosó csapatmunka — Nem volt könnyű dolgunk — veszi át a szót Hankó Pál Králik Mátyástól így folytatva: — A téglagyártásban a zárt technológia kialakítása csak az utóbbi idők technikai fejlődésével vált lehetővé. A magasabb szinten szervezett termelés viszont magasabb szinten szervezett minőségellenőrzést feltételez. Ennek az utóbbinak módszerei azonban még nem kialakultak a tégla- és cserépiparban. Rendelkezésünkre csak a szabványelőírások álltak, minden mást úgy kellett a szakirodalomból, más iparági tapasztalatok alapján „összeszedegetnünk”. Az V. ötéves terv célkitűzései között csak kis részben szerepel a termékszerkezet átalakítása, ugyanis a szövetkezet termékei keresettek mind a hazai, mind a külföldi piacokon. Ennek éke6 bizonyítéka: kapacitásukat, gyártmányaikat már február első napjaiban lekötötték a megrendelők, A termelést — a csökkenő munkaerő ellenére — jobb üzem- és munkaszervezéssel évente 6—8 százalékkal kívánják fokozni. A szolgáltatás fejlesztését is igen fontos feladat- tuknak tekintik, öt évvel ezelőtt — a tavalyi hatezerrel szemben — még 80 ezer pár lábbelit javítottak. A csökkenő szolgáltatás ellenére a javítást gépesítik.. A megye városaiban és nagyközségeiben javító szalonokat hoznak létre, ahonnan a lábbeliket beszállítják az összevont központi javító szalagra. A minőség javítása is fontos cél. Tavaly 30 százalékkal csökkent a vásárlók reklamációja, s ezt a jövőben is csökkenteni akarják. A szövetkezet idei termelési terve 71 millió forint, s a célkitűzések szerint mintegy 500 ezer pár papucsot, házicipőt és egyéb lábbelit készítenek, melynek 40 százalékát elsősorban a tőkés országokba exportálják. Sz. Á. Ez azután olyan jól sikerült, hogy négy csapat előtt nyertük meg a szilikátipari ágazati döntőt és ezzel belépőt kaptunk a most áprilisi országos döntőre. Pedig a mezőnyben olyan csapatok is voltak, mint amilyen például a Szilikátipari Kutató Intézet együttese. Csakhogy nálunk külön is értékelték, hogy egy gyakorlatban alkalmazható és sokoldalúan megalapozott munkával neveztünk, illetve, hogy a pályamunkánk megvédésekor a kérdéseket aszerint osztottuk szét egymás között, hogy ki mélyik részét dolgozta ki a tervezetnek. Vagyis a csapatmunka hozott sikert. A zsűri főleg arra volt kíváncsi : milyen ehergiamegtakari- tást eredményez az új rendszer és mennyiben javítja a termelés gazdaságosságát. Számítottunk mi erre a kérdésre is jó előre és még a budapesti ágazati döntő előtt összeültünk Krizsán Andrással, a vállalat főkönyvelőjével egyeztetni a számokat. Igyekeztünk a szerencsére minél kevesebbet bízni. Tetten érik a selejtet — Az általunk kiddfgozott minőségellenőrzésnek is ez a lényege. Ne a szerencse határozza meg: lesz-e selejt vagy sem. Korábban erről legtöbbször már csak akkor szereztünk tudomást, amikor a vevők reklamáltak, Ez óriási kár. Most az ellenőrzés szigorúan megtervezett és szabályozott rendszerében a keletkezés pillanatában „érhetjük tetten” a selejtet. A naponkénti jelentések rendszere pedig az azonnali intézkedéshez teremt alapot. így a hiba észlelése és elhárítása közötti idő a matematika nyelvén szólva a nullához közelít. A Tégla- és Cserépipari Vállalat FMKT-jának öt tagja tehát — szerepeljen a csapat bárhogy is (sikerrel!) az országos döntőn — megtette, amit megtehetett a minőség javításáért. A vállalat vezetőin, a gyárak dolgozóin múlik mostmár a fiatalok díjnyertes javaslatának sorsa, s ezzel együtt az is: vállalkoznak-e majd újabb feladatokra is ezek az ifjú mérnökök, meósok, technikusok, közgazdászok és laboránsok. Vő vary E. Pétéi) VIczián Erzsébet r Ui műtrágyagyár Kubában Visszatérnek a trolibuszok Varsóba Öten a jobb minőségért
