Békés Megyei Népújság, 1976. február (31. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-25 / 47. szám
Egy és más az ifjúsági kiállókról NEM TANULMÁNY és nem példatár, nem teljes kép és nem is szentencia, ami itt következik. Csupán „hangos gondolkozás” az ifjúsági klubokról. A klub a társas együttlétnek, a közös időtöltésnek az a formája, amelyik kiscsoportokra építő közművelődési rendszerünkben talán a legjobban bevált. Százszámra sorolhatnám az önálló vagy más művelődési intézményben — elsősorban művelődési otthonban — működő ifjúsági klubokat, amelyekben a szórakozó, művelődő, szabad idejük egy részét együtt töltő fiatalok rendszeresen találkoznak. Akkor tehát minden rendben. Nem. Nincs minden rendben. Kétségtelen, hogy léteznek jó példák, örvendetes eredmények. De csak ezeket számon tartani, a gondokról, a még megvalósításra váró feladatokról nem szólni egyszerűen káros lenne. A számok azt mutatják, hogy évenként szaporodnak az ifjúsági klubok. A számok nem hazudnak. Igazuk azonban csak a dolog egyik oldalára vonatkozik: a mennyiségre. Mert e klubok között a kelleténél még .mindig több az olyan, amelyik egyetlen ember, a klubvezető által kényszerűen kitalált programot valósít meg. Egy kérdés itt nem jogos, csak egyszerre kettő. Miért nem épít jobban a klubvezető a tagokra? Miért nem igénylik a klubtagok, hogy beleszólhassanak a havi program összeállításába? Azért - a kettős kérdés, mert egyik helyen erről, a másikon arról van szó. Az ifjúsági klub csak akkor lehet igazán klub, ha tagjainak érdeklődése, kívánságai szerint és személyes közreműködésükkel szervez és valósít meg minden rendezvényt. Jó példa erre a többi között a budapesti, Erzsébetvárosi. Ifjúsági Klub, amelyik egy nagykörúti bérház egyik emeletén kapott csak helyet, mégis kiválóan működik. Ha valaki külföldön — vagy belföldön — járt, diafilmekkel, fotókkal illusztrált élménybeszámolót tart a többieknek. Más játékmesternek szegődik, ég vidám vetélkedővel tűzdelt foglalkozást Vezet egy alkalommal. Ismét mások azt mutatják be a többieknek, mivel töltik az idejüket odahaza. Aki rajzol, fest, megrendezi a saját „klubtárlatát”. Aki verseket tanul, „előadóestjén” elmondja a neki legkedvesebbeket. És így sorolhatnám tovább. Attól klub tehát a klub, hogy szervezett keretek között művelődve és szórakozva, az érdeklődésüknek leginkább megfelelő témákhoz közösen megkeresik ezek a fiatalok a legalkalmasabb kötött és kötetlen formákat. Vezető és beosztott, szervező és kivitelező, közreműködő és közönség minden egyes klubtag. VAN MÁS gond is. Mint már említettem, egyre több ifjúsági klub alakul a művelődési otthonokban. Jó ez. Nagyon jó. A már írásban is megfogalmazott köz- művelődési kívánalmaknak megfelelően így lesznek a művelődési otthonok egyre jobban az ifjúság otthonaivá. Tényleg lesznek? Igen, de csak ott, ahol a fiatalok nem az ifjúsági klub helyiségét ismerik és látogatják egyedül az épületben. Mert sok helyen ma még az okoz gondot, hogy a lányok és fiúk útja a főbejárattól a klubszobáig meg vissza vezet. Nemigen vesznek tudomást az épületben zajló más rendezvényekről, a művelődési intézmény egésze által nyújtott lehetőségekről Nem tudják — vagy csak kevesen közülük — melyik ajtó mögött van a könyvtár, mi folyik az első emeleten, milyen szakkörök munkájában vehetnének részt és így tovább. Nehéz, de felettébb hasznos népművelői feladatot vállalnak mindazok, alak ennek a helyzetnek a megváltoztatását tűzik célul maguk elé. ELŐFORDUL, hogy valahol különböző okok miatt nem tud vagy nem akar egy vállalat, intézmény, szervezet, iskola önállóan fenntartani ifjúsági klubot. Erre igen jó megoldást találtak például a sarkadi fiatalok: néhány évvel ezelőtt a nagyközség üzemei, szövetkezetei és intézményei a KISZ községi bizottságának támogatásával a művelődési ház pincéjében „IMIKE” néven közös klubot hoztak létre. Ifjúmunkások, diákok, fiatal értelmiségiek töltik itt el tartalmasán, hasznosan és vidáman szabad idejüket. Azt is mondják, hogy kis településen, üzemi művelődési házakban kicsi a pénz, kevesebb a lehetőség, mint a nagyobb községekben, városokban, ifjúsági házakban. Hiába jut egy-egy szoba a klub számára, bizony nem tudnák sokrétű, változatos programot biztosítani. Erre is ' van megoldás. Például az „erősebb” klubok segítsége, azaz: ha egy-egy programúkkal ellátogatnak a környékbeli települések klubjaiba. Álljon itt is egy példa! A KISZÖV békéscsabai Gyopár Klubjában már-már hagyománynak számít, hogy kisebb klubokban tartják meg programjukat. vagy éppen vendégségbe hívják más klubok tagjait. SOKÁIG folytathatnám, de a hangos gondolkodást is abba kell hagyni valahol. A közművelődési formák között megkülönböztetett figyelmet érdemlő ifjúsági klubokkal kapcsolatban vannak még gondok, de mint láthattuk, mindig akad megoldás is. ha néoművelők és klubtagok, fenntartók és használók egyaránt — és közösen! — gondolkodnak és cselekednek. Megyei értekezlet az iskolaalkalmassági vizsgálatokról Tegnap, kedden délelőtt megyei értekezleten vettek részt az alsótagozatok, az óvodák felügyelői, az általános tanulmányi szakfelügyelők. Az értekezlet témája az iskolaérettségi vizsgálatok és az iskolai felkészítés időszerű kérdései, Békés megyei tapasztalatai voltak. A Békéscsabán megtartott értekezlet első előadója , Hars Gvörgyné, a Békés megyei Tanács Művelődésügyi Osztályának főelőadója volt, aki az iskolai előkészítés szükségességéről, az iskolaérettségi vizsgálatok szerepéről beszélt. A tanköteles korba lépő. hatéves gvermekek mint testi, mint képességbeli fejlettségükben igen különböznek egymástól. Az iskola azonban minden tanulótól egységes követelmények szerint várja el a feladatok teljesítését. A különbségek kiküszöböléséért, a hátrányos helyzet némi ‘ csökkentéséért is- kolaelőkészitőket szerveznek. A tanfolyamok azonban csak hézagpótló szerepet töltenek be. hiszen a legjobb előkészítő az óvó. da. A tanköteles korba lépő gyermekeket a rendelet értelmében alkalmassági vizsgára bocsátják. Jelenleg ez a vizsgálat az orvosi alkalmasságot állapítja meg mindössze. Csupán Békésen, Szarvason és Orosházán működik a további vizsgálatokat is elvégző nevelési tanácsadó intézet, illetve bizottság. A békési munkájáról a bizottság vezetője, Szabó Ferencné, az orosházi tapasztalatokról pedig dr. Pataj Klára gyermekgyógyász számolt be az értekezlet részvevőinek. A többszörös milliomos brigád A „pilóták” szolgálaton kívül A brigádgyűlés kellős közepén nyitottam be a „tenyérnyi” irodába, amit csak erre az alkalomra neveztek ki brigádirodának. Ülést, amolyan évvégi értékelő munkaértekezletet tartott a Volán gyulai főnökségén tevékenykedő „Komarov” Szocialista Brigád. Pilóták ők is, mint névadójuk, ha nem is a végtelen űrben, hanem az ugyancsak végtelen országutakon. Oláh János a brigád vezetője. Tagjai' Ráfi János, Szabó Ferenc, Fazekas Imre, Klenovszki Mihály; Váradi Sándor és a jelenleg betegszabadságon levő Varga Mihály. A brigádvezető, a kollektíva tavalyi tevékenységét boncolgatja. Teljes a demokratizmus, mindenki beleszólhat, sőt kéri is segítsenek, nehogy valamit kifelejtsen. Így aztán a brigádmunka valóban kollektiv értékeléssé válik. Megpróbálom visszaadni a gyűlésen elhangzottakat, úgy, ahogyan az lezajlott, mert túl az őszinte kitárulkozáson, nagyon tanulságosnak tartom és megszívlelendőnek őszinte „kitöréseiket”, amiket csak a jobbat akarás kényszerített ki belőlük. Oláh: Fiúk, a tények azt mutatják, hogy eleget tettünk múlt évi vállalásunknak. A veteránokat is elvittük kirándulni, megvendégeltük őket, és úgy gondolom, ezt a jövőben is meg fogjuk tenni. Bejelentem azt is, hogy Fazekas Imre megkapta a „750 ezer kilométer balesetmentes közlekedésért” a kitüntetést. Ráfi: a társadalmi munkát is teljesítettük, tudjátok a SZOT- nál. A bevételi tervünk is jól alakult, és az üzemanyag-megtakarításban teljesítettük a vállalást. Fazekas: Minden brigádtag becsületesen befizette a 20 forintot. A közös pénzből még maradt egy ötvenes, azt a mostanihoz tesszük... Ráfi: Most jutott eszembe, megint tenni kellene valamit. Az autóbuszmegálló-helyek sehol sincsenek úgy kialakítva, mint a Komló előtt. A húsüzem, a kórház és a vízügy előtt „művészet” elmenni, mert az úttest mindkét oldalán parkolnak a járművek. Alig lehet köztük átférni ... Árgyelán Sándor, aki a főnökség képviseletében vesz részt a gyűlésen, közbevetőleg megjegyzi, jó lenne, ha növelnék a brigád létszámát. A tagok között nem egységes az állásfoglalás a javaslat hallatán — „Mi már megfizettük a tanulópénzt, fizessék meg mások is” —. „Nem úgy van az gyerekek, meg kellene próbálni, hátha jobb lesz, ha többen leszünk” —„Vegyünk fel, de csak próbaidőre” —, „Én nem bánom, de alaposan megnézzük, kit veszünk fel” — hangzik innen-onnan. Amikor mindenki elmondta 1976. FEBRUÁR 25. A milliomos brigád véleményét, témát váltanak. — Hogy mit vállalunk erre az évre? Azt még meg kell beszélni pontosan. Jó lenne, ha tolmácsolná a főnököknek — fordulnak a belépő vezénylőtiszthez, Katona Árpádhoz —, hogy tavaly csaknem félmillió forint értékű különjáratot szerveztünk, amit nem vettek figyelembe az értékelésnél. Annak sem örülünk, és nem is értjük, hogy bár Gyula fürdőváros, eddig miért nem kapott egyetlen panorámás vagy csuklósbuszt sem? Katona Árpád: Szakik, nem hivatalosan vagyok itt, csak betévedtem, ennek ellenére szeretnék néhány szót szólni. Szóba került a brigádgyűlésen, hogy a Király-féle brigád felbomlott. Sok kósza hír terjedt el, hogy mi volt ennek az oka. Ebben ők is, mi is hibásak voltunk. Tudom — sokat kaptunk már érte —, hogy az árvíz idején végzett munkáért nem mindéin esetben az kapta a jutalmat, aki megérdemelte volna. Volt olyan, aki ott sem volt, mégis kapott elismerést, aki meg egyfolytában 20 órát gürizett, szinte le sem hunyta a szemét, és ott töltött 340 órát, azt „kifelejtették” a felterjesztésből. Az is igaz, hogy fődarabcsere nélkül, félmillió kilométert tettek meg, és nemhogy dicséretet, majd- nemhogy fegyelmit kaptak érte." A magam részéről azt sem értem, hogy miért nem premizálható a gépkocsivezető, ha üzemanyagot vagy fődarab-alkatrészt takarít meg. Ez pedig, azt hiszem, ösztönző lenne. Azt sem helyeslem, hogy a jövőben többen kezelnek majd egy kocsit. Ezzel azt hiszem, még jobban nő a hibaforrás. Azt meg végképpen ném értem, hogy miért nem cserélik le a múzeumba való autóbuszainkat. A központban azt mondják, akkor adnak majd új kocsikat, ha ehhez meg lesz Gyulán a műszaki feltétel. Ezt azonban nem biztosítják! Ha ilyen helyen szokás lenne, biztos nagv tapsot kapott volna a részvevőktől egyetértésük jeléül. Mivel nem szokás, így csak helyeslő bólogatás- sal reagáltak. Aztán mintha zsilip nyílt volna fel, bőven ömlötAz új szovjet—kubai mező- gazdasági együttműködési szerződés, amely meghatározza a két ország ezirányú tevékenységét 1976-ra, nagy volumenű közös kutatási programokat irányoz elő a mezőgazdaság különböző ágazataiban. A szovjet tudósok folytatják korábban megkezdett szelekciós munkájukat a Kubai Tudományos Akadémia kísérleti telepein. Az ország kedvező klímája jelentős mértékben elősegíti az ilyen jellegű kutatások időtartamának csökkentését. Kubai tudósok egv esőtek a kérdések meg a panaszok. Szó esett arról is, hogy bizony időnként akadozik az anyagellátás. Egy belsőgumi hiánya miatt nemrég órákig állt egy csuklós busz akkor, amikor legnagyobb hiány volt az üzemképes kocsikból. Bizony delet ütött az óra, amire befejeződött a „Komarov” brigád értekezlete. — Mindig ilyen aktív szokott lenni ez a megbeszélés? — kérdezem, amíg felkerülnek a télikabátok. — Meghiszem azt — válaszolják kórusban. — Most még aránylag nem is „pakoltunk” ki mindent, ahogy azt szoktuk. Mégiscsak voltak vendégeink, előttük nem illik ... Általában a korai órákban kezdődik a kétszeres aranykor szórás szocialista brigád, a „Komarov” tagjainak a szolgálati ideje, és csak késő este állítják le a motort. Négyen közülük a helyi járatokon dolgoznak. Fazekas Imre Szegedre, Klenovszki Mihály Doboz—Gyula, Váradi Sándor Doboz—Elek között rója a kilométereket. Kalauznélküli járaton teljesít mindegyikük szolgálatot, így az utasok biztonsága mellett anyagi felelősséggel is tartoznak. Munkájuk a koncentrálás miatt nagyon fárasztó, és egy napon majdnem két műszakot ledolgozni nem irigylésre méltó. Ne feledkezzünk meg erről, amikor felszállunk a buszra, hiszen ők sem gépek, hanem ugyanolyan emberek, mint ml vagyunk. 'Ha nagyritkán találkoznak a szürkén kígyózó országúton egy- egy századmásodpercre, mindkét oldalon felizzik a villogó: — Jó utat, pajtás! — köszöntik egymást. ök heten már több mint három és fél millió kilométert tettek meg balesetmentesen. És hogy ez miiven teljesítmény, azt csak az tudja igazán értékelni, aki maga is ült már volám mögött a járművektől hemzsegő országúton. Vigyáznak ránk, mi is vigyázzunk reájuk. (Kép. szöveg: Béla Ottó) portja pedig a Szovjetunióban ismerkedik meg a szovjet kollégák legújabb eredményeivel a cukorrépa-nemesítés, a biokémia és növény-genetika területén. A kubai rizstermesztők továbbképzésen vesznek részt az észak-kaukázusi Kubány vidékének legfejlettebb gazdaságaiban, ahol tanulmányozzák a rizstermesztés .tapasztalatait és a rizsföldek öntözési módszereit. Hasonló továbbképzésen vesznek részt a kubai gépészek Ukrajna gazdaságaiban. fBUDAPRESS—APN) Szoviet—kubai mezőgazdasági együttműködés
