Békés Megyei Népújság, 1976. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-18 / 15. szám

KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Zrenjanini képzőművészek kiállítása a békéscsabai múzeambai A szárnyas ló, a nagyobb határokat belátó-bejáró, egy ajtónyíláson keresztül csak félig látható. Lánca az ajtón innen látszik; a kép felső részén pedig — mint a többin is — felhő, a lánc másik darabjával. Nosztalgikus mondanivaló: az innen kötődő ide is kö­tődik, bár nagyobb távla­tokat ismer, mégis korláto­zott térben is, időben is. Az egykor közvetlen össze­köttetés térrel, idővel, sze­méllyel — megszakad: az idő múlik, a felhő tova- száll. A többi képén látható mondtam, holott egyetlen ember nem látható képein; a lakás berendezései azok: székek, bölcső, zongora, szövőszék, rokka. Ezek azonban élnek, éreznek: szék „ül” a bölcső előtt és fehér falusi házról emlé­kezik, rokka „lépdel” ajtó és ablak között odabent. E közben minduntalan föl­kapjuk fejünket: hiszen ez a hiteles, emberi gesztus mégsem hiteles! Csak gé­peket, eszközöket rejt ez a gesztus! Minduntalan fe­jünket csóváljuk; nem akarjuk elhinni, hogy mindez igaz lehet: egyszer­B ékéscsaba jugoszláv testvérvárosából, Zrenjaninból még karácsony előtt ér­kezett egy nagy kiállítási anyag a múzeumba. A ki­lenc művész kiállított anyaga változatos: ketten közülük iparművészek, egyikük szobrász, hatan pe­dig festők. A csoport tag­jai igen színvonalas telje­sítményű műveket hoztak; ebben a csoportban a fia­tal, még nem teljes jogú művészek is helyet kaptak; — még ha kötődésük a cso­port idősebb, meghatározó mestereihez nyilvánvaló is. A csoport ideális társu­lás: el tudja viselni a leg­különbözőbb egyéniségeket, mint a motívumait a lát­ványvilágból kölcsönző Zdravko Mandity, vagy a tőle teljesen különböző Va- nyek Tivadar, vagy Rudolf Brikity festészetét. A cso­porton belül azért megha­tározó a képzőművészek je­lenléte, s még inkább a fentebb említett művészek alkotásai. Maradandó él­ményhez leginkább ők jut­tatják a szemlélőt. Nem könnyen értelmez­hetők ezek a képek, leg­alábbis nem futó pillantás­sal. Vonatkozik ez különö­sen Rudolf Brikity művei­re; ő a legelvontabb képi jeleket alkalmazó, de ta­lán a legköltőibb, legfilo- zofikusabb. (Képünk.) Gyakori motívumai: lán­cok, felhők, kocsikerék. Látszólag önkényes kieme­lések ezek a gazdag lát­ványvilágból. Szublimáltak, saját közvetlen látványkör­nyezetükből kiemeltek ezek a motívumok, azonban egyetlen gondolatkörbe tar­tozók. Az ajtó-, ablakkere­tek, a lépcsőfeljáró, vagy egv-egy száraz falevél az előbbiek jelentéskörét egé­szíti ki. Így értelmezve ar­ra a következtetésre ju­tunk, hogy Rudolf Brikity íilozófiai kérdésekkel fog­lalkozik: a tér és idő kate­góriáival. Festő-filozófus te­hát. Legköltőibb képe ta­lán a Pannóniái motívum, amelyen Pegazus látható. ajtó-, ablakkeretek is a tér különböző pontjait, az innenit és a túlit, azaz a hozzánk köthető és a tő­lünk függetlenül létező te­ret ábrázolják. A világ szubjektív érzékelésének problémái foglalkoztatják tehát Rudolf Brikity festőt. Zdravko Mandity festmé­nyei — ellentétben a Bri- kity-éivel tulajdonképp táj­képek. Jelentésük azonban korántsem elégszik meg a csak tájképi jelentéssel; semmi kedélyesség, szóra­koztató látványosság, sőt! Képei szorongást, rémületet tartalmaznak és ezt váltják ki a nézőből is. A vászna­kon füst, köd, pára. ho­mály látható; a tünékeny, megfoghatatlan elem sej­telmes szellemíormát ölt, hogy kísértsen, nyomasz- szon — pedig csak vízió az egész. A Mandity-kompozí- ciókhoz a kulcsot két mű adja meg: A háború vége című és az Akasztottak cí­mű képe. Ehhez az él­ménytartalomhoz lehet a többit is sorolni: az Ég a búza, a Madárijeszlő, a Bánáti részlet című képeit is. És így már Mandity ag­gódása és szorongása az emberért, sőt az emberisé­gért, az életért való aggó­dás es szorongás. Vanyek Tivadar képei szinte reneszánsz ihletettsé- gűek: örök emberi érzel­meket hordoznak: összetar­tozást, méltóságot, nem e- világi harmóniát. Emberi-t re az emberi mozdulatok és érzések, s ugyanakkor, ugyanazon képek által a másik mondanivaló: uni­formizált berendezések, gé­pezetek vagyunk mi, embe­rek. Fejünk faragott szék­támla, a kebel: drótspirál. Kesernyés ez az irónia, egyszerre állít ellentétes tartalmakat, és ellentétes érzelmekre hangol. Vajon melyik tétel az igaz? A_ motorizált-automatizált va­lóság, vagy a nem változó emberi érzések? Talán az utóbbi igaz Vanyek Tiva­dar szerint is: képein a bensőséges színezés, a min­dig azonos hőfokú ihletett- ség, harmónia az utóbbit, az emberi érzelmek vál- toztathatatlanságába vetett hitét sugallja. Ivan Repasity apró ké­peket hozott, címül évszá­mokat választott: 1473 és 1550-es évek közötti uta­lások a könyvnyomtatással kapcsolatosak. Bordó han­gulatú és pompájú kis en­teriőrök ezek, s a falikár­pitok, freskók, drapériák környezetében mindegyiken ott „ül” egy könyvlapból hajtogatott madár. Méreté­vel, közelségével ez a ma, ezek vagyunk mi; akik megkaptuk a kultúrát örök­ségként, annak tartalmait; s asszociál ez a madár még mást is: szabad repülést, üzenetközvetítést, játékot. Az enteriőrök nyitottak — reneszánsz ablak- és ajtó- nyílásai egy-egy idilli táj­ra engednek pillantani — ezek a tájak már szinte mi- niatúra méretűek —: ezzel a pillantással az ősi kultúr­centrumokra irányul fi­gyelmünk. Radisa Lusity fiatal mű­vész; grafikusként dolgo­zik. Vegyes technikájú mű­vein nyoma is van ennek a foglalkozásnak: a képfe­lületek át meg át vannak szőve a kartográfiában használatos jelekkel, be­osztásokkal. Képei mind­egyikén az űrrepüléssel fog­lalkozik. Radisa Lusity leg­nagyobb eredménye a kép- szerkesztés; nem a hagyo­mányos módon osztja a sí­kot, nem utal a hagyomá­nyos térosztásra: előtér— középtér—háttér; valószínű ezért is választott űr-témát. A kép fölső részére súly­pontoz, s igyekszik egyne­mű hátteret adni. Mondan­dói inkább divatosak mint élménvszerűek; de igényes­ségéről meggyőzött bennün­ket. Fiatal művész lehet Re- bezov Vladimir is: itt sze­replő képei közül egy szín­padterv, a többi — Ele­mek a térben, A tér elemei stb., hasonló problémákkal küzd, mint Radisa Lusity: önálló gondolatokat önálló formanyelven közölni. Ké­pein inkább motívumok szerepelnek, mint elemek; népi tárgyakra utaló, geo­metrikus,’' színes díszítmé­nyek. Talán Vanyek Tiva­dar képeinek bűvölete? Nem tudni. Slobotíán Koity reliefjei szervesen összetartozók; vö­rös és zöld kompozíciói a legszebbek. Utóbbi draoé- l iaszerű, embert sejtető dús formáival tűnik ki. A két textiles Jovanka Radicsev és Grozdana Ran- kovity. Jovanka Radicsev Ritmus című textilje óriás díszhalat formáz; a sötét­kék szövött alapon enyhe hullámvonalban mozgó vö­rös sávok, körformába ren­deződve adják ezt a ha­tást. Grozdana Rankovity két textilje azonos technikával készült: a szövés mindket­tőn azonos alapanyagú, utó­lag átöltött vagy horgolt formák, rátétek díszítik; egyiken szabadon függő, horgolt pántok, másikon nyírott bolyhok vannak. Egyik színével, másik tech­nikáiéval hívja magára a figyelmet. A zrenjaninl művészek igényes művészek. Témái­kat következetesen vállal­ják, s nem elégszenek meg olcsó tetszetősséggel. Leg­tapasztaltabb művészeik gondolkodása minta a cso­port fiatalabb tagjai szá­mára, s ez mégsem jelenti a festői eszköztár másolá­sát. A legszimpatikusabb azonban a zrenjanini mű­vészek kollektív tudata: törődés az ember szabad­ságával, lehetőségeivel, az örök emberi érzelmek meg­őrzése, a jövőnkért érzett felelősség. V. Kiss Margit Rohlich T. Atttla Orchester Amikor nem szívelnek Kovács György Pataki János — óserejű képek festője — másoknál jobban értse Vágyainkban, tetteinkben nincs hiúság, sem érdek. Mégis úgy néznek, mint akit súlyos, rút bűnön értek. Ha néha a bolyhos mámor gondjainkra hull puhán,* kócos kis senkik kapdosnak tétova lelkünk után. Ilyenkor kell mosolyogni vagy álldigálni sután vagy elvágtatni a délre húzó vadludak után. 1 Szép, idilli ősz Tomka Mihály Szép, idilli ősz, Égig nyúló nyárfák! Láttam én halál fölött merengni egy bogárkát. Anyám, s ti lányok (ki tudja, hányán) TE már örök, s örök maradtok TI valahányon. Apám, kerüld az Utat, Gödörrel, sárral tele, Nem gyámolit már téged Napszámosok torz istene. Kata! a ködben el nem tűntem: Néha várj nagy Éjszakában, (atomok leszünk úgyis a nagyvilág sarában) Szép, idilli ősz, ti végleg-száraz nyárfák! ne hagyjátok merengni a haldokló bogárkát!

Next

/
Thumbnails
Contents