Békés Megyei Népújság, 1976. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-27 / 22. szám

Körkép, 1975

Tóth Judit irodalmi estje

A Megyei Művelődési Központ által szervezett irodalmi estek sorozatában a magyar próza 1975. évi terméséből adott ízelítőt Tóth Judit. A József Attila Színház művésznőjét eddig a rádió- és tévé filmszerepeiből ismertük, mostani előadóestjein pedig megyénk számos helységében találkozott az irodalomkedvelők közönsége. Az elmúlt héten Dévaványa, Vésztő és Mezőhegyes könyvtáraiban, művelődési házaiban tartott sikeres előadásokat.

— Legújabb elbeszéléseinkből és novelláinkból aligha tudna bárki is teljes és pontos áttekintést adni — mondta bevezetőjével Tóth Judit. — Ami tegnap még teljesnek tűnt. az holnap már kiegészítésre szorul, hiszen a folyóiratokban, napi- és hetilapokban állandóan friss írások jelennek meg. Nehéz helyzetben van az előadó, aki egyetlen műsorban szeretne körképet adni mai kisprózánkból, mert bőséges termésből kell választania.

— Tóth Judit finom ízléssel választott bemutatásra négy, a saját egyéniségéhez is közel álló írást.

Elsőként Kertész Ákos Pillanatkép című elbeszélését hallhatta a közönség: Valamivel éjfél után egy üres kényelemmel bélelt lakásban alkalmi társaság vitatkozik az élet dolgairól. A férfiak a létezés céljáról beszélnek, arról, hogy egyszer a világegyetem is kihűl, a Nap felrobban és mi gszűnik minden élet. A nők hétköznapi csevegésében a gyakoribb, apró kis halálokról esik szó: ők a soha fel nem síró, elvetélt magzataikat sorakoztatják.

A társaság körül libegő kellemes borzongás azt jelzi, hogy ebben a bizsergő világban minden öröm elérhető,, csak a tartalmas élet nem.

Mózsi Ferenc Születésnap című novellája életünk különös jelenségére figyelmeztet. Arra, hogy semmit sem lehet túlzásba vinni és nem szabad maga-, tartásunkat egyetlen irányba összpontosítani. A főhős, az izomember kizárólag csak a súlyzók legyőzésére fordítja energiáit. Amikor már nincs mit legyőzni, akkor értelmetlenné válik számára a létezés is. Hideg tragédiája hallatán önkéntelenül is eszünkbe jut a mind jobban terjedő szakmai bezárkózás, a „szakbarbárság” fenyegetése.

Az izomember történetének sűrű pillanatai után Tóth Judit hamar feloldja a feszültséget, amikor Örkény István Magnó című szatíráját adja elő. A külföldön élő beteg öregasszony magnószalagra vett karácsonyi üdvözletét hallva néha még az ajkunkra fagy a mosoly. Szo- botka Tibor Fordított mese című groteszk írása viszont az önfeledt nevetés perceit jelenti. A harsányan vidám középkori történetben két bajvívó lovag egyaránt veszíteni akar, hiszen csak így tudják elkerülni az érzékletesen rút várkisasszony kegyeit...

Elterjedt szokás lett nálunk, hogy éles határt vonunk a színház és az előadói pódium között. Az előadóművészek — akik többnyire színészek is —, ha pódiumra lépnek, annyira tisztelni kezdik és önmagában „élni hagyják” az írott művet, hogy néha már a közönség „hal meg” az unalomtól... Tóth Judit irodalmi estje jó példa arra, hogy az igazi művésznek még a színház hangulatát is a pódiumra lehet varázsolni. Ha bátorság kell hozzá, akkor Tóth Juditnak volt mersze színészi eszközeit is az ügy szolgálatába állítani. Szép orgánumának minden árnyalatát, kedves lényének teljes energiáját felhasználta, hogy életre keljenek az írásokban szereplő alakok.

Bár az Írod "'mi esteknek általában olyan közönsége van, akik egyébként sem állnak hadilábon az olvasással, Tóth Judit előadásai mégis sok új hívet szereztek a mai m"",rár irodalomnak. A. T. 1

Kerékpárral

Csanádapácától Rodostóig

. „ • v : •

,sggkjjjgjg^.

Az erdélyi túrán, Világos előtt...

Mozivászon helyett csupán a falra vetítik a képet a csanád- apácai gyerekek, de ez senkit sem zavar. A művelődési ház egyik klubszobájában színes filmet láthatnak a kerékpáros- klub ifjú tagjai, akik Őrömmel ismerik fel önmagukat a filmkockán. A kísérő zene is hiányzik, de a szöveg annál élőbb, hiszen a gyerekek kórusban mondják a látottakat: Dózsa serege helyett most a csanádapácai biciklisták özönlötték el a Gyulai Várat. Itt a szarvasi Arborétum fái közt barangolnak az úttörők (ahol ez a csapat megjelenik, ott ugyancsak fellendül a kerékpármegőrzők forgalma). Most a hírős város, Kecskemét utcái láthatók. Aztán egyre tágul a világ, s a filmen előbukkanó társaság hegyi patakban lubickol, majd Betlér és a Kráki kői vár környéke..következik.Az operatőr is a biciklisták közül való, senki se csodálkozhat ezért, ha a hosszú kerekezések után a kép nem egészen tökéletes. Előfordul az is, hogy két felvétel kerül egy szalagra. Általános derültség fogadja az olyan részt, amikor például a trükkfilm jóvoltából a lőcsei fehér asszony szégyenketrecében vidáman reggelizik a társaság. A képek láttán megelevenedő emlékek közben Szalai János pedagógus, a klub vezetője a csanádapácai biciklisták történetéről beszél:

— Amikor három évvel ezelőtt a gyerekekkél kerékpározni kezdtünk, sokan csak mosolyogtak rajtunk — mondja Szálai János. Először csupán a falu körzetébe merészkedtünk, aztán elgurultunk Orosházára, Békéscsabára és Szegedre is. 1973. augusztus ' 2-án pedig hét bátor ember nekivágott a nagy útnak és elindultunk Erdély hegyei közé! Többen habókosnak mondtak, amiért ilyen nehéz próbára viszem a gyerekeket. Az indulók közt volt Jancsi fiam, azon kívül Mórocz Laci az öccsével, Jóskával, Berki Ferenc, Sóki Rudolf és egy kislány, Csicsely Erzsébet. Itthon a szülők aggódva várták tőlünk a híreket, és nagy volt az öröm, amikor sorra kapták a szép képeslapokat. Amikor pedig két hét múlva egészségben hazaérkeztünk, a gyerekek nem győzték mesélni a sok szép élményt. A segesvári csatatéren tett látogatásunk emlékeit, Kézdivásárhely nevezetességeit, Gábor Áron ágyúöntő- műhelyét, Mátyás király lovas- jszobrát és az Arany János nyomába tett élményeket. 1600 kilométert hajtottunk kerékpáron és a gyötre'mesen szép út isazi közösséggé formált bennünket.

4 seráMSü

Érdemes lenne megfigyelni egyszer, hogy a lelkesedő embe- • rek milyen hatással vannak környezetükre. Csanádapácán például az emlékezetes túra után egy csapásra népszerű lett a kerékpározás. Ma már 56 tagja van a biciklis-klubnak, de egy-egy túrára csak a legjobbak mehetnek el. Közösen bejárták a jugoszláv tengerpart nevezetességeit, voltak Csehszlovákiában és Lengyelországban is. Részt vettek az űttörőszövetség által hirdetett 600 kilométeres Batto- nya Expedíción, s az úti élményekből összeállított naplójukkal másodikok lettek egy országos vetélkedőn.

Erő, kitartás és nagy önfegyelem szükséges ahhoz, hogy valaki elviselje a hosszú utak fáradalmait.

— Pontosan kialakított rend szerint megyünk, túráinkon mindenkinek megvan a saját feladata — mondja a klub vezetője. Van aki a négyszemélyes sátrakat viszi a csomagtartón, mások a matracokat és a takarókat hozzák. Az élelmiszerek beszerzésével és szállításával is külön csoport foglalkozik. Naponta általában 80—100 kilométert kerekezünk, de volt példa arra is, bogy 165 kilométert tettünk meg nagyobb pihenő nélkül. Az előre kijelölt távolságot akkor is megtesszük, ha szere- csen gyerekek potyognak az égből. A Magas-Tátra például augusztusban is hóviharral fogadott bennünket, de mégis továbbhajtottunk. A táborban általában reggel 5-kor van ébresztő, sátorbontás, majd 8 óráig megtesszük az út egy részét. Megreggelizünk, útrakelünk és meg sem állunk ebédig. Este általában víz partján verünk sát rat és a hosszú út végén sose kell altatót adni a gyerekeknek. Természetesen ha valahol történelmi nevezetességet látunk olyankor útközben is hosszasan megállunk.

Nem kell különösebb jóstehetség ahhoz, hogy megállapíthassuk: a csanádapácai világjáró fiatalok sokfelé ismertek lesznek. A kezdetben hóbortosnak tetsző vállalkozásra faluszerte egyre büszkébbek az emberek. A termelőszövetkezet anyagi segítsége sokat lendít a klub munkáján, a művelődési ház otthont ad rendszeres találkozóiknak, a községi tanács ígérete szerint új sátrakat is kapnak a fiatalok. Az alapító tagok közül többen már megházasodlak, van aki az KDK-ban dolgozik, mások katonának mentek, de a közös tú rák idejére mindenki megpróbál ismét nyeregbe szállni.

— Ebben az évben is nagy

terveink vannak — mond ja Szalai János. — Elhatároztuk, hogy

II. Rákóczi Ferenc születésének 300. évfordulóján bejárjuk a nagy fejedelem életének fontosabb állomásait. A legkisebbek Sárospatak környékére mennek, a „veteránok” pedig Törökországba, Rodostóba készülnek. Az alapító tagok kerékpárjai már több mint 15 ezer kilométeren át szolgáltak bennünket és ha mi nem fogyunk ki a lelkesedésből, akkor kétkerekű acélparipáink is bírják még az utakat. Reméljük, ősszel már az Égei-tengerről készült filmet csodálhatjuk itt a klubhelyiségben, s térképünkre is beírhatjuk : Csanádapácai—Rodostó, a megtett út 1600 kilométer.

Andódy Tibor

lövőnk

jelzőszámai

Tények és adatok a népgazdaság V. ötéves tervéből

MEZOGAZDASAG

i un

Növényi*» melé*

MM V.

él lf»v

J4 milltd te**«

50 -|

4 ’Sj (4»n ilúffe«*) f

»41 4*4

40 /

»!♦ 40a

J0

S'/

50

/S'

10

0

Allítienyéizlé«

15 16 •/.

«5 Uy.

HP

*415:-.

c'

m

A

Tő

2-v

*

■

m-C

E

i

>

im

gj

5“

KS

Mezőgazdaság

Tervtárgyalás a kórházról

Ma, kedden délelőtt Békéscsabán tervtárgyaláson egyeztetik a megye és a város illetékesei az Egészségügyi Minisztérium és a tervező vállalat képviselőivel az új békéscsabai kórház építésével kapcsolatos elgondolásokat.

1976. JANUÄK 27

Munkaprogram öt észténJőre 4

Hogyan élünk 1980-ban?

Az ötödik ötéves terv válaszol erre a mindenkit foglalkoztató kérdésre. Az egy lakosra jutó reáljövedelem 18—20, az egy keresőre jutó reálbér 14—16 százaikkal növekszik az öt esztendő alatt. Igényeink szerint lehetne e_ növekedési ütem gyorsabb is. Lehetőségeink azonban korlátozottak. Gazdaságilag már az 1974—1975-ben elért viszonylag magas életszint sem teljesen megalapozott. Köztudott, hogy az ugrásszerű növekvő külgazdasági követelményekkel, az import drágulásával nem tartott lépést a belső tartalékok hasznosítása, a gazdálkodás hatékonyságának fokozása. Így az életszínvonal emelésének szerényebb üteme is az elérhető legkedvezőbbnek számít, elérése és a jövő megalapozása a szokásosnál nagyobb erőfeszítést igényel a következő öt esztendőben.

Az űj ötéves tervidőszak első felében kell határozott lépéseket tennünk a gazdasági egyensúly javítása, a külföldi eladósodás mértékének csökkentése végett. S ekkor 1976—1977-ben lesz érzékelhetőbb az életszínyo- nal emelés mérséklődése is. Az

1976. évi népgazdasági terv előirányzatai közt a reáljövedelem 3, a reálbér 1,5 százalékos növekedése szerepel. (Ezek megvalósulása — a fogyasztói árszínvonal 1976-ra tervezett 4,5 százalékos növekedését is figyelembe véve — az egv keresőre jutó nominálbér (névlegesbér) 6,3, az egy lakosra jutó nomináljövede- lem csaknem 8 százalékos növekedését feltételezi.) Ez a szokatlanul alacsony fejlődési ütem a lakosság túlnyomó többsége számára nem is hozhat érzékelhető életszínvonal-emelkedést. Részben azért mert a nominálbérek és — a -jövede'mek csak szűk körben emelkedhetnek a fogyasztói árszínvonal viszonylag magas növekedési üteménél számottevően nagyobb mértékben. Másrészt azért, mert a közvéleménykutatás adataiból ismerjük, hogy a lakosság csak 5-6 százalékos reáljövedelem növekedésénél érzékeli az életszínvonal emelkedését, az ennél kisebb nö. vekedés stagnálásnak, sőt visz- szaesésnek tűnik számára. S a látszattal szemben nem lehetnek elég hatásosak és meggyőzőek a tények.

Statisztikai megfigyelések alapján valószínűsíthető, hogy a viszonylag alacsony átlagos reálbérnövekedés esetén elkerülhetetlen bizonyos körben az életszínvonal átmeneti visszaesése. Az intézkedések, erőfeszítések ugyan arra irányulnak, hogy minél szűkebb legyen ez a kör. így például a fogyasztói árszintet emelő legnagyobb tételt a hús-, hentesáru dugulását bér- és jövedelemnöveléssel ellensúlyozzák. A tervek szerint fix összeggel emelik a béreket, a nyugdíjakat, a családi pótlékot, a gyermekgondozási segélyt.

Vagy: hatszázalékos béremelésre és hatnapi nyereségrészesedés képzésére a legtöbb vállalatnak és szövetkezetnek lehetősége nyílik. Így is néhol, elsősorban a magasabb jövedelmű rétegeknél elkerülhetetlen lesz az átmeneti visszaesés.

Az ötödik ötéves terv második felében felgyorsul majd a reálbérek és • jövedelmek emelkedése. Az öt esztendő végeredményeképpen tehát a társadalom minden rétegének érzékelhető módon emelkedik majd az életszínvonala. Azoké is, amelyeknél a npmináljöved elmek emelkedése az első években a fogyasztói árszint növekedés hatását sem ellenúlyozza.

Amíg a személyes fogyasztás növekedési üteme átmenetileg mérséklődik elsősorban a magasabb lövedelmű rétegeknél, addig az életszínvonal «laléniád*