Békés Megyei Népújság, 1976. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-24 / 20. szám

Egy levélíró három bosszúsága Apró úgy Bartyik Mihályné békési levél­írónk egy apróságról írt, ennek ellenére úgy érzi, a sajtó nyilvá­nosságára kívánkozik: \ Emberségről szeretnék rövi­den írni. Kisebbik fiamnak, aki katona, még novemberben Sokol rádiót vettem. Töltővel szeret­tem volna vásárolni, de nem kaptam csak elemet. A Dunán­túlon katonáskodó fiam azt írta, ezt nem tudja pótolni, mivel ar­rafelé nem lehet elemet kapni. Elmentem hát az itteni áruház­ba, ahol közölték, hogy éppen leltároznak, ezért nem tudnak kiszolgálni. Jurt Lajos, az áru­ház vezetője viszont azt vála­szolta, hogy mivel a leltározást soká fejezik be, kiadja az ele­met. Mindez csupán azért érde­mel szót, mert tudja, hogy ne­hezemre esik a járás, baleset ért, s a nagy távolság, ami a laká­somtól az áruházig van, meg­erőltetést jelentett volna. Apró­ság ugyan, de nagyon jó, hogy ilyen emberek is vannak. Szabó Lászlóné levelében há­rom bosszantó dologról ír, mely­nek egyike éppen most aktuá­lis a fűtési idény kellős köze­pén. Ezt a témát viszont még öten hitelesítették aláírásukkal. Békéscsabán, a Tulipán u. T— 6-os ház lakásaiban ugyanis át­lagosan 20—21 Celsius fok a hőmérséklet holott a lakók té- len-nyáron fizetik a fűtési dí­jat. Ezek összege nem is cse­kély, átlagosan 5—600 forint havonta, ezenkívül fizetik a melegvízdíjat is, ami 30 forint köbméterenként. Ennek ellené­re nemrég kaptak értesítést ar­ról, hogy plusz fűtési díjat is kell fizetniük. Azt kérdezik va­A másik téma a közlekedéssel függ össze. Reggelente munka­helyükre autóbusszal utaznak, sajnos a vasútállomásról induló 6-os járat sokszor kimarad, de az is előfordul, hogy egyes meg­állóhelyeken nem veszik fel az utasokat. Levélírónk vélemé­nye, hogy több emberséget kel­lene tanúsítani az utasokkal szemben. A harmadik bosszúság már kizárólag egyéni jellegű, Sza­bó Lászlóné panasza, amiről e lap hasábjain már egyszer ír­tunk. A negyedik emeleten la­kik és a lakás beázik. Annak idején a cikk megjelenése után ki is vizsgálták az esetet, csi­náltak valamit, azonban az utóbbi időben ismét ez a pa­nasz. Vajon meddig kell tűrni­ük ezt az áldatlan állapotot? A vásárló fizet Január 3-i számunkban Rek­lamáció cipöügyben című írá­sunkra a Sarkad és Vidéke Ál­talános Fogyasztási és Értékesí­tő Szövetkezet válaszolt. Közöl­ték, hogy a ruházati áruház ci­pőosztályára nem jellemző a vá­sárlók érdekvédelmének figyel­men kívül hagyása, illetve a jo­gos kártalanítási igények eluta­sítása. Ezt bizonyítja az is, hogy 1975-ben 770 pár cipőt vettek vissza. Csutka János esetében az történt, hogy a lábán levő cipőt mutatta be, s ezen ott, azonnal a helyszínen, nem tudtak segí­teni. De nem zárkóztak el a cipő visszaváltásától. Megjegyzik azonban, hogy népgazdasági ér­dekből meggondolandó, hogy egy 36i forintos cipőt varrási hiba miatt selejtezésre ítéljenek. A mi megjegyzésünk csupán annyi: a vásárló fizet, s a pén­zéért kifogástalan árut kíván. Ez pedig jogos! Lett eredmény Ellenpélda címmel január 10-i számunkban írtunk arról, hogy Békéscsabán baj van egyes la­kások fűtésével. Az IKV nem gondoskodott ennek ellenőrzésé­ről és nem intézkedett. A pana­szos január 14-én felhívott ben­nünket, közölte, azóta eredmény született, mivel a lakások már melegek. Ez aztán gyors intéz­kedés! Köszönjük! Az idősek köszöneté Szálkás, régi stílusú írással érkezett a levél, Hegyesi Ist­vánná küldte Szeghalomról. A levélből kiderül, hogy írója nem fiatal. Az idősek nevében mond köszönetét egy kedves figyel­mességért, ami a nyugdíjban le­vőket érte. A szeghalmi kór­házban a szakszervezet és a kórház vezetősége, valamint a gyermekek szép ünnepséget tar­tottak a nyugdíjasok részére, ami felejthetetlen élményt je­lentett számukra. Ezért mond köszönetét. jón miért? SOS lakók nevében Vandlik Mátyás Békéscsabá­ról, a József Attila-lakótelep jó- néhány szenvedő alanya nevé­ben írja az SOS jelzéseket. A címzett az építőipari vállalat. Az ok a rendkívül nagy sár, amit a vállalat munkagépei, járművei okoznak, felhordják a sarat a házak elé az úttestre, sőt néha a járdára is. Gyalogosan közle­kedni szinte lehetetlen. Gyer­mekkocsival ki sem merészked­nek. Pedig ezen a lakótelepen sok a kisgyermekes mama, aki szeretné sétára vinni az újszü­löttet, hiszen a friss levegőre nagyon is szüksége van. Miért kell tönkre tenni a már jól el­készített utakat? — kérdezi le­vélírónk. De ami ennél is fon­tosabb, miért kell felborzolni a lakók idegeit és rontani közér­zetüket? Sürgősen változtatni kellene a helyzeten, hiszen ez nem beruházás kérdése, csupán a szervezés kellő kialakítása. Vagv talán éopen ez hiányzik az illetékeseknél? Másik téma: igen sokan pa­naszolták, hogy — bár erről már néhányszor írtunk lapunkban —I még mindig nincsenek kiépítve a buszmegállók, így az utasok­nak sokszor térdig érő sárba kell lépniük, ha leszállnak az autó­buszról. Ezen pedig a városi ta­nács tudna változtatni. Az Élelmiszer Kisker, hogy reagál? Január 3-i számunkban az ÁFÉSZ szövetkezeti boltjának címezve jelent meg egy írás, amelyben elmarasztaltuk a bolt­vezetőt. A Békés és Vidéke Ál­talános Fogyasztási Szövetkezet válaszlevelében többek között azt írja, ők sem tartják helyes­nek az ilyen magatartást. A dol­gozókat éppen ezért igyekeznek Javítsák meg a telefont! Vpróságnak tűnő, mégis na­gyon fontos dolgot kért tőlünk Olasz Ernő kardoskúti levél­írónk. A pusztaközponti lakók­nak (Kardoskúttól öt kilométer­re fekszik) ugyanis életbevágó­an fontos, hogy legyen telefon­juk, amellyel kapcsolatot tudnak tartani a világgal. Elsősorban az olyan intézményekkel, mint a kórház, a- mentők, tűzoltók stb. Az történt ugyanis, hogy a köz­pontban levő vegyesboltban a telefon már több mint egy hó­napja nem működik, hiába for­dultak bárkihez is, megjavítása ügyében, nem történt semmi. Le­vélírónk azt kéri, továbbítsuk gondjukat, hogy az illetékesek mielőbb intézkedjenek. A Szerkesszen velünk rovatot összeállította: Kasnyik Judit 1 a helyes viselkedésre oktatni. A, ' cikkben viszont szépséghiba, I hogy nem az ÁFÉSZ boltjában történt az eset, ezt a vizsgálat is bizonyította. Az Élővíz-csatorna mellett ugyanis a híd közelében mindkét oldalon van egy-egy bolt. Az egyik az ÁFÉSZ-é, a másik az Élelmiszer Kiskereske­delmi Vállalaté. Valószínűnek tartják, hogy a vásárlás az utób­biban történt. ' Ckc eíoafeó* "fei/K&LOe: a tv 2-es műsoráról Gajka László, Kaszaper, Bem utca 13. szám alatt lakó olva­sónk arról ír levelében, hogy a lapunk által közölt adatok alap­ján ő és néhány ismerőse elké­szítették a Tokaj 2-es adás véte­lére alkalmas antennát. Öröm­mel olvastuk levelében, hogy az eredmény az időjárási viszo­Kinek kötelessége ? Boldizsár Gyula tudósítónk kérdezi ezt, mivel tapasztalta, hogy Békéscsabán a Szabolcs utcában mintegy 100 méteres szakaszon „szúrós növény dí­szeleg”. Ez a járda közepéig nyúlik be, rongálja a felnőttek, gyerekek ruháit. Sőt testi ép­ségüket is veszélyezteti. Jó len­ne mielőtt eltávolítani a bal­eset elkerülése végett. De hogy kinek a kötelessége? Azt nem tudja. Gondoljuk jelentkezik az Illetékes. Szerkesztői üzenetek Balogh Tibor Dombiratos, Medve József Dombegyháza, Turbucz Ferenc Békéscsaba, Fogarassi Gergelyné Békéscsa­ba. Mivel minden levél témája a közlekedéssel foglalkozik, ezért levelüket eljuttattuk az illetékes vállalathoz, válaszadás céljából. Az eredményről ter­mészetesen vagy levélben, vagy e lap hasábjain tájékoztatjuk Önöket. Zsibrita Pál Mezőberény. Egyetértünk levelével, ám a té­ma nem olyan, melyet e lap hasábjain kellene közölnünk. Dömök Ferencné Békéscsaba. Leveléből nem tűnik ki, hogy tulajdonképpen hol történt az eset és mikor. Ennek közlése után tudunk csak érdemben foglalkozni panaszával. nyoktól függően, igen jó. Gajka László most azt kérdezi az ille­tékesektől, hogy a szentesi tele­vízió adóállomás mikor fogja to­vábbítani a tv 2-es műsorát. A kérdéssel Lődi Andrásihoz, a GELKA-szerviz vezetőjéhez for­dultunk: „Még megközelítő választ sem tudunk adni — mondta —, hi­szen még nagyon távlati terv. Előreláthatóan az 5. ötéves terv végére várható a szentesi adóállo­más ezirányú tevékenysége. En­nél jóval nagyobb és szorosan idetartozó problémánk, hogy sokan nincsenek tisztában azzal, hogy a szentesi adóállomás su­gárzási körzete beszűkült. Bé­késcsabán és környékén ezért gyakori, hogy az antennákat át­állítják, s ez a panaszok számát — mivel a javítási munkák már ránk hárulnak — erősen meg­növeli. Ezúton is kérjük a lakos­ságot, ne nehezítsék munkánkat fölöslegesen...”--- »■« ---­T ovábbra is várjuk olvasóink közérdeklődésre számot tartó kérdéseit, amelyeket ezeken a hasábokon közlünk az illetéke­sek válaszaival együtt. Miért langyos? „Előre bocsátom, utálom a langyos dolgokat. Szeretem a határozottságot, azt, ha meg le­het különböztetni a jót a rossz- . tói, az igent a nemtől, a hide­get a melegtől, anélkül, hogy 1 valaki rám süthetné, hogy a végletek embere vagyok. Mind­ezek ellenére nem a rossz tu­lajdonságom fogatott velem tol­lat, hanem a felháborodás. Mert ugye az emberi langyosságot el kell viselni, legfeljebb lehet ellene harcolni. De ha már a forróvíz langyos, főleg ha a gázlángtól, az felháborító. Ez ellen még csak harcolni sem lehet. Sem ideológiai, sem fi­zikai ráhatással nem tudom jobb belátásra bírni. Pedig mindennapos jelenség mosta­nában, amióta megemelték a gáz árét, hogy csak langyos vi­zet enged. Ügy látszik, neki sem tetszik valami. Lassan tűzimádóvá válók. Mi­előtt a tus alá állok elmondom az imát, hogy felmelegítsem az elhidegült láng „szívét”. Be­vallom, nem sok sikerrel. Nem tudok rájönni, hol a baj. Vagy nem elég meggyőzően imádko­zom, vagy nagyon megharagí­tottam valamivel a tüzek iste­nét. Csak bevörösödik, de nem melegít a gázláng. Erről, illet­ve a langyos vízről, no meg az egyre pergő gázóráról arra a megállapításra jutottam, hogy itt nincs valami rendjén. Nem­rég a DÉGÁZ egyik dolgozójá­tól megkérdeztem, mi a véle­ménye: Uram — mondta két­ségbeesetten — a dühreham kerülget mikor mosni aka­rok. Ezek szerint nem vagyok egyedül, s a mi felháborodá­sunk lángvörös színének ugyan­az az oka. Kár, hogy a láng • nyelve számunkra érthetetlen. Csak feltételezzük, hogy bizo­nyára megégette a nyelvét, ami­kor magasabb kalóriával akar­ták etetni. Ez a legvalószínűbb. Azelőtt viszont jól megértettük egymást. Hát akkor hol a hi­ba?” Kovács László Békéscsaba Gazdag A füzesgyarmati Vörös Csil­lag Tsz nőbizottságának életé­ben a tsz-ek egyesülése óta je­lentős változás történt. Megna­gyobbodott a feladat, megsza­porodott a nőbizottság munká­ja. Elsősorban azzal, hogy a Kertészszigeten lakó asszonyok, lányok munkahelyre való járá­sát kellett megoldani. Ezenkí­vül a szocialista brigádok mun­káját, a nőképzést, a gyermek­gondozási segélyen levő kis­mamákkal való foglalkozást, a szakkörök munkáját is segíte­ni." Mindezeket a nőbizottság az egyéves munkatervében fő cél­kitűzésnek tekinti. A program igen gazdag. Szerepel benne ki­program rándulás, előadások megtartása, az almaszüret lebonyolításának megszervezése is és így tovább. A szakkör különösen jól mű­ködik, nagy számmal vesznek részt foglalkozásain a szövetke­zet leányai és asszonyai, de a családtagok és GYES-en levő kismamák is. Egy-egy estén kü­lönböző előadást hallgatnak meg, így például a helytörté­neti szakkör munkájáról, gyer­meknevelési témákról, valamint külföldi utazásokon szerzett ta­pasztalatokról. — Ezt írja Bor­bíró Lajos levelezőnk, aki rend­szeresen ad tájékoztatást a fü­zesgyarmatiak életéről.

Next

/
Thumbnails
Contents