Békés Megyei Népújság, 1976. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-24 / 20. szám
A szabványügyi hivatal tájékoztató?a m Április 1-től új szabvány a varrógépeknél fiz utóbbi időben több ízben szóltunk a szabványosítás szükségességéről, hasznosságáról. Ez adhatta a gondolatot lapunk néhány olvasójának, hogy megkérdezze tőlünk; „lehetne-e bővebbet tudni arról, hogy egy-egy árura mi az, amit a szabványügy hivatal előír kötelező betartásra”. Válaszunkat a szabványügyi hivatal tájékoztatójának segítségével adjuk. Választásunk a háztartásban egyre szaporodó varrógépre esett, azért is, mert 1976. április 1-től a varrógépekre vonatkozóan új szabvány lép életbe. A varrógép nem új találmány. A 125 évvel ezelőtt szegényházban elhunyt bécsi szabómester, bizonyos Joseph Madersperger megdöbbenne, ha most láthatná, hogy az a varrómasina, amelyet már halála előtt 35 évvel, 1814- ben szabadalmazott, de mint sok más találmány évtizedekig elfelejtett maradt, napjaink egyik leghasznosabb háztartási gépévé vált. Az amerikai Elias Howenek már több szerencséje volt: a találmányt a múlt század közepén ismét „felfedezte”, rövidesen milliomos lett. De térjünk vissza a mába e kis kitérő után: a mosógép, a porszívó és más nélkülözhetetlen háztartási gép mellé egyre nagyobb számmal vonul be a varrógép is az otthonokba. Elérkezett tehát az ideje, hogy ezek minőségére is szabvány készüljön. Ez meg is történt és a szabványügyi hivatal a napokban tette közzé azt az újonnan kidolgozott állami szabványt, amely a háztartási varrógépek műszáki és. biztonsági előírásait, valamint vizsgálatát és minősítését tartalmazza. Talán az első gondolatunk az lehetne, hogy ugyan miféle előírások kellenek egy varrógépre? Nyilván egy varrógépnek az a feladata, hogy lehessen vele varrni. Persze, az igaz; de ha azt is megkérdeznénk, hogy milyen legyen ennek a varrásnak a minősége, eléggé biztonságosan működtethető-e a gép, kényelmesen kezelhető-e, ellátták-e megfelelő tartozékokkal, strapabíró és üzembiztos-e, elég csendesen jár_e ahhoz, hogy zakatolásával ne verje fel a ház nyugalmát, akkor bizony rájöhetünk, hogy mindezeket nagyon is szükséges szabályozni, előírni. Ezt teszi az új szabvány is. Meghatározza például, hogy a hordozható kivitelű gép síklapú kivitel esetén 18, szabadkarosnál pedig 12 kilogrammnál nem lehet több. A percenkénti öltés- számnak az elektromos kivitelű gépnél 1200-nak kell lennie. Szigorú előírás szolgál arra is, hogy a gép rezgése bizonyos határérték alatt maradjon hosszabb üzemeltetés után is. Szabályozható- nak, illetve állíthatónak kell lennie az öltés hosszúságának, (cikk-cakk varrásánál a szélességének is), a nyomótalp szorító erejének, a varrócérna feszességének stb. A típusvizsgálat során például 700 percenkénti fordulattal 100 óráig kell járatni a gépet különböző idejű szakaszos indítással és megállítással: ez magától értetődő követelmény, hiszen a varrás ilyen ütemekkel törté- nik. A szabvány külön részletezi azokat a követelményeket, amelyek a használat sarán veszélyesnek minősülnek. Ilyen többek között a gépkülső kialakítása, a tű és környezetének konstrukciója, a világító lámpa és motor elektromos biztonsága, a lendkerék formája (ez utóbbi például nem lehet küllős megoldású). Megfelelően teherbírónak kell .lennie a hordtáskának is: ezt például úgy ellenőrzik, hogr a táskát 30 kg-os súllyal megterhelve erős zsinórral 20 centi magasságra felemelve háromszor leejtik. Nem megfelelőnek minősül az a táska, amelynek a fogantyúba ki. szakad vagy a zárószerkezete kinyílik. Végül ezt is jó tudni: a szabvápy hatályba lépésének időpontjától (1976. április 1.) a háztartási varrógépekhez legalább 1—1 darab egyes varrótalpat, széles és keskeny szegőtalpat, borítótplpat, vezető vonalzót, varratbontót és tűbef űzőt, és még több hasonló varrási segédeszközt kell mellékelni. Kötelező tartalékként legalább 5 darab különféle varrógéptűt, 2—4 orsót és a karbantartáshoz 1—1 olajzót és csavarhúzót adni. Természetesen, mint más gépeknél és eszközöknél is, nem hiányozhat a magyar nyelvű kezelési és karbantartási utasítás sem. ÚJ KÖNYVEK A Kossuth Könyvkiadó megjelentette az Örák, napok, évek című antológiát, amely — Erki Edit válogatásában és Szabó Mária szerkesztésében — munkásokról szóló, irodalmi értékű írásokat tartalmaz. Erich Ho- nnecker: Az internacionalizmus zászlaja alatt című műve a Német Szocialista Egységpárt első titkárának válogatott beszédeit, cikkeit tartalmazza. A Mit kell tudni az Egyesült Államokról? címmel megjelent kis kézikönyv — Zentay Tibor munkája — ismerteti az Egyesült Államok földrajzát, történelmét, államszervezetét, gazdasági, társadalmi, kulturális viszonyait, külpolitikáját, s a magyar—amerikai kapcsolatokat is. Ugyancsak a kiadónál látott napvilágot Szekér Gyula könyve, az Alumínium- ipar és a szocialista gazdasági integráció, amely a magyar ezüst legfontosabb ipari-gazdasági és külkereskedelmi problémáit veszi sorra. A Szépirodalmi Könyvkiadónál jelent meg, az Olcsó Könyvtár népszerű sorozatában — Siegfried Lenz két kisregénye (egy kötetben), a Városszerte beszélik és a Lehmann meséi. Ugyancsak az Olcsó Könyvtárban látott napvilágot Thorhas Mann regénye, az Egy szélhámos vallomásai. Passuth László új regénye, az Emlék és folytatás. Huszár Tibor tanulmánykötete A cselekvő ember címmel látott napvilágot. Szlovákiai író, Nagy Lajos karcolatjait, novelláit tartalmazza az Emberke, küzd! című válogatós, amelyet á magyar—csehszlovák közös kiadás keretében, a pozsonyi Madách Kiadóval együttesen jelentetett meg a Szépirodalmi. A magyar—román közös kiadású könyvek közül említsük meg a Gondolatok a művészetről című aforizma-gyűjteményt; gazdag anyagát Déváid László válogatta. Stefan Augustin Doinas ver- seskötete Az én birodalmam; fordította és az utószót írta Szilágyi Domokos. A magyar romantika kezdetei címmel látott napvilágot Rohonyí Zoltán tanulmánykötete. Ismét megjelent Jókai Mór történelmi regénye, A janicsárok végnapjai, valamint Szilvási Lajos Vízválasztó című regénye. Gárdos Mariska visszaemlékezéseit tartalmazza a Százarcú élet. Erdődy János regénye Az antikrisztus és szolgája. A Diákkönyvtárban látott napvilágot Móricz Zsigmond Pillangó című kisregénye. A Magyarország felfedezése sorozatban ismét megjelent a sorozat egyik legsikerültebb könyve, a Történelem alulnézetben, Hatszázötven bojler naponta Tégláson, a Hajdúsági Iparmüvekben a múlt évben betejezoaott a torrovíztárolót gyártó részleg rekonstrukciója. Most már naponta 650 bojlert készítenek. Ebben az évben 177 ezer darab hagyja el a gyárat ebből az igen keresett termékből. Ez a mennyiség hetvenezer darabbal több » tavalyinál. (MTI Fotó — Balogh P. László — KS) Képernyő Valljuk meg őszintén, nem nagyon kényeztetett el bennünket az utóbbi időben a tv azzal, hogy gyakoribb látogatásai által képernyőre kerülhessen szűkebb pátriánk életének egy-egy jelentősebb eseménye, pedig történik azért ebben a megyében is szép számmal olyan esemény, melyre jogosan büszék lehetünk ország, sőt ez alkalommal — világ előtt. Most azonban példás gyorsasággal került képernyőre az a riport január 20-án, melyet az elmúlt héten forgatott Balogh Mária szerkesztő-riporter és 40 tagú stábja Gyulán, a Húsipari Vállalatnál és az épülő kombinátban. Az esemény statisztikai jellemzői közül minden bizony- nyál már minden Békés megyei tudja, hogy a beruházás értéke meghaladja az egymilliárdot, s ebből az összegből olyan komplett kombinát épül, mely évenként 650 vagon száraz áru termelésére lesz képes. (Ez az eddigi dupláját jelenti!) Ez önmagában is nagyszerű eredmény! De ha ehhez még hozzászámítjuk azt is, hogy a kolbászon és a szalámin kívül „csak a sóhajtás” hagyja el majd a kombinátot, mert megoldott lesz a melléktermék feldolgozása és a szennyvíz- . tisztítás is — akkor méltán mondhatjuk azt, hogy példát mutatunk abban is, hogy környezetszennyezéstől hangos országunkban, mi az ipartelepítés járZöld utat kapott a Gyulai Húskombinát! ható útja. Tudom én, hogy van ebben a megfogalmazásban egy kis lokálpatriotizmustól fűtött büszkeség is. De miért ne lenne? Hiszen mindaddig, míg ez eredmények forrása, sikerek kovásza — helyénvaló is. És merem remélni, hogy mindenki érezte azt a nagyfokú tenniakarást, felelősségérzetet, mely a segédmunkás, tói, a főmérnökön át, az igazgató szavaiból kicsendült; érzik e beruházás súlyát és nagyszerűségét, s erejük, tudásuk legjavát adják ahhoz, hogy fél évvel előbb megkezdődhessen a terme, lés, s ezáltal újabb tőkéspiacok kapuit lehessen megnyitni e világhírű termék előtt, s több jusson jaz eddiginél a hazai fogyasztók asztalára is, mert az eddigi termelésből — stílszerűen fogalmazva — legtöbbször csak a sóhaj jutott a hazai fogyasztó asztalára, az pedig hamar el- szálL Örömmel várjuk tehát 1977 szilveszterét, amikorra készen áll a kombinát Szebb újévi ajándékot nem is kívánhatunk magunknak, s az ott dolgozók jó munkája nyomán reméljük, másoknak is sikerül kellemes perceket szerezni majd a kereske- kelem dolgozóinak, akik majd kevesebbszer kényszerülnek azt mondani, hogy; „sajnos gyulai, az nincs kérem....” Szilárd Adám .,Ki tud többet a Szovjetunióról”? Január: az iskolai döntők ideje Megyénk középfokú oktatási | intézményeiből az idén — az el-! múlt évinél sokkal több — öszr szesen 32*5 csapat jelentkezett a Ki tud többet a Szovjetunióról? című vetélkedőre. A négytagú csapatok iskolai döntőjére januárban került, illetve kerül sor. A fiatalok nagy izgalommal és igyekezettel készülnek a versenyekre. Ezt bizonyítja, hogy a „tananyagból”, a Szovjetunió című lapból a tavalyi 830-cal szemben az idén 1234_et vásároltak rendszeresen az iskolák, a KISZ-szervezetek, illetve maguk a versenyre készülő csapatok. Mindezt Németh Lajostól, a Békés megyei Tanács művelődés- ügyi osztályának főelőadójától tudtuk meg. aki azt is elmondta, hogy a jelentkezők nagy létszámára való tekintettel négy helyen, megyei elődöntőkön folytatódik majd a verseny: február 18-án délután 2 órai kezdettel Gyulán, a 613-as Iparitanuló Intézet, Békéscsabán pedig a 611-es Iparitanuló Intézet szervezésében. A sarkadi, a kétegyházi. az éleki, a szabadkígyósi diákok Gyulán, a megyeszékhelyen pedig a helyi iskolák tovább jutott képviselői bizonyítják jó felkészültségüket. Másnap Békésen a vésztői, a szeghalmi, valamint a mezöberényi versenyzők, Orosházán pedig a battonyai, a mezőhegy esi, a mezőkovácsházi, a szarvasi és a tótkomlósi diákok mérhetik össze tudásukat, a Szegedi Kis István Gimnázium és Szakközépiskola, illetve a Táncsics Mihály Gimnázium és Szakközépiskola szervezésében. A megyei elődöntőkön szereplő 49 csapat közül a legjobbak jutnak a megyei döntőbe, amelyet március 7-én délelőtt 10 órai kezdettel rendeznek meg Békéscsabán, az ifjúsági és úttöröházban. A területi döntőre a megye legjobb két csanatát indítják a vetélkedő szervezői, amelyet ugyancsak a tavaszi hónapok egyikén rendeznek meg. Ha itt, az első, a második vagy harmadik helyezést elérik, már nem csupán iskolájukat, hanem megyéjüket is képviselik máius első hetében, az országos döntőn. Varjúcsapatok az országutakon A hideg idő beálltával megyénk különböző tájain vetési varjak népes csoportja lepi el az országutakat. A „feketesereg” itt keresi táplálékát, hisz a havas mezőn kártékony bogarakat nem talál. Az országutakon viszont elég gyakori a kukorica és egyéb takarmány „elcsurgatás”, de megfelelő táplálékot találnak a varjak a lótrágyában is. A vetési varjakról általában elterjedt az a nézet, hogy káros madarak. Pedig a vetési varjak a mezőgazdasági üzemek „ingyen napszámosai”. Ahol nagy kiterjedésű szántóföldek vannak akácfacsoportokkal, ott megtalálja életfeltételét a vetési varjú. Tavasszal, amint megindul a rovarélet, temérdek mennyiségben pusztítják a kártevőket a vetési varjak. Az időjárástól függően természetesen a földszínen maradt gabonaszemeket is felszedik, főként hűvös, nedves időben, amikor a rovarok a föld alá húzódnak. A vetési varjak kolóniákban élnek, csoportosan keresik a táplálékot, s elsősorban rovarokkal etetik a tavaszi hónapokban kikelt fiókáikat. A havas táj országútjainak „fekete seregét” tekintsük hasznos madaraknak. Balogh Ágnes 1976. JANUÁR 3L