Békés Megyei Népújság, 1976. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-03 / 2. szám

SZOMSZÉDOLÁS Tallózás a szocialista országok sajtójából A könnyebb és takarékosabb munkáért Ötletek, újítások az Univerzál Kiskereskedelmi Vállalatnál Az Univerzál Kiskereskedelmi i Vállalatról elmondható, hogy] dolgozói, vezetői nem félnek az új módszerek bevezetésétől. Az 1960-as években az országban elsőként ők verették be bolt­jaikban az önkiszolgáló eladá­si formát, melynek sikerét és célszerűségét ma már felesle­ges bizonygatni. Természetesen azóta sem ülnek babéraikon és mindent megtesznek, hogy újí­tásokkal könnyítsenek a nehéz fizikai munkán és korszerűsít­sék a boltokban folyó munkát. Az elmúlt év az újítások szá­mát és hasznosságát tekintve is jól sikerült az Uni verzálnál. Kétszer rendeztek újítási hóna­pot, melyek ideje alatt külön jutalmakkal is serkentették a dolgozókat ötleteik kidolgozá­sára, beadására. Tavaly 37 újí­tással jelentkeztek a dolgozók és ebből szigorú elbírálás utón 12-őt vezettek be. Ezek hasz­nát forintban lehetetlen lemér­ni, hiszen nem mutatható ki mennyivel lett könnyebb a bol­ti eladók munkája, vagy meny­nyit ér az, hogy kulturáltabb, gyorsabb lett a kiszolgálás. Legnagyobb jelentőségű újítás az úgynevezett félönkiszolgáló fófma bevezetése volt a válla­lat több boltjában. Ennek az a lényege, hogy jórészt megmarad a hagyományos kiszolgálás, de az eladók nem blokkolják az árut, hanem az önkiszolgáló boltokban megszokott kosarak­ba rakják. A pénztárban pe­dig együtt blokkolják és cso­magolják a különböző osztá­lyokon vásárolt cikkeket. Meg­lepő, de igaz, hogy ezzel bol­tonként évi 30 ezer forintot le­het megtakarítani csak azzal, hogy nem kell blokkokat írni a kereskedőknek. Komoly meg­takarítás jelentkezik a drága csomagolóanyagok felhasználd, sánál is. Eddig az egyes osztá­lyokon vásárolt áruféleségeket külön-külön csomagolták, most a pénztárnál együt csomagolják be őket. Az is lényeges szem­pont, hogy a teljes önkiszolgá­lásra való áttérés boltonként mintegy félmillió forintba ke­rül, a félönkiszolgáló módszer ennek tizedrészéért vezethető be. Ezt a kezdeményezést a Bel­kereskedelmi Minisztérium is támogatta 250 000 forinttal, melyből pénztárgépeket vásárol­tak. Az újítások, ötletek megvaló­sításánál sokat segítenek a vál­lalat szocialista brigádjai. Az átrendezéseket, takarításokat jórészt társadalmi munkában végzik, de építettek már utat is, mely így, házilagos kivitele­zésben 300 ezer forintos meg­takarítást jelentett a vállalat­nak. Egyik hasznos kezdeményezés a szállítási költségek csökken­Napirenden az oktatás fejlesztése Az állami oktatás fejlesztésére hozott intézkedési terv végre­hajtásáról tárgyalt legutóbbi ülé­sén a medgyesegyházi községi tanácsülés. Eredményként köny­velhetik el többek között az óvo­dában az új foglalkoztatóhelyi­ség létrehozását. Nagy gond azonban, hogy még mindig nem tudnak minden óvodáskorú gyer­meket felvenni a gyermekintéz­ménybe. Az általános iskolában oktató nevelőmunkát egyre több szem­léltetőeszköz segíti. Az audio­vizuális eszközállomány a járás iskolái között Medgyesagyházán a legjobb. Örömmel adtak szá­mot arról is, hogy határidő előtt elkészült a napközis étterem és konyha. Az új esztendőben az óvodai napközis étterem is fel­esül. tését hozta az Univerzálnak. Olyan fuvarszervezést és ellen­őrzést vezettek be, mely mini­mális anyagi ráfordítással éven­te félmilliónyi megtakarítást jelent. Szükség is van a taka­rékosságra, hiszen a következő években szinte minden pénzt az új Univerzál Áruház építésére kell fordítani. Azért természe­tesen nem hanyagolják el a boltok szociális ellátottságának javítását sem, 1975-ben a ter­vezett 3 millió forint helyett 4 és fél millió forintot fordítottak korszerűsítésre. Ennek a több­letnek egy részét az újítások bevezetése folytán létrejött meg­takarításból fedezték. A vállalatnál már kidolgoz­ták az idei évre szóló újítási feladattervet. A legnagyobb gondot most is a takarékosság­ra, a jobb és kulturáltabb mun­kavégzésre fordítják. A jól be­vált módszerek mellett új ötle­tekkel is serkentik a vállalat dolgozóinak újítási kedvét. CSODÁLATOS kötettel aján­dékozta meg a mesekedvelő ol­vasókat és a magyar néprajztu­dományt Bálint Sándor profesz- szor, amikor közzétette a Sze­ged környéki tanyavilág legjobb mesélőjétől, Tombácz Jánostól több mint tíz éven át gyűjtött népmeséket. A testes kötet foly­tatja azokat a népmesegyűjtő ha­gyományokat, melyeket Szeged környékére vonatkoztatva Dugo- nocs András, Kálmány Lajos és Katona Imre neve fémjelez — más kutatók mellett. A kötet bevezető tanulmányá­ban a szegedi mesehagyomány­ról kapunk rövid, magvas átte­kintést. A szegedi népmesegyűj­tés történetének összefoglalásán kívül megismerkedhetünk a nép­mese helyi sajátosságaival és a közösségben való mesemondás különféle alkalmaival. Ezt követően a mesemondó Tombácz Jánost állítja elénk Bálint Sándor, nagy szeretettel megírt életrajzi ismertetőjében, melyből kiderül, hogy Tombácz János a legnagyobb magyar me­semondók közé tartozik. Életé­ről itt is mondjuk el, hogy 1901- ben született a szegedi tanyavi­lágban, az őszeszéki kapitány­ságban. Tizenketten voltak test­vérek, ő a negyedik gyerek. Az iskolában eleven, rossz gyerek volt — ritka volt az olyan nap, amikor nem kapott ki —, taní­tója azonban okosságát és kéz­ügyességét is fölismerte, és a szülőknek továbbtaníttatását ja­vasolta. A család körülményei ezt nem engedték. Tizenegy éves korában kenyérkereső pásztor­ként dolgozott, és ez az életfor­ma egész életére bevésődött szí- vébe-lelkébe: „mesehősei szinte kivétel nélkül pásztoremberek, főleg juhászok, hűséges társuk­kal, a kutyával. Meséiben a ki-, rályoknak a juhászok a legjobb barátaik, ők segítik ki az orszá­got a bajból, a kutya is mesei alakká válik mellettük” — írja Bálint Sándor' s tapasztalhatjuk a mesékben. Legénykorában bé­resként, kocsisként szolgált. 1919- ben a Tanácsköztársaság vörös­katonája. 1924-ben házasodott meg. öt gyermekük született A környék híres gyümölcstermelő­je lett. Piacozni Békés megyébe is járt; megfordult Mezőkovács­C BÉKÍS Mtmsksi V 1976. JANUÁR 3. Könyvek és drámák N. Leszjucsevszkij, a Szovjet írószövetség Kiadóvállalatának igazgatója bejelentette, hogy a vállalat a jövő évben 410 köny­vet ad ki, összesen 17 millió pél­dányban. A kiadványok 36 szá­zaléka fordítás — a Szovjetunió­ban élő 41 nemzetiség irodalmi alkotásainak orosz nyelvű tol­mácsolása, 25 százaléka már megjelent művek második, vagy harmadik kiadása, a többi pedig új alkotás, és többségük a jelent ábrázolja. A kiadóvállalat ál­landó kapcsolatban áll a fiatal szerzőkkel, és ennek eredménye­ként 1976-ban tíz prózaíró és hat költő első művét adja ki. Ennek ellenére továbbra is az a prob­léma, hogy kevés az eredeti mű, és az illetékesek különösen a könyvek grafikai kivitelezését bírálták. A Szovjetunió Művelődésügyi Minisztériuma és az írószövet­ség közösen vitatták meg a szín­házi műsorpolitika kérdéseit. Megállapították, hogy a XXIV. házán, Végegyházán Mezőhegye­sen, Tótkomlóson is. Mesélő ked­véről a piacokon is híres em­berré lett Volt, ahol már állan­dó hallgatóság várta. KEDVES esete volt Tótkom­lóson, amit Bálint Sándor így mond el: „Amikor először járt Tótkomlóson, véletlenül éppen a bíró házánál kérdezősködött, hogy lovát bekötheti-e az istál­lóba, ő pedig megéjszakázhat-e mellette. Csak az asszony volt otthon, aki kérését szívesen tel­jesítette. Hazaérkezvén az ura, János bácsival beszédbe elegye­dett, meghívta vacsorára is. Ha­marosan a vendégé lett a szó, mesélésbe fogott. Ott az asztal­nál virradt rájuk, amikor befe­jezte. Innen paplanos ágyba ke­rült. A derék szlovák bíró csa­ládja kérlelte, hogy ezentúl min­dig náluk szálljon meg, de ok­vetlen mesével jöjjön ám.” A felszabadulás után 4 hold földhöz jutott. Aktív társadalmi életet élt mint tanácstag és egyik iskola szülői munkaközösségének vezetője. 1964-ben a népművé­szet mestere lett. Azóta sok nép- művészeti találkozón szerepelt meséivel. Mesemondását az jellemzi, hogy csak a saját meséit szeret­te elmondani, olyan mesét nem szokott mesélni, amelyeket könyvből olvasott, mert már ott úgyis meg van írva. Hallgatósá­gát úgy igyekezett aktivizálni, hogy a jelenlevők egyéni sorsát is beleszőtte a mesemondásba. Meséi között kisregény terje­delműek is vannak. Ezek a szo­katlan hosszú mesék a szokat­lanul tehetséges mesemondás ké­pességeinek bizonyítékai. Tartal­mi tekintetben mesevilágának gazdagságát jellemzi, hogy a klasszikus tündérmeséktől a be­tyárhistóriákig, az ősi hitvilág elemeitől az újabb idők anek­dotafordulatáig minden megta­lálható repertoárjában. TERMÉSZETES, hogy a mesék tartalmi ismertetésére e helyen nem térhetünk ki. Célunk csu­pán ezúttal is felhívni a figyel­met az Akadémiai Kiadó nagy vállalkozására: az 'Űj Magyar Népköltési Gyűjteményre, mely­nek sorozatában e kötet is meg­jelent. Szomorú tény, hogy Tom- bácz János, aki a legjobban vár­ta meséinek kiadását, 1974 de­cemberében hirtelen elhunyt. A nagyon várt könyv így csak koszorú lehet sírján — de a hal­hatatlanság koszorúja. Beck Zoltán kongresszus új ösztönzést adott a színműíróknak, de a színmű­irodalom helyzete még mindig nem kielégítő, és-nem tudja ki­elégíteni a nézők megnőtt igé­nyeit sem. Különösen kevés mű szól a jelenről, a bemutatott művek né­melyikének pedig alacsony volt az eszmei-művészi színvonala. A jövőben a szövetségek folyóira­tai nyomtatásban közlik az új színdarabokat, a Lityeraturnaja Gazeta pedig rendszeresen elem­zi a megjelent műveket, és fel­újítják a Jelenkori Drámák Al­manachja kiadását. Az új műve­ket színpadra állító rendezőket különdíjjal jutalmazzák. (Vecsernaja Moszkva) Százéves a Bukaresti Nemzeti Színház A mai Calea Victoriei-en állt az az üres telek Bukarestben, amelyen később felépült a buka­resti Nemzeti Színház. 1835-ben vásárolták meg, Heliade Radu- lescu kezdeményezésére a hatal­mas telket, de a nagyszerű terv megvalósítását számtalan aka­dály nehezítette, leginkább a kultúrájában és nyelvében el­idegenedett bojárság közönye a román nyelvű színjátszás iránt. Végül 1843-ban rendelet je­lent meg és tereprendezéssel las­san megvalósult a Nemzeti Szín­ház felépítése. Ezután is csak három évvel később kezdődtek meg a munkálatok. 1848 nyarán már félméteres „magasságban” álltak az új művészeti intézmény falai; ekkor kitört a forradalom, Bibescut elűzték a fejedelmi székből, s a zavaros időkben az építkezés nem folytatódott to­vább. A forradalom után fejezték be az építési munkálatokat. 1852. december 31-én Costache Cara- giale, a neves író és Wachmann János igazgatása alatt megnyílt • az új színház, a Teatru National, azaz akkoriban a kormány ren­deletére a Theatrul Maré. És ez az elnevezés a lelkes hazafiak küzdelme és a román színjátszás gyors fejlődése ellenére csaknem negyedszázadon keresztül ott is maradt. Száz évvel ezelőtt, 1875-ben román színészek bátor kezdemé­nyezésére új köntösbe öltöztet­ték a Theatrul Marét. Az addig ötszáz helyes nézőteret ezer sze­mélyesre bővítették. Az épület homlokzatára bronzbetűkből fel­tették a Theatrul Nationalu fel­iratot. A Theatrul Nationalu épületét a második világháború vihara rombolta le. ' (Romania Libera) Ecce Homo A közelmúltban jelentette meg a pozsonyi Madách Könyv­kiadó Szabó Gyula „Ecce homo” című nagyalakú albumát, amely a nemrég elhunyt kiváló művész legjelentősebb’grafikai sorozata­it teszi közkinccsé. Szabó Gyula grafikái közül azokat a sorozatokat választot­ták ki, amelyek vagy közvetle­nül kapcsolódnak a felszabadu­lás harmincadik évfordulójához, vagy pedig az eltelt harminc év eseményeihez fűződnek. Az al­bum legjelentősebb sorozata a cím'adó „Ecce homo”. A művésznek ez a kulcsfon­tosságú alkotása azokban az években született, amikor a vi­lág lassan kezdett magához tér­ni a második világháború okoz­ta borzalmakból, veszteségekből és erőt gyűjtött az új, békés élethez. A művészetbarátok néhány nap alatt felvásárolták ezt a nagyszerű, forradalmi tartalmú, kitűnő nyomdai kivitelben elő­állított albumot, melyből 500 példány a magyar könyvesbol­tokba is eljutott a Corvina Ki­adó jóvoltából. (Madách Kiadó, Bratislava, 1975) K T. fi Boltív akácfából Különös megoldást alkalmaznak Harkányban, a fürdő egyik me­dencéje tetőszerkezetének építésénél. Akácfából készítik a csar­nok boltívét, mert a fémet hamar „megeszi” a fémsókban gazdag harkányi víz. A tetőszerkezetet Vittmann Gyula crdő- és Pluzsik András faipari mérnökök tervei alapján, rétegesen ragasztott gerendákból készítik cl (MTI fotó—Bajkor József felv.—KSí Tombácz János meséi

Next

/
Thumbnails
Contents