Békés Megyei Népújság, 1976. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-24 / 20. szám
Megyei pártakívaülés Békéscsabán (Folytatás mz 1. oldalról) helyek, s jelentős a visszaesés a tejtermelésben is. Tervszerűség, hatékonyság — A Központi Bizottság határozata alapján az országgyűlés, műit év decemberi ülésszakán — a népgazdasági tervvel együtt — elfogadták a tanácsi gazdaság 1976. és 1980. közötti fejlesztési tervét is. A megyei pártbizottság irányelvei alapján a részletes terv februárban kerül a megyei tanács elé. A tanácsi gazdaság V. ötéves terv- javaslata az előző időszakhoz képest előrelépést jelent, különösen a célcsoportos lakásépítésben, az általános iskolai tanteremnövelésben és a közművesítésben. A tanácsi gazdaságban a fejlesztésekre fordított összeg a korábbi időszak kétszeresére növekszik. Ami a forrásokat illeti, a célcsoportos lakásépítésre meghatározott ösz- szeg változatlan, nem növelhető, csak ennek nagyságáig lehet terveket készíteni. Ameny- nyiben a normatívákban előírt költségek alatt- valósul meg adott helyen a lakásépítés, úgy a megtakarított összeg erejéig növelhető a lakásszám. Érdekké vált tehát a szigorú és ésszerű takarékosság, amely ez esetben több lakást jelenthet. Az idei feladatokat a Központi Bizottság — a XI. kongresszus gazdaságpolitikai céljaival, az V. ötéves terv előirányzataival összhangban — a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javításában, gazdasági munka hatékony, ságának emelésében jelölte meg. Ez a gazdaság irányításában, a gazdálkodásban nagyobb következetességet és határozottságot követel. Megyénkben 1976-ban az ipari termelés 5-6 százalékos emelkedésével számolunk. Cél, hogy a termelés növekedését döntően a termelékenység, a műszaki fejlesztés biztosítsa. Javítani szükséges a gyártmányösszetételt, s nagyobb gondot kell fordítani a tőkés export fokozására, a szocialista exportkötelezettségek teljesítésére. A hazai energiaszükséglet jobb kielégítése érdekében a kőolaj, és földeáz- termelés mintegy 10 százalékos zőgazdasági termelés egy lakosra számítva 26 százalékkal, vagyis több mint egynegyedével emelkedett. A tej- és t ej - termékfogyasztás az 1964. évi 238 kilogrammról 1974-ben 315 kilogrammra, a húsfogyasztás 38 kilogrammról 55 kilogrammra. a tojásfogyasztás 113 darabról 205 darabra nőtt. A szovjet emberek átlagban napi 3100 kalóriát fogyasztanak. Táplálkozásukban egyre nagyobb mértékben szerepel a hús, a vaj, a tej, a tojás, a cukor és más értékes élelmiszerek. Gyors ütemben növekszik a fogyasztási cikkek gyártása is. Erről tanúskodik a kiskereskedelmi áruforgalom növekedése. 1975-ben minden négytagú szovjet család átlagban 724 rubel értékben vásárolt több árut, mint 1970-ben. Ezért a 724 rubelért színes tv-készüléket és egy tranzisztoros rádiót, vagy három nagy hűtőszekrényt, vagy divatos bútorgarnitúrát, vagy öt mosógépet lehet vásárolni. 724 rubel elegendő arra is, hogy egy munkáscsalád három éven keresztül kifizesse háromszobás lakásáért a lakbért és a szolgáltatások (gáz, áram, telefon, fűtés, víz stb.) díját. Az országban a kilencedik ötéves tervben alapjában befejeződött az áttérés az általános középfokú képzésre. Az ötéves tervben (az 1975/76. tanévet figyelmen kívül hagyva) több mint 16 millió személy végezte el a középiskolát, több mint az egész háború előtti időszakban. A különféle szak- munkáskéoző tanintézetek 9,4 millió szakmunkást képeztek ki a népgazdaság számára. A felCsatári Béla, a megyei pártbizottság titkára vitaindítóját tartja Fotó: Demény növelése szükséges. Fokozottabb figyelmet kell fordítani a folyamatban lévő beruházások gyorsítására, a hatékonyság fokozására. A megye mezőgazdaságával szemben támasztott követelmény: elegendő termék exportra és hazai ellátásra, valamint ipari feldolgozásra. Sürgős és konkrét intézkedéseket kell tenni az állatállomány csökkentésének! megállítására, a tehén- és sertés- koca-létszám növelésére. Többször volt már szó arról, hogy a legjobb tartalék a munkában található. Ilyen például a munkaidő jobb kihasználása, a munkanormák rendszeres karbantartása és a gépek állásidejének csökkentése. Ezek ugyanis lehetővé teszik a termelékenység javulását, amely mind az iparban, mind pedig a mezőgazdaságban alapvető célkitűzés. sőoktatási és a középfokú szak- oktatási intézetek több mint 0 millió szakembert bocsátottak ki. A népgazdaságban foglalkoztatott személyek 75 százalékának van felsőfokú vagy középfokú képzettsége Az orvosok számát tekintve a Szovjetunió világviszonylatban az első helyen áll. Jelenleg minden tízezer lakosra több mint 30 orvos jut: ilyen magas- fokú ellátottság egyetlen más országban sincs. A szovjet közegészségügy büszkesége: az üzemben közvetlenül nyújtott orvosi segítség. A szovjet vállalatokban több mint 1440 orvosegészségügyi részleg működik. Azokban a vállalatokban, ahol orvosegészségügyi részleg nincs, a szokványos poliklinikák látják el feladatait. Minden nagyüzem orvosi intézmények ellenőrzése alatt áll. A gyógyítás teljesen ingyenes. Nyolcévi munkaviszony esetén a táppénz azonos a havi átlagbérrel. A lakosság szakszerű orvosi ellátása szempontjából óriási jelentőségű a kórházak kiterjedt hálózata. Az ötéves tervben 330 000 új kórházi ágyat létesítettek, az összes kórházi ágyak számát 3 millióra növelték. A szovjet közgazdászok már befejezték az 1976—1980. évre szóló tizedik ötéves terv összeállítását, amelyet véglegesen az SZKP XXV. kongresszusa hagy majd jóvá. Az általános irány, minden szovjet ember előtt ismeretes: a nép anyagi és kulturális életszínvonalának további növelése. (BUDAPRESS— APN) (Vége) Ezek eléréséhez jobban ki kell használni a szocialista brigádmozgalomban rejlő lehetőségeket. amelynek szép példáit láttuk a kongresszusi és a felszabadulási munkaverseny idején. A megnövekedett feladatoknak megfelelően tovább kell erősítenünk a pártszervezetek gazdaságirányító szervező és ellenőrző tevékenységét. A kommunisták alapvető feladata a gazdaságpolitikai célkitűzések egysége® értelmezése és megvalósítása. Minden kommunista legyen példamutató a munkában, és cselekvő részes a párthatározatok végrehajtásában. Ez a záloga idei terveink teljesítésének, az V. ötéves terv sikeres indításának — mondotta befejezésül Csatári Béla. Kommunista felelősséggel A vitában elsőként Székely László, a Szarvasi Vas- és Fémipari Szövetkezet elnöke szólalt fel. Az üzemen belül meglévő tartalékok feltárásáról szólva, elmondta, hogy a munkanormák karbantartásával a szövetkezetben mintegy 100—120 fős munkaerőhiányt sikerült megszüntetni. Szigorúan és önkritikusan vizsgálták a létszámot, ® több területről csoportosították át a munkaerőt a termelésbe. Elmondta, hogy a szövetkezet az idén kétszázalékos költségmegtakarítást irányzott elő, amely figyelembe véve a termelési értéket, 4 millió forintnak felel meg. Antal József, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának helyettes vezetője az állattenyésztéssel, a háztáji gazdaságokkal és a zöldségtermesztéssel . kapcsolatban mondta el véleményét. Hangsúlyozta, hogy az állattenyésztésben jelentkező gondok oka többek között a takarmánytermesztés visszaesése, a nem mindig ösztönző szabályozók és az alacsony egészségügyi színvonal. A háztáji gazdaságokról szólva, felhívta á termelőszövetkezetek figyelmét, hogy fokozottabban kísérjék figyelemmel, különböző eszközökkel segítsék a kisgazdaságok termelését. Ami a zöldségtermesztést illeti, elsősorban a termelőszövetkezeteknél indokolt a terület növelése, a több hatóanyag felhasználás, az öntözés fokozása. Tarján József, az Orosházi Üveggyár pártbizottságának titkára a megye egyik legnagyobb üzemének ötesztendős munkájáról adott áttekintést. Az idei feladatok megvalósításának zálogát a munkafegyelem javításában jelölte meg. Az üveggyárban tavaly a dolgozók 10 százalékát kellett fegyelmileg felelősségre vonni, ami azt jelenti, hogy több mint 350 ember követett el kisebb-nagyobb fegyelmezetlenséget. Hegedűs Béla, a nagyszénási Október 6. Termelőszövetkezet elnöke az árintézkedések hatásáról, azok ellensúlyozásáról beszélt. önkritikusan szólt arról, bogy a termelőszövetkezeti vezetők körében szemléleti változásra van szükség, mert például a tejtermelés, a szarvasmarhatenyésztés nemcsak objektív okok miatt esett vissza, hanem a csoport- és a népgazdasági érdekek helytelen egyeztetése miatt is. Hangsúlyozta a kommunista gazdaságvezetők felelősségét, amely a feladatok teljesítésének egyik záloga. Ladnyik Mihály, a kondorosi Egyesült Termelőszövetkezet elnöke a zöldségtermesztés gondjairól, Szájbély Mihály, a Békéscsabai Kötöttárugyár igazgatója az export növeléséről beszélt. Vágó József, a Központi Bizottság munkatársa pedig ugyancsak a szemléletbeli változás fontosságát hangsúlyozta. A vitában elhangzottakat Csatári Béla összegezte. Pu|a Frigyes továbbutazott Iránból Teherán Púja Frigyes külügyminiszter pénteken befejezte iráni hivatalos látogatását és továbbutazott a Vietnami Demokratikus Köztársaságba. A repülőtéren a magyar külügyminiszter búcsúztatására az iráni külügyminisztérium vezeti munkatársainak kíséretébe« megjelent A A. Khalathari iráni külügyminiszter, valamint Gál Bálint teheráni magyar nagykövet. (MTI) Mennyibe kerül a fejlődés? ' A piád bölcsességben, ami szerint ingyen nem adnak semmit, sok az igazság. Természetes, hogy a gazdasági növekedés is befektetéseket követel, s minél bonyolultabbak a megoldandó feladatok, annál nagyobb azok szellemiekben, anyagiakban számított ára. Mondjunk le ezek szerint a fejlődésről, hogy ne kelljen a fokozódó kiadások terhét viselni? Ha megtennérik, a társadalmi haladás útját is el- rekesztenők, mert hisz’ az utóbbi nem nélkülözheti a növekvő gazdasági alapokat. Magasabb lépcsőfokok Tavaly megközelítően 140 milliárd forintot használtak fel az országban az állóeszköz-állomány bővítésére. Ez majd’ háromszorosa annak az összegnek, amelyet hasonló célokra 1965- ben költöttek el. Magasabb lépcsőfokokon kell feljebb lépnünk, mert nemcsak többet, hanem mást is akarunk, mint korábban. Tényezők sokasága miatt — ahogy a szakemberek fogalmaznak — objektíve drágább a termelés, a szolgáltatás korszerűsítése, mint volt tíz, vagy tizenöt esztendeje. Erősen fogynak például a könnyen feltárható nyersanyagok, kitermelésük költsége — idehaza és külföldön egyaránt — meredeken emelkedik. Meggyorsult a termelőberendezések műszaki elavulásának üteme, fokozódó szerephez jutnak a környezetvédelmi szempontok, s ezek betartása újabb kiadásokat tesz elkerülhetetlenné. Bővül mind a termelésben, mind a termelő ember ellátásában az úgynevezett infrastruktúra jelentősége, s az autópálya, a nagy tengelynyomású vagonokat hordozó sínhálózat létesítésének költsége nem mérhető össze a korábbi kövesútakéval. hagyományos vágányhálózatával. Kettős körben Jogosnak látszik a kérdés: ugyanazért mind többet kell fizetnünk? Nem egészen, bár bizonyos esetekben ez a helyzet Egy tonna kőolaj akkor kerül a legkevesebbe, ha itthon hozták a felszínre. Drágább ennél a szovjet importból származó, de még mindig sokkal olcsóbb, mint a dollárért vásárolt. A megoldás nem az, hogy foggal-körömmel megakadályozzuk a kőolaj növekvő — és indokolt! — felhasználását, hanem az, hogy mindent elkövetünk az ésszerű, takarékos gazdálkodás érdekében. Kettős körben helyezhetjük el a fejlődést szolgáló, gyarapodó kiadásokat. A belső kör az előbbi és a hasonló eseteket fogja át, azokat tehát, amikor az objektív szükség határozza meg a cselekvést. A külső körbe viszont azok a tények kerülnek, amelyek csak látszatra kísérői a fejlődésnek, valójában szervezetlenségre, pazarlásra, célszerűtlen kiadásokra figyelmeztetnek. Példával élve: a beruházási javak árszínvonala a negyedik ötéves tervben jóval lassabban nőtt, mint a beruházásoké. A kettő közötti különbség fényt vet a szervezés — a tervezés, előkészítés, kivitelezés — alacsony színvonalára. Azaz a fejlődés költségei igy is folyamatosan ..növekedhetnek”, ám a joggal idézőjel közé kívánkozó növekedés mögött nem áll semmi, sőt, haszon helyett csupán kárunk származik ilyesfajta kiadásainkból. Arányok mércéje A műtrágyagyártásban a földgáz felhasználása — az eddigi szénhelyett — ötven százalékkal csökkentette az energiaszükségletet. Apró adalék ez ahhoz, hogy miért érdemes vállalni a földgáztermelés növelésének fokozódó kiadásait, illetve, miért járulunk hozzá a nemzetközi földgázvezeték építésének költségeihez. Másfajta bizonyíték; a mélyalmos baromfinevelés technológia továbbfejlesztett változatának alkalmazása nyolc-tíz százalékkal nagyobb beruházási összeget követel, mint a kiinduló megoldás. Érdemes vállalni a többletet? Igen, mert a nyereség a korszerűbb technológia esetén 45—50 százalékkal, bővül! Ráfordítás és hozam aránya az a mérce, mely kimutatja: megéri-e a fejlődés azt az összeget — vagy akár szellemi erőfeszítést, eszközfelhasználást stb. —, amennyit költeni kívánunk, kényszerülünk rá- Nem szószaporítás az utóbbi — kívánunk, kényszerülünk — kettőzés. Hiszen az ötödik ötéves tervben — egyetlen elemet kiragadva — nemcsak az előirányzott 35 millió tonna szovjet kőolajat kell megvásárolnunk ahhoz, hogy egyetlen . népgazdasági területen se legyen fennakadás, hanem dollárok millióit is kiadhatjuk más országokban, a tőlük vett olaj fejében. Ne tegyük? A kőolajfelhasználás radikális korlátozása visszavetné az energia, és vegyipart, ennek következtében a gépiparban, a műanyagfelhasználásban, a mezőgazdaságban keletkeznének zavarok... I tényekkel szembenézve Sok tekintetben tehát 'meghatározottak a választási lehetőségek, s ezért a tényekkel mindig szembe kell nézni. A döntések nem attól függnek, hogy mit szeretnénk, hanem attól, mit lehet termük, mi áll módunkban. A fejlődés indokoltan növekvő költségeit vállalni kell, s mert ezek folyamatosan emelkednek, mind nagyobb figyelmet szükséges szentelni a fölös, a társadalmilag nem indokolt kiadásokra Az idén például 8,8 milliárd forintot költenek a villamos- energia-iparban beruházásokra. Ez a summa az erőművi — és hálózatfejlesztés szükséges fedezete. Ám aligha kell bizonygatnunk, hogy amit a 8,8 milliárd forint segítségével létrehoznak, abból majd pazarlunk is, silány termékekbe ölt energiával, üresen futó gépekkel, fölös szállításokkal, égve hagyott fénycsövek, villanykörték millióival. S ha így nézzük a szóbanforgó összeget, beláthatjuk: a tényleges fejlődéshez kevesebb is elég lenne. Ami persze nemcsak a villamosenergia-felhasználás esetében igaz, hanem minden más területen ugyanúgy érvényes. S éppen ezért, bár nagyon lényeges, hogy mennyibe kerül a fejlődés, egyre inkább arra a kérdésre kell válaszolnunk helyi és társadalmi értelemben, hogy annyiba került-e, mint ameny- nyibe kellett, vagy annál többe. S ha többe, akkor ne a fejlődéssel, hanem — a megvalósítókkal szálljunk perbe. Mészáros Ötté
