Békés Megyei Népújság, 1976. február (31. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-25 / 47. szám
Az SZKP Központi Bizottságának beszámolója (Folytatás a 3. oldalról) Javaslatokat terjeszt elő a fegyverzet csökkentésére, a leszerelés előmozdítására. Pártunk minden népet, minden országot felszólít: egyesítsék erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy véget vessünk a fegyverkezési hajszának. Végső célunk ebben a tekintetben az általános és teljes leszerelés volt és a jövőben is az marad. Emellett a Szovjetunió mindent megtesz azért, hogy előrehaladást érjén el a végcél felé vezető út egyes szakaszain. Miután felvázolta a leszerelésért kifejtett erőfeszítések eredményeit, Eeonyid Brezsnyev így folytatta: Külön szólok a stratégiai fegyverek további korlátozására vonatkozó szovjet—amerikai tárgyalásokról. Ezeken a tárgyalásokon arra törekszünk, hogy valóra váltsuk az 1974. évi vlagyi- vosztoki megállapodást és megakadályozzuk, hogy megnyíljék a fegyverkezési hajsza egy olyan új csatornája, amely semmissé tenné eddigi eredményeinket. Érthető, hogy mind a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatainak továbbfejlesztése, kölcsönös bizalmának erősítése, mind pedig az általános béke megszilárdítása szempontjából igen nagy jelentőségű volna, ha e kérdésben sikerülne megállapodást kötni. Konkrétan azt javasoljuk: egyezzünk meg, hogy betiltják az- új, az eddiginél még nagyobb erejű fegyverrendszerek, többek között a ballisztikus rakétákkal felszerelt új Trident típusú tengeralattjárók és a B—1 típusú új hadászati bombázók gyártását az Egyesült Államokban és a hasonló rendszerek gyártását a Szovjetunióban. Sajnos, az amerikai fél nem fogadta el ezeket a javaslatokat. Javaslatunkat ennek ellenére továbbra is fenntartjuk. a) Mindent meg kell tenni a hadászati fegyverek korlátozására és csökkentésére vonatkozó újabb szovjet—amerikai megállapodás előkészítésének befejezése érdekében, a nukleáris kísérletek általános és teljes beszüntetéséről, a vegyi fegyverek betiltásáról és megsemmisítéséről, az újabb tömegpusztító fegyverfajták és fegyverrendszerek létrehozásának betiltásáról szóló, valamint az emberi környezet katonai, vagy más ellenséges célokból történő befolyásolását megtiltó nemzetközi szerződések megkötése érdekében. b) 'Újabb erőfeszítéseket kell tenni a közép-európai haderő- csökkentési tárgyalások aktivizálása érdekében. E térségben az első konkrét lépésekről történő megállapodást követően, majd a legközelebbi években tovább kell tevékenykedni a katonai enyhülés ügyén. c) El kell érni, hogy számos A gyökeres társadalmi változások korában élünk. Tovább erősödnek és bővülnek a szocializmus pozíciói. A nemzeti felszabadító mozgalmak győzelmei új távlatokat nyitnak meg azok élőt}; az országok előtt, amelyek kivívták függetlenségüket. Fokozódik a dolgozóknak a monopóliumok elnyomása, a kizsákmányoló rendszerek ellen vívott harca. Mind nagyobb méreteket ölt a forradalmi, demokratikus, imperialistaellenes mozgalom. Mindez összességében a nemzetközi forradalmi folyamat fejlődését jelenti. Az emberiség társadalmi fejlődésének fő irányát a szocializmus országainak fejlődése, erejük növekedése, nemzetközi politikájuk jótékony hatásának erősödése határozza meg. _ A kapitalizmus általános V álországban a katonai kiadások jelenlegi állandó növelését e kiadások rendszeres csökkentésének gyakorlata váltsa fel; d) Mindent meg kell tenni a leszerelési világértekezlet mielőbbi összehívása érdekében. ' — A békeszerető államok erőfeszítéseit összpontosítani kell a még meglévő háborús tűzfészkek felszámolására és mindenekelőtt a közel-keleti helyzet igazságos és tartós rendezésére. Ezzel a rendezéssel összefüggésben az érintett államoknak meg kell vizsgálniuk azt a kérdést, hogyan járulhatnak hozzá a Közel- Keleten a fegyverkezési verseny megszüntetéséhez. — Mindent meg kell tenni • nemzetközi feszültség enyhülésének elmélyítéséért, azért, hogy az enyhülés az államok közötti kölcsönösen előnyös együttműködés konkrét formáját öltse. Aktívan folytatni kell az összeurópai tanácskozás záródokumentuma teljes megvalósításának irányvonalát, a békés egymás mellett élés fejlesztését Európában. A békés egymás mellett élés elveinek megfelelően folytatni kell az Egyesült Államokkal. Franciaországgal, az NSZK-val, Nagy-Britanniával, Olaszországgal, Kanadával, valamint Japánnal és más kapitalista államokkal való hosszú távú, kölcsönösén előnyös együttműködés fejlesztését politikai, gazdasági, tudományos és kulturális téren egyaránt. — A kontinens államainak közös erőfeszítésével tovább keli munkálkodni az ázsiai biztonság megteremtésén. — Törekedni kell az egész világot átfogó olyan szerződés megkötésére, amely megtiltja a nemzetközi kapcsolatokban az erőszak alkalmazását. — Az egyik legfontosabb nemzetközi feladatnak kell tekinteni a gyarmati elnyomás összes maradványának felszámolását, a népek függetlensége és egyenjogúsága megsértésének megszüntetését, az elnyomás és a faji politika valamennyi fészkének felszámolását. — A nemzetközi kereskedelem területén el kell érni a diszkrimináció és minden mesterséges akadály megszüntetését, a jogegyenlőtlenség, a diktátumok és a kizsákmányolás megnyilvánulásainak a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban való felszámolását. Ezeket a javaslatokat a XXIV. pártkongresszuson meghatározott békeprogram szerves folytatásának, a békéért, a nemzetközi együttműködésért, a népek szabadságáért és függetlenségéért folytatott további harc programjának tekintjük. E feladatok megoldásának szolgálatába állítjuk országunk külpolitikáját, és e területen együtt fogunk működni a többi békeszerető állammal. sága tovább mélyült az utóbbi években. A termelés szembetűnő csökkenése és a munkanélküliség növekedése a kapitalista országok többségében összefonódott a kapitalista világgazdaság olyan súlyos megrázkódtatásaival, mint a valutaválság, az energia- válság, a nyersanyagválság. A válságot élezte az infláció, amelyet fokozott a békeidőben soha nem látott méretű katonai kiadások állandó emelkedése. Erősödött az imperializmuson belüli vetélkedés, a Közös Piacon és NATO-n belüli viszálykodás. , A nemzetközi monopóliumok növekvő gazdasági hatalma még kíméletlenebbé tette a konkurrenciaharcot. A jelenlegi válság nem a szokásos. Mindenki világosan látja: szertefoszlott a burzsoá ideológusok és reformisták egyik fő mítosza, az a mítosz, amely szerint napjaink kapitalizmusa képes a válság kiküszöbölésére. A kapitalizmus ingatag volta mind nyilvánvalóbbá válik. A munkásosztály fokozza harcát a nagytőke, a társadalmi bajok fő okozója ellen. Fokozódott a burzsoá társadalom eszmei-politikai válsága. Ez a válság kikezdi a hatalom intézményeit, a burzsoá politikai pártokat, megingatja a legalapvetőbb erkölcsi normákat. Mind nyíltabbá válik a korrupció, még az államgépezet legfelsőbb szintjein is. Folytatódik a szellemi kultúra hanyatlása, nő a bűnözés. A kommunistáktól távol áll, hogy a kapitalizmus „automatikus csődjét” jósolják — folytatta beszédét Leonyid Brezsnyev. — A kapitalizmus még nem kis tartalékokkal rendelkezik. Az utóbbi évek eseményei azonban újult erővel bizonyítják, hogy a kapitalizmus olyan társadalom, amelynek nincs jövője. Az elmúlt öt év folyamán a nemzetközi reakció néhány bástyáját súlyos csapás érte. Ebben az időszakban zajlott le a chilei és a portugáliai forradalom. Peruban jelentős sikereket értek el a forradalmi-felszabadító erők. Görögországban megbukott a katonai fasiszta kormány. Spanyolországban megingott a francoista rezsim. A portugáliai helyzetről szólva az SZKP főtitkára leszögezte: A . Szovjetunió kategorikusan ellenez a portugál belügyekbe való minden beavatkozást. A portugál népnek minden más néphez hasonlóan joga van olyan úton járni, amelyet ő maga határoz meg. Engedjék- meg, hogy erről a szónoki emelvényről kifejezzem a szovjet kommunistáknak Portugália forradalmi népével, kommunistáival, demokratáival való forró szolidaritását. A chilei forradalom világosan kifejezésre juttatta az ország népének arra irányuló szenvedélyes törekvését, hogy megszabaduljon a hazai burzsoázia és a külföldi monopóliumok kizsákmányolásának terhétől. A chilei reakció összeesküvése, amelyet — mint az már mindenkinek ismeretes — a külföldi imperializmus terveit ki és fizetett meg, rajtaütésszerűen csapott le a forradalomra. Chile tragédiája nem érvényteleníti a kommunisták következtetéseit a forradalom különböző útjainak lehetőségéről, beleértve a békés forradalmat is, ha megvannak ehhez a szükséges feltételek. Itt, a kongresszusunkon valamennyi szovjet ember nevében újból követeljük: „Szabadságot Luis Corvalánnak! Szabadságot a fasiszta junta valamennyi foglyának” ! A forradalmi mozgalom tapasztalata az elmúlt években szemléltetően bizonyította: amikor a monopoltőke és politikai uszályhordozói uralmát reális veszély fenyegeti, az imperializmus mindent elkövet, minden látszatát leveti mindenféle demokráciának. Kész lábbal tiporni az államok szuverenitását, minden törvényességét, nem is beszélve a humanitásról. Rágalom, a közvélemény félrevezetése, gazdasági blokád, szabotázs, ínség és romlás előidézése, megvesztegetés és fenyegetés, terror, politikusok meggyilkoltatása, fasiszta típusú pogromok — ez annak a mai ellenforradalomnak a fegyvertára, amely mindig a nemzetközi imperialista reakcióval szövetségben lép fel. Mindez azonban végsősoron kudarcra van kárhoztatva. A szabadság ügye, a haladás ügye legyőzhetetlen. Az eltelt ót esztendő egyik nevezetes jelensége volt a tőkés világ kommunista pártjai befolyásának növekedése. A nemzetközi kommunista mozgalom sikereiről tanúskodik az a tény, hogy az 1969-es tanácskozáson felvázolt antiimpe- rialista akcióprogram legtöbb pontja megvalósult. A kommunisták között időnként keletkezhetnek véleménykülönbségek egyes kérdések elbírálásában. Marxisták—leninisták azonban az ilyen kérdéseket az internacionalizmus álláspontjáról közelítik meg, az egész mozgalom egysegének szilárdítását szem előtt tartva, és a keletkezett problémákat a valódi elvtársiasság szellemében, minden egyes párt egyenjogúsága és önállósága tiszteletben tartása kikezdhetetlen normáinak keretei között vitatják meg. Természetesen itt nincs és nem is lehet szó az elvi dolgokban való kompromisszumokról, a kommunista ideológiának ellentmondó nézetekkel és cselekedetekkel való megbékülés- ről. A kommunisták küzdelmükben a forradalom fejlődésének, a szocializmus és a kommunizmus építésének közös törvény- szerűségeiből indulnak ki. Ezeket a törvényszerűségeket, amelyek a marxizmus—leninizmus elméletében tükröződnek és amelyeket a gyakorlat igazolt, kollektiven és részletesen kifejtve fogalmazták meg a testvérpártok nemzetközi tanácskozásain. E közös törvény- szerűségek alapos megértése, a rájuk való támaszkodás az adott ország konkrét feltételei alkotó felmérésének és számbavételének párosításával, továbbra, is a marxisták—leninisták elidegeníthetetlen sajátossága. Szeretném külön aláhúzni a proletár internacionalizmus fontosságát napjainkban. Ez a marxizmus—leninizmus egyik fő elve. A mi nézőpontunk szerint a proletár internacionalizmus elutasítása egyet jelentene azzal, hogy i a kommunista pártokat és általában a munkásmozgalmat erős és bevált fegyvertől fosztjuk meg. Jelentékeny szerepet játszanak a kommunisták regionális konferenciái. Az elmúlt években nem kevés ilyen konferencia volt. Külön meg kell említeni Latin-Amerika és a Karib-tenger térsége kommunistáinak havannai konferenciáját, amelyen részt vett az Egyesült Államok és Kanada Kommunista Pártja ». Az európai kommunista pártok szintén készülnek konferenciájukra. Sok párt sürgeti a kommunista és munkáspártok újabb világtalálkozóját. Az SZKP elvileg támogatja ezt a gondolatot, hogy mikor és hogyan valósítsuk meg, arról természetesen általános egyetértéssel döntünk majd. Szeretném kongresszusunkon felvetni azt a javaslatot, hogy emeljenek Moszkvában emlékművet a nemzetközi kommunista mozgalom hőseinek, akik ön- feláldozóan küzdöttek a nép boldogságáért és életüket az osztályellenség oltotta ki. Jelképezze ez pártunk megingathatatlan hűségét a proletár internacionalizmus nagy ügyéhez. A XXIV. kongresszus irányelveinek megfelelően, tovább mélyítettük kapcsolatainkat a haladó nem kommunista pártokkal, a forradalmi-demokratikus, valamint a baloldali szocialista pártokkal. Jelentékenyen bővültek érintkezéseink számos ország szocialista és szociáldemokrata pártjaival, így például Finnország, Belgium, Japán, Nagy- Britannia, Franciaország ilyen pártjaival. Értékeljük, amit elértünk ezen a téren és továbbra is ebbe® az irányban munkálkodunk. Kétségtelen, hogy a tudományos kommunizmus és a szociáldemokraták reformizmusa között szó sem lehet ideológiai közeledésről. Az olyan szociáldemokratákkal, akik tudatában vannak * béke ügye iránti felelősségüknek, méginkább a szociáldemokrata munkásokkal egyesíthet és egyesít is bennünket a népek biztonsága iránti gondoskodás, a fegyverkezési hajsza megfékezésére, a fasizmus, a fajgyűlölet és a kolonializmus legyőzésére irányuló törekvés. Az enyhülés, a békés egymás mellett élés az államközi kapcsolatokra vonatkozik. Az enyhülés semmiképpen sem hatálytalanítja és nem is hatálytalaníthatja, vagy változtathatja meg az osztály harc törvényeit. Nem titkoljuk, hogy mi az enyhülésben a szocializmus és kommunizmus békés építéséhez szükséges kedvezőbb feltételek megteremtésének útját látjuk. Ami pedig azt a balos színezetű állítást illeti, hogy a békés egymás mellett élés állítólag majdnem „a kapitalizmus segítését” „a társadalmi-politikai helyzet befagyasztását” jelenti, mi ezt válaszoljuk; minden forradalom elsősorban az adott társadalom belső fejlődésének törvényszerű eredménye. Maga az élet is cáfolja a „befagyasztásról” szóló kiagyalásokat. Elég ha azokra a nagy forradalmi átalakulásokra gondolunk, amelyek az utóbbi években mentek végbe a világban. Összegezve az elmondottakat, a Közoonti Bizottság teljes joggal jelentheti a kongresszusnak, hogy a Szovjetunió nemzetközi helyzete olyan szilárd, mint amilyen még soha sem volt. Az elért eredményekre támaszkodva; most új feladatokat tűzünk ki nemzetközi síkon. A kitűzendő program sikerében való bizakodásunkat arra alapítjuk, hogy az egész szovjet nép támogatja a párt irányvonalát. Ez a politikánk minden nép alapvető érdekeit szolgálja. Ezé a politikáé a jövő! — fejezte be beszámolójának nemzetközi részét az SZKP KB főtitkára. (Folytatás az 5. oldalon) Vlagyimir Satalov, Valentyina Nyikolájeva Tyereskova és Jev- genyij Tyjázselnyikov Szovjetunió- és világszerte ismert személyiségek. Satalov és Tyereskova, a Szovjetunió hősei, űrhajósok, Tyjázselnyikov pedig a lenini Komszomol Központi Bizottságának első titkára. Kiemelkedő teljesítményeikért, illetve közéleti munkásságukért a kongresszus küldöttei Az SZKP és a nemzetközi forradalmi folyamat
