Békés Megyei Népújság, 1976. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-25 / 21. szám
Lesz-e elegendő hízó sertés a Gyulai Húskombinát részére? Egy izgalmas kérdésre Vér- | tem választ több szakembertől: megoldottnak tekintik-e az épülő Gyulai Húskombinát hízott- sertés-ellátását ? Timkó Rudolf, az Országos Állattenyésztési Felügyelőség Békés megyei igazgatóhelyettese: — Az állatlétszám adatai elgondolkoztatóak. Január 1-én a megye összes sertéslétszáma 744 ezer, sajnos 157 ezerrel kevesebb, mint egy évvel ezelőtt. Viszont a kocalétszám 05 ezer, kereken 4 ezerrel több, mint 1974 végén. Jól összehangolt intézkedések szükségesek az állomány növelésére, minőségének javítására, a kocaállomány gyarapítására. Tóth Sándor, a Békés megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat áruforgalmi osztályéinak vezetője: — A tsz-ek közös hizlaldáiból 267 ezer 820 hízósertést vásároltunk fel 1975-ben. Ebből a szakosított telepek 147 ezer 949- et adtak. Az 1976. évi előtervek szerint a tsz-ekből 288 ezer hízott sertésre számolhatunk. Ebből a szakosított telepek 161 ezret szállítanak, 19 ezerrel kevesebbet, mint amennyit a féi röhely-kapacitás lehetővé tenne. A hagyományos technológiával dolgozó telepeken labilis a termelés, a törzsállomány hiánya vagy minősége miatt. Ha ezekbe a gazdaságokba a vállalat tud majd süldőt adni, akkor innen 125—127 ezer hízott sertés értékesítésére számolhatunk 1976-ban. Gond, feladat tehát bőven akad, s most tudjuk megalapozni a leendő húskombinát kapacitásának kihasználását, amelyhez évente 550 ezer sertésre van szükség. Azért is szükséges erről beszélnünk, mert a koca- állomány növelése a nagyüzemben és a háztájiban nem megy egyik napról a másikra. Arról van szó, hogy 1975 szeptemberében a kocalétszám 69 ezer volt, a jelenlegi 65 ezerrel szemben. Azt tudjuk, hogy a csökkenés a háztájiban és a kistermelők gazdaságaiban következett be, noha ide tavaly 7 ezer akciós koca is került Tehát a háztáji kocaállomány növelésére, a hizlalás fokozására, a termelés integrálására újabb, az eddigieknél összetettebb erőfeszítések szükségesek. A háztáji kocálét- szám növelésére például állandóvá kellene tenni az 1975-ben csak fél évig tartó kocaakciót. Ezt viszont meg kell hogy előzze a tenyészkoca-nevelés. A nagyüzemeket kellene ösztönöz- 1 „ T óvá bb, a megkezdett úton” Beszámoló és vezetőségválasztó KlSZ-taggyűlés a békéscsabai MEZŐGÉP Vállalatnál Befejeződött a taggyűlés a békéscsabai MEZÖGEP Vállalat Ságvári Endre KlSZ-alapszerve- zeténél és most Polczer Ferenccel és Csengeri Józseffel — a régi és az új KISZ-titkárral — ülünk a klubban. A beszámolóról, az akcióprogramról, az új vezetőségről — egyszóval a KISZ-szervezetról beszélgetünk. Sok szempontból rendhagyó alapszervezet a miénk — kezdi Feri. — Egy éve kettévált a gyáregység túl nagy létszámú KISZ-szervezete és hozzánk a központ és a kísérleti műhely fiataljai tartoznak. Speciálisak adottságaink, ezért felelősségünk jóval nagyobb az átlagosnál. Több tagunk dolgozik vezető beosztásban és munkájuk komoly hatással van a gyáregység mintegy 2500 dolgozójára. Nem akarom túlértékelni amit csinálunk, de könnyen belátható, hogy ha a mi alapszervezetünk ifjúkommunistái tesznek olyan vállalást, mely gyorsítja, segíti a munkát, akkor azt minden gyáregységnél megérzik. És ugyanez a helyzet akkor is, ha nem végezzük el amit vállaltunk. Van bizonyos koordináló szerepünk is. A megyében több gyáregységünk van és mert nincs KISZ-csúcs- vezetőség, mi igyekszünk összehangolni az ott dolgozók munkáját. A nagyobb felelősség tudata érződött a csoportvezetők és a titkár beszámolójában is. Szép eredményekkel dicsekedhet az alapszervezet. Mégis: nem a sikerek emlegetése, hanem a hibák, hiányosságok feltárása, a még megoldandó feladatok kitűzése jellemezte az éves munka értékelését. Ebben az évben csaknem 700 millió forintot kell megtermelnie a vállalatnak és a munkáslétszám 60 százaléka 30 éven aluli fiatal. Ahhoz, hogy tervüket sikerrel végrehajthassák, nagyon sok múlik rajtuk. Egy kicsivel jobb, gondosabb munka már milliókat jelenthet a gyárnak és a népgazdaságnak. — Én többek közt azért tartom képesnek a továbblépésre alapszervezetünket, mert látom, hogy a KISZ-tagok is tovább akarnak lépni. A hozzászólások során nem fukarkodtak a bíráló szavakkal — mondta Csengeri Jóska. — Korcsok Pál a formális, egyéni vállalások ellen emelt szót. Kiss József arról beszélt, hogy az év vége felé csökkent a KISZ-tagok aktivitása. Gajdács Erzsébet a klubkönyvtár csekély látogatottságára hívta fel a figyelmet. Ceglédi ' Anikó arról szólt, hogy a társadalmi munkákon nem mindig vesznek részt kellő aktivitással a fiatalok. Nekem és a vezetőség többi tagjának nem lesz könnyű dolgunk. Feri egy év alatt igazán jó alap- szervezetet kovácsolt össze és ha nem akarunk szégyenben maradni, akkor erre még „rá kell tennünk egy lapáttal”. Kézenfekvő a kérdés: ha Polczer Feri jól dolgozott, miért választottak új titkárt? Nos, a válaszban, melyet természetesen a KISZ-tagok is megkaptak nincsen semmi szenzációs. Egyszerűen arról van csak szó, hogy Ferinek nagyon sok más megbízatása is van. Ö a vállalat ifjúsági bizottságának titkára, tagja a klubvezetőségnek és felelős beosztást tölt be a munkahelyén is. Emellé még a KISZ- titkárság — már sok lett volna egy embernek. Ezért ő maga kérte, hogy az új mozgalmi évre ne jelöljék titkárnak. Helyette Csengeri Józsefet javasolta, aki érettségizett szakmunkás, a kísérleti műhely dolgozója és mint szervezőtitkár már bizonyította vezetői rátermettségét. A javaslattal a KISZ-tagok is egyet értettek és Jóskát négytagú vezetőség — Korcsok Pál, Vozár László, Gombos Magdolna, Hra- bovszki Ilona — segíti munkájában. Polczer Ferencet — mintegy eddigi munkája elismeréséül — küldöttnek választotta az alapszervezet a városi KlSZ-ér- tekezletre. Én búcsúzom, de a régi és az új titkár még marad. Rengeteg megbeszélni valójuk van, sok tervet, elképzelést kell egyeztetni. Egy év alatt sikerült megteremteni azokat az alapokat, melyekre következő esztendők munkája épülhet. Most már csak tovább kell menni a megkezdett úton. De azért ez sem könnyű feladat. Léniái László ni a törzstartásra, mert hosszú távon nem járható út, hogy egy-egy kocaakciót a '80—90 kilós hízó kocákból szervezzük. A kocanevelés 8—9 hónap időt vesz igénybe. A tenyésztésbe vétel az első fialásig majdnem négy hónap. A szopósmalacból sem lesz 8—9 hónapnál hamarább 110 kilós hízott sertés. Ezt akárhogy számoljuk, két esztendő. Ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy megyénkben a tsz-ek kocaállományának csak egy töredéke alkalmas tovább- tenyésztésre, akkor elmondhatjuk: jelenleg hiányzik az a koca is, amelyiknek a lányaiból kocát kellene nevelni tovább- tenyésztésre. E feladat teljesítését nehezíti a hagyományos nagyüzemi telepek elavult műszaki és technológiai állapota. Deák Antal, az Országos Állattenyésztési Felügyelőség Békés megyei felügyelőségének igazgatója említette: A tsz-ekben 8 ezer kocát tartanak hagyományos körülmények között. A született malacok felnevelési vesztesége 25 —30 százalék! (A szakosított telepeken 8—9 százalék.) A tartástechnológia alacsony színvonala miatt évente csak a hagyományos telepekről 40 ezer sertés elhullásával kell számolni' Jelentős az a tanulmány, melyet Stefanovits Pál, az ISV (Iparszerű Sertéstartó Termelő- szövetkezetek Vállalkozása) Békés megyei szaktanácsadója állított össze. — A megyében 40—45 hagyományos rendszerű (szerfás) sertéstelepből 30-at, 35-öt használnak rendeltetésszerűen. A többit a tsz-ek átalakították más célra. Az ISV megbízásából felkerestem néhányat és a korszerűsítésre javaslatot tettem. Ezek közül a nagybánhegyesi Zalka Tsz-ben, a kétsopronyi Rákóczi Tsz-ben, az újkígyósi Aranykalász Tsz-ben, a hunyai Hunyadi Tsz-ben és a csabacsűdi Lenin Tsz-ben szerveztük meg a higiénikus sertéstartást. — Van-e mérhető eredmény? — Az egészségesebb környezetben 10—11 százalékra csökkent az elhullás. Egy-egy épület befogadóképessége 15—20 százalékkal nő az átalakítás nyomán. Könnyebb a munka, javul a takarmányértékesülés. A kétsopronyi Rákóczi Tsz-ben egv kiló húst (telepi átlag) 3,96 kiló takarmányból nyernek. A hízó 190—210 napos korra eléri a 105—110 kilót. B népgazdaság jelenlegi helyzetében alig számolhatunk arra, hogy a közeljövőben új szakosított sertéstenyésztő telepek épülnek a megyében. Arra viszont igen, hosv a hagyományos technológiával üzemelőket korszerűsíthetjük. Az előbb említett öt gazdaságban 21 ezer 300-ról 27 ezer 600ra növelik ebben az esztendőben a hízottsertés-ér- tékesítést. Az állam az átalakításból 40 százalékos részt vállal, vissza nem térítendő támogatás címén. Ugyanakkor hízó kilónként a 2 forint felárat továbbra is megadja. A sertéstartás jövedelmének fokozására a hagyományos telepek korszerűsítését 1976-ig többségében be kellett volna fejezni. * » * Lesz-e elegendő hízott sertés a Gyulai Húskombinát évi több mint egy félmilliós kapacitásának kihasználásához? Ez a gondolat indított útba a gazdasági élet különböző szakembereihez. Véleményük egyben megegyezik: az idő sürget, bár messzire van még az 1978-ra tervezett húskombináti próbaüzem, de ha jól összeszámláljuk a hónapokat, a tenyésztési átfutásokat, talán csak éppen annyi idő van, amennyi a te- nyészanyag előállításához, és az ezekből származó első hízócsoport kibocsátásához elegendő. Ezért halaszthatatlan és sürgős ez a munka! Dupsi Károly A demokrácia kispolgári értelmezései A kispolgári mentalitás előszeretettel értelmez mindent szájízének megfelelően. A marxizmust, a marxizmus alaptételeit is. Így volt ez a múltban, s így van a szocialista fejlődés jelenlegi időszakában is. Különösen akkor, amikor a szocialista építés soron következő feladataival előtérbe kerülnek az elméleti kérdések. Az elmúlt évtized szocialista fejlődésének egyik nagyon fontos feladata a szocialista demokrácia kérdésköréhez kapcsolódik. Társadalmi életünkben és munkahelyünkön egyaránt arra van szükség, hogy társadalmunk mind szélesebb tömegei — termelő munkájukon kívül is — részeseivé váljanak a közéletnek, beleszólhassanak országos és helyi dolgaink intézésébe, részt kapjanak és vállaljanak közös gondjaink megoldásában, döntéseink előkészítésében, ellenőrzésében és megvalósításában. Egyszóval' szavuk legyen és hallassák is szavukat minden olyan esetben, amikor érdekeikről van szó. A szocialista demokrácia fejlesztésének programja és az erre vonatkozó határozatok — túlzá. «léikül állíthatjuk — mozgósították társadalmunk túlnyomó többségét e rendkívül fontos feladat realizálására. De miközben a társadalom nagyobb része a megvalósítás lehetőségeit kereste és keresi napjainkban is, megjelentek a kétkedők, a „ki- bicek”, a szkeptikus kézlegyin- tők és a cinikus félremagyará- zók. Ügy látszik, a szocialista demokrácia fejlesztésének programja és gyakorlata alkalom volt a demokráciával kapcsolatos legkülönfélébb — egymással nemegyszer szöges ellentétben álló — előítéletek felelevenítésére. Vannak például olyanok, akik a demokráciát „parttalanul” értelmezik. Szerintük társadalmunk túlszabályozott, az egyén lehetősége pedig erősen korlátozott, hiszen az állampolgár mindenütt rendeletekbe, előírásokba. szabályokba ütközik. A társadalom vezetése és irányítása túlságosan centralizált, mondják, és a szocialista demokrácia feladata elsősorban e centralizáltság feloldása, társadalmi szabályozása volna. Ideáljuk a kényszerítő erő és eszközök nélküli hatalom, amely végletekig elnéző az állampolgárok „szabad akaratával” szemben. Ide sorolhatjuk azokat is, akik a demokráciában csak az ellenzékieskedés lehetőségét látják, akik nem látnak különbséget a résztvevők felelősségteljes beleszólása és a kívülről történő felelőtlen ellen- vélemények között, ök azok, akik mindent jobban tudnak, akik problémáinkat mindig „előre látták” és megjósolták, egyszóval azok, akik sohasem döntéseink végrehajtásában, közös munkánkban jeleskednek, hanem mindig ősak a fanyal- gásban és a kéretlen kritikában. M ások viszont a szocialista demokrácia fejlődésétől, további szélesedésétől „óvják" társadalmunkat. Jó néhányan gondolják azt, hogy máris túlságosan „messzire mentünk”, túl sokat „megengedtünk”. Gazdasági, társadalmi problémáinkat általában a demokrácia fejlődésétől származtatják, és társadalmi életünk negatív tendencia mögött — a munkaerőhiánytól a lazaságig, a fegyelmezetlenségig — mindenben az úgynevezett „liberalizálódás” következményeit látják. Ok azok, akik a demokrácia fejlesztését egyoldalúan a „rendteremtésben”, az adminisztratív intézkedések egyoldalú erősítésében jelölik meg. Ide tartoznak azok is, akik szerint társadalmunk tömegei még nem elég érettek a szocialista demokráciára, a dolgozók még nem tudnak „lehetőségeikkel élni”, nem tudják demokratikus fórumainkat „megfelelően felhasználni”, tehát nem velük, hanem helyettük kell a demokráciát gyakorolni. A dolgozók véleményét ők legszívesebben ki sem kérik, meg sem kérdezik, mert eleve feleslegesnek, esetleg zavarkeltőnek tartják. A demokráciával kapcsolatos előítéleteket és félreérté - seket tovább sorolhatnánk, hiszen az említettek számos változatban jelenhetnek meg. S bár a demokráciát „parttalanul” értelmezők és a demokráciát „beszükítök” álláspontja homlokegyenest ellenkező, mégis gyakorta előfordul, hogy ezek a szélsőséges nézetek keverednek, vagy „átcsapnak” egymásba. Megtörténhet például, hogy az, aki tegnap még a demokrácia szélesítését kifogásolva „rendteremtést” sürgetett, ma már az új szabályzatoktól, rendeletektől a demokrácia fejlesztésére hivatkozva berzenkedik. Nem nehéz felismerni, hogy e nézetek mögött többnyire nem is annyira a demokrácia valóságos értelmezése, hanem sokkal inkább szocialista fejlődésünk egészének megítélése és félreértése húzódik meg. Természetesen a kettőt — a demokráciát és a szocializmust — nem lehet egymástól elválasztani. A demokrácia a szocialista társadalomban nemcsak jelentésében jelent népuralmat, hanem valóságosan is. Szocialista társadalmunk fejlődésének eredményei nagyrészt azon múlnak, hogy mennyire sikerül a gazdaság feladatait, a társadalomépítő munkánkat és társadalmi életünk további demokratizálódását szinkronban tartani. Feladataink e téren közismertek. Egész társadalmunkat átfogó méretekben arra van szükség, hogy a társadalmi demokrácia közvetett és közvetlen formái és intézményei legszélesebb lehetőségét biztosítsák a szocialista állampolgáriságnak s egyben elősegitői, formálói legyenek a demokratikus szellemű szocialista állampolgárok kialakulásának. Kisebb közösségeikben — mindenekelőtt a munkahelyeken — pedig a demokrácia fejlesztésének feladata azt követeli tőlünk, hogy az üzemi és munkahelyi kollektívák mind szélesebb rétegei vegyenek részt közös dolgaink intézésében, osztozzanak a döntések előkészítésének felelősségteljes munkáiban, ismerjék meg a döntések tartalmát, segítsék elő megvalósítását, egyszóval munkahelyükön is gazdaszemmel nézzék közös feladataink megvalósítását. A társadalmi és gazdasági demokrácia fejlődése egyben elősegíti a szocialista közéletiség kialakulását, jó politikai légkört, széles vitákat teremt, tehát olyan helyzetet, amelyben a kívülálló bírálhatók, az önjelölt „mindent jobban tudók”, a kétkedők, a szocializmust félreértők és fél- remagyarázók, vagyis a szocialista demokrácia kispolgári értelmezői egyre kevesebb fogódzót találva magukra maradnak és kikopnak társadalmunkból. Bőhm Antal 121 ezer új lakás Bukarestben Jó eredményekkel zárták az ötéves tervet a bukaresti dolgozók. Az 1971—1975-ös tervidőszakban 378 új iparvállalat kezdte meg működését a román fővárosban. Különösen gyors ütemben fejlődik az elektronika és a precíziós műszergyártás. A bukaresti iparvállalatok terme lése 1975-ben csaknem kétszerese volt az 1970. évi termelésnek. A román főváros térképén áz ötéves tervidőszak alatt új lakótelepek jelentek meg; az új lakások száma eléri a 121 ezret. (BUDAFRESS—AGERERESS)
