Békés Megyei Népújság, 1976. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-25 / 21. szám

/ Szovjet hadgyakorlat külföldi megfigyelők meghívásával Moszkva A Szovjetunió meghívta az európai biztonsági és együttmű­ködési értekezleten részt vett néhány délkelet-európai állam megfigyelőit, hogy vegyenek részt a Kaukázuson túli kato­nai körzet hadgyakorlatain — közli a Szovjetunió honvédel­mi minisztériuma. A hadgyakorlatokat január 25-től február 6-ig tartják Ku- taiszi, Jereván és Tbiliszi kör­zetében. A gyakorlaton részt vevő. katonák száma 25 000. Iqy látja a hetet kommentátornak, Pálfy József: Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záró- dokumentumának megfelelően a ! Szovjetunió január 4-én értesí­tést küldött a helsinki értekez­leten részt vett államoknak a soron levő gyakorlatokról. Mint a Szovjetunió honvédel­mi minisztériuma közli, Bulgá­ria, Görögország, Románia, Tö­rökország és Jugoszlávia hoz­zájárultak ahhoz, hogy megfi­gyelőket küldjenek a hadgya­korlatokra. (MTI) Biztató jelek... A MOSZKVAI szovjet—ame­rikai tárgyalások után mindkét részről derülátó nyilatkozatok hangzottak el. Olyan vélemény is kialakult, hogy még 1975 fo­lyamán létrejöhet az új SALT- egyezmény, a két fél csökkente­ni fogja hadászati fegyvereit. A nyugati világ rendkívüli ér. deklődését az is mutatta, hogy Kissinger Moszkvából visszaté­rőben, a brüsszeli NATÖ-köz- pontjában tájékoztatást adott az Észak-atlanti Tanácsnak, amely most miniszteri szinten ült öez- sze. Még Sauvagnargues fran­cia külügyminiszter is Brüsszel­be sietett Portugáliát szintén külügyminisztere, Meló An tunes képviselte. Az amerikai külügyminiszter hasznosnak minősítette moszk­vai tárgyalásait jelentős előre­haladásról beszélt a SALT- egyezmény előkészítésében és tudtul adta, nem lehetetlen, hogy visszatér majd a szovjet fővá­rosba a SALT-tárgyalások foly­tatása céljából. Amint a szovjet—amerikai tárgyalásokon, a brüsszeli tájé­koztatón is külön fejezetet szen­teltek a bécsi haderőcsökkentési konferencia állásának. A Közép- Európában elhelyezkedő fegyve­res erők és fegyverzetük csök­kentéséről, mint köztudomású az osztrák fővárosban a Varsói Szerződés és a NATO országai már több mint két éve tárgyal­nak. Kissinger a hét más esemé­nyeinek is szereplője volt: így például meglepetést keltett, ami­kor Moszkvába menet, megállt Koppenhágában és megbeszélést folytatott Jörgensen dán minisz­terelnökkel, a helsingöri szociál­demokrata konferencia vendég­látójával. Ez az amerikai—dán eszmecsere gyanússá tette az egész szociáldemokrata összejö­vetelt: többen arról kezdtek sut­togni, hogy „a Fehér Ház titkos ösztönzésére” jött létre 71 nyu­gat-európai szociáldemokrata po_ litikus tanácskozása. Ott volt a portugál Mário Soares, a spa­nyol Felipe Gonzales, a nyugat­német Willy Brandt és Helmut Schmidt, az olasz De Martino, a francia Mitterand, a svéd Palme és a holland Joop den Uyl és mások. HELSINGÖR — Shakespeare Hamlet-jéból ismerjük —, most a szociáldemokraták tépelődését hallhatta: „Lenni vagy nem len­ni?”. Mert valóban lét és nemlét kérdése volt az összejövetel egyik fő témája: szövetkezze- nek-é a kommunista pártokkal Nyugat-Európa országaiban vagy sem? A vitában megoszlottak a vélemények. A nyugatnéfnet, a brit és a dán szociáldemokraták nyílt nemmel válaszoltak. Már a franciák — igennel. A dél-európai szociáldemok­raták a hét végén Párizsban kü­lön is összeültek, ami nem tet­szett például a nyugatnémetek­nek ... Kissinger a hét végén felbuk­kant Madridban is. Az amerikai külügyminiszternek pontot kel­lett tennie a hosszú ideje húzódó amerikai—spanyol alkudozás vé­gére. Mennyit fizessen hát az USA a spanyolországi amerikai támaszpontok használatáért? Az összeg nyilván a spanyol gazdasá­gi helyzet némi szanálásához is hozzásegíthet, hiszen különben köztudomású, hogy óriási külke­reskedelmi és költségvetési hi­ánnyal, valamint nagyarányú munkanélküliséggel kell meg­küzdenie az új spanyol rezsim­nek. A KÖZEL-KELETRÖL, Liba­nonból a hét elején riasztó és gyászos hírek érkeztek — a hét végére valamelyest megfordulta hangulat Bejrutban. Súlyos vé­rengzések százszámra szedtek előbb áldozatokat: a fasiszta fa- langisták a palesztin táborokban . tömegmészárlást hajtottak vég­re, a helyzet szinte kilátástalan­nak látszott, mire a kormány mohamedán elnöke, Rasid Ka­rami le is mondott tisztéről. A hét közepén új közvetítési kísér­let kezdődött; szíriai—libanoni— palesztin legfelsőbb katonai szerv jött létre, egyben pedig — szíriai tanácsra — a libanoni po- litikai erőviszonyok átcsoporto­sítását is megkezdték. Üjabb tűz- szüneti felhívást bocsátottak ki, amelynek komolyabb megsérté­séről nem jött hír. Felcsillan hát a reménysugár, hogy a libanoni ellenségeskedésnek alábbhagy­hatnak. Az ENSZ Biztonsági Tanácsá­ban folyó közel-keleti vita eddig nem hozott eredményt. A hét végére hat ország képviselői olyan határozati javaslatot szer­kesztettek, amely palesztin ál­lam létrehozását írja elő. Izrael­nek a megszállt területekről való kivonulását követeli. A jö­vő héten kezdődik a vita erről a határozati javaslatról. Valószí­nű, hogv az USA vétót emel el­fogadása ellen. ANGÖLÄRAN még mindig dörögnek a fegyverek. A nem­zeti hadsereg — amelynek egyéb­ként most alakult meg a légi­ereje is — -folytatja az FNLA és az UNITA egységeinek a visz- szaszorítására irányuló hadmű­veleteket. A Roberto Holden ve­zetésével imperiaHsta zsoldban álló FNLA gyakorlatilag már a zaírei határon túlra kényszerült. Savimbi, akit elsősorban a Dél­afrikai Köztársaság támogat, még tartja magát az UNITA egységeivel, de szintén visszavo­nulóban van. A hadihelyzet ked­vező alakulása nyilvánvalóan jó 1976. JANUÁR 25. kiindulási alapot teremt az MPLA és az angolai központi kormány számára a következő tárgyalásokon. Magyar— csehszlovák árucsere-forgalmi egyezmény Prága Szombaton Prágában dr. Bí­ró József magyar és Andrej Barcak csehszlovák külkereske­delmi miniszter aláírta az 1976—1980-as évekre vonatko­zó magyar—csehszlovák árucse­re-forgalmi megállapodást, amely az 1976—1980-as időszak­ban az elmúlt ötéves tervidő­szak tényleges forgalmához ké­pest az árucsere-forgalom 50 százalékos bővítését irányozza elő, mintegy 3,9 milliárd rubel értékben. Az egyezmény szerint Ma­gyarország növeli a szerszám­gépek, az élelmiszer- és vegy­ipari gépek, a műszerek és fi­nommechanikai gyártmányok, a számítástechnikai gépek, a táv­közlési berendezések és a szennyvíztisztító telepek szállí­tását, a mezőgazdasági gépek és állattartási berendezések kivi­telének fokozásával közreműkö­dik a csehszlovák mezőgazda- sági program sikeres teljesíté­sében. Csehszlovákia emeli a szerszámgépek, könnyűipari gé­pek. mezőgazdasági gépek, köz­úti járművek, energetikai be­rendezések szállítását: vasút- villamosítási munkálatokkal, te­hervagonok exportjával folytat­ja részvételét a magyar vas­utak modernizálásában, egy komplett szemétégetőmű felépí­tésével pedig Budapest környe- zstvédelrpének fejlesztéséhez já­rul hozzá. A korábbiaknál nagyobb tel­jesítményű 120—150 lóerős Ze- tor traktorok jelennek meg a csehszlovák exportban. Cseh­szlovákia az eddigihez hason­lóan szállít kőszenet, kokszot, magnezitet vegyianyagokat, pa­pír- és fatermékeket. Magyar- ország ugyancsak folytatja a bauxit, alumínium és alumíni­umtermékek hagyományos szál­lítását. Tovább bővül a termelési együttműködés is. India nemzeti Január derekán, amikor az indiai Madrasban munkához kezdett a tudomány emberei ál­tal szervezett és a leszerelés megvalósításáért küzdő nemzet­közi Pugwash-konferencia. be­szédet mondott Indira Gandhi miniszterelnök. Békéről és ha­ladásról beszélt és emlékezte­tett arra, hogy közel van az In­diai Köztársaság nemzeti ünne­pe: január 26-án emlékeznek meg a Föld egyik legjelentő­sebb, legnagyobb területű, leg­nagyobb néoességű országában arról az 1950-1 napról, amikor az egykori angol koronagyar­matból, „a brit korona legra- gvogóbb drágakövéből” szuve­rén köztársaság lett. Akkor már két és fél éve független ország volt ugyan India, de 1950, ja­nuár 20-án lép>ett hivatalba az Indiai Köztársaság első válasz­tott elnöke, államfője. Az elmúlt több mint negyed­század alatt India népének meg kellett küzdenie a belső reak­ció ezer meg ezer kísérletével, amelyek a nagybirtokosok és tőkések érdekében és a dolgo­zó százmilliók kárára akarták megváltoztatni a hatalmas or­szág fejlődésének irányét. A múlt esztendőkben azonban mindig ugyanaz az erő, Mahat­ma Gandhi, Dzsavaharlal Nehru ünnepe és Indira Gandhi pártja került a választások során az ország élére; igaz, éppen lndira Gan­dhi asszonynak kellebt megvívnia a nehéz harcot a Kongresszus Párton belüli reakcióval is. S ami a világpolitikát illeti, a múlt 26 esztendőben India, a legnagyobb el nem kötelezett ország, az imperializmussal és a gyarmatosítókkal élesen szem­benálló, a szocialista országok­kal, mindenekelőtt a Szovjet­unióval szilárd, baráti kapcso­latot fenntartó országgá vált. Madrasi beszédében mondotta lndira Gandhi: „Ahhoz, hogy az enyhülés a béke hatékony esz­közévé válhasson, feltétlenül szükséges a fejlődő és a fejlett államok közötti kapcsolatokat az igazságosság, az erő alkal­mazásáról való lemondás, a nemzetközi tárgyalásokon az egyenlő részvétel és a szuvere­nitás tiszteletben tartása alap­ján kiépíteni”. Éppen ezeknek a nemzetközi politikai alápelvek- nek jegyében mélyült el India kapcsolata a szocialista orszá­gokkal, közöttük hazánkkal is. India nemzeti ünnepén a ma­gyar nép jókívánságai őszinte barátot, a nemzetközi haladás oldalán álló népet köszöntenek. (g. m.) Nyugalom Bejrút Libanonban szombatra virra­dó éjszaka mindenhol nyuga­lom uralkodott. Bejrut nyugati negyedeiben a palesztin ellenál­lás képviselői őrködnek a nyu­galom felett, míg vidéken a szíriai, libanoni, palesztinai leg­felsőbb katonai bizottság albi­zottságának képviselői foglalták Libanonban el őrhelyeiket. A katonai albi­zottságok az éjszaka folyamán sehol nem észleltek összecsapá­sokat. A hadsereg egyik szóvivője a bejrúti rádióban bejelentette, hogy az' ország egyes pontjain a menekültek megkezdték visz- szatérésüket elhagyott otthona­ikba. A mozaik összeáll Egy politikai gyilkosság forgatókönyve — önt várjuk, uram! A ba­rátai, akikkel itt, a Lipp-étte- remben találkozni kívánt, má­sutt várják. Mi odavisszük, Monsieur. Mehdi Ben Barka, a 45 éves arab politikus, a marokkói bal­oldal világszerte ismert alakja nem volt hiszékeny természetű, mégis beszállt a várakozó fe­kete Peugeot 403-ba. Sokáig rejtély volt, miért. Ma már nem az: a két férfi a francia titkos- szolgálat hivatalos igazolványát mutatta fel előtte. Ez 1965. ok­tóber 29-én délben történt Pá­rizsban, a haladó értelmiségiek egyik kedvenc találkozóhelye, a Lipp-bisztró előtt. Azon a napon Ben Barka el­tűnt. Ügyéből óriási politikai vihar támadt, tórténetéból szá- I mos könyv és egy film készült. Franciaország és Marokkó kö­zött mélypontra süllyedtek a kapcsolatok, ■ a bíróság ítéletet hozott — jogilag az eset lezárt­nak volt tekinthető. És mégis: mindenki tudta, hogy a bíró­ság éppúgy tapogatózik a titkok és féligazságok liános dzsungel- jében, mint a könyvek vagy a film szerzői. Perújrafelvétel Most pedig, több mint egy évtizeddel később, egy párizsi ügyész bejelentette, hogy új té­nyek birtokában perújrafelvé­telt kér. Az ügyész meg is ne­vezte első tanúját, Daniel Gue­rin író és újságíró személyében, aki tíz esztendeje „csendes nyo­mozást” végzett. Hamar kide­i'ült, hogy nem ő volt az egyet­len. A nyugati világ egyik leg­ismertebb lapja, az amerikai Time magazin nagy cikkben számolt be a saját különnyomo- zása eredményeiről, amely lé­nyegében megegyezik a Guerin által felvázolt képpel. A mozaik lassan összeáll. Ben Barka 14 éves kora óta részt vett a függetlenségi moz­galomban. Minden iskoláját ki­tüntetéssel végezte el, így V. Mohammed, az akkor francia gyarmati sorban élő Marokkó szultánja őt szemelte ki fia — II. Hasszán jelenlegi uralkodó — házitanítójává. 1956-ban! a függetlenség elnyerése után Ben Barka az alkotmányozó nemzet- gyűlés elnöke lett. Amikor be­bizonyosodott, hogy ebben a mi­nőségben haladó reformokon dolgozik, az udvar elfordult tő­le, üldözni kezdte, majd szám­űzetésbe kényszerítette. Ben Barka feleségével és négy gyer­mekével először Kairóban, majd Géniben telepedett le. A magányos villa foglya Minden lépését legalább há­rom titkosszolgálat, a marok­kói, izraeli és a francia figyel­te. Ben Barka sokkal többet törődött az üggyel, amelynek életét szentelte, mint a saját biztonságával. Amikor azt mondták neki, hogy Georges Franju francia filmrendező fil­met készít a gyarmatosítás el­len (ez igaz volt) és emiatt ta­lálkozni akart vele (ez már nem volt igaz), azonnal Párizs­ba repült, a Lipp-brisriróbeli randevúra. Csakhogy a Peugeot 403 messze vitte utasat, Fontenay-le-Vi- comteba, a Párizs szívétől több mint ötven kilométerre levő pe­remvárosba. Ben Barkát beve­zették egy magányos villába, amelyről kiderült, hogv Georges Boucheseiche ismert gergszteré, tőle bérelte ki a francia titkos- szolgálat, az SDECE. 1965. ok­tóber 30-án — Ben Barka ak­kor már sejtette, hogy bajba került, de az SDECE-igazolvá- nyok miatt remélte, hogy a sa­ját biztonsága miatt őrzik — egy férfi lépett a szobájába és a haladó politikus azonnal meg­értette, hogy elveszett. A jöve­vény Ufkir marokkói belügy­miniszter yolt. Rövid szóváltás következett, aztán valaki leadta a halálos lövést. A. marokkói belügymi­niszter jelenlétében, a francia titkosszolgálat által erre a cél­ra kibérelt gengsztervillában ... A holttestet a villa kertjé­ben temették el. Ott maradt 1965. november 16-ig, ekkor hajnali fél négykor kiásták, át­szállították a Szajna egyik szi­getére, ahol újra elföldelték. A bíróság akkor két francia SDECE-tiszt, Souchon és Lopez ellen ítéletet hozott, a marok­kóiakat, köztük Ufkir minisz­tert, kiadatási egyezmény híján, csak távollétükben lehetett el­ítélni. Bachir Ben Barka, a po­litikus most 25 éves fia, a pári­zsi ügyészség és Guerin, az író éppúgy azt tartja mint a Time, hogy az akkori tárgyaláson csak a „jéghegy csúcsa” látszott. Erre az egyik bizonyság a sok közül éppen az, hogy a tár­gyalás óta legalább nyolc tanú tűnt el nyomtalanul. Egyiküket, egy Figon nevű alvilági alakot, úton a bíróság felé tett örökre némává egy jól irányzott gép­pisztolysorozat. H. E.

Next

/
Thumbnails
Contents