Békés Megyei Népújság, 1976. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-24 / 20. szám
Nagy teljesítményű víztorony Egy nap a kákái tanyavilágban Gyomán felállították azt a 3x200 köbméteres, nagy teljesítményű, acél szerkezetű víztornyot, amely a szomszédos I'.ndrőd vízellátását is szabályozza majd. A regionális vízmüvet 1078. szeptemberében adják át véglegesen srásokat és köztük hazánkat * világ más részeitől, hanem ösz- szeköti azzal. Gazdaságilag és műszakilag egyaránt érdekelt hazánk a nem szocialista országokhoz fűződő kapcsolatainak fejlesztésében. Energia- és nyersanyag- szükségletünk egy részét korszerű termelőberendezéseket, alkatrészeket szerezzünk be a nyugati féltekéről. Dollár elszámolású behozatalunk 1980-ig .'15 —40 százalékkal növekszik. Mivel nem vállalhatjuk a beszerzések radikális csökkentését, ezért kivitelünket még nagyobb arányban, legalább 60—65 százalékkal kell növelnünk öt év alatt, hogy javuljon hazánk külkereskedelmi helyzete. Ez utóbbi a tőkés export ilyen dinamikus fokozása az ötéves időszak legnehezebb feladata. Azért is, mert termékeinknek csak egy része felel meg a tőkés piaci követelményeknek, s azért is, mert a tőkés export a nyugati verseny- és konjunkturális viszonyok bizonytalan függvénye. Ideje lenne e kiviteli területen is kevesebb, de nagyobb szabású súlypontokat képezni és hosszabb távú egyezményekkel megalapozni, biztonságosabbá tenni a gyorsabb, lendületesebb fejlődést. Kedvező tőkés piaci feltételek esetén is a vállalati öntevékenységnek, kezdeményező- és alk*l(nazkodókészségnek rendkiA tanyák körül csontos, zúzmarától didergő fák meredez- nek a ködben. Olyanok, mint a konokul égnek szegezett lándzsák, óriás ceruzák, szálegyenes, sudár oszlopok Az acélszemű varjak rebbenésre kész szárnyakkal figyelnek, A dűlőút két oldalán a Szarvasi Állami Gazdaság rizsföldjei alusszák téli álmukat. A némaságot a mikrobusz motorzúgása tori darabokra. Szíves fogadtatás A kéményseprőnek most szerencséje van, mert nem kerékpárral vagy gyalog kell megtennie a csaknem 30 kilométert a januári hidegben. Sínka István, a Békés megyei Kéményseprő és Tüzeléstechnikai Vállalat szarvasi kirendeltségének kéményseprője 25 éve űzi ezt a mesterséget, és 20 esztendeje járja a kákái tanyavilágot. Ezen a napon együtt tettük meg ezt az utat — Hogy mi ebben a szép? — tárja szét a karját és felém fordul: — A mozgás. A szabadság. A bizalom. Mindig az emberek között lenni. Nézze csak — mutatja a végtelennek tűnő síkságot. — A 7 ezer holdnyi területen 91 tanya van, ezeket kéthavonként kell bejárnom. Ügy fogadnak, mint a vendéget Nvflt szívű, kitárulkozó emberek élnek errefelé. Többségük idős. A fiatalok, már más életre vágynak. Fehér fogai kivülannak. Beszél. Hangos szójárását mosoly- lyal tűzdeli: — Van úgy, hogpr nincs otthon senki a tanyában. Tudom a járást. Kiseprem a kéményt, elteszem a kikészített pénzt és tovább megyek. Ismernek, megbíznak bennem. — Es az utánpótlás? — kérdezem — Fekete szakma ez kérem, az ifjúság idegenkedik tőle. Pedig az olaj- és a gáztüzelés elterjedése megváltoztatta a kéményseprők munkáját is. Tanfolyamra jártunk, megtanultuk hogyan kell olajkályhát javítani, a kémények felülvizsgálatánál ma már műszereket használunk. A korszerű fűtőberendezések ismerete nélkül meg sem lehet moccanni a szakmában. De az általános műveltség gyarapítására is gondolni kell. vül nagy a szerepe. A központi döntések, a közgazdasági sza- Dályozás, a KGST-megállapo- dások, a termelés, az értékesítés szervezetének fő irányait határozzák meg. De a jövedelmező tőkés export dinamikus növekedéséhez rugalmas helyi fejlesztés, aktív üzleti politika szükséges. Az erőfeszítések kívánatos mértékét, a feladatok nagyságát, bonyolultságát jelzi, hogy az élelmiszergazdaságnak kétszeresére, a könnyű- és vegyiparnak több mint kétszeresére, a gépiparnak csaknem háromszorosára kell növelnie tőkés kivitelét öt esztendő alatt. Sem a vállalatok, sem a népgazdaság számára nem lehet közömbös, hogy a megdrágult energiahordozókért, nyersanyagokért és berendezésekért lényegesen több áruval kell-e fizetnünk, avagy kevesebb, de előnyösebben értékesíthető, jobb minőségű, korszerű terméket adunk cserébe. A szokatlanul nagy feladatok rendkívül éles tőkés konkurren- ciaharc közepette kerülnek végrehajtásra. Azok a vállalatok, szövetkezetek, amelyek ilyen feltételek között is bizonyítani képesek életrevalóságukat, méltán számíthatnak a társadalom elismerésére, szocialista államunk támogatására. Kovács József (Következik: Fejlődésünk megalapozása) Negyvenkét éves fejjel most végzem a gimnázium III. osztályát. Gondolja el: milyen kellemetlen az, ha az embert megkérdezik a világ dolgairól és csak áll, nem tud feleink MiniYizor és búbos kemence Csendjéből fölriad az udvar. A zúgásra Maginyecz János is fölfigyel. Elénk jön. A csaholó, koloncos kutyákat csitítja, közben Sinka István felé megjegy- te: — Régen járt nálunk, vagy csak én emlékszem rosszul? — teszi hozzá és befelé invitál. A 65 éves ember fején meleg, kötött sapkát visel. Kissé tétován lépked a nehéz csizmában. A hosszú, kötött mellény a térdéig ér. Nehezen szedi a levegőt. A konyhában a felesége és a lánya éppen tésztát gyúrnak. A rózsás sparhelt mellett modern gáztűzhelyen forr a víz. — Jtt születtem ezen a tanyán, a három testvéremmel együtt, ők elmentek, én maradtam — mondja János bácsi. — Volt öt hold földem, azon gazdálkodtam egészen 1960-ig. Aztán beléptem a tsz-be. Milyen volt hozzám a sors? Hazudnék, ha azt mondanám, hogy örömnek nem jutott helye az élei szorításai között. — Mennyi a nyugdija? — futtatom az időt máig. Válasza megvárakoztat. Hosz- szan néz maga elé. — Két évvel ezelőtt leszázalékoltak, mert szívbeteg vagyok, így 569 forintot kapok havonta. Az asszony veszi át a szót: — Nem sok, de azért megvagyunk valahogy. Én a Bem Tsz-ben gondozom a baromfi- kat, átlagosan megkeresem a 2 ezer forintot egy hónapban. Van tehenünk, hat birkánk és 600 négyszögöl háztáji. Messzire van innen minden. Jó ivóvízért két kilométert, a buszhoz meg másfél kilométert kell gyalogolni. A világ? Van rádiónk és televíziónk. A férjem csináltatott egy aggregátort, az szolgáltatja az áramot a Mini- vizorhoz. Persze, a szobában van, szemben a búbos kemencével. — Hisznek a babonában, hogy a kéményseprő szerencsét hoz? Nevetnek. Azt mondják, dolgozni kell, nem a szerencsére várni. Felállók. Kinn az udvaron „feltérképezem'’ a tájat. Délnek magas töltés takarja el a messzeséget. Az a csatorna, amely a rizsföldeket látja el vízzel. — Mélyen van ez a tanya —' szólal meg az öreg —, a szoba ajtaját is alig tudjuk kinyitni, lesüllyedt a víz miatt. Az állami gazdaság megveszi a tanyákat, ezért itt — mutat a szomszéd házra — 20 ezret adtak. Nézem a kidőlt kerítést, az egykor fehérre meszelt hajlékot, amely olyan most, mint egy elhajított konzervesdoboz. S az idős ember szavain érzem, hogy elindulnának ők is iparkodós lábbal az úton .. . mintha találni remélnének még valamit... őszre beköltözünk... Megroggyant, zsupfedeles tanya. A gazdája Lipták András, az istálló előtt áll. Zsebretett kézzel szemlél bennünket. A vékony cájgkabát alól bekecs kandikál ki. A tágas, szuroktól göcsörtös szabadkéményben oldalast. disznósajtot lóbál a huzat. Benn a szobában opálos derengés. A két szinte tenyérnyi ablakon alig szűrődik be némi fény. A mestergerendán petróleumlámpa lóg. A kanapén sárga színű sajtok gömbölyödnek, egy tálcán autoszifon. A kemence mellett fonott kosárban kel a tészta, kenyérsütés lesz — Hány éves András bátyám? — kíváncsiskodom. — Hetvenhat. A Siratói szőlőkben születtem. Ide 57-be költöztünk. Hetvenegyben mentem nyugdíjba a tsz-ből, ahol éjjeliőr voltam a sertéstelepen. Jelenleg 1110 forint nyugdíjat kapok. Hogy élünk itt? Kettecs- kén a feleségemmel. Van egy tehenünk, ebből piacol az asz- szony, most is ott van a városban. Volt egy lovam is, de eladtam a cigányoknak, minek az már nekem? Szeretem ezt a vidéket, szeretem ezt a tanyát, pedig még nálam is öregebb. Egyszerűen, tisztán beszél. Hanghordozása éppen olyan egyszerű és nyüt, mint időnek gyúródó arca. — Két lányom és egy fiam van. Szétszóródtak. Csehszlovákiába, Szarvasra, Csabacsűdre. Az asztalon a Lúdas Matyi Évkönyve, a Szabad Föld és egy zsebrádió. Az újság a rádióműsornál van kinyitva, ceruzával bekarikázva az egyes műsorszámok. — Mit hallgat legszívesebben? — A népdalokat, magyamótá- kat, rádiójátékokat, meg a híreket, hogy tudja, mi zajlik a nagyvilágban. — Mi zajlik? — Mindenféle. Jó te meg rosszat is hall az ember. — Akkor az űrhajósokról ií hallott, arról, hogy ember járt a Holdon. — Rám néz, hamiskásan csillog a szeme. — Hallottam,. de nem hiszem. A Holdra? Oda nem lehet eljutni. ’ — Ha azt a szót hallja: magány: mi jut az eszébe? — Talán az, hogy őszre beköltözünk a városba a lányomhoz ... Hajnaltól esteiig Kákái tanya 303. Kondacs András a szárizikkel bíbelődik. Éppen be akar gyújtani a kemencébe. — Jó hogy idejében jött — mondja a kéményseprőnek. — Máskülönben munka nélkül távozik. Alacsony, szemüveges ember, egy év választja el a 70-től. Nézem pirospozsgás arcát. Kikezd- hetetlennek tűnik, nem akar engedelmeskedni az időnek. — Mivel tölti a napjait? — kavarom fel a közénk ülepedő csendet. — Mivel tölteném: munkával. Nincs se hétköznapom, se vasárnapom. Ma azzal kezdtem, hogy bevittem az asszonyt a piacra. Hajnalban kelek és esteiig dolgozom. Van mit ellátni : négy tehenet, két kisborjút, a lovat, az anyakocát, hét 80 kilós süldőt és sok-sok baromfit — bizonygatja munkában- szokásban szigorúságát hangsúlyozva. — Miért dolgoznak ennyit Bandi bácsi? Szemét összehúzza, homlokán ránc gyűrődik. — Mert nem tudunk munka nélkül meglenni. Nekünk parasztoknak a föld, az állatok jelentik az életet. Miért ne dolgozzon az ember, ha van értelme? Tizenkét évig gyalogmunkás voltam a tsz-ben, most 810 forint nyugdíjat kapok. Amikor a gyerekeire terelem a szót, megenyhül a hangja: — Hárman vannak. Két lány és egy fiú. Katalin Szarvason a háziipari szövetkezetben dolgozik. Judit az örménykúti Egyesült Tsz-ben adminisztrátor. András, a fiam Szegeden a József Attila Tudományegyetemen fizika—matematika szakos, s most első éves. Terveink? Vettünk egy házat a városban, a kisebbik lányom már ott lakik. Megértem a fiatalokat. Elmennek szerencsét próbálni és nem jönnek vissza — mondja , halkan és messzire néz, bele a végtelen távolságokba Aztán felrántja a vállát, mélyet sóhajt és ném szól többet. Mi pedig csendesen elköszönünk ... Seres Sándor Nem luxus ez? Két napig ismét játszották a Szabadság moziban Dárday István Jutalomutazá« című filmjét. A* első előadásban tűzték műsorra, mintha a mozi vezetői előre tudták volna, hogy nem lesz közönségsikere. Nem is tévedtek; a második napon láttam — huszadmaganimal. A film a pécsi játékfilmszemlén szinte a csabai vetítéssel egy időben nyerte el a kritikusok diját. Elsőfilmes rendező rendhagyó alkotása. Művészi erényei éppúgy vitathatatlanok, mint társadalmi aktualitása. Láttam már más városban is a Jutalom- utazást, sehol sem ültek sokkal többen a nézőtéren. Amit mondani akarok, nemcsak Békéscsabára vonatkozik. Viszont most is, máskor is azt tapasztaltam, hogy akik véletlenül betévedtek a moziba (Idős nénikék, diákok), meglepő izgalommal nézték a filmet, a szereplőkkel együtt élték végig a rájuk is, mindannyiunkra érvényes történetet: miért nem mehet 30 napos jutalomút- ra Balogh Tibi? Sokkal többen megnézhették volna a filmet, meg kellett volna néznie annak a több száz békéscsabai középiskolásnak, akik a Világnézetünk alapjai című tárgyat tanulják, a pedagógusoknak és főként azoknak az „egyszerű” embereknek, akikről a film szól, s akik szerepelnek benne. (Hiszen Dárday nem hivatásos színészeket léptetett fel.) Mi alapján döntik el az emberek, melyik filmet nézzék meg? Ha ezt a kérdést megválaszoljuk, magyarázatot kapunk arra, miért kongott két előadáson a nézőtér. Közönséget ilyen tényezők vonzzák egy-egy filmhez: melyik országban gyártották (magyar film nem „márka”), rangos szereplőgárda (csillogó sztárok vagy népszerű hazai színészek szerepeltetése önmagában reklámként hat), a műfaj s az ígéretes cím („A halott asz- szony visszatér” nagyobb vonzerővel hat. mint a semleges Jutalomutazás). Dárday filmje nem rendelkezik a reklámnak ezekkel a természetes forrásaival. Mégis: a tapasztalat azt mutatja, hogy a néző választása nem esetleges, figyelmet rá kell irányítani azokra a filmekre, amelyekre magától nem figyelne fel. A mozi nemcsak a kultúra terjesztője, hanem gazdasági vállalkozás ts, a film nemcsak szellemi termék, hanem árucikk is. A filmrcklám nem ismeretlen fogalom, miért nem élünk jobban vele? Sajnos, nem tudjuk még felhasználni a reklám lehetőségeit a kereskedelemben sem. Gyakori eset a vevő (a néző) félrevezetése; és sokszor visszaélünk a reklámmal. Az alkalmazott reklámfogások pedig nem egyszer felszínesek. A Jutalom - utazás bemutatásakor például a MOKÉP „angliai utat” ígért a szerencsés nézőnek. Meg kellene próbálni valami mást is, látványos, ám semmitmondó nézőfogás helyett közelebb hozni a filmet a közönséghez. A Hószakadás című Mim alkotói rendeztek egy ankétot, ahol bányászokkal beszélgettek. Ez miért számít egyedi esetnek? A filmklubok miért agonizálnak — ha vannak egyáltalán? A mozinak sokféle igényt kell kielégítenie. tömegszórakoztatási. tömegkommunikációs eszköz, ugyanakkor fontos művészeti ág. Lenin a legfontosabb művészetnek nevezte. Miért nem élünk .jobban az általa nyújtott lehetőségekkel? A mozik üzemeltetési költsége független a nézőszámtól — a bevétel arányos vele. Nem luxus üres nézőtérnek vetíteni? Szentistványi Rita 5 BÉKISMMIs^t 1976. JANUAR 24.
