Békés Megyei Népújság, 1976. február (31. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-25 / 47. szám
Idei tervezeti forgalma egymilliárd forint Már biztosra vehetá, hogy Orosházán megépül vendéglátóipari kombinát A múlt év novemberében részközgyűléseken mondta ki Nagyszénás, Csorvás, Csanád- apáca és Gádoros ÁFÉSZ-tag- sága, hogy 1976. január 1-től az orosházi szövetkezethez egyesülnek. Az említett elhatározás gyakorlati megvalósulása után a nagy szövetkezet működési körzete négy községre és nyolc településre teljes mértékben, míg Orosházára mintegy fele részben terjed ki. Ez azt is jelenti, hogy az orosházi járás lakossága túlnyomó többségének — mintegy 60 ezer embernek — mindennapi és tartós fogyasztási cikkekkel történő ellátását az Orosháza és Vidéke ÁFÉSZ látja el ez év január elsejétől. Még többet mond azonban az a tény, hogy forgalmát tekintve az ÁFÉSZ-ek között Békés megyében ez a szövetkezet lett a legnagyobb. Nevezetesen, az Orosháza és Vidéke ÁFÉSZ 1976-ban már 1 milliárd forintos forgalmat teljesít. E nagy forgalom teljesítése a szövetkezet 1300 kiskereskedelmi, vendéglátóipari, felvásárlási apparátusára vár. Még nincs két hónapja, hogy la nagy szövetkezet kollektívája megkezdte közös tevékenységét. E rövid idő azonban nemcsak arra volt elegendő, hogy a belső szervezeti felépítés kialakuljon. Az üzem- és munkaszervezéssel egyidőben kialakult az ÁFÉSZ ötéves hálózatfejlesztésének programja is. Érdemes belelapozni e milliárdos szövetkezet hálózatfejlesztési elképzeléseit tartalmazó dossziéiba. Biztosra vehető, hogy ebben a tervidőszakban felépül Oros- , háza város központjában az 5 ÁFÉSZ szállodája és étterme. • E vendéglátó kombinát létre- • jöttét nemcsak erkölcsileg, j hanem anyagilag is segítik az : erre illetékes országos és me- : gyei szervek, akár csak a vá- : ros vezetői. Szintén Oroshá- ■ zán terveznek felépíteni két • ÁBC-áruházat, egy kisven- : déglőt, miközben bővítik a j Csillag Áruházát. Nagyszéná- i son már befejezéshez közele- ■ dik az 500 négyzetméter alap- ■ területű ÁBC-áruház építése, • melyet az elkövetkező öt év • alatt iparcikk bolt létesítése ] követ. Csanádapáca szintén • ÁBC-t, Csorvás iparcikk bol- : tot, Gádoros üzemanyagtöltő : állomást kap az elkövetkező ■ években. • Az Orosháza és Vidéke 1 ÁFÉSZ hamarosan elkészülő • V. ötéves tervéből azonban • mást is megtudunk. Azt, hogy • 1980. végén, vagyis a jelenle- ! gi tervidőszak lezárásakor : másfék milliárd forintos for- j galmat teljesít a szövetkezet, j Balkus Imre i 9 BÉKÉS MÉCTÉI^P. j 1976. FEBRUÁR 35. S Dal és munka Látogatás a mezőmegyeri parasztkórusnál cA hét #i»#eassssss»ssse»sisssHseee=sBMBSB*BSBaeeBaeB**Ba"B*B®9** Békéscsabán Vörös rekviem — A londoni férfi Jelenet a Vörös rekviem című új magyar filmből, amelyet csütörtöktől a Brigád moziban vetítenek Amikor 30 dalos kedvű asszony találkozik egy teremben, akkor hamarosan énekszótól visszhangzik a környék. Különösen vidám a hangulat, ha néhányan még a névnapjukat is ünnepük. Így történt az elmúlt héten hétfőn este Mezömegyeren, amikor a parasztkórus tagjai a Juliskákat köszöntötték. Sorra jártak a pogácsás tálcák s a demizsonokból jófajta, konty alá való borocskák csörgedeztek a poharakba. Magasra csapott a jókedv és már a hivatalos próbák megkezdése előtt is felcsendült egy-egy ritkán hallott népdal. Évszázadok dalos üzenetét dúdolták a megyeri kórus asszonyai. Sűrű koccintások és apró kortyok között a kórus lelkes szervezője, Püski Lajosné beszélt a közös éneklések történetéről: — Pontosan három évvel ezelőtt alakult Mezömegyeren a Röpülj Páva Kör — emlékezett Püskiné. — Már korábban is da- lolgattunk, de sose volt vezetőnk, aki öszefogná az asszonysereget. Aztán sikerült végre megnyerni ügyünkhöz Ballai Pálnét, a szövetkezet főagronómusának feleségét, aki civilben zongoratanárnő. Azt hiszem, ő sem bánta meg, hogy foglalkozik velünk, mert ilyen lelkes társaságot aligha találna valahol. Történhet bármi, de egy dolog biztos: hétfő esténként mindnyájan itt vagyunk a kultúrotthonban és együtt énekelünk. — Van aki távoli tanyáról gyalogol, mások egyenesen a munkából jönnek próbákra, mégse panaszkodik senki, hiszen a dalolás öröme kárpótol minden fáradságért. Nagy szerencsénk, hogy a termelőszövetkezet olyan megértőén segíti az asszonykórust, hogy néha már a férfiak is irigyelnek bennünket. Többször pedzegették is, hogy vegyeskart kellene alakítani, de mi ellenállunk a ..csábításnak". — Pedig sokkal színesebb volna a műsor, ha férfiak is lennének a dalosok között — kapcsolódik a beszélgetésbe Ballal Pál- né, a kórus vezetője. — Hiába mondom az asszonyoknak, hogy népdalaink többsége férfiszájra született, tehát az egyenjogúság itt is időszerű volna. Talán attól félnek, hogy ha ez a mostani közösség megváltozna, akkor vége lenne az eddigi jó hangulatnak. Mert azt be kell vallani, hogy ha éneklésről van szó, akkor a mezőmegyeri asszonyok a világ végére is elmennének. Eddig sajnos éppen avval volt a legtöbb gond, hogy kevés fellépési lehetőségünk adódott. Főként itt, helyben csináltunk műsorokat a tsz-zárszámadásokon és más társadalmi ünnepségeken. Voltunk már Szolnokon, Mu- ronyban. Vésztőn, Sarkadon és Békéscsabán különböző dalostalálkozókon, május 1-i és alkotmánynapi ünnepségeken. Legszebb eredményünk, hogy az elmúlt évben megkaptuk a „Parasztkórus” megtisztelő minősítést. Asszonyaink nagyon büszkék voltak, amikor Fasang Árpád, megyénk kiváló zenetudósa azt mondta, hogy a mezőmegyeri kórusnak olyan szép a hangja, mintha egy stadivárit csellóra hangszereltek volna. A közélmúltban a kórus közös találkozón vett részt a mezőtúri és a csabaszabadi Röpülj Páva Körök tagjaival, s rövidesen vi- szontlátogatást is terveznek. A „rossz nyelvek” azt csicsergik, hogy a rádió Szolnoki Stúdiója is felvételt készít a kétszólamon éneklő parasztkórussal. Annyit máris elértek az asszonyok, hogyha Mezömegyeren bármilyen fontos esemény van, ott előbb-utóbb ők lesznek a hangadók. Ha közös kirándulásokon például egy étteremben megjelenik az asszonyhad, ott nyugodtan pihenőre vonulhat a zenekar, hiszen a kórus éneke biztosítja a jó hangulatot. Hatalmas ízlésformálő erőt jelent a népdal tisztasága. Hála a kórusnak, ma már Mezömegyeren lakodalomban vagy disznótoron nem az ihaj-csuhaj műdalok járnak, hanem az ősök örömét, bánatát kifejező pataktiszta népdalok hallatszanak mindenfelé. A szövetkezet baromfitelepén, a kertészet melegházaiban és nyáron a mezei munkában friss énekszótól hangos a határ. A kórus tagjai dallal hirdetik a munka és az élet szépségét. Andódy Tibor Hernádi Gyula néhány évvel ezelőtt megjelent regénye akkoriban nagy feltűnést keltett. A könyv a magyar munkásmozgalom egy korszakának végét, Sal- lai és Fürst kivégzésének hiteles történetét mondja el. Ez a regény szolgált alapul Grunwals- ky Ferenc Vörös rekviem című filmjének. A nemzetközi felháborodással kísért statáriális ítéletet 1932. július 29-én hirdette ki a budapesti királyi büntető törvényszék. A vádlottak padján a Kommunisták Magyarországi Pártjának két vezetője, Saltai Imre és Fürst Sándor ültek. Mindezt tudjuk a történelem- könyvekből. A rendezőt több, Saliai gondolatai, élettörténete, érzései érdekelték. Erről szól tehát a film, amelyet csütörtöktől vetítenek a Brigád moziban. Sal- laít Adorai Péter főiskolai hallgató játssza. •M Egy nemzetközi szélhámos Londonban repülőre ül, hogy visszatérjen egykori zsákmány- szerző területére, Prágába. Amikor menekült, nem volt ideje széfjéből az összerabolt kincseket magával vinnie. A sikeres út után hozzáfogott a munkához, ez azonban még az ő tehetségét is meghaladó feladat. Üldözés, látszólagos gyilkosság, félreérthető helyzetek: a bűnügyi filmek valamennyi kellékét felsorakoztatták A londoni férfi című színes csehszlovák vígjátékban. A vasárnaptól a Brigád mozi első két előadásán vetített film kitűnő szórakozást ígér. 4 TV műsora után Biharugrán Kissé megllletődötten kérdea- tem magamtól kedden, február 17-én este a Tv Szabó Pál emlékestje közben: nincs valami tendencia e műsorban? Holnap, szerdán Biharugrán a Szabad Föld Tsz zárszámadási közgyűlését tartja. Az író életútjának egy darabkáját csillantotta fel a képernyő. Az ugrai emberek emlékeztek Pali bácsira, aki igen sokat vitatkozott velük a jövőről, a szövetkezetről, a kisemberek legbiztosabb holnapba vezető út. járói. Azután szerdán délelőtt Kis« Béla tsz nyugdíjas hitelesítette a tv-ben elhangzottakat. — Amikor Boross Gergely, a párt járási bizottságának titkára és Pali bácsi gyűlésre hívott bennünket, sokan megjelentünk. Majd szétnyomtuk az épületet. De amikor a termelőszövetkezet került szóba, mint a megvadult lovak futottak a szélrózsa minden irányába. Nagyon sajnálom, hogy Pali bácsi nem tudott részt venni a mostani közgyűlésen. Évekkel ezelőtt meghalt, ott pihen az ugrai temetőben. Azért sajnálom, mert bizonyára őt is meghatotta volna az a felelősségérzet, melynek az ugrai emberek tanújelét adták. Tornyi Ferenc főkönyvelő nemcsak az 1975-ös gazdálkodás nem éppen hízelgő mérlegegyenlegét állította össze, hanem a tudati változásét is. Többek közt ezt mondta: „Az ugraiuk tudták, hogy rossz évet zárnak (hat éa fél millió forint az alap. és bevételt hiány), tudták, hogy a közgyűlés után egy fillért sem kapnak. mégis eljöttek, végighallgatták a napirendeket, tizenket- ten hozzászóltak, vitáztak, hol vétettünk és hogyan tovább.” Közben senki sem ment ki a teremből, nem hagyták magára a tsz vezetőségét. Így Tóth Ernő tsz-elnöknek egyáltalán nem volt nehéz dolga a tapasztalatok ösz- szegzésekor, mert a közgyűlésen az értelem csatázott az 1975. évi értelmetlenséggel. És győzött az ugrai embereket jellemző elszánt akarat, a szövetkezeti gondolat, a maguk által megterem1 endő jobb jövő óhaja, a lettrekészség. a cselekvő egység. Hosszú út vezetett eddig. Elúszott hat és fél millió forint. A tagság a kifizetendő munkadíj 80 százalékát, a vezetők pedig 75 százalékát kapták kézhez 1975- ben. Egy sor hiba a vezetés hozzáértésében és egy sor csökönyös akaratoskodás a tagság körében. Isten malmai itt nagyon is két garatra őröltek. Az eső itt nem áldásként hullt a határra, hanem dühös daccal. El is áztatta a serényen dolgozók reménykedését. Hihetetlen alacsony hozamokat értek el. S amikor a vezetőség tükröt tartott a tagság elé: hogyan lehet, hogy egy tehén évi tejhozama a tsz-ben csak 1300 liter, a háztájiban pedig 3600 liter? Micsoda csend lett! Es egy hang: baj volt a takarmányozással. Ne akarjunk mindent a jószágra kenni. Magunkban keressük a hiba gyökerét és a megoldást. Balogh Ernő azt fejtegette, hogy mit várhat a tagság év végén, ha a valüg érő puszuban (napraforgó) járatja az agronőmus a kultivá- tort, vagy ha a szarvasmarha még hét kiló abraktól sem gyarapszik egy kilót?! De a kombáj- nosokat is emlékeztették: a táblasarkok terméséért nekik is fájhatna a szívük. El taposták a búzát, a silókukoricát meg a kevéske napraforgót, a rizsről nem is beszélve. Mintha lángolt volna a felelősség! Perzseltek a szavak, égették a tavalyi rossz álmot, melyre a közösség ezen a zárszámadáson jött rá. S az a sokszor elhangzott, de közhellyé még nem vált mondat: „Csak azt lehet elosztani, amit megteremtettünk”, megértésre talált. A közgyűlés ezt a koronát tette a szövetkezet 1975. évi működésére és befogadta, megerősítette a' jövőt, melyet itt 1976. január 1-től új tollal írnak. Körösnagyharsány és Biharugra két szövetkezete egyesült. A tsz- ekre váró feladatokat immár egyesült erővel kezdték el, ahogyan a tv-műsorban is elhangzott: „Körösnagyharsány szorgalmas népével”. Harsányban, egy héttel ezelőtt zárták az évet, igen jó eredmény, nyel. Azon a közgyűlésen Tóth Ernő ezt mondta: ,,A szövetkezeti gazdálkodásban bevált jó módszereket szeretnénk átvinni és alkotó módon alkalmazni az ugrai határban.” Elismerő .szavak ezek. hiszen a harsányaknak a szomszéd tsz elnöke mondta, melyet most az ugrai közgyűlésen (s megismételt. Megtapsolták érte. A hogyan tovább tehát ismét felrajzolódott. A jövő kemény munkával formálódik, mert Harsányban nem engednék az elért vívmányokból, sőt tovább szeretnének lépni. Így az ugraiaknak nemcsak a nadrágszíjat kell összébbhúzni, hanem még többet is, hogy sok év mulasztását pótolják. Érződött az ugraiak közgyűlésén, hogy bíznak magukban és megáüják a versenyt. Amikor befejezte munkáját a közgyűlés, megkérdeztem Kormány Ernő párttitkárt: — A kedd esti tv-adást közösen időzítették? — Nem — válaszolta — de jól jött, a véletlenek egybefutottak. *«• Az ugrai temétő bejárata mögött az egyik sírhant szélén áll egy hatalmas kőtömb. Szabó Pál — ennyi van ráírva. Mindenki tudja, hogy ki fekszik .alatta. Alig száz méterre ott nyújtózik a szövetkezet földje, majora, azé a közösségé, amelynek érdekeiért annyit kellett hadakoznia, néha sikertelenül. Hej, de fájt ez Pali bácsinak! De most, mintha megértették volna üzenetét. Kár, hogy nem évekkel ezelőtt történt mindez. Mennyivel szebb, tartalmasabb lenne a falu élete, ha a mai szavak már akkor tettekbe ötvöződnek! Pupsj Károly
