Békés Megyei Népújság, 1976. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-31 / 26. szám
HÉT BÉRÉNVI fESTŐ (A kályhában pattog a tűz. Két herényi festő ül mellettem, Bartóki József és Várkonyi János. Mégjártuk már pz általános- iskolában berendezett közös műtermüket, aztán a Várkonyi Jánosét is, most pedig Bartókiék vendégmarasztaló kandallója előtt süttetjük az arcunkat a fahasábok lángjávál. Miféle dolog, érzés, kötelesség Mező- berényben festőnek lenni?) Várkonyi: Először is, nem olyan, mint az-oké, akik azt mondják magukról: profik. Akik csak abból élnek, hogy festők, meg hogy tagjai a Képzőművészeti Alapnak. Persze, jó mérce ez, és mi, nem profik is arra törekszünk, hogy alaptagók legyünk. Mert papíron akkor lesz igazán festő a festő. Különben nem vagyunk hátrányos helyzetben. Sem az iskolában, ahol heti egy . alkotónapunk van, sem a közéletben. A művészeti közéletben már nem merném állítani... Bartóki: Én sem. De erről majd később. Ami számunkra a legfontosabb: igénylik a munkásságunkat. Igénylik vezetők, emberek ezrei, nagyon sokan. Rengeteg kiállításon szerepelünk, és amióta megalakították Békésen az alkotók klubját, kiderült, hogy ügyszeretettel tovább lehet fokozni a művészetek szerepét is; azóta, hogy a klub él, mozog, és akar valamit, számos szocialista brigáddal, tsz-parasztokkal ismerkedtünk meg. vihettük el képeinket hozzájuk. (Békés Mezőberénytől nem Hagy távolság, és az ottani alkotók a herényi festőkre is rendre számítanak. Békésiek valámeny- nyien, és ugyanazt akarják. A képzőművészet sajátos nyelvén beszélni arról, hogyan látják maguk körül a világot.) Várkonyi: Siklósi Ferenc tanácselnök az egyik legfigyelmesebb mecénásunk. És a párttitkár: Zolnai László. Kiállításainkon ott vannak mindig, és megkérdezik: mit tervezünk? Nincs-e gondunk valami? Bartóki: Legyünk azért egészen őszinték. Akadnak, akik azt mondják: mi dolog az, hogy 4 SMJ£$£!M3 1916. JANUAR 31. valaki pingál? Az is munka? Jó j kis pénzeket kaphatnak egy-egy kiállításon! Egyszer már meg- j kérdezem tőlük: mondjanak egy | olyan kiállítást, ahol fizetnek azért, hogy a falra akasztok néhány képét? Sokszor a butaság bűn. Várkonyi: Ezek a kezdet nehézségei. Már úgy értem, hogy nem mindenki jut el egy- ( formán a művészetek megértéséig. megszereléséig, igény- j léséig, sokan csak ott tartanak, [ hogy ,,az is munka?” Fog egy lemezt, ráken tizenöt deka festéket, és még pénzt is kap érte. Vagy a színész: megtanul egy verset, elmondja a rádióban, fizetnek neki öt-hatszáz vagy nyolcszáz forintot. De. aki azt mondja, hogy miféle igazság ez, el tudná mondani?! (Pillanatnyi komorság közöttünk az egész. A két herényi festő nem olyan, hogy szomor. ! kodnának Vidámak, és írjam • ide, mert igaz: optimisták, ön- : maguk helyzetének megítélésé- : ben, a művészetek itteni alakú- : lását illetően is, meg a közélet | dolgában is. Ez az, amiről visz- : szatérően beszélnek, és ha azt • mondják, ami nem jó, azért • mondják, hogy az is jó legyen • egyszer. Hogy egyre többen gyö- « nyörködjenek a művészetekben, : mert attól emberebb emberek : lesznek. Közhely, mondhatná az ! Olvasó. Talán csak azért, mert : sokszor elmondtuk. De ha meg- : valósul, a világ legértelmesebb ■ közhelye lesz.) • Várkonyi; Pedagógusnak és : festőnek lenni egyszerre, egész • embert kíván. Mert bennem, és ; a barátomban is legalább olyan > erős a pedagógus-hivatás, mint i a festőé. Aztán sem a pedagó- j gus, sem a festő nem falazhatja : be magát az iskolába vagy a : műtermébe, az egész közéletet ; kell vállalnia. A maga módján. • Azzal is. hogy borítót rajzol a • herényi műsorfüzethez, megter- : vezi a kultúrház téglajegyeit, és : képet fest a tanács vb termé- • be... • Bartóki: A másik: újra és új- : ra megújulni, keresni a gazda- ■ gabb kifejező eszközöket. Ezt • sem lehet befeléfordulással. j Egyik kiállításom megnyitójá- l ban mondta egy barátom: „Bar- í tóki és az anyaföld elválasztha- : tatlan. Belőle táplálkozik, belő- : le él”. Ennél pontosabban senki ; nem érezte meg az életem. ■ (A festő igyekszik világot lát- ■ ni, új élményekkel ismerkedni, új hatásokat átélni. Erre van-e módjuk a herényieknek?) Várkonyi: Gyönyörű nyaram volt — ezt a festő mondatja velem. A Pedagógus Szakszervezet segítségével 10 napot tölthettem Olaszországban: Velence, Firenze, Róma ... Vázlatok tömegével jöttem haza, és azóta .már jó néhány olajzománc kép is született erről a nyárról. Bartóki: Szozopol, Bulgária... Hónapokig, évekig táplálkozom majd ebből; a tenger látványa lenyűgöző. Alföldi ember és a tenger, kiáltó ellentétek, vonzzák, taszítják egymást, és a végén kialakul valami egészen különös harmónia. És közben a nyári Berény, Körös-part, tanyák. (Pattog a tűz, az estében fehér hótömeg világít. Egyikőjük egy televíziós adást említ, Pátzy Pál szavait. Hogy a művészember sem lehet meg barátok, társak nélkül. Hogy együtt, egymásért: ez a Mester életeleme. Ettől már csak egyetlen kis lépés a kérdés: hát itt, evidéken,. így van-e ?) Bartóki: Is-is. Nem egészen. Néha igen. Különösen, hogy ez a békési szervezés, az alkotók klubja a megye amatőr festőinek nagy részét összefogja, ösztönzi, szóhoz segíti klubokban, iskolákban, közös tárlatokon. De akárhogy nézem is, nagy a válaszfal : amatőr, profi... Örök téma, úgy látszik. Pedig a barátság! Van az is. Csak nem mindenkivel. Meg amíg szóba nem kerül az, hogy mi is festünk .... Várkonyi; Lehet-e egyáltalán várni, hogy lesz olyan valaha: nagy, baráti család, művész-tagokkal ... De azért sokkal közelebb kellene jutni egymáshoz. Megkeresni azt, ami összeköt. A képekből, az alkotásokból kiindulni. Az a végső próba, az a bizonyíték. A szemlélőnek, ha megrezzen attól, amit lát, mindegy, hogv hivatásos vagy amatőr festette-e. Rossz felhangja van nálunjc az amatőr szónak. Összekeverik a dilettánssal. Sokszor gondolkozás nélkül összekeverik. Azért nincs nagy baj. Inkább mondhatnám úgy is, hogy jól alakulnak a dolgok. És egyszer, lehet, hogy békési iskoláról is szól majd a művészetek története, nemcsak vásárhelyiről, szolnokiról... De addig sokat kell v-"—vödni, sokat kell festeni. És összefogni, mind, aki festő ... Sass Ervin Inariogvédelem — úiftómozgalsm Eredményes évet zárt a MIÉ megyei csoportja A Megyei Iparjogvédelmi Egyesület (MIÉ) Békés megyei csoportja január 27-én tartotta idei első közgyűlését, melyen a vezetőség az 1975. évi rrjun- káról számolt be. A csoport egyebek között az iparjogvédelemmel, főként az újításokkal kapcsolatosan több előadást szervezett. Különösen említésre méltó dr. Pálos György, az Országos Találmányi Hivatal jogtanácsosának az előadása, amit SzarVason a Tiszántúli Talajjavító és Talajvédelmi Vállalatnál, valamint az öntözési Kutatóintézetnél tartott. Az utóbbinál a növényfajták szabadalmi oltalmáról tájékoztatta az érdeklődőket. A Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalatnál (mint jogi tagvállalatnál) dr. Krémer Miklósnak, az egyesület szakértőjének a közreműködésével készült el a vállalati mintaújítási szabályzat. A csoport nagy segítséget nyújtott a szakembereknek azzal, hogy a szovjet energetikai berendezéseket és -ipari műszereket exportáló ENERGOMAS- EXPORT egyesüléssel karöltve prospektuskiállítást és gépbemutatót rendezett Békéscsabán. fi Figyelő melléklete a részesedés (elosztásáról A vállalatok ezekben a hetekben végzik el az 1975. évi nyereség felosztásának számításait. A Figyelő című gazdaságpolitikai hetilap február 11-i számában hatoldalas mellékletet közöl, ami részletes útmutatóul szolgál a vállalatok számára a részesedés felosztásának módjáról, az ezzel kapcsolatos rendeletekről és szabályozókról. A melléklet egy konkrét ipar- vállalati példán számszerűen végigvezeti a nyereség felosztásának egész menetét. Ebben szerepel a részesedésre jogosultak megállapítása, a bérköltség és a bérszínvonal kiszámítása, a bérszínvonal-emelkedés utáni befizetések nagysága, a nyereségadó és a részesedési alap kiszámítása, végül a részesedés elosztásának és kifizetésének módja is. Kedvezőnek mondható, hogy egyebek között a Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalatnál, a MEZŐGÉP Vállalatnál, a Békéscsabai Kötöttárugyárban és a hűtőházban egyre eredményesebb az újitómozgalom. Az előzők alapján a MIÉ elnöksége a megyei csoportot elismerésben részesítette. Az idei tervben a taglétszám növelése és jogi tagként újabb vállalatoknak az egyesülésbe való felvétele szerepel. Több előadás is lesz és a műszaki fejlesztési hónap idején központi előadókat hívnak meg. Előadásokat szerveznek a szakmunkásképző intézetekben is az újításokra vonatkozó alapismeretékből. Jövőnk jelzőszámai Tények és adatok a népgazdaság V. ötéves tervéből GÉPIPAR Autébuizgylrtit; 13 000 db/év t»76-*0 KAzAtijiriM- f*n*gy.6»«k; 55-607. 60-657. etzkdiík-, 60-707. Elfklroniku» alkalrétzek: 130-1307. — , i Automatik »i ettkőiek: 55-60 7. Vikuumttchnikai termékek: 130-1307. Cördülöctipigy'- 25 millió db/év TERRA.KS Gépipar Élelmiszer-termelés és -fogyasztás 0 Friss zöldség és gyümölcs Szántóföldi termék a zöldség, a gyümölcs, a szőlő is. Ezek termesztési problémái azonban sajátosak. A konzervipari zöldségfélék jórészének gépesített, nagyüzemi termelése ma már megoldott, vagy a megoldás jó úton halad. Nem kell tehát félnünk attól, hogy télen nem lesz zöldborsó, zöldbab, lecsó és ecetes uborka. A közvéleményt azonban ennél jobban érdekli a friss zöldség piaci helyzete. Sajnos a piaci zöldségtermesztés babramun- ka, sok munkaerő kell hozzá, ami vagy van, vagy nincs. A mezőgazdaságnak nemcsak feladata, hanem kötelessége, hogy ennek ellenére kielégítse az igényeket. A módszerek árnyaltak. A nagyüzemek a konzervgyári táblákról is leszedhétik a színe- javát a piacra. Ha van felelősségérzetük, akkor a növénytermesztő táblákról a gépek áltql kiszorított asszonyok, idősebbek munkaerejét is hasznosíthatják kertészkedéssel. De semmiképpen nem nélkülözhetjük a soksók kicsi parcellát. A háztáji gazdaságokat, a falun lakó munkások kertjeit, sőt a városi emberek telkeit. Ezek a források hihetetlen sok friss zöldséget állítanak elő. Ebből másnak is jut, ha biztatjuk őket, ha segítjük őket, de legfőképpen, ha megtaláljuk a módját, hogy az általuk előállított kicsi tételek odahaza már felesleges részét a piacra irányítsuk. Laikus el nem hinné, hogy ezen a területen mekkora a pazarlás. A legfinomabb, primőrnek számító zöldbab is szemétbe kerül, ha a család már jóllakot és nincs hol eladni a talán csak néhány kiló felesleget. összesen azonban vagontételekről, vonatszerelvény-méretű mennyiségről, van szó. Régóta beszélünk erről, de ha a piaci idegességet le akarjuk vezetni, akkor ezt a valóban sziszifuszi 1 munkát most már valakinek el kell végezni. Hasonló a helyzet a gyümölcsfogyasztással. Almát termelnek a nagyüzemek, zúdítják a piacra. Lassanként talán már á körtét, is. De a munkaigényesebb gyümölcsféléket — cseresznye, málna stb. — csak akkor tudjuk kielégítő mennyiségben a fogyasztás rendelkezésére bocsátani, ha az előállításba messzemenően bevonjuk a kisüzemeket. És most az árakról. Nem lehet azt mondani, hogy nálunk az élelmiszeripari termékek, az élelmiszerek drágák lennének. Dehát életszínvonalunk ezt így tartalmazza és ha az árak csak egy kicsit is emelkednek, a fogyasztó máris felszisszen. Az igényes táplálkozás általában az átlagosnál magasabb családi jövedelemszint kísérő jelensége. De ez nem mindig igazságos. A táplálékra igényes például a csecsemő, a kisgyerek, a cukorbeteg. Ilyen cikkek kaphatók, de általában a megszokottnál lényegesen magasabb áron, csakhogy az édesanya, vagy a cukorbeteg nem mindig tartozik a jobb keresetűek körébe. Gondolkodni kellene talán azon, hogy a valóban rászorultak valami módon olcsóbban juthassanak ezekhez a cikkekhez. (Az általános árdotáció nem biztos, hogy célravezető, mert például a diabetikus ételeket gyakran a fogyókúrázók vásárolják meg, akik viszont általában nem szegény emberek.) Tudatformáló munkát kell kifejtenünk annak érdekében, hogy a közvélemény megértse: az árszínvonal tartásának is vannak határai. A friss zöldség és gyümölcs szabadáras cikk, az eladó annyit kér értük, ámenv- nyit. remél, hogy megkap. Ha úgy érzi, nem fizetődik ki a ren_
