Békés Megyei Népújság, 1976. február (31. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-15 / 39. szám
A körzeti ifjúsági szakmai vetélkedő győztese az orosházi Új Elet Tsz csapata A Bábolnai Iparszerű Kukoricatermelő Közős Vállalat, az IKR KISZ-alapszervezete kezdeményezésére. a megyei KlSZ-bi. zottságok egyetértésével — ifjúsági szakmai vetélkedőt hirdetett a taggazdaságaikban. Ennek célja: a szocialista munkaver- seny-mozgalom mind szélesebb körű kibontakoztatása a mező- gazdasági nagyüzemekben, ezen keresztül a fiatal szakemberek ismereteinek bővitése és tudásuk gyarapítása. Az országban összesen 188 tag. gazdaság tartozik e termelési rendszerhez, a területet kilenc termelésszervezési egységre osztotta a vállalat. Az ifjúsági, szakmai vetélkedő első fordulóját termelési körzetenként bonyolították le, s az első helyezett csapatok jutottak tovább a vállalati döntőbe, melyet Nagy- igmándon, az IKR országos központjában rendeznek meg. A Békés és Csongrád megyei taggazdaságok — összesen 25 tsz, illetve állami gazdaság — egy termelésszervezési egységbe tartozik, központja Orosházán van. A körzet ifjúsági szakmai vetélkedőjére február 13-án pénteken az orosházi Dózsa Tsz-ben került sor. A versenyre 17 csapat nevezett be, minden gazdaságot négy fiatal szakember képviselt. Műszaki, agronómiái, és politikai témakörben állították össze a kérdéseket, melyek jól kapcsolódtak a gyakorlathoz, a versenyzők napi munkájához, ugyanakkor alapos elméleti fel- készültséget is igényeltek. A körzeti vetélkedőről az orosházi Üj Élet Tsz csapata jutott a legjobb kilenc közé. a vállalati döntőbe. A csapat tagjai; Oláh Viktória növényvédő üzemmérnök; Posztós István gépészmérnök. Papp Antal körzeti szerelő, Gyuricza István szerelő. A becsülettel végzett munka beszámolója volt Egy véleményen a Sarkadi Cukorgyár kommunistái A Sarkadi Cukorgyár dolgozói nem mindennapi kampányt tudhatnak maguk mögött. Az 1974 őszén betakarított répa nagyfokú szennyezettségével alaposan megviselte a gépi berendezéseket és kezelőiket, kemény próba elé állította a karbantartókat. A gondokat azután az 1975 76-os hosszúranyúlt idény csak tetézte. A szennyezett répa romlani kezdett, cukrot is kevesebbet tartalmazott minden eddiginél. Ehhez az utóbbi tényhez Boros Sándor karbantartó, a cukorgyár I-es pártalapszervezetének tagja a pénteki beszámoló taggyűlésen a következő megjegyzést fűzte: — Az, hogy a répa cukortartalma évről évre csökken, egyaránt Sújtja gyárunk kis, és országunk nagy családját, amivel csak azt akarom mondani, hogy m-aiiMi»' A „kis ápolónő” az életre készül Tizenévesek a kiválásról... Dr. Rozsnyai Lászlóné igazgató meglepődik. Nem várta a látogatást. Aztán néhány perc türelmet kér, Mondván: várjuk meg a szünetet, míg a lányok kijönnek. Volt némi szándékosság' ebben a váratlanságban. Ha előre jelzem, talán nem sikerül azt a kedves, nyílt, őszinte légkört megteremteni beszélgető partnereimmel, amelyben így részem lehetett. Régi tapasztalat: ha valaki előre tudja a kérdéseket, a válasz mesterkéltté válhat és. s lényeg elsikkadhat. Ök nem tudták, mégis . .. Banálisán hangzik, de arra a kérdésre, hogy miért éppen ezt a pályát választották, meglepő komolysággal válaszolnak. Ök öten a gyulai Semmelweis Egészségügyi Szakiskola elsős diákjai. Alig 14—15 évesek. Kiss Erzsi, Békéscsaba: Kétéves korom óta kereskedő akartam lenni.. Mindig méricskéltem, boltost játszottam. Az- ,tán egycsapásra megváltozott a rajongásom. Már ahogy ez lenni szokott a gyermeknél. Kishúgom született, öt gondozni volt a leghőbb vágyam. És beteg is lett, én ápoltam . .. Micsoda öröm volt, amikor felgyógyult!... Szabó Juli, Gyula: Ha nem sikerül a felvétel, többször is megpróbáltam volna. Hívtak a harisnyagyárba, de nem mentem. Két évig voltam egészségőr az iskolában. „Kis ápolónő” — ez volt a becenevem. Mert ha valaki megsérült, én kötöztem be. Emlékszem, még pici voltam, édesapám egy bárányt levágott. Amikor láttam, hogy iolyik a vére, rohantam a szobába és egy fehér szalagot hoztam, hogy bekössem a bari nyakát. Segíteni másokon, ez talán bennem van ... Amikor betegen a kórház fertőző osztályára kerültem, már úgy érdekelt mint jövő hivatás: hogyan dolgoznak itt az ápolónők. Apró dolgokban segítettem is. Nagyon jó élmény a beteg hálás mosolya... Tóth Ili, Mezőgyán: Hetedikes voltam, amikor nagyapám és nagyanyám megbetegedett. Nagyon szerettem őket. Vállaltam az ápolásukat. Talán ezért választottam a pályát? Lehet. De szerintem nincs annál szebb, mint embereket gyógyítani. Plentri Edit, Szarvas: Több osztálytársam jelentkezett, és én nagyon örülök, hogy nekem sikerült is. Ha nem vettek volna fel, akkor a következő évben ismét jelentkezem. Mert ezt a pályát jelöltem ki magamnak. Papp Ida, Dévaványa: A segítőkészség a fontos. Ha az emberben ez megvan, akkor, de csak akkor jöjjön erre a pályára. Mert ezt nem csak munkahelynek kell tekinteni: „ha lejárt a munkaidőm, teljesítettem a kötelességem .. .” Azt sem elég csak mondani, hogy „szeretem ezt a munkát”. Az ápolónőnek többet kell adnia önmagából. Érezzék a betegek. hogy kötődik hozzájuk, velük él. Meglepően felnőttes gondolkodás. Vagy talán nem is felnőttes, csupán önmagukat adják olyan természetesen, amilyenek, ahogyan élnek, tanulnak, készülnek a pályára. Amikor a tanulásra terelődik a szó, már igazi diákok. Vannak itt is kedvenc és kevésbé „imádott” tantárgyak. Őszintén örülnek, hogy ez a beszélgetés kissé „benyúlik” a matematika-órába. — És melyik a legkedvesebb? — Hát a gyakorlat. — Így Szabó Júlia — Az ápolás. Persze, mert akkor gondozhatjuk a Noémit, a Pistit vagy a Tündit. Négyen vannak, de Csabi csak tartalék. Négy- és tízhónaposak. A, nem igaziak, csak babák! De mi úgy bánunk velük, mintha élnének. Ezért adtuk a neveket is ... — Tessék elképzelni, már úgy belejöttünk, hogyha valamelyik nem csinál jól valamit, szólunk érte — mondja Edit. Tóth Ili pedig hozzáteszi: szerintem ez a munka nagy figyelmet kíván. Nem mindegy hogyan adjuk be a gyógyszert, de az sem, ha a lepedő nincs jól elsimítva. A beteg érzékeny s a gyógyuláshoz nyugalom kell. Egy nevet sűrűn emlegetnek. A nevelők egyike: Ilonka néni — Petrovác# Józsefné. — Ö a példakép? — Igen, mert olyan szeretettel beszél a hivatásáról, hogy az szinte megható — mondják. —; Olyanok szeretnénk lenni mi is! Mint általában e korosztály jellemzője, pillanatokon belül másra terelődik a szó. Beszélünk a játékról, szabad időről, szórakozásról, sőt a fiúkról is. De mintegy önmagában visz- szatérö görbe vonal, pár perccel később a témát ismét ott folytatjuk, ahol az előbb abbahagytuk. . Illetve mégsem, egy kicsit előbbre lépve: a tervekről beszélgetünk. Három év múlva, amikor végeznek, ki, hol szeretne dolgozni? Papp Ida: Szeretnék a pályán maradni. Ez a leghőbb vágyam. Szeretem az embereket, főleg akik segítségre szorulnak. Es az öregeket is, akik olyanok, mint a gyérekek, többet kell velük törődni, mint bárki mással. Kórházban szeretnék dolgozni. S ha valakin segítek, nem várom, hogy megköszönje, ez természetes, hozzátartozik majd a munkámhoz. Tóth Ili: Én állami gondozott gyermekekhez kívánok menni. Nekik van a legnagyobb szükségük a szeretetne. És én a gyerekeket imádom. Ha nekem lesz, akkor hatot, akarok ... — És mit szólnak a barátnők, ha ez megjelenik az újságban — Mit szólnának? Már beszélgettem velük erről. Kiss Erzsi: Igaz is, nincs azon mit csodálkozni. Mi hatan vagyunk testvérek és ez olyan jó. Hát persze volt aki lenézett, mert nagy családból származom. Aztán meghívtam hozzánk. Győződjön meg róla, mi is olyanok vagyunk, mint a többiek. Szóval én is gyermekgondozó akarok lenni! Szó van még a továbbtanulásról, mert itt nem akarnak megállni, s ez amellett tanúskodik, hogy az elhivatottság erősen él bennük. Kívánjuk, maradjon is ez meg az életben, a gyakorlatban, amikor a legnagyobb szükség lesz rá... Kasnyik Judit ne egymásra tologassuk a felelősséget — a termelők a vetőmag előállítóira, a cukorgyár a termelőkre, a kereskedelem a cukorgyárra —, hanem ki-ki a maga helyén végezze el becsülettel a munkáját. Nekünk, párt. tagoknak kell elsősorban erre a figyelmet felhívnunk. JSem csak kritikával Ez az alapállás — elmondhatjuk — nemcsak a gyár I-es pártalapszervezetének taggyűlésén kialakult vitát jellemezte: A közös felelősség tudata az I-es alapszervezet taggyűlésével egy. időben megtartott másik négy cukorgyári pár Lala pszervezet taggyűlésén elhangzott felszólalásokból is kicsendült. Cukorfő- zők, dicspécserek, karbantartók, termelésirányítók és termeltetők egybehangzóan állapították meg, hogy a pártellenőrzés nemcsak egyoldalú kritikát, kritizálást jelent. Amikor az. I-es alapszervezet vezetősége az elmúlt évben tájékoztatást kért a műhelybizottság titkárától, a gazdasági vezetőktől, a szocialista brigádmozgalomról, a tudományosan megalapozott munkaszervezésről, a munkások anyagi ösztönzéséről, egészségügyi és szociális ellátásáról, azért tette, hogy a kritikai elemzés után a párttagokat a legfontosabb feladatok végrehajtására mozgósíthassa: Termelőegységről lévén szó, nem is különös, hogy ezek a legfontosabb feladatok túlnyomórészükben gazdasági, termelési tennivalókat foglaltak magukba. Megoldásukhoz a kampány idején a gyári kollektíva szabadnapjait, vasárnapjait is igénybe vette. (Jogos volt ezek után a megállapítás, hogy a cukorgyári munkások fizetését csak annyiban kellene a cukorkitermeiés függvényévé tenni, amennyiben az attól valóban függ.) Cselekvő ellenőrzéssel Külön hangsúlyt kapott a felszólalásokban az, hogy a taggyűléseken a véleményekben megnyilvánuló egységet a cselekvési egységben kell aktív, valóságformáló erővé változtatni. Legvilágosabban ezt a III-as párt- alapszervezet tagjai, a gépműhely kommunistái fogalmazták meg. Javasolták, hogy a karbantartási munkákat, az 1976,77-es kampányra készülve már most kezdjék meg és végezzék úgy, mintha csak néhány hét lenne hátra a répafeldolgozás kezdéséig. Csak ez adhat alapot ahhoz, hogy az állíthassák: mindent megtettek a cukorgyártás sikeréért. A Il-es alapszervezet tagjai, a gyár építőmunkásai és raktárosai arra hívták fel a figyelmet, hogy az ötödik ötéves tervben megvalósuló gyári nagyberuházásban a szocialista brigádok versengése mellett nem nélkülözhető a brigádok tervszerű szocialista együttműködése sem. A IV-es alapszefvezet kommunistái, az energiaszolgáltatás dolgozói arról szóltak, hogy a korábbinál jobban szervezett információáramlás lehet csak az alapja az egységes cselekvésnek. A cukorgyári pártalapszerve- zetekben tehát helyesen értelmezik a pártellenőrzés szerepet. Jól tudják, hogy az nem egyenlő a kritikával és önkritikával, az ezt követő felelősségre vonással. Az ellenőrzésnek ezek igen fontos alkotórészei, de a mozgalmi munkában nem lehetnek egyenlők magával a pártellenőrzéssel. Itt a kritikához a cseleké vés kell, hogy társuljon: az elemzéssel megállapított feladatok végrehajtásában való aktív részvétel. Javítja a légkört A gyári pártalapszervezetek, a kommunisták tehát nem kívülről, nem felülről szemlélik az eseményeket. Kritikus szemű részesei, felelős irányítói, alakítói azoknak. Mindez azonban feltételezi az üzemi demokrácia szélesedésével állandóan javuló munkahelyi légkört, párttagok és pártonkívüliek együttes cselekvését, régi és új párttagok egyetértését — miképp azt az V-ös alapszervezet tagjai, a termeltetés dolgozói is összegezték. A cukorgyár párttagjai egyébként egyetértettek abban is. hogy e nagy fontosságú feltételek és feladatok teljesítése előtt mindenképpen szüksége van a párttagoknak egy olyan mély önvizsgálódásra, amilyenre a tag- könyvcserét megelőző időszakban kerül sor. Kőváry E. Péter ló eredménnyel zárta az elmúlt évet a Körösladányi Fa-, Vas- és Vegyi Szövetkezet A Körösladányi Ea-, Vas- és Vegyi Szövetkezet 1975-ben az • előirányzott 3J. millió helyett — a termelékenység növelésével — 34 millió 200 ezer forintra teljesítette termelési tervét. A legeredményesebb a vegyi részleg volt, amelynek a termelése értékben meghaladta a 20 millió forintot. Jelentős mennyiségű ragasztóanyagot készített a cipőiparnak, nőtt az egér- és pat- kányirtószerből a megrendelés, szovjet exportra pedig műanyag- gyártáshoz szükséges segédanyagot állított elő. A vasrészleg több mint 9 millió forint értékű terméket gyártott. A Békés megyei Állami Építőipari Vállalatnak (ÁÉV-nek) a Budapesti 23. számú ÁÉV-nek és a megyei építőipari szövetkezeteknek vasajtókat, ablakokat, lépcsőkorlátokat, a Törökszentmiklósi Gépjavító Szövetkezettel együttműködve, NDK és holland exportra gyártott gépekhez alkatrészeket készített. Tavaly november végén a Bútorértékesítő Vállalat megrendelésére fém öltözőszekrények gyártását kezdte el. A szövetkezet nyeresége meghaladta a 7 és fél millió forintot. Az eredményes munka alapján az elmúlt évben lehetővé vált az átlagbér 0 százalékos emelése, kétmillió forint pedig fejlesztésre jutott. Az idén további egymillió 700 ezer forint a fejlesztésre előirányzott összeg. Elkészül a vasipari részleg festőműhelye, bővíti a készáruraktárt, a fémbútorgyártáshoz vonalhegesztőt, a szállításokhoz pedig két tehergépkocsit vásárol a szó_ vetkezet. Feilészti a szociális létesítményt is. Az idei temielése értékben várhatóan 37 millió forint lesz. 3 em mmsz* >3*. ’970. FEBRUAR 15.
