Békés Megyei Népújság, 1976. február (31. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-25 / 47. szám

Számítások a keverőben Lakószoba-garnitúrák belföldre — Egyedi bútorok a nyugati országokba Békéscsabai smállodai berendcuésch a» olimpiai faluba — Megmondom én, mi a leg­nagyobb baj. Valahogy nem egy­formán számolunk itt a gépek mellett, meg ott benn az aszta­loknál. Eddig ugye egy mázsa keveréktakarmány előállításáért kaptunk húsz és fél fillért, most meg, hogy jött az új norma, csak húsz fillér jut egy mázsá­ra. Nem azt akarom én ezzel mondani, hogy rosszat csináltak a vezetőink, mert az szent igaz, hogy több volt ezekben a gépek­ben már régebbről is, mint amennyit mi kiszedtünk belő­lük. Meg azután bele sem rok­kanunk abbé a napi negyven mázsa többletbe, talán még a pénz is több lesz valamivel. Csak azt a fél fillért nem kellett vol­na levenni. Közös nevezőn Lakatos Ferenc, a Békéé me­gyei Gabonaforgalmi és Malom­ipari Vállalat mezőkovácsházi takarmánykeverő üzemének dol­gozója nem füstölög, nem is do­hog. Mondja, amit gondol. Szin­te kedélyesen, araiból az is kitű­nik, hogy jól tudja: csupán a saját zsebének „igaza” az, amit előadott. Hangja kicsalogatja azután a délelőtti műszak mun­kásait ide az üzem bejáratához, ahol percre sem hal el az ér­kező-távozó vontatók, teherau­tók zaja. — Egyet kell ismerni — szó­lal meg Lakatos Feri bácsit meg­hallgatva Hajdú János műszak­vezető. Így folytatja: — Négy évvel ezelőtt még a hátunkon dpéltük a hatvan ki­lós zsákokat, lapátoltunk mű­szak végéig. Meg lehet nézni: három emelő-villás targonca dől. go zik most helyettünk, van csi­gás felhordónk, zsákoló gépünk. Év eleje óta pedig az éjszakai műszakban nincs szükség lezsá­kolókra, mert a takarmánytópot ömlesztve tároljuk ebbe a négy új fémtartályba éjszakánként, nappal pedig a vásárlók szépen kiürítik. Kiss László segédmunkás mondja: — No, az éjszakai műszakot nem is sírjuk vissza. Másról van itt szó. Érthető az, hogy ha ke­vesebb munkát kell egy mázsa tápba beletennünk, pénz is ke­vesebb jár érte. Csakhogy az árak mennek ám fölfelé állan­dóan, kéremszépen. Ezért mond­juk mi azt, hogy kár volt ahhoz a húsz és fél fillérhez hozzá­nyúlni. Azt a pluszt mi úgyis megcsináljuk. Bőven belefér a nyolc órába. — Szóval volt itt egy kis bér­emelés is azért — ismeri el Mé­száros Ferenc lezsákoló és még hozzáteszi: — Ügy állapították meg a pénzt, hogy ha a normát teljesít­jük, 70 fillérrel magasabb óra­bér jön ki mint korábban, s így meg tudjuk keresni a havi 2600—2700-at. Megvolna itt a közös nevező tulajdonképpen, mert érti azt az ember, hogy a többért többet is kell dolgozni, csak akkor ez vonatkozzon min­denkire. Normális norma A számításokat a keverőüzem vezetőjének irodájában folytat­juk. Benke István, a műhelybi­zottság titkára jól ismeri az üzem dolgozóinak véleményét: — Az új dolgokkal mindig így van. Nálunk 1971—72-ben ren­dezték utoljára a normákat. Azóta — mint ahogv el is mond­ták — sokat fejlődött a techno­lógia és az anyagmozgatás. Be kell vallani, hogy a nyolc órá­ból talán hét is elegendő volt a norma teljesítéséhez. Nem is szükséges magyarázni mit lelent ez. A változásokkal a dolgozók is egyetértenek, de itt figyelem­be kell venni azt is. hogy majd­nem mindegyikük hizlal otthon sertést, s így az áremelések nemcsak fogyasztókként, hanem termelőkként is érintik őket. — Ez utóbbiban próbáljuk segíteni most őket — kapcsoló­dlak a beszélgetésbe Eahorón György üzemvezető. Meg iá ma­gyarázza: — Szeretnénk elintézni, hogy Az olyan nagyüzemek mellett, mint amilyen a kunágotai SER- KÖV, a tótkomlós! tojáskombi­nát, a medgyesbodzási Egyetér­tés meg a battonyai Petőfi Tsz, a kistermelők la vásárolhassa­nak tőlünk ömlesztve tápot, hi­szen a papírzsák nem egy olcsó dolog és feleslegesen is növeli — ráadásul tetemesen — a háztáji aertéstartás költségeit Ami pedig a normarendezést illeti: nagy szükség volt már rá. Kiderült, hogy minden különö­sebb megerőltetés nélkül, csu­pán a meglévő kapacitás ren­des, normális kihasználásával fél tonnával több keveréktakar­mányt tudunk előállítani órán­ként. Három műszakban ez már 12 torma és tessék csak tovább szorozgatni, rögtön kiderül, hogy bűn lett volna tovább várni a rendezéssel. Az pedig mindig is úgy lesz, hogy mindenki szeretne ma töb­bet keresni, mint tegnap, holnap pedig többet, mint ma. De ne úgy, mint eddig. Nálunk az el­múlt négy évben, miközben a teljesítményünk azonos szinten maradt tulajdonképpen, az át­lagkeresetek 30 százalékot meg­haladóan emelkedtek. Akkor most már tessék eldönteni me­lyik norma a normálisabb. Mindenki jól jár — Nemcsak Mezőkovácsházá­ról van szó — jegyzi meg azután a vállalat békéscsabai központ­jában Szabados Ferenc megbí­zott igazgató. A jelzések, hogy az utóbbi évek technikai fejleszté­sével időszerűvé vált a normák felülvizsgálata, mind a nyolc keverőüzemünktől befutót talc. Az év eleji felmérések, számítások igazolták ezeket a megállapítá­sokat. A február 1-től érvény­be léptetett új teljesítményelő­írások jelentős változásokat hoz­nak. összességében több mint hatvanmillió forintos termelés- növekedésre számítunk egy év alatt az új norma szerint. Az évi 1300 vagon többlet­keveréket munkásaink természe­tesen nem „ingyen” állítják elő, hiszen a nórmarendezést 7 száza­lékos béremeléssel oldottuk meg, mert a képlet világos; aki töb­bet termel, többet kell hogy kap­jon. Csak így jár jól mindenki, a népgazdaság is, a vállalat is és a dolgozók is. A keverőüzemi számítások is ért igazolták. Köváry E. Péter törekszik az érdeklődés a békési kosárgyár termékei iránt A Békési Kosáripari Vállalat termékei iránt megnőtt a keres­let. Az elmúlt év termelési érté­ke például meghaladja a 35—37 millió forintot. A gyártmányok nagy részét az NSZK-ba, Fran­ciaországba, Olaszországba és a Benelux államokba szállították. Az Egyesült Államokba irányu­ló export kissé háttérbe szorult, mivel a tengeri szállítások díja nagymértékben emelkedett. Az NSZK-ba viszont megkétszere­ződött a kertibútor-szállitmány. Az igények nőttek és ez szüksé­gessé teszi, hogy űjabb brigád­tagokat, magasabban kvalifikált szakmunkásokat vonjanak be a termelésbe. Tíz hónapos szak- munkástanfolyamokat szervez­nek olyan dolgozóknak, akik be­töltötték a 21. életévüket és 5—8 éve betanított munkásként dol­goznak. A körösladányi telep dolgozói az idén új, korszerű üzemcsar­nokban kezdték el a munkát. Ennek beruházási értéke hétmil­lió forint. Ha sikerül kivitelezőt találni, elkezdik a 2. számú te­lep rekonstrukcióját. A szociális létesítmények hiánya tette szük­ségessé ugyanis, hogy két- vagy háromemeletes épületet építse­nek. A földszinten garázsok, mű­helyek, az emeleten ebédlő, für­dő és egyéb helyiségek kapná­nak helyet. A 3. számú telepen egy fehérítő részleget kívánnak berendezni. Eddig kézi erővel történt a fűzfavesszők hántolá- sa. A gépi hántolás után rozsda­foltok maradhatnak a fehér vesszőn. A vegyi úton történő technológia bevezetésének költ­sége körülbelül egymillió forint­ba kerül. De ha piacképesek akarnak maradni, meg kell ol­dani ezt a problémát. Kísérleti stádiumban van a fűznek fával való kombinációja. Ennek az ál- lólámpák készítésénél van nagy szerepe. A higiénia követelmé­nyeinek is szeretnének eleget tenni. A bevásárló kosarakat könnyen mosható textíliával bé­lelik ki. Belföldön igen kereset­tek a zománcfestékkel bevont kerti bútorok. A Békéscsabai Bútoripart Szö­vetkezet a növekvő igények fi­gyelembevételével alakította át termékszerkezetét az elmúlt tervidőszakban. A belföldi igé­nyek kielégítésére a „Bástya”, a „Körös” és a „Napsugár” lakó­szoba-garnitúra termelését fo­kozták, kiegészítve ezeket egye­di heverőkkel, kárpitozott szé­kekkel, valamint két- és három­ajtós szekrényekkel. A hazai pia­cok ellátása mellett jelentős ér­tékű bútort exportáltak is. Svédországba egyedi megren­delésre „Tuva” szekrénysorokat, Angliába szállodai berendezése­ket, az NSZK-ba pedig szanató­riumi bútorokat készítettek. A szocialista országok közül a leg­nagyobb vásárló a Szovjetunió volt. Szállodai berendezéseken kívül a közkedvelt -Velence”, Tihany garnitúrákból szállítot­tak szovjet megrendelésre. Cseh­szlovákiában is kedveltek a Bé­késcsabán készített szállodai be­rendezések, Lengyelország pedig a legtöbb heverőt vásárolta a bé­késcsabai szövetkezettől. A IV. ötéves tervben új termékkel is jelentkezett a bútoripari szövet­kezet. Az 1975 júniusában Moszkvában megrendezett jubi­leumi kiállításon sikert aratott a 27 darabból álló „Csaba” gar­nitúra. A szovjet partner erre az évre mór 100 ilyen típusú gar­nitúrát rendelt, az új tervidő­szak elkövetkezendő éveiben pe­dig 4—500-at szállítanak majd, A közelmúltban tárgyalta a Gyulai Járásbíróság fiatalkorúak bírósága Balázs Mária 22 éves és L. Zsuzsanna fiatalkorú szarvasi lakos ügyét. Mind a ket­ten a Szirén Ruházati Szövetke­zetben dolgoztak. Munkaidő után szórakozóhelyről szórakozóhely­re jártak, szabad időben pedig kisebb-nagyobb „kiránduláso­kat” tettek, miközben sorozato­san követtek el bűncselekmé­nyeket. Munkahelyüket sem „kí­mélték”. Meglopták munkatár­saikat. A szállodai berendezésekből 1980-ig a korábbinál többet ex­portál a szövetkezet. Így például a moszkvai olimpiai falut Bé­késcsabán gyártott szállodai bú­torokkal rendezik majd be. A tőkés exportot az idén és az el­következendő években fokozzák. A szövetkezetiek a IV. ötéves tervben elért 216 millió forintos exportjukkal szemben az V. öt­éves terv végére szeretnék túl­szárnyalni a 300 millió forintot. Az exportkötelezettségeken kí­vül a belföldi vásárlókra is gon­dolnak. Már készülnek az új, három variációból álló komplett lakószoba-garnitúrák, s a tervek szerint az első negyedévben kap hatók lesznek. A IV. Ötéves terv Időszakában a megnövekedett termelést egy 28 millió forintos beruházással, gépi fejlesztéssel érték el. Az Idén és az V. ötéves tervben csak kisméretű, kisegítő célgé­pek vásárlását és üzembe helye­zését tervezik. Az 1978-os év tervszámai igen magasak: a ha­zai kereskedelemnek 50 millió forint értékű árut készítenek, lakossági szolgáltatásra és bérmunkára 2 millió forintot terveznek, exportra 46 millió fo­rint értékű bútort gyártanak. A tervfeladatok teljesítését haté­kony munka- és üzemszervezés­sel. a munkaidő és a géni kapa­citás jobb kihasználásával kí­vánják gyorsítani. (Sz) A múlt év június 15-én Szen­tesen szórakoztak. Késő éjszaka elhatározták, hogy kerékpárt lopnak és hazamennek. A Marx téren besurrantak az F épület pincéjébe, s két Semping-kerék- párt tulajdonítotok el. A jó ál­lapotban levő kerékpárokat az­tán sajátjukként használták. Jú­lius 5-én Békéscsabára indultak szórakozni. Megállítottak egy tö­rök camiont. A vezető készsége­sen felvette a két csinos lányt. Békéscsabán aztán pórul járt. Miközben leszállt üzemanyagot vételezni, a kél; lány eltűnt a ve­zetőfülkéből. Egy nagy értékű magnetofon-készüléknek is lába kelt. Orosházán az egyik ház ud­varából ingpulóvert loptak el. Hasonló bűncselekményeket kö­vettek el Kecskeméten s a vá­ros külterületén is. önkéntelenül adódik a kérdés: mi vitte, a két lányt a bűnözés útjára? A környezettanulmány egyértelműen tanúsítja, hogy nem az anyagi kényszer. Az el­tulajdonított holmik értéke a magnetofon-készüléket kivéve nem nagy értékű. A bűncselek­mények elkövetésében nagy sze­repet kapott a helytelen nevelés, a szertelen és felelőtlen életmód. Szüleik alig kérték számon tő­lük, hogy merre jártak, mit csi­nálták. A fiatalkorúak bírósága társ­tettesként, jogtalan behatolás út­ján elkövetett lopás bűntette és vétségé miatt halmazati bünte­tésként Balázs Máriát 6 hónap szabadságvesztésre, mellékbün­tetésként pedig 2 ezer forint pénzbüntetésre, L. Zsuzsannát pedig 10 százalékos bércsökken­téssel két hónap javító-nevelő munkára ítélte. A szabadság- vesztés végrehajtását a bíróság egy év próbaidőre felfüggesztet­te. Az ítélet jogerős. — di fj BÉtísmm^ 1976. FEBRUÁR 515. »»BaiaaBa» aaaaaaaaaaacaaccaeasaca*«asaaaa«aaaaaaa«aa*» / t Balaton füred télen A tárgyalóteremből Besurranok a vádlottak padján

Next

/
Thumbnails
Contents