Békés Megyei Népújság, 1976. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-14 / 11. szám
Szombat-vasárnapi körséta . négy sportág hat rendezvényén Tíz kislány — Gyuláról. A gyulai román általános iskola serdülő leány röplabdacsapata. Álló sorban, balról Csorba, Csóka, Cséffán, Negxu György testnevelő edző, Botye, Oltcán. Az alsó sorban Martyin, Rúzsa, Tóth, Czirle, Netye (Fotó: Lónyai László) A téli hónapokat a sportemberek — nem is olyan régen — „holtidény” kifejezéssel illették. Ma azonban — bor köztudottan nem állunk valami jól fedett létesítmények dolgában — erre az időszakra is bőven jutnak sportesemények. Sőt, még a szabadban is sor kerül érdekes, izgalmas összecsapásokra. Az elmúlt hét végén Szegeden, Orosházán, Újkígyóson át Békéscsabáig jónéhány sporteseményt néztünk végig. Több terembe kukkantottunk be, sőt még kispályás focitalálkozókat is láthattunk! *•» Újszeged, szombat délután. A sportcsarnok pénztáránál fiatalok, sporttáskás fiúk és lányok ötforintos jegyet váltanak, s eltűnnek az egyik csapóajtó mögött. A játékcsarnokban a Csongrád megyei teremkézilabda torna részvevői — közöttük a Bcs. Előre Spartacus férfi, női, a Bcs. Vízmű SC férfi és az Űj- kígyósi TSZSK férfiegyüttesei is — készülnek a rajtra. A nézőtéren alig vannak szurkolók, így mi nyugodtan kereshetjük azokat a fiatalokat, akiket az imént az előcsarnokban láttunk. Hgmar rájukakadunk. Lent vannak a ping-pong- és az erősítőteremben. Szegeden ugyanis bárki — öt forintos „beugróért” — használhatja a „kacsalábon forgó”, gyönyörű sportpalota termeit, bárki két-három órán át ütheti a kaucsuklabdát, vagy pedig emelgetheti a súlyemelőtárcsákat ! A hagyományos téli kézilabdatorna a Szentes—Szegedi Konzerv női mérkőzéssel kezdődik, majd pályára lépnek a mieink is. Az Üjkígyósi TSZSK újonc NB Il-es gárdája — a kezdeti megilletődöttség után — egyre magabiztosabban játszik és szünet után — hátrányát ledolgozva, már szinte tetszés szerint lövi góljait a nagy múltú, ugyancsak NB IÍ-es Szegedi DÉLÉP hálójába. A kígyósiak boldogan ölelkeznek össze a győzelem, a jó rajt után. Megérdemelték a gratulációkat és a jókívánságokat. A Bcs. Vízmű SC, az újonnan átigazolt Rácz-cal és Marótival megerősítve — 35—24-es vereséget szenved a Szegedi Volán — immár a legjobbak között, az I. osztályban szereplő — gárdájától. Az Előre Spartacus fiúk „ikszelnek”, 28—28-at játszanak a szentesiekkel. Az Előre Spar- tacus-lányok pedig legyőzik a vásárhelyi HÖDGÉP csapatát. Kissé bosszúsak a csabaiak a biztos Volán-győzelem miatt. Ez érthető is. hiszen a Vízmű és az Előre Spartacus NB I B-s bajnoki mérkőzésen, tavaly, imponáló fölénnyel fektette kétváll- ra a végül is bajnoki címet szerzett közlekedési gárdát. Bagaméry László a Dél-Ma- gyarország sportrovatvezetője így vigasztalta a mieinket: — Nincs semmi meglepő abban, hogy Giricz Sanyiék ma ilyen eredményesen játszottak. Az elmúlt év november 17-én már elkezdték az edzéseket. Hetente tíz alkalommal gyakorolnak itt az újszegedi csarnokban. Három edzést a kondicionálóteremben tartanak, hét alkalommal labdás edzéseik vannak. Szegednek soha nem volt NB I- es kézilabdacsapata. Most mindenki összefogott, hogy á Volán megállja helyét a legjobbak között! — Ilyen felkészülési lehetőségek mellett, biztosan sikerül a bentmaradás kivívása — jegyzik meg a jelenlevő csabai vezetők, s nagyot sóhajtanak, csapataik mostoha edzéslehetőségeire gondolva... Lassan kihúnynak a fények a nagycsarnokban. Férfi kézilab- dásaink a III. emeletre vonulnak és elfoglalják szobáikat. A szegedi sportcsarnok ugyanis nemcsak 60x30 m-es játéktérrel, 1200 néző befogadására alkalmas lelátókkal, bemelegítő- és kondicionáló-termekkel, hanem sportszállóval is rendelkezik. Itt töltik a szombat éjszakát a mieink, mert vasárnap reggel — a második fordulóban — ismét pályára lépnek. A sportszálló 9-es szobájában „sajtófélórára” kerül sor. A lapokat, köztük a Népsportot böngészik a fiúk. — Olvastátok, hogy milyen jól erősítettek a budapesti NB I- es női kézilabdacsapatok — Békés megyéből? — kérdezi egyikük, majd folytatja: — Az Előre Spartacustól Bonyhádi Klári a Híradástechnikához, a Konzervgyárból Kékesiné Tímár Márta az ELZETT-hez igazolt. Na és a Zsilák-sztori? Válogatott atlétanőnk az új idényben a Csepel SC szakosztályát erősíti... De még mielőtt mélyrehatóbban értékelnék ezeket, a valóban izgalmas híreket, nyílik az ajtó, s belép a gárda „menedzsere”. — Takarodó, fiúk! Egyébként egészen reggel 7-ig szundíthattok! Ilyen urak úgy sem voltatok még soha, hiszen reggel 8- kor mi kezdünk a DÉLÉP ellen és mindössze 12 lépcsőfokra van ágyatoktól a játéktér — mondja, s jó éjszakát kívánva távozik. *** Orosházán vagyunk, vasárnap reggel, a Táncsics Gimnázium tornatermében, a kézilabda Béke Kupa első találkozója előtti pillanatokban. Az Oh. 3. sz. iskola első és második csapatának tagjai néznek „farkasszemet” egymással. Veress László, a gimnázium végzős tanulója, a játékvezető sípjába fúj. A pirosmezesek kezén vándorol a labda, majd Komóczi Ildikó, az egykori NB III-as labdarúgó kislánya, megcélozza a kaput. Egy villanás és a bőr a jobb felső sarokba vágódik. Megszületett az idei Béke Kupa első gólja! Ildikóék aztán még 11-el terhelik meg a második csapat hálóját, s végül 12—4-re nyernek. (Ezt a találkozót még 18. követte. Úttörők, serdülők, I. osztályú csapatok, fiúk és lányok, férfiak és nők küzdöttek a győzelemért. A nonstop-műsor a késő esti órákig tartott.) *** Körsétánk következő állomása a békéscsabai útépítési szakközépiskola. Amikor kocsinkkal az Urszinyi Dezsőné utcába kanyarodunk — meglepődünk. Több mint száz autó áll a szűk utcában, a szakközépiskola előtt. Bent, az udvaron beszélgető, vitatkozó emberek tucatjai. — Ennyien jöttek volna el a serdülő röplabdás Téli Kupa második fordulójára?! — húzza fel szemöldökét kísérőm. Természetesen erről szó sincs. A nagy érdeklődés a galamb- kiállításnak szól... Qdafenn a tornateremben csend honol, csak 5-6 kislány ütögeti a labdát. Az egyik sarokban, hátán bundával Gabnai Andrásné Kiss Eva, a vendéglátóipari szakközépiskola testnevelője ül. És mivel a program szerint — délelőtt fél 11 van — most mérkőzéseket kellene látnunk, őt kérdezzük a szünet okáról. — Tegnap, szombat délután a csabai csapatok lejátszották mérkőzéseiket, ma reggel mi is játszottunk az Előre Spartacus, a gyulai román általános iskola csapatával. A telekgerendásiak és a sarkadiak távolmaradása miatt tartunk kényszerszünetet. Egyik játékosomat, Zámboly Erzsit édesapja autóval hozta be Kaszaperről. Kimentek a vasútra, hogy megnézzék: jönnek-e a sarkadiak, vagy sem? Kisvártatva befut Faragó Béla, a megyei röplabda szakszövetség főtitkára. Ö a következőkről tájékoztat bennünket: — Az első forduló nagyszerűen sikerült, most viszont kénytelenek vagyunk várakozni. Sokat várunk ettől a tornától, annál is inkább, mert a tegnapi rajt jó mérkőzéseket hozott. A gerendásiak, sarkadiak távolmaradásának okát tisztázzuk a héten és bízom abban, hogy félreértésről van szó, s a harmadik és negyedik fordulóban — hagyományaiknak megfelelően — ők is pályára lépnek! * * * Egyre jobban esik az eső, amikor Újkígyós felé fordítjuk „szekerünk rúdját”. Kollégám. Az „ellenszurkoló” ismét megszólal : • Csatlós György, az újkígyóst téli labdarúgótorna „atyja” — Ha ebben a rossz időben fociznak Kígyóson, leveszem a kalapom előttük! Amikor megállunk Újkígyós főutcáján, az általános iskola tornaterme előtt, az út szélén egy bordó autóbusz, három személykocsi, az udvarból kihallatszó játékvezetői sípszó, biztatás fogad bennünket. Kollégám tartja magát „fogadalmához” és eső ide, hideg , északi szél oda, haj- donfőt száll ki a kocsiból. A kellemetlen idő ellenére igen is rúgják a labdát a csapatok, zajlik az újkígyósi téli szabadtéri kispályás labdarúgó torna mérkőzéssorozata. — Hogyan született meg a kupa kiírásának gondolata? — kérdezzük Csatlós Györgytől, az Üjkígyósi TSZSK labdarúgószakosztályának edzőjétől. — Pillér Sándor, a megyei labdarúgó szövetség szakfelügyelője az őszi szezon végén megkérdezte: mi a véleményem a megyei II. osztályú bajnokság színvonaláról? Elmondtam, hogy tapasztalataim szerint a túl hosszú téli szünet okozza az együttesek hullámzó teljesítményét. Csapataink ugyanis november 15-től március 15-ig nem játszanak bajnoki mérkőzéseket. Hogy felrázzuk a fiúkat, tavaly községi bajnokságot rendeztünk — szabadtéren —, kihasználva az enyhe tél adta lehetőséget. Most kispályás tornánkra meghívtuk a környékbeli együtteseket is. — Hogy fogadták a torna kiírását a csapatok? — Örömmel! Ahogy eleki, apácai edzőkollégáim mondják, és ahogy én is tapasztalom, készülnek ezekre a mérkőzésekre a játékosok. Megrövidült a téli szünet, s van ami feloldja a tornatermi munka egyhangúságát! — Kik vezetik a mérkőzéseket? — A három községben élő játékvezetők, Gavara, Lágy, Sódar sporttársak fújják a sípot. — Mennyibe kerül a torna? — kíváncsiskodunk tovább. — Kétszáz-kétszáz forinttal szálltak be a csapatok, ebből az összegből vettünk az első helyezett számára egy serleget is. Jut pénz teára, amit a szünetekben, a meccsek után felhörpinthetnek a fiúk! Közben véget ér a vasárnap délelőtti, harmadik mérkőzés is, amely a csanádapácai B csapat 8—1-es győzelmét hozta az Üjkígyósi ÁFÉSZ ellenében. (A korábban lejátszott találkozókon ezek az eredmények születtek: Újkígyós A—Csanádapáca A 5—2, Újkígyós B—Elek 5—3.) i Csatlós György így búcsúzik tőlünk: — Még két forduló van hátra a kispályás tornából, azután átköltözünk Apácára. A Csánád- apácai TSZSK labdarúgó-szakosztálya az itt szerepelt csapatok számára nagypályás tornát szervez. Célunk játszani, játszani és újra csak játszani! Az a véleményünk, hogy nemcsak a nagycsapatok, hanem a „kicsik” számára is biztosítani kell a játéklehetőséget, mert csak ez hozhatja meg a fejlődést. *** A Békéscsabai Konzervgyár nagyterme olyan, mint a zsongó méhkas, öt asztalon pattog a kaucsuklabda. Hét sportkör 47 férfi- és 17 női versenyzője küzd a megyei férfi és női asztalitenisz-bajnokság öt versenyszámának első helyéért. Az előcsarnokban is nagy a nyüzsgés. Vezetők adnak tanácsokat, jóné- hányan itt hangolják rá magukat a soron levő találkozóra. A női mezőny egyik kitűnősége — éppen az imént tette le az ütőt — rágyújt egy Fecskére, s úgy magyarázza az őt körülvevő három fiúnak, hogyan nyerte meg az előző partit. — Szinte mindenki itt van, aki csak számít valamit ebben a sportágban — mondja Bertalan Sándor, a megyei asztaliteniszszövetség főtitkára, a zsűri elnöke. — Az orosházi Páli Mariann, .aki 1963-ban született, a mezőny legfiatalabb részvevője, rrííg a 46 éves sarkadi Mózes Ferenc a legidősebb. Nagyon örülünk annak, hogy az utóbbi évek legizgalmasabb, legszínvonalasabb bajnokságát rendezhetjük meg ezen a napon. — Annyi kitűnő férfijátékos gyűlt ma itt össze, hogy belőlük egy ragyogó NB Il-es csapatbt lehetne összehozni — jegyzi meg dr. Bándi Andor, a Bcs. TASK szakosztályvezető-játékosa... S tegyük mindjárt hozzá; igaza van, hiszen megyénk mindössze két NB III-as férficsapattal rendelkezik. Az 1976-os év első megyei felnőttbajnokát délelőtt fél 11 órakor avatták, az orosházi Páli Mariann (!) és Czebe Gyula személyében. Jellemző a kiélezett küzdelmekre, hogy a bajnokság csak 16 óra után ért véget a férfi páros döntőjével. Itt Czebe duplázott, s Czina József oldalán szerzett újabb bajnoki címet *** Már öreg este van, amikor a XIX. Békés megyei Népújság Teremkézilatjda Kupa két utolsó mérkőzésére kukkantunk be, a csabai Kemény Gábor Szakközépiskola tornatermébe. A szombaton és vasárnap délelőtt Szegeden szerepelt kígyósiak és víz- műsök játsszák a negyedik versenynap utolsó mérkőzéseit. (Szegeden egyébként ezek voltak a vasárnap délelőtti, eredmények: Bcs. Vízmű SC—DÉLÉP 31—21, Szegedi Volán—Bcs. Előre Sp. 39—19 (!), Újkígyós- Szentes 31—30.) Sem a kígyósiakon, sem a víz- műsökön nem látszik meg — a Bcs. MÁV, illetőleg a jó képességű Dózsa SE elleni találkozón az — hogy 24 óra leforgása alatt 200 kilométert autóztak és vasárnap este már harmadik mérkőzésüket játsszák. Amikor Kocsis János és Sidő Ferenc — a két játékvezető — véget vetett a Vízmű—MÁV mérkőzésnek, a nézők a ruhatárhoz sietnek, s kiürül a terem, Mistyurik György, a zsűri tagja egy hatalmas létrával fut vissza a terembe, s közben így szólt Hankó Györgyhöz, a víz- műsök edzőjéhez: — Ha lehetne, segítsenek a srácok! És a srácok nem mennek zuhanyozni, hanem kezükbe kapják a folyosón levő kosárlabda- palánkokat, azokat bent a teremben helyükre rakják, s csak azután indulnak az öltöző felé. Segítenek a rendezőknek, ugyanis a termet — az iskolával kötött megállapodás szerint — minden vasárnap este úgy kell átadni, hogy másnap zavartalanul kezdődhessenek meg a testnevelési órák. A játékvezetők megtárgyalják a mérkőzéseket, a jegyzőkönyvek a dossziéba kerülnek. Kocsis János búcsúzik, az esti „értékelésen” ezúttal nem vesz részt — színházba siet feleségével. A többiek még megbeszélik a lezajlott húsz találkozó érdekességeit, izgalmas eseményeit. A fotós szétszereli gépét, az újságíró becsukja noteszét. A szombat-vasárnapi körséta alkalmából — volt mit feljegyeznie. Machalek István ^8H8WSVHiwa8S88»S9HSBHB»e^ . -vív. Pillanatkép, az újszegedi sportcsarnok edzőterméből. Egy fiú az erősítő géppel „birkózik”, míg két diáklány a kaucsuklabdát üti
