Békés Megyei Népújság, 1976. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-01 / 1. szám
Hírek az országból Janüár 1-től nagyvállalatként működik a kaposvári MEZŐGÉP — népszerű nevén „KA■ POSGÉP” — Vállalat, amelyhez teljes egészében hozzácsatolták a Zala megyei felsőbagodi MEZŐGÉP Vállalatot, valamint a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár kaposvári gyárát. Kaposvár székhellyel működő új nagyvállalat '3700 dolgozót foglalkoztat és éves termelési értéke megközelíti az egymilliárd forintot. Fő profilja a mezőgazda- sági gépgyártás és szolgáltatás, valamint a KGST-integrációban való részvétel. A vállalathoz tartozó üzemében a talajművelés, a rakodás és anyagmozgatás, válogatás gépeit, kiegészítőként növényházat gyártják. A mezőgazdasági üzemek részére végeznek szolgáltatásokat' is: technológiai szereléseket, állattartó gépek, berendezések szervizmunkáit látják el. A KGST-integrációban az NDK-beli weimari kombináttal együttműködve burgo- nya-betakarító és önjáró rakodógépet gyártanak., A , *** Pest megyében, Szigetújfalu és Ráckeve között, Asabiny Szveto- zár 30 éves gépkocsivezető, szi- ge: csépi lakos személygépkocsiját nem az út- és a látási viszonyoknak megfelelő sebességgel vehette, áttért a bal oldalra, és összeütközött a vele szemben szabályosan közlekedő tehergépkocsival. A'baleset következtében a személygépkocsi vezetője olyan súlyosan megsérült, hogy a Helyszínen meghalt. A személygépkocsi utasai közül Rako- vics Zoltán 5 éves lóvéri lakos kórházba szállítás közben halt meg. a másik utast, Rakovics Julianna 10 éves iskolai tanulót súlyos i Uapotban szállították kórházba. Miskolcon, á 'Lenin Kohászati * Művek területén Búzás Béla 44 éves segédmozdonyvezetö, helyi lakos felment a villanymozdony tetejére és halálos áramütést szenvedett. A körülmények tisztázására, és a felelősség megállapítására vizsgálat indult. (MTI) tételezi a határozott szerkezeti változásokat, hanem az ország egyensúlyi helyzetének javítása ií). A belföldi értékesítés 23—25, a szocialista export 40, a tőkés kivitel pedig 60 százalékkal kell, hogy növekedjék öt esztendő alatt. A feladatok növekvő nehézségi foka tehát nem a szokásos mennyiségi, hanem a szokatlan minőségi követelményekben rejlik. S a gazdálkodás bonyolultságát. nehézségi fokát tovább növeli, hogy a termelés mélyreható szerkezeti átalakításához a beruházások igen szűkre szabottak, Nem a tervező szervek szubjektív döntése, hanem az objektív lehetőségek miatt, A beruházások korábbiaknál szerényebb mérvű növekményét jórészt felemészti a távolabbi jövő megalapozása: az 1980-as évtized hazai energia- és „ nyersanyagbázisának bővítése. Százhalombatta és Tiszapalkonya után nem építhetünk további olajfűtésű erőműveket. A szénás atomerőművek beruházási költsége pedig 3—4-szer nagyobb az olajtüzelésűeknél. Az érc- és ásványbányászat,! a vaskohászat fejlesztése szintén sok időt és eszközt igényel, mégsem mondhatunk le róla. Végül is a szerkezeti átalakításokban érdekelj: feldolgozó ipar fejlesztésére alig'jut több beruházás, mint a IV. ötéves terv időszakában. Az igények rangsorolása, a beruházások hatékonyságának fokozása sokat segíthet: növelheti az egységnyi hozamot, csökkentheti a megtérülési időt. De mindenképpen szükség lesz a meglevő Julika levelet ír voH osztálytársainak kapok karácsonyra 600—700 forint gyorssegélyt. A legszebb ajándék természetesen ez a lakás. Először nagyon féltem tőle, hogyan tudom én kifizetni azt a rengeteg pénzt? A munkatársaim biztattak, segít a vállalat és az állam is. Igazuk lett. A 302 ezer forintból 170 ezret elengedtek. Még a „beugró” több mint 13 ezer forintot is a csabai Városi Tanács fizette be. A vállalát pedig 26 ezer forint kamatmentes kölcsönt adott. A havi részletünk összesen 447 forint lesz. Persze hátra van még. a bútorvásárlás, és élni is kell valamiből. A családi pótlékkal együtt összejön úgy 3,5 ezer forint havonta. Ügy gondoltam, hogy szabad időmben nem horgászni járok, hanem alkalmi munkát vállalok.” Julika: „Nagyon várlak már testvérke. Azt mondták az orvosok Anyunak, hogy mire tavasz lesz, március, a világon leszel mór te is. Nekem ez ay első igazi karácsonyom, pedig 13 éves vagyok. örülni? Nem jó, kevés ez a szó, nem mond el abból semmit, amit érzek. Képzeld el: tegnap este kinyitottuk a nagy ablakot, körülöttem vibráltak a lámpák, az ablakok mögött elhúztak/ egv-egy függönyt, s piros kockák gyúltak a házak homlokán. Üjjongani, visítani szerettem volna, mert égett az a fény, én meg rád gondoltam. Mesélek majd neked ezekről a napokról. Akkor már felmelegszik a föld, a napsugarak elbújnak a fák levelei mögé. Elmondom neked azt is, amikor benyitottam a fürdőszobába, hogyan bámultam a fehér csempét, a kádat, a fényes csapokat. Én még nem láttam ilyet soha, életemben. A régi házunkról nem szólok semmit, te úgysem értenéd. Inkább megtanítalak játszani. Házat építünk majd,' olyat, amilyenben mi lakunk most, emeleteset. Veszek neked játékot is: szép nagy babát, vagy inkább tűzoltóautót akarsz? Gyere, nagyon várlak emberke. ’’ Szabó Sándor kikísér a kapuig. A család az ablakból ismerkedik a tájjal, a környezettel. Valóban, innen más a világ... Seres Sándor Munkáscsaládok Jancsika. Apu, Anyu, Julika és Sanyi Milyen a sorsa, hogyan él egy munkáscsalád — tagjai miként vételiednek a munkáról, a jelen gondjairól, saját és gyermekeik jövőjéről, dolgos életükről? Előzmények Fehér és kerek arca van most a világnak, foszlós, pehelyköny- nyű, mint a frissen sült ünnepi kalács. Csend honol az üres műhelyekben. Ásít a szürke vas, pihen az esztergagép, a zengő kalapács. Alszik a hegesztőpisztoly, a hétkönapok kérges tenyerében elbújt a munka. A munkás meg otthon ül, családja körében, homlokán a ráncok kisimulnak. A fenyőfán csillag- szórót gyújt, tányérjába forro húsleves kerül, gyermekeivel a jövőről beszél... S felidézi a múltat is, mert hozzátartozik az életéhez, enélkül a jelen sem érthető igazán. Megyek a lakótelep kockaházai között, a hó meg-megnyikor- dul a talpam alatt s Szabó Sándorra és családjára gondolok. Az a szürke, esős nap jut az eszembe, amikor Bodor Sándor ral, a Forgácsoló Szerszámipari Vállalat békéscsabai forgácsoló szerszámgyárának szb-titkárá- val meglátogattuk őket Békésen. A mezőberényi aszfalttól néhány száz méterre állt a tanya, a körgáton innen, szemben a volt cigányteleppel. Még élénken él bennem a látvány: a piciny szoba, a még kisebb konyha, ahol a kéí szülő és a négy gyerek élt évek óta. Néztem a vizes, hámió falakat, a szögre akasztott petróleumlámpán a kormos üveget, a bepárásodott konyhaajtó üvegén. át a gangon a kifeszített kötélen himbálódzó fehérneműket. Az asszony gömbö- lyödő hasára tette a kezét, mint aki kincset rejteget és csak eny- nyit mondott: „Most látják, ez a mi otthonunk”. Emlékszem a szakszervezeti titkár szavaira is: „Sándor sohasem beszélt a nehéz helyzetéről. Tavaly baleset érte, egy láda a iábára esett, amikor meglátogattuk, akkor tudtuk meg, hogy milyen körülmények között él a családjával. Ekkor határoztuk el, segítünk rajtuk.’'' És most itt vannak Békéscsabán, a József Attila-lakótele- pen, az L—20-as épület egyik földszinti kétszobás lakásában. Két napja költöztek be, s én kíváncsi vagyok, vajon eljutott-e már a tudatukig, hogy mi történt velük, hogyan viselik el a boldogságot? Csend van. Valahol lágy zene szól: a rádióban a h-moil misét játsz- szák... Homályban Apu: „Először csak állt é* nézett a feleségem, amikot megmutatkorszerű állóeszközök jobb kihasználására is. ILYEN helyzetben különösen nagyra értékelhet] ük, hogy a lakásépítésre fordítható központi eszközök és támogatások nem csökkennek, sőt növekednek 1976—1980-ban. S a lakosság életszínvonala is tovább emelkedik. Igaz, 1976—77-ben viszonylag szolid mértékben, de a következő években, ha jobb és hatékonyabb, szervezettebb és fegyelmezetteb munkával megalapozzuk a már elért szintet, gyorsulhat a tempó. A jobb élet alapja a jobb munka. Sokszor elmondtuk ezt már. Most mégis némileg előre' szaladtunk, persze nem a munkában, hanem az életvitelben. Nem annyira az eredeti tervekhez, hanem inkább a világgazdasági változások által felfokozott követelményekhez, a korlátozottabb lehetőségekhez képest. A következő öt esztendő a felzárkózás időszaka. S nem számíthatunk a világgazdasági változások számunkra az eddigieknél lényegesen kedvezőbb irányzataira, csak saját munkánkra. Igaz, a tőkés világpiacon a cserearányok néhány százalékos javulására számítunk. De a KGST- országok nyersanyag- és energiaárai évről évre emelkednek majd, fokozatosan közelítve a reális világpiaci szinthez. A • világgazdasági változások anyagi következményeit szocialista államunk egyre kevésbé vállalhatja magára. A közteherviselés jegyében 1976-tól a bérterhek emelése, a devizaszorzók módosítása révén átlagosan 30— 35 százalékkal csökken a vállalatok nyeresége. De okkal remélhető, hogy a szigorú feltételrend- szei\nagyobb erőfeszítésre, több kezdeményezésre, hatékony munkára készteti a vállalatokat, s belső tartalékaik mozgósításával viszonylag gyorsan felzárkóznak az új követelményekhez és a nyereségben is utolérik a korábbi színvonalat. A GERGELY-naptar 1978-ban korrigálja az előző három esztendő késéseit. A népgazdaság naptárában nem órák, vagy napok, hanem sok milliárdos túlköltekezés jelzi az utóbbi évek „késéseit”. Mégis az idő a legnagyobb érték, ami ha elmúlik, nem lehet pótolni. Igazítsák hát most össze az órákat a népgazdaságéval minden vállalatnál, szövetkezetnél, gazdálkodó egységnél: 1976-ot írunk! Üj ötéves tervidőszak kezdődött, s a nagy feladatok egységes értelmezéséhez van törvényben foglalt ötéves tervünk és módosított szabályozó rendszer. Legyen a cselekvésnek mindenütt helyileg is világos vezérfonala, távlata, olyan ötéves terve, amely képes a napi munka, a gazdálkodás, a fejlesztés, a vezetés eddigi menetirányát, ha kell érdemben módosítani. Olyan terve, amely összegzi az egész kollektíva tapasztalatait, kezdeményezéseit, tenniakarását. Hogy milliók együttes, összehangolt cselekvésével, közelebb kerüljünk népünk nagy és lelkesítő céljához, a fejlett szocialista társadalom felépitéséhe 'ács József tam neki a lakást: nézd itt fogunk lakni. Bólogatott, nem talált szavakat Bevallom én is meghatódtam és hirtelen még- egyszer átéltem eddigi sorsomat. Mezőhegyesen születtem harminckilenc évvel ezelőtt. Az apám cselédeimber volt. Az anyám hét gyereket hozott a világra, én voltam a legfiatalabb. Már 12. éves koromban dolgoznom kellett. A felszabadulás után nyolc hold földet kaptunk, azon gazdálkodtunk. Aztán 1953-ban elmentem az állami gazdaságba karásznak. Nagyon szerettem a jószágokkal bánni, mégis hosszú éveken át gyalogmunkás voltam. Nekem mindig a munka nehezebbik vége jutott. De nem is bánom, hiszen szeretek dolgozni. Csak egy dolog izgat: az emberekkel szemben kisebbségi érzésem van. Ügy érzem, mintha lenéznének. Tudom, hogy nem így van, mégis elővesz olykor. Pedig segítettek Telekgerendáson, az állami gazdaságban is, ahova 1963-ban költöztünk. Kilenc évig borjúnevelő voltam, a végén meg sertésgondozó. Egy istállóból átalakított tanyán laktunk, ahol még nappal is állandó félhomály volt. Még csak azt sem mondhatom, hogy rosz- szul éltünk. Megkerestem havonta a 2600—2800 forintot, a feleségem pedig jószágot nevelt.” Anyu: „Sokat gondolkodom mostanában. Jók az emberek, csak eddig nem figyeltünk rájuk. Néha szégyellem is magam miatta. Igaz, túlságosan is lefoglalt bennünket a saját, nehéz sorsunk. Otvenhétben, amikor összeházasodtunk, alig volt valamink. A férjem bátyjának a portájára építettünk egy kis házat, ott húztuk meg magunkat. Én sajnos hamarosan megbetegedtem, nem tudok most sem dolgozni. És jöttek a gyermekeim. Először Mária, őt Julika követte 62-ben, két évre rá Sanyi,( hetvenben pedig Jancsika született. Az ötödik gyereket az orvos tanácsára vállaltuk, hátha meghozza nekem is a régen várt egészséget.” Mária: „Szerettem iskolába járni, jól is tanultam. Megse íejeztem be az általános iskolát. Tizennégy éves koromban elmentem a csabai téglagyárba cserepet préselni. Rettenetesen nehéz munka, de muszáj volt dolgozni, segíteni a szüléimén. Igen, most is ott dolgozom, a férjemmel együtt. Egyébként Békésen lakunk albérletben, amiért 500 forintot fizetünk havonta.” Fényben Apu: „Hetvenkettő őszén eladtam a nyolc hízót, ekkor vettem meg azt a békési tanyát, 20 ezerért. Sivár lakás volt, de legalább közelebb kerültünk a városhoz A forgácsolóba 1973 januárjában kerültem, anyagmozgatónak. Kilenc forintos órabérrel kezdtem, s ma már 12-öt fizetnek óránként. Minden évben Karácsony másodnapján Szabóéknál, az új lakásban
