Békés Megyei Népújság, 1976. február (31. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-22 / 45. szám
KÖRÖSTÁJ A z «többi években elég gyakran foglalkozunk a társadalmi tudat kérdésével. Ez természetes, hiszen szocialista fejlődésünk a társadalom egyetemes, tehát anyagi és szellemi gyarapodását és változását egyaránt igényli és eredményezi. Csakhogy jobbára társadalmunk anyagi gazdálkodásának eredményeit szoktuk behatóbban vizsgálni, anyagi sikereinkkel szoktunk előszeretettel foglalkozni — például a mérlegkészítések idején —, miközben társadalmunk tudati változásait többnyire elnagyoljuk, esetleg lebecsüljük, vagy megelégszünk egy-egy társadalmi tudatunkról alkotott általánosítással. Ennek következtében az olvasóban, vagy a szemlélőben az a benyomás alakulhat ki, hogy szocialista társadalmunk összetevője egyfelől a dinamikusan és eredményesen fejlődő anyagi lét, másfelől viszont a visszahúzó, fejlődésében gátolt, „elmaradott” társadalmi tudat. Mindezt sokan magától értetődőnek tartják, s a „tudat elmarad a léttől” megállapítással nyugtázzák. Ez viszont már korántsem természetes, hiszen azt a látszatot kelti, hogy társadalmunk tudata valamiféle homogén tudatforma, amelynek legfőbb jellemzője az anyagi léttől való törvényszerű „elmaradás”. Pedig ha csak egy kicsit tekintünk mélyebbre, okvetlenül látnunk kell, hogy a társadalmi tudat legalább annyira sokszínű, tnint az anyagi lét, vagy maga a társadalom. A társadalmi tudat a társadalmi lét bonyolult áttételeken keresztüli tükröződése, azaz az anyagi termelés által létrehozott és meghatározott tudatformák összessége, amelybe nézetek és hiedelmek, eszmék és téveszmék, képzetek, szokások, politikai, jogi elméletek, esztétikai és etikai felfogások, az emberi gondolkodás hihetetlenül gazdag és sokszínű produktumai tartoznak. A társadalmi tudat tehát meglehetősen heterogén, a legkülönbözőbb, egymással merőben ellentétes tudatformákat foglalja, illetve foglalhatja magába. Szocialista társadalmunk osztályokra és különféle társadalmi rétegekre tagozódik. Állíthatjuk-e, hogy társadalmi fejlődésünk jelenlegi szakaszában a társadalom tagozódása már nem befolyásolja a társadalmi tudat változását és formáit? S ebben a kérdésben nemcsak arról van szó, hogy társadalmunk alapvető érdekazonossága ellenére ma még eltér egymástól a munkásság és parasztság társadalmi tevékenysége, munkája, életmódja — és mindennek megfelelően gondolkodás- módja is —, hanem arról, hogy az alapvető osztályokon belül is az eltérő életmódok, tevékenységek és tudatformák sokaságát találjuk. Bármennyire is egységes — vagy legalábbis jól körülhatárolható — a munkásosztály tudata, jól tudjuk, hogy a munkásosztályon belül mennyire más és más életmódot, kötődést és gondolkodást jelent például Csepelen dolgozni, vagy bányásznak lenni Borsodban, mint kisüzemben termelni, vagy a „fekete vonatokkal” nap mint nap ingázni az üzem és egy nagyon távoli munkahely között. A munkássághoz hasonlóan sokszínű és heterogén a parasztság tevékenysége, életmódja és gondolkodása. A paraszti tárgyú szociográfiákból jól tudjuk, hogy milyen nagy különbség van például a tanyasi parasztok és a falvakban, kisebb városokban élő parasztok között, és hogy a különféle tájegységek (a Viharsarok, Somogy, Szabolcs vagy a Kisalföld) parasztjait mennyire más termelési kultúra, gondolkodási forma és mentalitás jellemzi. Mindezt természetesen társadalmunk egészéről — többek közt az értelmiségről is — elmondhatjuk. Az alapvető érdekazonosság ellenére tehát az egyes ember tudatát eltérő tényezők motiválják. Az osztályhelyzeten kívül a konkrét tevékenység köre, munkája, munkahelyi közössége, származása, iskolai végzettsége, lakóhelyi környezete, társadalmi ' tevékenysége, családi állapota, Leonyid Mart iné v: Kötelék Elismerem, el, újra s újra, hagy bűnös vagyok; hallgatag, vita nélkül, egy szót sem szólva nyújtom feléd a karomat. Itt a kezem összekötözni, itt a szemem: bekötheted. Értsd meg, nem tudok semmi, semmi fájdalmat okozni neked. S megkötözted, egybe bogoztad, nem a kezem, a te kezed. Bár nem akartam semmi rosszat tenni én soha teneked. (Illyés Gyula fordítása) családjának tradíciói mind-mind olyan tényezők, amelyek jelentős mértékben motiválják az egyes ember tudatát Nyilvánvaló tehát, hogy a ' társadalmi tudatban egyidejűleg lehetnek jelen progresszív és retrográd tudatformák, tendenciák. A kifejlődésben és erősödésben lévő új, szocialista, kommunista tudatformák, szokások és emberi kapcsolatok mellett természetszerűleg léteznek a legkülönfélébb nem szocialista, polgári — nagy- és kispolgári —, esetenként dzsentroid tudatformák, magatartásmódok és allűrök, a tudomány, a szocialista műveltség és kultúra mellett pedig babonák, tévhitek és ostoba előítéletek. Ezek mindegyike eltérő módon és mértékben, de mégiscsak része a társadalmi tudatnak. Kockázatos dolog tehát társadalmi tudatunkról sommás ítéletet alkotni, s benne csakis a retrográd, a nem szocialista vonásokat látni, s annak alapján a társadalmi tudat egészét minősíteni. Sőt a társadalmi tudat mérlegelésénél, megítélésénél az sem elegendő, ha az emberek jelenlegi tudatállapotának az átlagára hivatkozunk. Feltéve, ha ki lehetne ..számítani” társadalmunk jelenlegi tudatállapotának „átlagát”, az átlag ismerete sem vezetne megfelelő eredményre, hiszen kiküszöbölné azokat a jellegzetességeket, amelyek a tudatformák változásának tendenciáira utalnak. Tehát mindazoknak, akik a társadalmi tudat kérdésével behatóbban foglalkoznak, nemcsak arra kell választ keresniük, hogy mi és milyen a tudat, hanem arra is, hogy milyen tendenciák jellemzők a tudatformák változására, melyek a gyengülő, s melyek az erősödő tudatformák, és hogy milyen eszközökkel lehet a tudatformák változását szocialista fejlődésünk követelményeinek megfelelően elősegíteni. Ha ezzel az igénnyel közelítjük a társadalmi tudat kérdéseit, akkor feltétlenül pontosabb és differenciáltabb — teháU valós — képet kapunk a társadalmi tudatról. Enélkül viszont marad a leegyszerűsítés és az üres általánosítás. . Egy-egy jellegzetes tudatforma jelentkezési tüneteinek, körülményeinek a megismerése elvezet bennünket az adott jelenség kialakulásának okaihoz, s ily módon elősegíti azt hogy a társadalmi tudatról alkotott felszínes deklarációk helyett egy felismert és megismert tudatformának a megváltoztatásához, befolyásolásához keressünk megfelelő társadalmi eszközöket. T ermészetesen a tudat befolyásolása és megváltoztatása nemcsak a társadalom közvetlenül arra hivatott intézményeinek a feladata, hiszen végső soron az’ ember anyagi és érintkezési viszonyaival együtt termeli és változtatja meg gondolkodását és termékeit. A hangsúlyt a tudatformálásban is az anyagi és tudati tevékenység együttes változására és megváltoztatására kell helyezni. Sem az anyagi lét, sem a társadalmi tudat változásai nem következnek be automatikusan vagy nem oldhatók meg kampányszerűen, hanem csakis a tudatos gazdasági és társadalmi építőmunka együttes eredményei lehetnek. Böhm Antal Dévényi János Tükör Kiállításról kiállításra Öívösremekek a Fővárosi Művelődési Házban Amikor végignéztem Dévényi János SZOT-dijas ötvösművész kiállítását a Fővárosi Művelődési Házban, egy régebbi interjúra gondoltam. Művészetéről, egyszóval önmagáról vallott abban a békéscsabai születésű Dévényi, és egybe esett az az interjú első csabai kiállításával is. „Az ősi magyar ötvösség hagyományait keresem és akarom folytatni. Gyönyörű világ! Ha az ember kutató, elemző szemmel nézi a sok évszázados tárgyakat, azt a kifejező erőt, ahogyan a díszítés különböző változataiba a kor szellemét, látásmódját be- leótvözték, kézenfekvő, hogy ilyen messziről kell eredeztetnem önmagam megmutatását is. Mindezt egyre tudatosabban teszem, akár ékszereket tervezek, akár nagyobb fémtárgyakat, vázákat, virágtartókat.” A két esztendővel ezelőtti vallomás kibontakozása, szinte teljes megvalósulása a kiállítás, melyet február 13-án nyitottak a Fővárosi Művelődési Házban. Az első vitrin az ékszereket őrzi. Karperecek, függők, színes, csiszolt kövekkel: egészen egyértelműen idézik az egy évezreddel ezelőtti ízlést. Aztán ugyanezek a díszítőelemek, vonalak-formák áttevődnek a nagy fém- plasztikákra. Hatalmas vörösréz virágtartók, edények, gyertyatartók következnek sorban a terem egy-egy négyzet alakú posztamensén, egyikükön még is jeleníti a valamikori vezér arcát, gazdagon övezve tagolt és mégis harmonikus szögletes füzérekkel, kígyózó sodronyvonalakkal. És villanó ellenpontként egy-egy fényesre csiszolt kő, barnasárga márvány erezettel. A falakon körben dekoratív és elgondolkoztató vörösréz domborművek sora. Hasábok, háromszögek, kiemelkedő vonalak: a szemlélő azonnal érzi, valamennyi összetartozik, egyetlen ritmusban lüktet, mozdulatlanul. Más domborításokon a kígyózó vonalak és gömbök uralják a mezőt, és a vonalak, gömbök erőközéppontjában csillogó üveg szórja a fényt. Különös, izgalmas, szép- kompozíciók. Az anyaggal való művészi vi- askodás esztétikumot hordozó eredményei, Dévényi János ötvösművész világának egy-egy építőköve, vagy ha úgy tetszik: ablaka életére, művészetére, belső valóságának titkaira. Az igazsághoz az áll legközelebb, ha a szemlélő kijelenti: Dévényi alkotásait elsősorban látni kell, érezni és szóra bírni; írni róluk, jellemezni azokat sokkal nehezebb. A kiállítás egésze azonban méltó demonstrálója annak, bogy a valamikor csabai diák rangos művész már ötvöseink között, és mindazt, amiről abban a régi interjúban beszélt, sorra megvalósítja. A plakátra, mely bemutatkozását hirdeti, Be- reczky Loránd művészet- történész néhány sorát is kiszedte a nyomdász. Egyetlen mondatot idézek belőle, hogy elismerésünk még teljesebb legyen. „Dévényi János is az anyag, az eszközök, a technológia rejtelmeinek kutatása során érett művésszé.” Nagy utat tett meg a békéscsabai kiállítás óta. Elindult az egyszerűsödés, a tisztulás útján, és minden újabb alkotással közelebb érkezik közönségéhez. Sass Ervin Fotográfia: SzoboszUi Gábor Dévényi János Motívumok KULTURÁLIS MELLÉKLET A TÁRSADALMI TUDAT ÉS KÖZHELYEINK
