Békés Megyei Népújság, 1976. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-14 / 11. szám

A megyei tanács vb üléséről jelentjük Endrod ipari termelése meghaladta a 270 millió fariatet A nagyközségi tanács vb tevékenysége megfelel a törvényes követelményeknek A megyei tanács végi ehajtó bizottsága január 13-án tar­totta ülését Békéscsabán, dr. Szabó Sándor általános elnökhelyet­tes elnökletével. Megtárgyalta Endréd nagyközségi Tanács Vég­rehajtó Bizottságának munkájá ról szóló beszámolót Szilágyi Imre tanácselnök előterjesztése alapján. Kiegészítő jelentést adott a szarvasi Járási Hivatal elnöke, Győri Imre. Ennél a napirendi pontnál jelen volt és felszólalt Kenyeres István, a nagyközségi pártbizottság titkára. A megyei testület elismerés-, sei szólt a községi tanács vb . la kosságot szolgáló tevékenységé­ről, a testületi munka igényességéről. Érdekessége ▼olt ennek »' tanácskozásnak, hogy bár End- j rőd szerepelt a napirenden, I mind a jelentések, mind a fel- | szólalok gyakran említették a i szomszéd Gyoma nagyközség nevét. Adódott ez abból, hogy Endrőd—Gyoma együttesen mint részleges középfokú központ, jelentős helyet foglal el a szarvasi járás települései között. A két település együttműködése tervszerű. Az országos település- hálózat fejlesztési koncepcióról szóló kormányhatározat is End­rédnek a szomszédos Gyoma nagyközséggel együttes fejleszté­sét írja elő, Ez hosszú távú te­endő — állapította meg a testü­let. Ennek társadalompolitikai és igen pozitív gazdaságpoliti­kai háttere van, s ez sokirányú. Például ivóvízellátás; (bár itt komoly gondokkal küzdenek) lakásépítés; alsó és középfokú oktatás; szakmunkásképzés; iparfejlesztés és egészségügyi el­látás. Így a szemszakorvosi ellá­tást is Gyoma nagyközséggel kö­zösen biztosították. A központi orvosi rendelő felújítását is az elmúlt évben fejezték be. E té­mákban a két nagyközség veze­tői rendszeresen konzultálnak. Így jött létre a gyomai és az endrődi ÁFÉSZ egyesülése is. Egyébként itt él a járás la­kosságának 49 százaléka és az iparban foglalkoztatottak 74 szá­zaléka. Endrőd ipari termelése 1975-ben meghaladta a 270 mil­lió forintot. Ez a szám azért ér­dekes, mert 1974-ben még 185 millió 750 ezer forint értékű ter­melést adott a község két ipari szövetkezete. Jelenleg 1227 dolgo­zót foglalkoztatnak, köztük 882 nő. Átlagkeresetük 25 ezer 552 forint volt 1974-ben, amíg a múlt évben 10 százalékkal növe­kedett. Igv érthető az is, hogy a kereskedelem áruforgalma 3,8 százalékkal növekedett az előző évhez képest. A javuló áruellá­tás mellett még mindig hiányos azonban a zöldség, gyümölcs, valamint a töltelékáruk és a tő­kehúsellátás. A községi tanács végre­hajtó bizottságának kellő isme­retszerzését jól segítik a tanács­tagok aktív részvételei a testü­leti üléseken. A tanácsüléseken általában 7-8 hozzászólás hang­zik el a bejelentések, interpel­lációk száma 4-5. Következmé­nye ez annak, hogy a testület elé kerülő napirendek között több olyan téma szerepel, amely a lakosság nagy részét érinti: közművelődés, gyermekintézmé­nyek fejlesztése stb. Figyelemre­méltó, hogy a tanácstagok hozzá­szólásaik során sok olyan javas­latot tesznek, melyek arról ta­núskodnak, hogy jól érzékelik a lakosság, a választók igényeit. Foglalkoznak járdaépítéssel, víz­műfejlesztéssel, a közvilágítás javításával. Nagy gondot fordí­tanak a tanácshatározatok vég­rehajtásának megszervezésére. A megyei tanács végrehajtó bizottság jónak ítélte meg, hogy a községtanács tagjai rendsze­resen beszámolnak választóik­nak. A községi végrehajtó bi­zottság a múlt évben megszer­vezte a tanácstagok és üzemi dolgozók bevonásával a nép­frontfórumokat az üzemekben. Az a tapasztalat, hogy ezek igen eredményesek és hasznosak Vol­tak. A tanácstagok itt 50-60 üze­mi dolgozóval találkoztak. Az üzem vezetői is részt vettek ezeken a fórumokon, így köz­vetlen beszélgetés alakulhatott ki az üzem életéről, a községről, a közös feladatokról és gondok­ról. Az itt elhangzott javaslatok alapján 1976-tól kezdve a ta­nácstagok üzemlátogatását is megszervezi a végrehajtó bizott­ság. A múlt évben hét ízben ren­deztek részfalugyűlést, melynek egyik témája az endrődi és a gyomai ÁFÉSZ egyesülése volt, ami sikerrel járt. Mindez bizonnyal hozzájárult ahhoz is, hogy az 1971-ben el­fogadott negyedik ötéves tervét a tanács teljesítette. Jónak ítél­te a megyei testület a községi ta­nács adópolitikáját, a gazdálko­dást, az intézmények tevékeny­ségét és azok ellenőrzését. Meg­állapította, hogy az endrődi Nagyközségi Tanács Végrehajtó Bizottságának tevékenysége megfelel a törvényes követelmé­nyeknek. Célkitűzéseinek meg­határozásában elsőrendű felada­tának tekinti a községben az ál­lamélet és a szocialista demok­rácia továbbfejlesztését, az ál­lamigazgatási munka színvona­lának növelését, a párthatáro­zatok, valamint a megyei tanács által meghatározott feladatok végrehajtását. A két jelentést a vitákban elhangzottakkal együtt a testület elfogadta. Ezt követően a végrehajtó bi­zottság elfogadta dr. Gácsér Jó­zsef osztályvezető által előter­jesztett jelentést a megyében élő nemzetiségek helyzetéről. Meg­állapította, hogy a nemzetiségek­nek a megyében életkörülmé­nyeik továbbra is azonosak a magyar lakosságéval. Képvisele­ti arányuk a társadalmi szerve­zetekben, a gazdaságokban és az intézményekben megfelel a la­kosság összetételének. A párt- határozatok nyomán a párt és a1 tanácsi testületek tervszerű in­tézkedéseinek eredményeként folyamatosan fejlődik a nemze­tiségi oktatás és a művelődés- ügy. Majd tudomásul vette a megyei tanács végrehajtó bizott­sága és a Közalkalmazottak Szakszervezete Békés megyei bi­zottsága együttműködési megál­lapodásának érvényesüléséről szóló tájékoztató jelentést. I továbbiakban szabály­zatot hagyott jóvá a cigánytanu­lókkal foglalkozó pedagógusok, valamint a nagycsaládos oktatási dolgozók jutalmazásáról. Hozzá­járult a nagyszénási Nagyközségi Tanács V. B. költségvetési üze­me tevékenységi körének bőví­téséhez. Végül bejelentéseket tárgyalt meg és személyi ügyek­ben döntött. —r. Szövőipar Zalában A Kőbányai Textilipari Vállalat a IV. ötéves tervidőszak során szővöüzemet létesített Zalaegcrsze- ; gén. Az új gyáregység ma már mintegy hatszáz zalai dolgozónak biztosít munkát (MTI Fotó—Jászai Csaba felv.—KS) * A párttagsági könyv A tagsági könyvek kicserélé­se bizonyos időszakonként ismétlődő a párt gyakor­latában. A felszabadulás után lebonyolított tagkönyvcserék többségét tulajdonképpen a tag-i sági könyvek lejárta, illetve az I ideiglenes tagsági igazolványok kicserélése tette szükségessé, csupán az 1949-es tagkönyvcse- re volt tagrevízióval összekötve. Mindazonáltal az egyes tag- könyvcseréknek mindenkor meg volt a megfelelő politikai jelen­tősége. Ez természetes is, hiszen a párt tevékenységének bármely területét érintő legkisebb szerve­zeti intézkedés sem különíthető el az általános politikai céloktól. Különösen így van ez a párttag­sági könyv eestében, amely a politikai értelembe vett társa­dalmi hovatartozás, a politikai, a világnézeti hitvallás, egy ha­ladó és tudományosan megala­pozott élenjáró eszme melletti elkötelezettség, a kommunista magtartás és erkölcsi normák önként vállalt követésének do­kumentuma. Annak igazolása és kifejezője, hogy tulajdonosa egy olyan kommunista közösség tag­ja, amely az internacionalizmus elvét követve, a munkásosztály társadalmi hivatását valóra vált­va állhatatosan küzd az osztály­érdekeivel egybeeső nagy nem­zeti célkitűzésünk, a szocialista társadalom teljes felépítéséért. Pártunk eddigi története arra is teljes bizonyságul szolgál, hogy a párthoz való tartozás, illetve az azt igazoló tagsági könyv politikai értékét a helye­sen kidolgozott és következete­sen megvalósított politikai irányvonal által, valamint tag­jainak a példamutató helytállá­sa, magánélete által az egész párt számára kivívott tekintély adja. Pártunk helyes politikája, annak sikeres alkalmazása, tag­jainak munkája következtében a magyar kommunisták piros tag­sági könyve nemzetközileg is, dolgozó népünk körében is nagy tekintélynek örvend. P árttagságunk idősebb ge­nerációja. a munkásmoz­galom veteránjai súlyos megpróbáltatások árán az illega­litás körülményei között életü­ket is kockára téve harcoltak a nép, az osztály — a párt ügyé­ért, fenntartották, védték — őrizték párthoz való tartozásu­kat. A felszabadulás utáni első tagkönyvcserét 1948-ban a Ma­gyar Kommunista Párt politikai továbbfejlődésének igényével hajtottuk végre. A két munkás­párt egyesülése után az 1949-ben lefolyt tagkönyvcsere tulajdon­képpen annak kifejezője volt, hogy egy politikai platformon a közös cél érdekében megvaló­sult a munkásosztály erőinek tö­mörítése és kedvezőbb politikai feltételek jöttek létre a szocia­lista építőmunka kibontakozta­tásához. Az 1950-es években a párt ve­zetésével népünk kimagasló si­kereket ért el a szocialista épí­tőmunkában. Kiépült a mun­kás-paraszt szövetségen alapuló államhatalmi-államigazgatási rendszerünk: a tanácsrendszer, létrehoztuk és fejlesztettük a szocialista ipart, kiépültek a me­zőgazdasági üzemek szocialista formái, a korábbiakban soha nem tapasztalt fejlődést ért el a tudományos-kulturális élet, né­pünk egészségügyi-szociális kö­rülményei. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azonban, hogy eb­ben az időben a párt tevékeny­ségében súlyos hibák is jelent­keztek. Ugyancsak erre az idő­szakra esett, hogy népünk belső és külső ellenségei támadást in­dítottak szocialista vívmányaink ellen. S ez az 1956-os ellenforra­dalomba torkollott. A támadás fő tpze a pártra irányult. Az elkövetett hibák és az el­lenforradalmi támadás követ­keztében a párt, a kommunisták nagy megpróbáltatáson mentek keresztül, melyből a kivezető utat a párt újjászervezése, he­lyes politikai vonalának kidol­gozása és alkalmazása jelentet­ték. Ebben az időszakban lebo­nyolított tagkönyvcserék (1952., 1957., 1967.) sorából politikai je­lentőségénél fogva különösen ki­emelkedik az ideiglenes tagsági és tagjelölt igazolványok 1957— 1958. évi kicserélése végleges tagkönyvekre. Az ellenforrada­lom utáni időszakban a párt tag­jának lenni egyet jelentett kö­vetkezetesen szembenézni az el­követett hibákkal, vállalni azok kijavítását, hinni a kibontakozás lehetőségében, a párt szavában, a haladó erők erejében, a politi­kai konszolidáció lehetőségében. Az azóta eltelt évek politikai és gazdasági eredményei a pártra, a kommunistákra vonatkoztatva is számos tanulságot hordoztak. Mindenekelőtt abban a vonatko­zásban, hogy a munkánkhoz az erőt, az önbizalmat a munkás- osztálytól, dolgozó népünktől meríthetjük, hogy a tekintélyért, a nép bizalmáért nap mint nap újra és újra meg kell dolgozpi, hogy a párttagsági könyv nem­csak az eredmények, a sikeres dolgok, hanem az úgynevezett népszerűtlen feladatok vállalá­sára is kötelez, s hogy aki ma a párt tagja akar lenni, annak számára nem elegendő a politi­ka formális elfogadása, hanem nyíltan, önzetlenül kell kiállnia és dolgoznia annak képviseleté­ben és végrehajtásában. H atodik tagkönyvcserét pár­tunk XI. kongresszusa olyan helyzetben határos, zott el, amikor a párt vezető sze­repe az élet minden területén tö­retlenül érvényesül, tömegkap­csolatai jók, a pártegység bizto­sított, a párt tagjainak túlnyo­mó többsége következetesen dol­gozik a határozatok végrehajtá­sáért, a párt taglétszáma és össze­tétele egészségesen fejlődik. Egyszóval semmiféle indok nincs arra, hogy általános tag­felülvizsgálatot, illetve tagreví­ziót hajtsunk végre. A szocialista. építőmunka kö­zeli és távolabbi programja ugyanakkor szükségessé teszik, hogy a XI. kongresszus által fel­vázolt célkitűzések tükrében a párt egy olyanfajta önvizsgálatot végezzen el, melynek lényege: a kongresszusi határozatok végre­hajtására történő felkészülés, mozgósítás. A Központi Bizott­ság 1975. október 23-i határoza­ta a most sorra kerülő tagkönyv­csere céljául az előbbiekkel ösz- szefüggésben tűzte ki. A párt egyes megyei vézető szerveinek e jelentős politikai feladat lebonyolítására megfele­lő intézkedési terve van. Ezek­ben megfogalmazódott, hogy a tagkönyvcsere sokoldalú politi­kai-szervezeti és technikai fel­adatait jól szervezett és koordi­nált munkával kell végrehajtani, biztosítva azt, hogy más fontos politikai célkitűzések, a gazda­sági-társadalmi és állami fel­adatok törésmentesen megvaló­suljanak. A tagkönyvcsere céljának el­érését biztosító feladatok sorából jelentőségénél fog­va kiemelkednek azok a szemé­lyes beszélgetések, melyet min­den alapszervezetben le kell folytatni a párttagsággal 1976. márciusa és júliusa között. Fon­tos követelmény, hogy ezekre a beszélgetésekre nyílt, őszinte, közvetlen elvtársi légkörben, jól átgondolt és megalapozott véle­ményalkotás mellett kerüljön sor, mert csak így lehet biztosí­tani, hogy a párt politikájából adódó feladatok, az alapszerve­zet tevékenysége, a párttagok munkája, képzettsége, a XI. kongresszus határozatainak vég­rehajtására és az alapszervezet munkájára vonatkozó vélemé­nyek, javaslatok reális számve­tését tudjuk elvégezni. Dr. hátos István, az MSZMP KB alosztályvezetője 1976. JANUAb 14,

Next

/
Thumbnails
Contents