Békés Megyei Népújság, 1976. február (31. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-18 / 41. szám

Bz EKG-tagálfamok tanulmányozzák a KGST javaslatát Eljuttatták az EGK tagálla­mainak kormányaihoz a Köl­csönös Gazdasági Segítség Ta­nácsának levelét, illetve tár­gyalási javaslatát, amelyet Gerhard Weiss, a KGST Vég­rehajtó Bizottságának elnöke, az NDK Minisztertanácsának elnöhelyetteae 16-án nyújtott át Gaston Thom luxemburgi miniszterelnöknek, az EGK tanácsa soros elnökének. Az EGK-tagállamok állandó kép­viselőinek nagyköveti szintű tanácsa még hétfőn este ülést tartott Brüsszelben a KGST javaslatainak megvitatására. A javaslatokat most az EGK- tagállamok kormányai tanul­mányozzák, majd azok a mi­niszteri tanács ülése elé ke­rülnek, várhatóan március el­ső felében. Brüsszelben egyébként nagy érdeklődést keltett a KGST kezdeményezése, amelyről több belga lap, valamint a rá­dió és a televízió ia beszá­molt. (MTI) Csehszlovák vendégeink a fővárossal ismerkediek A csehszlovák szövetségi gyűlés küldöttsége — amely Alois Indrának, a CSKP KB elnöksége tagjának, a szövetsé- [ gi gyűlés elnökének vezetésé­vel hivatalos, baráti látogatá­son tartózkodik hazánkban —, kedden délelőtt ellátogatott a Fővárosi Tanácshoz. Ott Szép­völgyi Zoltán, a Fővárosi Ta­nács elnöke fogadta a vendé­geket. Tájékoztatta őket a fő­Puccskivizsgáló bizottság alakult város fejlődéséről, az V. öt­éves terv főbb célkitűzéseiről. A csehszlovák küldöttség tagjait elkísérte Péter János, az országgyűlés alelnöke. Je­len volt dr. Václav Moravec, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság budapesti nagykövete is. A csehszlovák vendégek ez­után a fővárossal ismerkedtek. Kőrútjuk során megtekintet­ték a budai várnegyedet, a Déli-pályaudvart, a metrót, a Kossuth Lajos teret, valamint több újpalotai létesítményt. (MTI) Budapestre érkezett a dán külgazdasági miniszter Dr. Biró József külkereske­delmi miniszter meghívására kedden Budapestre érkezett Ivar Norgaard dán külgazdasá­gi miniszter. Látogatásának cél­ja, hogy magyar partnerével aláírja az új magyar—dán hosz- szú lejáratú gazdasági, ipari, műszaki és tudományos együtt­működési megállapodást. Meg­beszélést folytat magyar gazda­sági vezetőkkel, és részt vesz a budapesti dán építőipari szim- pozion megnyitásán. » * • A magyar—dán külkereske­delmi kapcsolatok az elmúlt években jelentős mértékben fej­lődtek. Az 1975. évi forgalom azonban némi visszaesést mu­tat az előző évhez képest. Ex­portunk Dániába 1975-ben meg­haladta az egymilliárd forintot, importunk 1,3 milliárd forint volt. Behozatalunk jelentős része takarmányozási célra használt halliszt és húsliszt, valamint gé­peket vásárol a magyar mező- gazdaság és élelmiszeripar Dá­niából. Dán cégek szállították például az utóbbi időben üzem­be helyezett takarmány tej por- gyáraink jelentős részét. A magyar—dán kereskedelem viszonylag kis szerepet játszik mindkét ország gazdaságában, fejlődésének dinamikája elma­rad a két ország össz-külkeres- kedelmének növelési ütemétől, meglehetősen szűk a szállított termékek köre, holott a két or­szág gazdasága számos terüle­ten kiegészíthetné . egymást. Ez arra utal, hogy a kétoldalú ke­reskedelem bővítésének jelentős feltáratlan tartalékai vannak. (MTI) Franciaország elismerte az Angolai Népi Köztársaságot Olusegun Obasanjo altábornagy, a nigériai új államfő rádióbe­szédben jelentette be: katonák­ból álló bizottságot hoztak létre a múlt heti sikertelen államcsíny körülményeinek felderítésére (Telefotó—AP—MTI—KS) A francia külügyminisztéri­um kedden bejelentette, hogy a kormány elismerte az Angolai Népi Köztársaságot. Párizsi diplomáciai körökben megjegyzik, a francia kormány eredetileg azt szorgalmazta, hogy a közös piaci országok egyidejűleg ismerjék el az An­golai Népi Köztársaságot, és a kilen cek között a múlt héten meg is kezdődtek erről a meg­beszélések. A kérdés a múlthe­tf francia—nyugatnémet csúcs­találkozón is szeretjeit. Minthogy azonban Párizs kö­zös piaci partnerei még húzó­doztak ettől a lépéstől, a fran­cia kormány elhatározta, hogy nem vár a többiekre. Francia • illetékes körökben azonban han­goztatják: remélik, hogy rövi­desen a többi közös piaci ország is követi Franciaország példá­ját. (MTI) Kissinger Caracasban Kissinger amerikai külügymi­niszter kilencnapos dél-ameri- kai kőrútjának első állomására, Caracasba érkezett. A megérke­zés után koszorút helyezett el a nemzeti panteonban, majd megkezdte tárgyalásait Carlos Andres Perez Rodriguez köztár­sasági elnökkel. Repülőtéri nyilatkozatában Kissinger azt mondta, hogy a venezuelai vezetőkkel olyan kér­déseket fognak megtárgyalni, amelyekben eltérőek a vélemé­nyek, de ezek az eltérések meg­oldhatók. (MTI) A Kínai Kommunista Párt központi lapja, a Zsenmin Zsi- pao kedden felfedte, hogy a párt Központi Bizottságában „szakadás” van. A tényt a lap a „kapitalista úton járó szemé­lyeknek” tulajdonította, akik a pekingi egyetemen látható fal­ragaszok szerint, élükön Teng Hsziao-ping miniszterelnök-he­lyettessel, a KB 'alelnökével — támadásuk élét állítólag magá­nak Mao Ce-tungnak, a KKP KB elnökének szegezik. A cikk, pekingi politikai meg­figyelők szerint, új szakasz a „kapitalista úton járok” elleni kampányban és nemcsak azért, mert a „hatalmon levők” okoz­ta szakadásról beszél a KB-n belül, hanem azért is, mert egy sor dolgot felfed a kínai politi­kai élet műhelyében legalább egy év óta érlelődő folyamatok­ról. Elmondja a többi között, hogy amikor — 1975 tavaszán — Mao Ce-tung kiadta utasítását a Kínai szakadás „proletárdiktatúra elméletének tanulmányozására” és az „osz­tályharcot” mindenek fölébe he­lyezte, a „párton belüli, kapi­talista úton járók” — ravaszul — a politikai harccal egyforma fontosságot tulajdonítottak más utasításoknak, például a párton belüli egységnek és a gazdasá­gi építés programjának. Ezál­tal, állítólag „eklektikusán” egy­bemosták a tennivalóikat. Hol­ott, mutat rá a cikk, az „osz­tályharc a fő láncszem”, azaz: a legfontosabb teendő. A három utasítás egy veret­be foglalása a Zsenmin Zsipao szerint revizionista program, amely végső során a ..kapitaliz­mus helyreállítását” célozza. Ilyenformán a lap a tőkés­restauráció vádját szegezi az — egyébként meg nem nevezett — ..ksnítalista úton járóknak” pontosan úgy, ahogy a kínai saj­tó a kulturális forradalom elő­estéjén és eseményeinek sodrá­ban Liu Sao-csivel, az azóta re­habilitált Teng Hsziao-pinggel és másokkal tette. A Zsenmin Zsipao ezúttal sem hagy egy cseppnyi kétséget sem aziránt, hogy a „párton be­lüli”, „kapitalista úton járó sze­mélyek” azonosak a rehabilitál- takkal, akik nem, vagy csak „látszólag tanúsítottak megbá­nást”. (T. i. a kulturális forra­dalom idején elkövetett hibáik miatt.) A jelenlegi kínai vezetés tele van rehabilitáltakkal. Nem tud­ni, hányán illenek a bűnbána­tot nem tanúsítók kategóriájá­ba. Bizonyos viszont, hogy a pe­kingi egyetemek diákjai szerint Teng Hsziao-ping ide tartozik. Ami végül a megbíráltakkal szembeni bánásmódot illeti, a Zsenmin Zsipao azt mondja: várjuk ki a végét, lássuk, mit tesznek a „kapitalista úton já­rók”. (MTI) A AATO-Tsilsá? űj szakasza Különös kettősség figyelhető meg az utóbbi hetek­ben a NATO cs ezen belül az Egyesült Államok külpo­litikájában. Ez a kettősség azt tükrözi, hogy az atlanti blokk' régóta húzódó válsága új formákat ölt. új sza­kaszba lépett. Az alaphangot a kettősséghez Kissinger kü.ügyminiszier adta meg legutóbbi nyilatkozataiban. Két, egymásnak ellentmondó vo­nal jellemzi őket. Az egyik- ál­talánosságban az amerikai kül­ügyminiszter védi a nemzetközi enyhülés politikájál, hangsú­lyozza, hogy a stratégiai fegyve­rek ügyében, tehát a SALT-tár- gyalásokon kompromisszumos megegyezést kell elérni a Szov­jetunióval. Természetellenes hang Az ellentmondás: Kissinger legutóbbi beszédeiben ismétel­ten felbukkan a Szovjetunió „visszaszorításának” követelése. A „visszaszorítási” politika — amelyet annak idején az ameri- - kai külpolitika egyik hideghübo-1 rús ideológusa, Kennan dolgo­zott ki —, természetesen szöges! ellentétben áll a nemzetközi eny- ! hülés, a gazdasági és politikai kapcsolatok bővülésével. E régi politikai vonal új körülmények között történő felélesztésével párhuzamosan Kissinger arra is figyelmeztette Nyugat-Európa országait: az Egyesült Államok számára „tűrhetetlen lenne”, ha a kommunista párt bármelyik NATO-országban bekerülne a kormányba. Ez nyílt beavatkozás ezeknek az országoknak a bel- ügyeibe. A nemzetközi erőviszonyok és ezen belül a NATO belső helyze­tének változásai miatt az ame­rikai külpolitika olyan ellent­mondó és tarthatatlan „vonal” meghirdetésére kényszerül, hogy a SALT ügyében az enyhülés és a Szovjetunióval való megegye­zés politikáját kell követnie, más vonatkozásban azonban kemény magatartást tanúsít. Brüsszel új taktikája A NATO brüsszeli központja, élén Luns főtitkárral, a jelek szerint már arra is vállalkozott, hogy kidolgozza az atlanti blokk új taktikáját. A három leglénye­gesebb megnyilvánulás ezzel kapcsolatban a következő volt: 1. Luns nyilatkozata, amely le­szögezte, hogy az európai NA- TO-tagországoknak fokozniuk kell a fegyverkezési kiadásokat és nagyobb erőfeszítéseket kell fordítaniuk a hagyományos fegyverzet növelésére. 2. A nyu­gatnémet kormány által kibocsá­tott Fehér Könyv az NSZK had­seregének fejlesztéséről. Alapve­tő mondanivalója az: „a NATO- nak nem szabad túlbecsülnie az enyhülés útján elért első sikere­ket. Nem csökkentheti katonai erőfeszítéseit és a NATO európai tagállamai nem mondhatnak le az atomfegyverekről”. 3. Callag­han brit külügyminiszter nyilat­kozata, amely szűkebb francia— angol—nyugatnémet „direktó­rium” kialakítását javasolta a Közös Piacon _belül. Amerikai kommentárok (például a New York Times vezércikke) nem tit­kolták, hogy ez csak látszólag gazdasági ikezdeményezés. Való­jában magva lehet az európai NATO-tagállamok körén belül kialakítandó hármas direktóri­umnak. NATO-ék aggodalmának má­sik alapja továbbra is az atlanti blokk „déli peremének” társa­dalmi-politikai válsága. A görög és török konfliktus továbbra is korlátokat szab Athén katonai részvételének az atlanti blokk­ban és általában korlátozza az amerikai katonapolitika mozgási szabadságát a NATO délkeleti szárnyán. % Ingó latin társadalmak Olaszország- súlyos és állandó társadalmi-politikai válsága ma már nem oldható fel a kommu­nisták aktív részvétele nélkül, tekintet nélkül arra, hogy ez » részvétel a kormányba való for­mális belépést jelenti-e vagy sem. Spanyolországban Washing­ton óriási erőfeszítéseket tesz, hogy Madridot minél gyorsab­ban beléptesse a NATO-ba. A belső politikai erőviszonyok azonban — és mindenekelőtt a spanyol kommunisták és a szou cialisták várható befolyásnöve­kedése, a vállalkozás hatásossá­gát erősen kérdésessé teszi. Portugáliában a jobboldali előretörés formailag egyelőre megmentette a NATO pozícióit. A legszélesebb értelemben vett baloldal súlya azonban továbbra is rendkívül nagy. Szó sem lebet tehát arról, hogy a NATO straté­gái úgy számolhassanak Portu­gáliával, mint azelőtt. Az atlanti blokk belső válsága szülte a katonai keményedés szándékát amelyet számos nyu­gati áFamférfi új nyilatkozata tükrözött. Az elgondolás igen veszélyes, bár leküzdhetetlen gyengesége: a társadalmi-politi­kai folyamatok haladását nem lehet felületi, katonai-szervezke­dési eszközökkel megakadályoz­ni. —1—c Cionista értekezlet Brüsszelben Kedden több szovjet központi i lap foglalkozik a Brüsszelben j február 17. és 19. között meg­rendezésre kerülő cionista érte­kezlettel. A Szovjetszkaja Kultúra hangsúlyozza, hogy az ENSZ- közgyűlés a tagállamok több­ségének szavazataival, az ENSZ alapokmányával teljes összhang­ban elítélte és a fajgyűlölet egyik formájának minősítette a cionizmust. A határozat meg­születése óta a cionisták állan­dó támadásokat intéznek a vi­lágszervezet ellen. A támadások elsősorban az enyhülés hívei, a demokratikus szervezetek, a szocialista orszá­gok ellen irányulnak. A nem­zetközi cionizmus nemrégiben újabb szovjetellenes akció ter­vét hozta nyilvánosságra: Brüsz- szelben február 17. és 19. között értekezletet rendeznek, mely­nek elnevezése „nemzetközi kongresszus a nem demokrati­kus országokban élő zsidók vé­delmében”. Ez elsősorban a Szovjetunióra vonatkozik, ahol a zsidók állítólag „nem kaphat­nak lehetőséget arra, hogy Iz­raelbe utazzanak”. Az igazság azonban az, hogy az állítólagos „rokonóktól” érkező hamis le­velek. a külföldi rádiópropagan­da és az „áttelepülésre” való állandó ösztönzések ellenére már egyre kevesebben kíván-, nak kivándorolni Izraelbe. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents