Békés Megyei Népújság, 1976. február (31. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-22 / 45. szám
Hol eszünk? A közétkeztetésről tanácskozóét szerdán az országgyűlés kereskedelmi bizottsága, erről a fontos és sok gondot adó tevékenységről, amely nem kevesebb, mint egymillió-háromszázezer embert érint. A közétkeztetésről készített statisztika sok érdekes adatot hoz tudomásunkra. Azt például, hogy a dolgozók mintegy 30—35 százaléka ebédel, illetve vacsorázik munkahelyén. Ez az arány jobb is lehetne — az a cél ugyanis, hogy mind többen étkezzenek az üzemekben —, de vajon meg van-e hozzá a lehetőség, növelhető-e az étkezők száma bizonyos feltételek megteremtése nélkül. A legtöbb konyha, étterem már ma is meglehetősen szűknek bizonyul, az is igaz viszont, hogy ésszerű átrendezéssel, jobb szervezéssel sok helyen lehetne javítani a helyzeten. Putnok községről esett szó a kereskedelmi bizottság ülésén, mint szemléletes példáról. Ebben a viszonylag kis községben nyolcvan helyen főznek a közös étkezések számára. Nyolcvan konyha, nyolcvan éléskamra, ugyanannyi berendezés. Nem lehetne-e vajon — hangzott el a képviselői kérdés — ezt a szerteágazó problémát egyszerűbben megoldani ? Foglalkozni kell ezzel a témával ugyanúgy, mint azzal, hogyan lehet a közétkeztetés javításával több gondot levenni a dolgozó asszonyok válláról. Az étkezők szaporodó száma elsősorban annak eredménye, hogy mind több nő vesz részt a termelőmunkában, közöttük sok asszony, anya. Mennyivel könnyebb a helyzetük, ha saját maguk, férjük, gyermekeik közétkeztetésben vesznek részt, s ezzel a hétköznapi főétkezés napi gondját elvetették. p. A cél az — hangzott el az ülésen —, hogy a közétkeztetésben részt vevő dolgozók arányát ötven százalékra emeljük. A cél teljesítése azt jelenti, hogy a gyáraknak, üzemeknek, termelőszövetkezeteknek mind nagyobb mértékben kell kivenniük a részüket az üzemi konyhák, éttermek létesítéséből. Es minden legalább kétszáz embert foglalkoztató új üzemben épüljön konyha és étterem. Ilyen módon a helyi lakosság ebédeltetés! gondját is enyhíteni lehetne. És mivel Járul hozzá a belkereskedelem a közétkeztetés javításához? Az ötéves terv során százmillió forintot fordít a konyhák, étkezőhelyiségek felújítására, korszerű berendezéseket, konyhai gépeket szerez be, foglalkozik az étkezési normák rendezésével, a korszerű étkezési szokások terjesztésével, a vállalati étkezési hozzájárulások differenciálásával az alacsonyabb jövedelműek érdekében. A közétkeztetés, mint téma, világszerte napirenden van. Jelentősége különösen megnő a szocialista országokban, ahol a vállalatok étkezési hozzájárulása egyike azoknak a jelentős szociális juttatásoknak, amelyeket az állam nyújt a dolgozóknak. Hogy olcsó-e az ebéd — egyáltalán nem mindegy. De az sem, hogy jóízű-e az étéi, tápláló, kalóriadús-e. Ma, amikor a munkahelyi közérzet oly fontos szerepet játszik a népgazdasági terv teljesítésében, egyáltalán nem mindegy, milyen érzéssel, milyen hangulatban kél fel a dolgozó ebéd végeztével az asztaltól. Ezért tűzte napirendre a kérdést a kereskedelmi bizottság, ezért hangzottak el fontos kérdések, hozzászólások, javaslatok. B. I. Bz SZKP XXT. kongresszusa etilt m Gyapotiöldek üzenete A IX. ötéves terv utolsó évének végefelé, amikor elérkezett az „elszámolások” ideje, a sok öröm közé üröm is vegyült, mert bizonyossá vált, hogy a mezőgazdaság a tervezettnél alacsonyabb szemestermény-ho- zamok miatt nem tudja maradéktalanul teljesíteni ötéves előirányzatait. Mentség erre, akad több, mint elegendő. A meteorológusok szerint például még soha az ország történetében nem fordult élő, hogy öt, egymást követő esztendő közül háromban olyan silyos fagyok és aszályok sújtották volna a földeket, mint 1971. és 1975. között És éppen az utolsó évben, amikor még mindent helyre lehetett volna hozni egy jó terméssel, olyan tikkasztó szárazság volt a Volga-vidéken, amilyenre nem volt példa emberemlékezet óta. A gabonatermelés nem jellemzi teljes mértékben egy ország mezőgazdaságának állapotát — mondják a szakemberek, noha jelentőségét nem szabad lebecsülni, hiszen közvetlenül hat az állattenyésztésre, a könnyűipari nyersanyagbázisra, az élelmiszeripar alapanyag-ellátására. A mezőgazdaság helyzetét csak sok egyéb tényező ismeretében lehet körvonalazni. A IX. ötéves tervben a szovjet mezőgazdasági össztermék 13 százalékkal volt magasabb, mint a nyolcadikban. Ezen belül a gabonatermés átlaga csak 7 százalékkal emelkedett. És ha ez a növekedés csalódást okozott, ez is részben az új idők és új követelmények jele. Éltető víz Más mezőgazdasági ágakban ugyanis bebizonyosodott, hogy a gépesítés, a talajkezelés megfelelő színvonala mellett a kedvezőtlen időjárási viszonyok hatása a mostaninál sokkal nagyobb mértékben korlátozható. Ezért — a tanulságok miatt — a múlt év végén szovjet hivataAkik örökre itt maradtak i Ahol kevés a víz, szivattyúk segítségével messzi vidékről ti odairányítják; Közép-Azsia száraz sztyeppéi, Üzbegisztán földjét a képen látható szivattyútelepről kapják az éltető vizet. .5 los fórumokon és értékelésekben a leggyakrabban az 5 millió tonnás rekordot döntő Üzbegisztán gyapottermést emlegették. Ez részben azzal magyarázható, hogy miközben a nyugati sajtó alakoskodó sajnálkozással ír a szovjet gabonagondokról, bizonyos — nem is lényegtelen — eredményeket egyáltalán nem vesz tudomásul. Pedig annak, aki sopánkodik azon, hogy a Szovjetuniónak az utóbbi években nemegyszer kellett nagyobb mennyiségű gabonát importálnia, nem ártana tudni, hogy a gyapot tonnája a világpiacon körülbelül tízszer annyit ér, mint a búzáé. A közép-ázsiai gyapottermesztők példáját másfelől azért tekintik irányadónak, mert ebben a mezőgazdasági ágazatban nagyjából már bejárták azt az utat, melynek más ágazatok még csak közepénél, kétharmadánál tartanak. A termőföldek nagyrészét öntözik. A gyapottermesztő szovhozokat telítették a legkorszerűbb technikai eszközökkel. így történhetett meg, hogy az üzbegisztáni „éhségsztyeppén”, amelyet ugyanolyan reménytelen állapotban vettek művelés alá, mint Kazahsztánban a szűzföldeket, tavaly 650 ezer tonna gabona termett. És az igazi csoda: a közép-ázsiai gyapotrekordokat olyan időjárási körülmények között érték el, amelyek semmivel sem voltak kedvezőbbek a gabonatermesztők adottságainál. Üzbegisztánban például az egész ötéves tervidőszak aszályos volt: a szokásos csapadék- mennyiségnek csak egyharma- da esett le. De a gazdaságokat ezen a fejlettségi fokon már nem teríthette le a szárazság. Az öntözőrendszerek elkészültek, s a kiszivárgás ellen betonteknővel védett csatornákból pótolni tudták a hiányzó esőt. öntözés, talajjavítás, komplex gépesítés — ez a gyapotföldek üzenete az egész szovjet mezőgazdaságnak. A X. ötéves terv előirányzatainak tanúsága szerint a gazdaságtervezők levonták a szükséges következtetéseket. A termelési eszközöket gyártó Iparágak gyorsabb ütemben fejlődnek majd a fogyasztási cikkeket gyártó iparágaknál, s ezt a tényt könnyű félremagyarázni. Pedig sok egyéb mellett é folyamat értékelésekor arról sem szabad megfeledkezni, hogy a mezőgazdaság igényelnek megfelelően további műtrágyagyárak tucatjait kell felépíteni, mivel az adott éghajlati és talajviszonyok mellett a jelenleg termelt 90 millió tonna műtrágya még mindig messze van az optimális szükséglettől. A műtrágyaipar ezért egyetlen ötéves terv alatt újabb 60 százalékkal nő. Az új gyárakhoz, gépekhez és berendezésekhez, az új traktorokhoz és kombájnokhoz pedig még több és még több vas és acél, cement és villamos energia kell. 170 milliárd rubel A szovjet gazdaságfejlődés jelenlegi szakaszában — mondják — a legfontosabb feladat az ipar intenzív fejlesztésének szerves összehangolása a mezőgazdaság szakadatlan fellendítésével. Azt már csak közgazdászok tudják megfelelőképpen értékelni, milyen elképesztő anyagi eszközöket vet latba a Szovjetunió a mezőgazdaság problémáinak végleges megoldása érdekében. 1976—1980-ban a mezőgazdasági beruházások összege 170 milliárd rubel lesz. Ez egyenlő a VI. ötéves terv, 1961—1965 beruházásainak teljes összegével. A X. ötéves tervben kétmillió traktort, majdnem másfél millió teherautót, több mint félmillió kombájnt kapnak a gazdaságok. Világos, hogy pillanatnyilag ezek a feladatok elsősorban a nehézipart, az A-szektort terhelik. Mivel azonban a konkrét eredmények búzában, tejben, húsban, gyapotban, borban, cukorrépában, lenben, napraforgóban stb. jelentkeznek, képtelenség tagadni a legszorosabb összefüggést az újabb ipari erőfeszítések és az életszínvonal-program folytatása között. Mindenesetre elfogadhatatlan a X. szovjet ötéves tervnek olyan nyugati beállítása, hogy „a fogyasztói érdekeket ismét fel kellett áldozni a jövő oltárán”. Hogy ez a való helyzet félreértelmezése, az nemcsak a tervszámokból derül ki, hanem ellene szólnak a köznapi élet legközérthetőbb tényei is _ a f izetési borítékoktól kezdve az üzleti kirakatokig. Ezek a köznapi tények és megfigyelések inkább arra engednek követ- keztetni, hogy az önmegtartóz- tatás, a következő nemzedékek jólétéért vállalt nélkülözések, a fogyasztási érdekek másodla- gossagának korszaka elmúlt nem is térhet vissza. Bokor Pál (Következik: Az aszkéták nyugdíjba mennek)
