Békés Megyei Népújság, 1976. február (31. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-15 / 39. szám
így látja a hetet kommentátorunk, Réti Ervin Tokiótól Hágáig A KÜLÖNÖS „repülőszerencsétlenségek” hetét írtuk Kolumbiától Japánig. Olaszországtól Hollandiáig. A Lockheed- járvány — a nagy amerikai monopóliumhoz fűződő vesztegetési botrány — bőven szedi áldozatait, miniszterek, képviselők, tábornokok, Hollandiában a királynő férje keveredtek alapos gyanúba s buktak a vállalat vezetői is. így önmagában sem érdektelen az ügy, de könnyen lehetséges, hogy csak most indul az igazi lavina... A Lockheed repülőgyár ugyanis nem akármilyen cég, hanem az amerikai katonai-ipari komplexum egyik vezető vállalkozása. ; Telephelyei jórészt Kaliforniában vannak, ahonnan most Reagan, a republikánus szélsőségesek szószólója indult harcba a Fehér Házért — nyílt, enyhülésellenes programmal. A leleplezések nyomán, hacsak nem kezdődik meg a nagy eltussolás, politikai számlák is napvilágra kerülhetnek, s erre különösen jó alkalmat nyújt az elnökválasztási kampány kezdete. (A Lock- heed-ügy adalék arra vonatkozólag is, hogy az Egyesült Államokban miért ágálnak egyesek olyan hevesen minden katonai enyhü- . léssel szemben, s miért fogadtak el Washingtonban — néhány hónappal Helsinki után — rekord katonai költségvetést 112 milliárd dollár értékben!) De lehetnek újabb nemzetközi vonatkozások is: további bizonyítékok arról, miként próbálja az Egyesült Államok rávenni szövetségeseit amerikai hadfelszerelés vásárlására. S nemcsak a Lock- heed-ről szól a nóta: néhány hete a General Dynamics került hasonló helyzetbe négy NATO- ország repülőgép-rendeléseinek kapcsán. AZ AMERIKAI fővárosban folytatódik az angolai vita is, de annak mindinkább felelős- ség-áthárító jellege van: a külügyminisztérium és a kongresz- szus egymást vádolják a kudarcért. Közben a népi erők egy hét alatt két főhadiszállást is elfoglaltak: az ellenkormány székhelyét Huambót, valamint az UN1- 'TA szervezet katonai központját, Silva Portót. Az Angolát kelet—nyugati irányban átszelő, gazdaságilag és stratégiailag rendkívül fontos vasútvonal már csaknem egészeben a felszabadító hadsereg kezében van. Ez azért is lényeges, mert a vasút jelenti Zaire és Zambia ásványi kincseinek szállítási lehetőségét a tengerparti kikötőhöz. Az Afrikai Egységszervezet negyvenhat tagállama közül már huszonkilencen ismerték el az MPLA vezette kormányt, a héten megtörtént Uganda döntése. (Amin tábornok, az ország államfője egyúttal az AESZ soros elnöke is.) Mivel az egységszervezetbe való felvételhez elég az egyszerű többség, Angola már részt vehet a következő tanácskozáson. AFRIKARA azonban a lagosii jelentések miatt is figyelni kellett a héten: puccskísérlet történt Nigériában. A részletek még nem teljesen tisztázottak, de minden jel arra mutat, hogy a tiszti csoport zendülése kudarcba fulladt. A nigériai vezetésben az elmúlt hetek során voltak bizonyos belső nézeteltérések, de ezek pozitív eredménnyel zárultak: az ország nemcsak elismerte a népi Angolát, de százmillió dolláros segítséget ajánlott fel, s rendkívül tevékenyen vett részt a diplomáciái, ütközetekben. Az afrikai csúcsértekezleten, Addisz Abebában a nigériai javaslat mögé sorakoztak fel az Angolát támogató országok. A nigériai kormánypolitika folytatódása tehát pozitív hatással bírna magára az országra és egész Afrikára. DÉL-VIETNÁMIJÁN népszámlálás kezdődött s. ez nemcsak de- ! mográfiai, hanem politikai vo- j natkozású. A népesség számba- ! vétele ugyanis az április 2ö-én I sorra kerülő, összvietnami választások előkészítését is szolgálja. Hanoiban laoszi párt- és kormányküldöttség tárgyalt: ez volt az első magasszintű találkozó az indokínai győzelem óta. Ha már Ázsiában időzünk; a szakértők a héten szorgalmasan forgatták a „ki kicsoda?” kiadványok idevonatkozó lapjait. Általános meglepetést keltett, hogy az elhunyt Csou En-laj örökébe nem Teng Hsziao-ping, hanem a viszonylag kevésbé ismert Hua Kuo-feng lépett, ügyvezető kormányfőként. Közben a kínai fővárosban kiújult a Tacebao-k (nagybetűs falragaszok) csatája, s a központi lapok a „kapitalista úton járó személyekről” cikkeznek — egyelőre nevek említése nélkül. Mindez csalhatatlan jele annak, hogy Kínában folytatódik a hatalmi harc, s egyelőre egy tényező biztos: a bizonytalanság. EURÓPÁBAN továbbra is a „déli szárny” a legmozgalmasabb. Olaszországban, nem kis nehézségek árán, megszületett a kisebbségi kereszténydemokrata kormány. Ha lehet, még törékenyebb kabinet született annál, n int amely megbukott. Megint- csak kitérő lépéssel próbálkoztak s ez az ideiglenesség mindaddig megmarad, amíg nem tisztázódik a baloldal alapvető erejének, az Olasz Kommunista Pártnak helyzete a korn ányzásban. Portugáliában nem írhatták alá a pártok és a fegyveres erők új megállapodását, mert a jobboldali demokratikus néppárt az utolsó pillanatban visszakozott. Ügy tűnik, hogy a reakció még a tervezett választások előtt frontáttörést kíván elérni: erre utaltak a héten a néppárttól is jobbrább álló szervezetek gyűlései s a kiskereskedők sztrájkjai. (A hír nem kellemes párhuzamra emlékeztetett: annak idején Chilében is kereskedő- és tulajdonosi „sztrájkok” zajlottak.) Spanyolországban tömegtüntetések jelzik a nyugtalanságot, a kormány már nem tud a régi módon cselekedni, de még nem tudta elszánni magát az igazi változásra. A NEMZETKÖZI diplomáciában hazánk is folytatja erőfeszítéseit a békés egymás mellett élés érdekében. Budapesten tárgyalt az egyik legfiatalabb ország, a portugál gyarmati sorból nemrég szabadult Zöld-foki-szi- getek Köztársaság miniszterelnöke s külügyminiszterünk alighogy hazatért négy ázsiai országban tett látogatásáról, Bici- oszt, a görög diplomácia vezetőjét üdvözölhette fővárosunkban, a Helsinki utáni kedvező kapcsolatok újabb megnyilvánulásaként. Meggyilkolták Maritala Mohammed nigériai köztársasági elnököt- nigériai Legfelsőbb Kató- j ! Tanács szombaton bejelen-1 ».ette, hogy a pénteki meghiúsult puccs közben életét vesztette Muritala Mohammed tábornok, köztársasági elnök. A tanács üléséről kiadott hivatalos közlemény szerint új államfővé | Olusegun Obasanjo altábornagyot, a fegyveres erők vezérkari i főnökét nevezték ki. A meggyilkolt elnök tisztele- . téré hétnapos országos gyászt i rendeltek el. (MTI) I „Minden hatalom a dolgozó népé” Ha népszavazást tartanak Kubában A haza közös érdekeiben összhangot lehet teremteni Dr. Lékai László esztergomi érsek nyilatkozata Dr. Lékai László esztergomi: fogásra hívták fel. Rámutatott, érsek nyilatkozatot adott a Ma- hogy a püspöki kar tavaly, hagyar Távirati Irodának. [ zánk felszabadulásának 30. évfordulójára emlékező körleveléKirdly Ferenc, az MTI tudó. sitója jelenti: Ünnepi köntösbe öltözött Kuba. Az utcákon, a tereken hatalmas transzparensek hirdetik a fő jelszót: „Szocialista nemzetnek, szocialista alkotmány.” A dolgozók külsőségekben is emlékezetessé kívánják tenni az ország történetének első olyan szavazását, amikor faji, származási, vagyoni és vallási megkülönböztetés nélkül járulhatnak az urnák elé. A vasárnapi népszavazásra közel 5.5 millió kubai állampolgárt vettek fel ,a választási névjegyzékbe. Az amerikai földrész első olyan alkotmányának elfogadásáról döntenek a kubaiak, amely kimondja: „Minden hatalom a dolgozó népé”. S azt, hogy a köztársaság „a szocialista közösség tagja”. Az alkotmány biztosítja a munkához (1959-ben 700 ezer munkanélküli volt a szigetországban), a tanuláshoz, a sportoláshoz, a társadalombiztosításhoz való jogot. Tükrözi azokat a társadalmi, gazdasági változásokat, amelyek az elmúlt 17 esztendőben bekövetkeztek. Az ország alaptörvénye — amelyet az elmúlt hónapokban milliók vitatták meg — közvetlen titkos szavazással öt évre választott parlamentet és 31 tagú államtanácsot irányoz elő. Erről is, valamint az alkotmányban rögzített intézmények (országgyűlés, új kormány stb.) teljes végrehajtásáig érvényes ún. átmeneti törvény elfogadásáról is döntenek. A Granma, a párt központi lapja pénteki számában írta: „A kubai nép úgy készül a Vasárnapi népszavazásra, mint a forradalom kiemelkedő jelentőségű eseményére. A megtett ■ út I eredményeire büszke Kuba ezzel I forradalmi érettségét demonst- | rálja a világ előtt. (MTI) Méltatta a Szentszéknek azt a törekvését, hogy a szocialista államokban mind rendezettebbé legyen az egyház és az allam viszonya. Hangsúlyozta, hogy küldetését a magyar katolikus hierarchia élén annak fáradhatatlan rriunkálásában látja, hogy a katolikus egyház alkotó erővel működjék közre a magyar hazának és népének további boldogulásában. Hivatásának tekinti, hogy a realitások talaján a fejlődés folyamatát előmozdítani segítse. A szocialista társadalomban együtt élnek hívők és nem hívők, itt akarnak boldogulni mindnyájan és ezt az emberhez méltó életet, jólétet közösen akarják még magasabbra fejleszteni. Rámutatott: mindennap igazolja az élet, hogy a haza közös érdekeiben összhangot lehet teremteni, ha nem azt nézzük feladatainkban ami elválaszt, hanem azt. ami összeköt. A párbeszéd őszinte útja közelebb segít bennünket egymáshoz abban a szolidáris egymásrautaltságban, amit a haza java diktál. Méltatta a Magyar Néoköztár- saság alkotmányát, amely biztosítja a vallásszabadságot, majd arról szólt, hogy a katolikus egyház vezetői és a vallásos emberek tömegei is helyeslőén fogadták a kormányzatnak, a társadalmi és közéleti vezetés legij- letékesebbjeinek (több alkalommal elhangzott nyilatkozatát, a Hazafias Népfront programját, amelyben az egyházakat és híveiket is az országépítési összeben már válaszolt erre a meghívásra, amikor kimondotta, hogy az egyház a néppel együtt megtalálta új helyét a szocialista társadalomban és a néppel együtt vállal teljes sorsközösséget. — Mint a püspöki kar tagja akkor is egyetértettem ezzel az elkötelező nyilatkozattal. Most pedig, az esztergomi érseki szék elfoglalásakor szeretném ezt külön is személyben és hivatali elkötelezettségemben megerősíteni és iparkodom tetterösen közreműködni a megvalósításában —■ mondotta. A második világháború után bekövetkezett változásokkal foglalkozva szólt a Szentszék 1951- ben megjelent rendeletéről, amely kimondta, hogy az egyházfők a tisztán világi címüket és rangjukat többé ne viseljék még akkor sem, ha a püspöki vagy érseki székükkel lenne összekötve. Azóta a hercegérsekek és herceg-püspökök egyszerűen érseknek és püspöknek hívják magukat. — Mai államformánkban, a Magyar Népköztársaságban különben is anakronizmus volna magamat az ország első zászlós urának, hercegprímásnak tekinteni — mondotta. Amikor a II. vatikáni zsinat után a magyar püspöki kar elkészítette új szervezeti szabályzatát, akkor az esztergomi érseki szék történelmi tradícióját figyelembe véve úgy döntött, hogy a püspöki kar elnöki tisztét nem választás útján tölti be, hanem az a mindenkori esztergomi érsek legyen. Az érsekprímás megjelölésnek tehát ez az egyik mai gyakorlati értelmezése nálunk, hogy a püspöki kar elnöke. A helsinki értekezlet eredményeiről, a béke és biztonság kérdéseiről szólva kifejtette: olyan korban élünk, amikor az atomerő és a kozmikus térségekbe való behatolás óriási távlatokat nyit az embeé előtt. Az emberiség jövőjének azonban csak egyetlen biztonságos alapja lehet: a béke. Csakis ez garantálhatja, hogy a prometheuszi erők birtokába jutott ember vissza ne éljen megszerzett hatalmával. Napjaink is elég példával szolgálnak arra, hogyan fordíthatja az ember a tudományos és tecíi- nikai felfedezéseket az élet kioltására. A nagy dilemma: — fejlődés vagy pusztulás — még mindig megosztja az emberiséget. Az érsek emlékeztetett arra, hogy VI. Pál pápa idei, január elsejei szózatában külön kiemelte a helsinki konferencia jelentőségét. A béke mindjobban tért hódít. Helsinkit a hívők is mérföldkőnek tartják (földrészünk, de azon túl az egész emberiség életének újkori történetében. Ma még szinte beláthatat- lanok azok az áldásos eredmények, amelyeket az egyezmény becsületes betartása ígér. Az érsek hangoztatta: mindannyiunknak össze kell fogni, hogy a helsinki megállapodás ne újabb vitáknak, ellenségeskedésnek és megosztásnak legyen a forrása. Hangsúlyozta, hogy az összefogásban az egyháznak is jelentős a szerepe. Végül utalt XXIII János pápa, „Pacem in terris” enciklikájára, VI. Pál pápa „Po- pulorum progressio”-jára és évenként január 1-én közzétett üzeneteire, amelyekben a katolikus hívő eligazítást és biztatást talál arra, hogy odaadó munka lója legyen a világ békés és igazságos fejlődésének. Hozz' fűzte, hogy a püspöki kar pedig továbbra sem szűnik meg a gondjaira bízott papságnak és híveknek lelkére kötni a béke gondolatának ápolását I ' Nyugatnémet táj — Hannoverből nézve Alsó-Szdszország fővárosa nem tartozik Európa igazán fontos, vagy kiemelkedően szép helyei közé. Szerepe a Német Szövetségi Köztársaságban sem volt soha kiemelkedő. Negatív értelemben sem. Most különös módon niégis amolyan politikai prizmává változott a tartomány parlamentje, amelyben három hét alatt három ízben a CDU minisz-i terelnök-jelöltje úgy kapott többséget, hogy az 1974-ben hatalomra jutott SPD—FDP koalícióból hol két, hol három képviselő a titkos, névtelen szavazáskor a jobboldal jelöltjére adta voksát. * Éppen ezért oda kell figyelni a hannoveri eseményekre. Először is azért, mert abban a nyugatnémet közéletben történt, amelynek legutolsó — ha szabad ezt a kifejezést használni —európai méretű botránya a jobboldal 1970 és 1972 között végreha jtott képviselőcsábítási sorozata | volt. Még senki sem felejtette el, hogy Willy Brandt és Waller Sheel széles látókörű enyhülési politikáját a szocialista országokkal való szerződések politi- j káját, Barzel és Strauss a legádázabb eszközökkel próbálta megfojtani. Ha az európai erőviszonyok 1972-ben kicsit is mások, a CDU—CSU végrehajtotta volna csendes puccsát! A játszma tétje ezúttal termé- szesen sokkal kisebb, lén vegében az ősszel esedékes országos választások „előkészítése”, a CDU— CSU el őcsatarozása azért, hogy szétzüllessze az SPD—FDP-koa- •íciót, bizalmi válságot szítson a partnerek között. A hannoveri kormányváltozás egyik mellék- j terméke viszont ezúttal is „euró-1 pai méretű”, minthogy érinti a szövetségi parlament második kamarájának, a Bundesratnak erőarányait. Márpedig ott rövidesen ratifikálni kellene egy fontos lengyel—NSZK szerződést, s nincs kizárva, vagy éppenséggel nagyon is valószínű, hogy a CDU—CSU torpedót lő a szerződésbe. A pillanatnyi helyzet ugyanis az, hogy a szabadde- mokraüík kijelentették: koalícióra nem lépnek ugyan a CDU- val Hannoverben, de esetleg tűrik a kisebbségi kormányt, feltéve, hogy a CDU például a Bundesratban nem foglal állást a Genscher külügyminiszter és FDP-elnök presztízsét is érintő lengyel—NSZK-i szerződés ellen. Azt ma senki sem tudná megmondani vajon a hannoveri kaland végül is a CDU—CSU malmára hajtja-e a vizet, avagy a választók az ősszel pontosan emiatt állnak bosszút Kohl és Strauss csapatán, ahogy tették ezt 1972-ben is. Kiderülhet még addig, hogy a CDU—CSU minden idők egyik legnagyobb nemzetközi botrányának, a Lock- heed-féle vesztegetési ügynek talán a legfőbb szereplője. Mindenesetre két napja az International Herald Tribune első oldalán három fő kompromittált képe jelent meg: a holland királynő férjéé, Franz-Josef Straussé és Tanaka volt japán miniszter- elnöké. . Nehéz volna megjósolni azt is. vajon az NSZK mennyire tud kilábalni jelenlegi gazdasági bajaiból, amelyeknek fő telzője az 1,3 millió munkanélküli. Tény, hogy a szociáldemokratáknak még viszonylag sok idejük és lehetőségük van soraik rendezésére. Hajdú János