Békés Megyei Népújság, 1976. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-11 / 9. szám

hn látja a hetet fcommentátornnK, Réti Errin: Az angolai vízválasztó AZ AFRIKAI Egyaégszervezet eddigi fennállásának, legsúlyo­sabb szakítópróbája előtt áll. Az Addisz Abeba-i Africa Hall­ban összegyűlt állam- és kor­mányfők, külügyminiszterek egyetlen kérdéssel foglalkoznak rendkívüli tanácskozásukon: az angolai válsággal. A két hónap­ja függetlenné vált ország ügye valóságos vízválasztó a konti­nensen, politikailag megosztot­ta a szervezet negyvenhat tag­államát Az angolai krízis esetében mindenekelőtt annak katonai vetületét kell említeni. A fia­tal népi köztársaság ellen két fronton indultak meg a had­műveletek: északról az FNLA erői törtek Luanda felé, zairei és amerikai támogatással (ko­rábban kínai kiképzők is köz­reműködtek — délről az UNI- TA alakulatai, dél-afrikai re­guláris egységek, valamint fe­hér zsoldosok felhasználásával. November, elején 20—30 kilo­méternyire megközelítették a fővárost, veszélyeztették annak vízmüvét és repülőterét Ekkor indult meg a FAPLÁ-nak, az MPLA néphadseregének ellen- támadása. A Szovjetunió, a szo­cialista országok 1961 márciusa, a szabadságharc kirobbanása óta cselekvő szolidaritással se­gítik az MPLA-t, s folytatták ezt a politikát, most már a tör­vényes kormány felkérésére. UGYANAKKOR kiéleződött a politikai és diplomáciai küz­delem is. A népi Angolát ed­dig több mint húsz afrikai or­szág ismerte el s többen fonto­lóra vették ezt a lépést. (Való­színűleg így cselekszik maid Etiópia is, de mint az AESZ- konferencia házigazdája, csupán az értekezlet után kívánja dön­tését nyilvánosságra hozni.) Az FNLA—UNITA párost, amely lejáratta magát a Dél-afrikai Szövetséggel, s időnként belhar- cot Vív — hivatalosan egyetlen afrikai ország sem ismerte el. A helyzet azonban mégsem ilyen egyszerű. Több nyugatbarát, neokolonialista befolyás alatt álló állam együttérez a szaka- dárokkal, mások egyenlőségje­let akarnak tenni a Neto-kor- mánynak nyújtott támogatás és a külföldi intervenció között. Jóllehet az amerikai törvényho­zás leállította a nyílt amerikai beavatkozást, Washington most afrikai országok közvetítésével próbálja folytatni korábbi za­varkeltését. véget, régen túlnőtte egy szok­ványos munkaügyi vita kere­teit. János Károly király új kormánya ugyan nem alkalmaz­ta a korábbi, totális terrort, ám nem hajlandó valóban szakíta­ni a francóista erőszakkal, bi­zonyos értelemben tehát még válaszra várnak a spanyol kér­dőjelek. ZAVAROS képet nyújt Itália is. A harmincharmadik kor­mányválságot részben a szocia­listák, részben a keresztényde­mokrata jobboldal idézte fel — az előbbiek saját helyzetüket kívánják erősíteni, az utóbbiak így szeretnének visszavágni Moronak Faníani leváltásáért a párt főtitkári posztjáról. Az Olasz Kommunista Párt az or­szág jövőjéért érzett felelősség­től áthatva azt akarja, hogy a „palota-intrikák” helyett a va­lóban égető problémákkal fog­lalkozzanak. Ilyen tennivalók pedig jócskán akadnak Olaszor­szágban — ezért a kommunista párt a válság mielőbbi megol­dását kívánja. A rendezés fon­tosságára figyelmeztet a wa­shingtoni botrányhír: kiderült, hogy a CIA sok millió dollárt áldoz olasz politikusok megvá­sárlására, a demokratikus ki­bontakozás akadályozására. A válsághírek mellett más­fajta táviratok is érkeztek: az új esztendő második hetében örvendetesen fellendült a tár­gyalási szezon. A finn külügy­miniszter — egyben a szociál­demokraták vezére — Moszk­vában járt; a csehszlovák mi­niszterelnök Törökországban; az NDK külügyminisztere Párizs­ban; a panamai kormányfő Havannában, s külügyminiszte­ri vendégeket vár hazánk fővá­rosa is. A legfontosabb talál­kozó kétségkívül Tokióban zaj­lik, ahol Gromiko a két ország és az ázsiai biztonság időszerű kérdéseit tekinti át a japán ve­zetőkkel. AMI A TOVÁBBIAKAT ille­ti, a héten jelentették be a genfi SALT-megbeszélések foly­tatását, s ugyancsak ebben a hónapban ismét benépesül a bécsi Hofburgnak az a szárnya, ahol a közép-európai haderő­csökkentésről tárgyalnak. S a program szerint a katonai eny­hülésről szóló két fontos fórum munkájának újrakezdése előtt az amerikai külügyminiszter va­lószínűleg ellátogat ' a szovjet fővárosba. Gromiko és Mijazava megkezdte hivatalos tárgyalásait Tokió Andrej Gromiko szovjet és Mijazava Kiicsi japán külügy­miniszter szombaton reggel To­kióban megkezdte hivatalos tár­gyalásait Sajtójelentések szerint megbe­széléseik középpontjában a po­litikai, gazdasági, tudományos- műszaki, kulturális és sportkap­csolatok továbbfejlesztése áll. A szovjet diplomácia vezető­je a japán kormány meghívásá­ra pénteken érkezett Tokióba és a tervek szerint keddig tartóz­kodik Japánban. (MTI) Évről évre fejlődik a magyar—kubai együttműködés Havanna A kubai lapok és rádióállomá­sok — dr. Meruk Vilmos havan­nai magyar nagykövet sajtótájé­koztatója nyomán — bő terjede­lemben foglalkoztak a magyar— kubai kapcsolatokkal Abból az alkalomból, hogy a két ország kormánya 15 éve, 1960. decem- ben 18-án létesített diplomáciai kapcsolatot A kubai párt központi lapja a kubai pártkongresszuson részt vett a Kádár János vezette ma­gyar pártküldöttség útját a két párt és a két nép barátságának szempontjából mérföldkőnek ne­vezi. Hangsúlyozza, hogy Kádár János és Fidel Castro találkozá­sai és megbeszélései tovább erő­sítették a testvéri együttműkö­dést. Hazánkba érkezik a portugál külügyminiszter A magyar kormány részvéttávirata A magyar kormány a Kínai Népköztársaság Államtanácsá­hoz intézett táviratban fejezte ki részvétét Csou En-laj-nak, az Államtanács elnökének elhunyta alkalmából. (MTI) Púja Frigyes külügyminiszter I meghívására január 12-én hiva­talos látogatásra hazánkba ér- | Ernesto Augusta de Meló An- tunes 1933-ban született. Kö­zépfokú tanulmányainak befe­jezése után, 1953-ban beiratko­zott a katonai akadémia tüzér­ségi szakára. 1975-ben a száraz­földi hadsereg hivatásos állo­mányába lépett. Portugália kontinentális ré­szén és az Azori-szigeteken kü­lönböző katonai egységeknél, majd Angolában teljesített szol. gálatot 1963—65, 1966—68 és 1971—73 között. Tagja volt a Nemzet Megmen­kezik Emesto Meló Antunes, a Portugál Köztársaság külügy­minisztere. (MTI) tése Tanácsának és az államta­nácsnak. Jelenleg a Legfelsőbb Forradalmi Tanács tagja. 1974. július 17 én tárca nél­küli miniszter lett a Vasco dos Santos Goncalves vezette ideig­lenes kormányban. Ezt a funk­ciót 1975. március 26-ig. külügy­miniszterré történő kinevezéséig töltötte be. A IV. ideiglenes kormányban 1975. augusztus 8- ig külügyminiszter volt. 19 75. szeptember 19-én a VI. ideig­lenes kormány beiktatásakor is­mét a külügyminiszteri tárcát kapta. Magyar-portugál kapcsolatok 1974. jí ius 1-én magyar kez­deményezésre jött létre diplo­máciai kapcsolat Portugáliával. Lisszaboni nagykövetségünk 1974 augusztusa, a budapesti portugál nagykövetség 1974 ok­tóbere óta működik. A diplomáciai kapcsolatok fel­vétele óta a két ország kapcso­latai fokozatosan fejlődnek. 1974 szeptemberében portugál gazda­sági küldöttség folytatott megbe­széléseket Budapesten a két or­szág gazdasági és kereskedelmi kapcsolatainak fejlesztési lehe­tőségeiről 1975 januárjában kül­kereskedelmi delegációnk Lisz- szabonban aláírta a kereskedel­mi árucseréről és a gazdasági ipari és műszaki együttműködés­ről szóló ötéves megállapodást 1974 októberében miniszter­helyettesi, 1975 áprilisában ál­lamtitkári szintű külügyminisz- tériumi konzultációra került sor. 1975 májusában a két ország kö­zötti légügyi egyezményt írtak alá ugyancsak Lisszabonban. Jó kapcsolatok és együttmű­ködés alakult ki a SZOT és a portugál szakszervezeteket tö­mörítő Intersindical, valamint a magyar és a portugál békemoz­galom között A politikai kapcsolatokkal párhuzamosan fejlődtek gazda­sági kapcsolataink is. Bár a for­galom volumene nem jelentős, 1974- ben mind az export, mind az import értéke megkétszerező­dött és a forgalom növekedése 1975- ben is folytatódott. Az öt­éves kereskedelmi megállapodás célul tűzte ki a kooperációk lé­tesítését és vegyes bizottság fel­állításáról is intézkedik. Kapcso­lataink elmélyítését szolgálta hi­vatalos részvételünk a lisszaboni nemzetközi vásáron 1975-ben. Ebből az alkalomból Portugáliá- ben tárgyalt egy piackutató de­legációink. A gazdasági kapcsola­tok fejlesztése iránt portugál részről is érdeklődés tapasztal­ható. Ennek egyik megnyilvánu­lása volt Portugália hivatalos részvétele a BNV-n 1975-ben. A magyarországi tapasztala­tok tanulmányozására a többi között hazánkban járt a Portu­gál Vízügyi Hivatal küldöttsége, egy idegenforgalmi delegáció és más szakdelegációk. A diplomáciai kapcsolatok fel­vétele óta kulturális kapcsola­tunk több megállapodás alapján fokozatosan fejlődik. 1974 no­vemberében magyar filmnapo­kat rendeztünk Lisszabonban és néhány vidéki városban. Ugyan­abban a hónapban a szerzői jog­védő hivatal küldöttsége folyta­tott eredményes tárgyalásokat Portugáliában irodalmi művek kölcsönös kiadásáról. A KKI meghívására 1975 májusában a portugál oktatásügyi és kulturá­lis minisztérium küldöttsége folytatott megbeszéléseket Bu­dapesten a kulturális és tudomá­nyos együttműködés lehetőségei­ről. 1975 áprilisában a portugál tájékoztatási miniszterrel, a rá­dió és a tv vezetőivel folytattak véleménycserét a magyar szak­emberek. (MTI) A HARC egyébként túlnőtt Afrikán. Az Egyesült Államok hidegháborús körei Angola ürü- " gyén „temetik” az enyhülést. Eltagadják, ami van, s azt ke­resik, ami nincs: nyilvánvaló, hogy más dolog az államközi kapcsolatok javítása (Helsinki, SALT stb.), s megint más, hogy a szocialista közösség ott áll egy fiatal felszabadult gyarmat mellett, hozzájárul egységének és szabadságának megóvásához. Nemcsak Angolából érkeztek válságjelzések. Ha lehet, a hé­ten tetőpontjához érkezett a ki­lenc hónapja tartó libanoni pol­gárháború : ezúttal két körülzárt palesztin tábor került az össze­tűzések középpontjába. Jogos a feltételezés, hogy a libanoni jobboldal a Biztonsági Tanács hétfőn kezdődő közel-keleti vi­tájának jegyében robbantotta lei ezeket az incidenseket. A szovjet kormány nyilatkozata külön is felhívta a figyelmet arra, hogy ez a vita jelentősen hozzájárulhat a közel-keleti ki­bontakozáshoz, természetesen csak akkor, ha a másik fél po­zitív magatartást tanúsít. Fe- szültséghullárh öntötte el Észak. Írországot, a jelentések most már nem „magányos gyilkos­ságokról” szólnak, hanem tö- megmerénvlelekről, egyszerre öt protestáns, maid tíz katoli­kus munkás életét oltották ki. Bizonytalan az Ibériai-félsziget két országának helyzete: Bom­bák robbantak a portugál fő­városban, s a kommunisták jog­gal figyelmeztettek a jobbolda­li és ultrabaloldali provokációk veszélyeire. Spanyolországban a madridi metró-sztrájk, amelybe a hadsereg is beavatkozott, de végül a dolgozók sikerével ért • Párzsi emlékek (3.) Omi a franciákat érdekli — A hat tőkésország vezetői­nek találkozója Rambouillet- ban politikai demonstráció volt. A legfontosabbnak annak bizo­nyítását tették, hogy a nehéz gazdasági helyzet ellenére is leültek egymással tanácskozni — fogalmazta meg véleményét a találkozóról beszélgetésünk közben Jacques . de Bonis, a France Nouvelle szerkesztője. — Mindenre lehet megoldást találni! A Rambouillet-ban megtartott tanácskozás legfon­tosabb eredménye számunkra, hogy sikerült a dollárt stabili­zálni. Most 1 dollár 4,44 frank, s ez segítheti a kedvezőbb kül­kereskedelmi tevékenységet — vélekedett Patrice Drouin, a Le Nouvelle Économiste fömunka- társa. A csúcstalálkozó után hason­lóan oszlottak meg a vélemé­nyek az egész francia sajtóban. Nem keltett illúziókat, hogy or­voslást találtak volna az egész tőkésvilágot sújtó válságra. A sajtókommentátorok arra mu­tattak rá, hogy a pénzügyek­ben, a kereskedelmi kapcsola­tokban, az energiaárak további emelkedésének megakadályozá­sában, a fizetési mérlegek de­ficitjének csökkentésében, a munkanélküliség növekedésének megakadályozásában csak a kí­vánságok felsorolására került sor, de az igazi megoldásra nem adtak választ. A Le Figaro a tanácskozás befejezése után el­ső oldalon közölt karikatúrájá­ban az infláció megakadályozá­sára kötött egyezségeket kártya­várhoz hasonlította. A tárgyalá­sok igazi céljára és lényegére a L’Humanité, a Francia Kom­munista Párt lapja mutatott rá, amikor a következőket írta: „Az imperialista hatalmak megpróbálják elsimítani ellen­téteiket, hogy újabb támadást indíthassanak a dolgozók érde­kei ellen, hogy újabb terheket kényszerítsenek rájuk.” Párizsi tartózkodásom idején érkezett a francia fővárosba a hír Franco haláláról. A lap>ok természetesen első oldalon fog­lalkoztak a spanyol diktátor távozásával az élők sorából, ké­peket, összeállításokat közöltek János Károlyról, az utódról. Kétségtelen, hogy az egyik leg­közelebbi szomszéd ország sor­sa egyaránt foglalkoztatta a p>o- litikusokat és a gazdasági élet vezető urait. Milyen lesz Spa­nyolország jövője? — erre igye­keztek választ adni. A kérdés fontosságát egyrészt a sokoldalú francia—spanyol gazdasági kap­csolatokkal magyarázták, más­részt az országban levő nagy­számú és különböző felfogású spanyol emigránsok jelenléte foglalkoztatta őket. A spanyol emigráció megoszlására jellem­ző volt, hogy a metró aluljá­róinak falain egyaránt olvas­hattam Francót éltető és elítélő feliratokat. Jacques de Borús az eseményekkel kapcsolatban azt fejtette ki, hogy Spanyolor­szágban, ha mérsékelten is, de változásoknak kell bekövetkez­niük, nem a rendszer lényegé­ben, hanem egy szabadabb lég­kör megteremtésével, amely biztosíthatja a tőkésországokhoz való fokozatos közeledésüket. Ezt segíti a francia politikai maga­tartás is az utódrendszer irá­nyában. Patrice Drouin határo­zottan kijelentette beszélgeté­sünkkor, hogy Spanyolország­A Rambouillet-ban megrendezett találkozó és Franco halála a párizsi lapok első oldalain

Next

/
Thumbnails
Contents