Békés Megyei Népújság, 1976. február (31. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-25 / 47. szám
Az SZKP Központi Bizottságának beszámolója As SZKP XXV. kongresszusán részt vevő külföldi testvérpártok vezetőinek egy csoportja a? elnökségben. A képen balról jobbra: Gustáv Husák, Fidel Castro, Erich Honecker, Edward G terek (Telefotó—TASZSZ—MTI—KS) IL Az ötéves terv eredményei és a párt gazdaság politikájának fő feladatai (Folytatás a 4. oldalról) Bőséges anyagot tartalmaz az SZKP Központi Bizottságának a tervezete „a szovjet népgazdaság fejlesztés 1976—80-ra szóló fő irányairól" — mondotta ezután az előadó. Ez lehetővé teszi annak elbírálását, hogy mit végeztünk a beszámoló időszakban és milyen feladatok állnak az ország előtt. A kilencedik ötéves terv eredményei Amennyiben a kilencedik ötéves terv általános eredményeire gondolunk, a legfontosabb abban foglalható össze, hogy a szovjet nép önfeláldozó munkája, a párt irányító és szervezői tevékenysége biztosította a gazdaság szüntelen növekedéséi Az ötéves terv alapvető társadalmi és gazdasági feladatait megoldottuk. A kilencedik ötéves terv nem hasonlítható más időszakokhoz. Minden előző ötéves tervidőszaknál jóval nagyobb növeke- dést értünk el az ipari termelésben, a beruházásokban, valamint a nép jólétének emelésével kapcsolatos új intézkedések foganatosítására szükséges állami előirányzatokban. Még impozán- sabb lett azoknak a fontos termékfajtáknak a listája, amelyek volumenében a Szovjetunió első helyre került a világon. A szénhez, a vasérchez, a cementhez és több más termékhez az elmúlt években csatlakozott az acél, a kőolaj, a műtrágya. Az ipari termelés volumene, amint ezt az irányelvek előirányozták, öt év alatt 43 százalékkal növekedett. Külön szeretném kiemelni s beruházások méreteit. Valamennyi gazdasági ágba összesen több, mint 500 milliárd rubelt ruháztunk be, ami lehetővé tette az alapvető termelési alapok másfélszeres növelését. Meg kell említeni a sikereket annak a megoldásában, amit az SZKP XXIV. kongresszusa főfeladatként jelölt meg — a nép életszínvonalának emelésében. Az ország történelmében nem volt meg eddig példa o'yan széles körű szociális programra, mint amit a beszámolási időszakban hajtottunk végre. Az! ötéves terv alatt 50 millió ember költözhetett jobb lakásba. 40 százalékkal növekedtek a társadalmi fogyasztási alapokból származó kifizetések és kedvezmények. Növelték a munkások, m alkalmazottak ós a kolhoztagok nyugdíját és segélyét, a diákok ösztöndíját. A másik alapvető probléma amelynek megoldásában szintén előbbre jutottunk — ez a mezőgazdaság fellendítése, műszaki megújítása, a kolhozok és szov- hozok gazdasági megszilárdítása. A párt, a Központi Bizottság és a Politikai Bizottság lankadatlan figyelmet szentelt a mezőgazdaságnak. A kongresszus küldöttei tudják, hogy a mezőgazdaság fejlesztése az elmúlt öt évben a természet erőivel vívott rendkívül súlyos küzdelemben zajlott le. öt év alatt csupán egyetlen, az 1973-as esztendő volt jó, két évben pedig — 1972-ben és 1975- ben — hallatlanul nagy aszály sújtotta a mezőgazdaságot. A körülmények ilyen kedvezőtlen egybeesésével falvaink egyetlen ötéves tervidőszakban sem találkoztak. A párt által foganatosított határozott intézkedések, az a megfeszített, sőt minden túlzás nélkül hősies munka, amellyel a kolhozokban és a szovhozokban reagáltak a Központi Bizottság felhívására, lényegesen enyhítette a helyzetet. A mezőgazdaságban egészében véve, tovább növekedett a termelés. A kilencedik ötéves tervidőszakban nem csekély eredményeket értünk el az olyan mélyreható probléma megoldásában, mint a termelés hatékonyságának emelése. A legáltalánosabb mutatója ennek a munkatermelékenység felgyorsult növekedése. Ennek köszönhető az iparban a termékgyarapodás 84 százaléka, az építkezésben 78 százaléka, a mezőgazdaságban pedig az egész gyarapodás. Ezalatt az idő Fő feladataikat, a gazdasági tevékenység alapvető irányait tekintve a kilencedik és a tizedik ötéves terv mintegy egységes egészet alkot — hangsúlyozta az előadó. A párt gazdaság- politikájának hosszú távú orientációjáról van szó. A legfőbb volt és marad a néo anyagi és kulturális életszínvonalának szakadatlan emelése. A gazdasági stratégia magában foglalja azoknak az eszközöknek, utaknak pontos meghatározását is, amelyek a kitűzött célokhoz vezetnek. Ez a társadalmi termelés dinamikus és arányos fejlesztését, hatékonyságának alatt az iparban a termelési alapok mintegy 40 százalékát, a mezőgazdaságban pedig 56 százalékát újítottuk meg. Még egy fontos probléma, amelyet nagy arányokban oldottunk meg a kilencedik ötéves tervidőszakban: ez az ország tüzelőenergia-, fém- és nyersanyagszükségletének biztosítása. Gazdaságfejlesztésünk iránya és jellege tökéletesen megfelelt az SZKP XXIV. kongresszusa elvi előírásainak és irányelveinek. A kommunista párt irányításával a kilencedik ötéves tervidőszakban újabb hatalmas lépést tettünk a kommunizmus anyagi-műszaki bázisának megteremtésében, a nép életszínvonalának emelésében, az ország biztonságának szavatolásában. Ez a párt által a XXIV. és a XXV. kongresszus közötti időszakban kifejtett gazdasági tevékenység politikai eredménye. Ez a szovjet emberek hősies munkájának fő eredménye. A gazdasági fejlődés problémáit érintve Leonyid Brezsnyev így folytatta: Az objektív természetű nehézségekről már szóltam. A rossz termést hozó évek hatása szükségszerűen tükröződött, a mező- gazdasági termelésben és egjtes közszükségleti cikkek gyártásában, a nemzeti jövedelem növekedésének ütemében. De nemcsak objektív okokról van szó, és ezt nyíltan meg kell mondani. Nem mindig és nem mindenütt dolgoztunk úgy, ahogy ezt saját határozataink követelték. A tervezés tökéletesítése, a gazdasági mechanizmus átalakítása, a termelés intenzivebbé tételét célzó irányvonal a tervezettnél lassabban valósult meg. fokozását, a tudományos-műszaki haladás meggyorsítását, a munka termelékenységének növelését, a munka minőségének teljes erőnkből való javítását jelenti a népgazdaság minden láncszemében. Az előző kongresszus határozatainak megfelelően a tizedik ötéves terv előkészítése az ország 1990-lg szóló távlati gazdaságfejlesztési irányvonalainak kidolgozásával egyidejűleg folyt. A 15 évre szóló orientáló megállapítások természetesen nem lehetnek és nem is kell, hogy annyira direktíva jellegűek és részletesek legyenek, mint az ötéves tervek. Rendeltetésük más; az, hogy jó előre meghatározzák az előttünk álló feladatok jellegét és mértékét, összpontosítsák az erőket megoldásukra, világosabban jelezzék az esetleges problémákat és nehézségeket, megkönnyítsék az ötéves terv keretein túlnövő programok és tervezetek kidolgozását és végrehajtását. A konkrét számokon, a távlati feladatokon még sokat kell dolgoznunk. A már elvégzett számításokból azonban kitűnik, hogy az 1976—1990-es években az ország körülbelül kétszer akkora anyagi és pénzügyi forrásokkal rendelkezik majd, mint az elmúlt tizenöt évben. A számos új lehetőség mindenekelőtt a szovjet emberek anyagi jólétének további növelésére, munka- és életfeltételeik járatására, az egészségügy, a közművelődés, a kultúra jelentős előrelépésére vonatkozik, mindarra, ami elősegíti az új ember formálását, a személyiség sokoldalú fejlődését, a szocialista életmód tökéletesítését. A tizedik ötéves tervben a munkások és alkalmazottak átlagbérét öt év alatt 16—18 százalékkal, a kolhozparasztoknak a közös gazdálkodásból származó jövedelmét pedig 24—27 százalékkal kívánjuk növelni. A lakosság számára a társadalmi fogyasztási alapokból történő kifizetések és juttatások 28—30 százalékkal növekednek. A könnyű- és élelmiszeripar, valamint a lakossági szolgáltatások szférájának fejlesztésére a tizedik ötéves tervben több mint 31 milliárd rubelt fordítunk, hat- milliárddal többet, mint az előző ötéves tervben. A kiskereskedelmi áruforgalom volumenét 60 milliárd rubellel kívánjuk növelni. A Központi Bizottság a fő irányok tervezetének kidolgozása során különleges figyelmet fordított a lakásépítésre. Az ötéves terv előirányzata: 550 millió négyzetméter. összetett, mindenoldalú formában igyekszünk megoldani a lakáskérdést. Az egészségügy fejlesztésére a tizedik ötéves tervben jelentős anyagi eszközöket fordítunk. Ezeket rendeltetésszerűen és teljes mértékben fel kell használni. Ahhoz, hogy sikeresen oldjuk meg az ország előtt álló szerteágazó gazdasági és társadalmi feladatokat, nincs más út, mint a munka termelékenységének gyors növelése, a társadalmi termelés hatékonyságának nagymértékű emelése. A hatékonyságra való támaszkodás — és erről újra és újra szólnunk kell — egész gazdasági stratégiánk legfontosabb alkotórésze. A nyolcvanas években nem további munkaerők bevonására kell majd számítanunk, hanem csupán a munka termelékenységének növelésére. Az ország energia- és nyersanyagszükséglete állandóan nő, ezek termelése pedig egyre drágábbá válik. Következésképpen annak érdekében, hogy ne kelljen rendkívüli mértékben növelni a beruházásokat el kell érni, hogy a forrásokati ésszerűbben használjuk fel. A népgazdaság fejlődésének mértékében, a városok és ipari központok növekedésének arányában egyre több anyagi eszközt Igényel majd a környezetvédelem. Az új ötéves terv e téren nagy szerepet Játszik, nemhiába nevezték el a hatékonyság és minőség ötéves tervének. Természetesen nem feledkezünk meg a mennyiségről sem. Így a nemzeti jövedelmet 1980- ban 457,5 milliárd rubelre tervezzük. vagyis 96 milllárddal kívánjuk növelni. Az ipari termelés értéke majdnem 197 milliárd rubellel nő. és meghaladja majd a 720 mllllárdot. Realisták vagyunk. Jól tudjuk, hogy a mezó gazdasági termelés minőségi átalakítása Időt, munkát, hatalmas befektetéseket igényel. Mi több: számos. első- sorbán objektív történelmi okokból csak az utóbbi időben kezdtünk nagy anyag! eszközöket fordítani ennek az ágazatnak a fejlesztésére. A szovjet hatalom évei alatt a mezőgazdaságra fordított 320 milliárd rubel beruházásból 213 milliárd az elmúlt két ötéves terv időszakára esett. A mezőgazdasági termelés évi átlagos volumenét a tervek szerint 14—17 százalékkal kell emelni az elmúlt ötéves tervhez képest. Az évi gabonatermést átlagban minimálisan 35—40 millió tonnával kell növelni. Nekünk, a kommunizmus építőinek a mezőgazdaságot még egy szempont alapján kell vizsgálnunk — ez pedig a környezetvédelem. Ez á probléma nemcsak az ipart foglalkoztatja. A földművelő. és állattenyésztő munka lényegében az élő természet, a bennünket körülvevő természetes környezet felhasználása az ember szükségleteinek kielégítésére. Az emberiség története számos példát ismer arra, hogy a természetet terméketlen, élettelen, az ember számára ellenséges. környezetté lehet változtatni. A természetet azonban lehet nemesíteni is. Nekünk ezt kell tenni elvtársak, segítenünk kell a természetnek, hogy még teljesebben feltárja életerőit. „Virágzó táj” — ez az egyszerű kifejezés mindenki előtt ismert, így emlegetik azokat a földeket, ahol az emberek ismerete és tapasztalata, a természethez való ragaszkodása és szeretete valóban csodákat hozott létre. Ez a mi szocialista utunk. A mezőgazdaságra tehát úgy kell tekintenünk, mint a környezet hatalmas, állandóan működő mechanizmusára, amely alkalmas az élő természeti gazdaság feltárására. És a természet mindezt visszafizeti. A párt a mezőgazdaság' további fellendítését az egyik legfontosabb állami, országos feladatnak tekinti. E feladat megoldásához a gazdaság összes ágazatának megfelelően hozzá kell járulnia. A gazdaság- irányítás, a gazdasági mechanizmus — az új követelmények színvonalán A szervezés a döntő láncszem, vagyis a gazdaságirányítás további tökéletesítése a szó legszélesebb értelmében. Most, amikor már komoly tapasztalat gyűlt össze, amikor jobban kirajzolódtak a haladási irányok, meggyorsíthatjuk ós meg is kell gyorsítanunk a gazdasági mechanizmus átszervezését. Mindenekelőtt biztosítani kell a tervezés tökéletesítését. Az a feladat áll előttünk, hogy emeljük a tervező munka színvonalát, összhangba hozzuk azt az új méretekkel, gazdaságunk arculatával, a kor új követelményeivel. Az irányító, mindenekelőtt pedig a tervezői tevékenységet a végső népgazdasági eredményekre kell összpontosítani. Figyelembe véve az ország előtt álló gazdasági és társadalmi feladatokat, meg kell Javítani a bérezés és a normázás rendszerét. És van még a gazdasági vezetés megjavításának egy igen fontos láncszeme, az irányítás szervezeti struktúrájának és módszereinek tökéletesítése. Egyidejűleg erősíteni kell a demokratikus centralizmus mindkét elvét. Egyrészt fejleszteni kell a centralizmust, útját állva ezzel a hivatali és a helyi irányzatoknak. Másrészt fejleszteni kell (Folytatás a 6. oldalon) R tóm mm 1976 FEBRUAR 25. Á párt gazdasági stratégiája és a tizedik Ötéves terv sajátosságai
