Békés Megyei Népújság, 1976. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-13 / 10. szám

Tizenkét éve A% álmok megvalósulása „balassás" után újabb álmok A Gyermekszínház bemutatója A három Mamed Amikor a békéscsabai Balassi Néptánc Együtteshez került, még mag sem tudta, hogy ké­sőbbi hivatásával jegyezte el magát. Az általános iskola 8. osztályába járt akkor. — A3, számú általános isko­lában néptánc szakkör műkö­dött. Egy városi úttörő sereg­szemlén Born Miklós, a „Balas­si” művészeti vezetője felfigyelt rám, s az ő hívására jöttem ide. Elmerengve idézi maga elé a kócos, eleven kisgyereket — ön­magát — amint az első nap el­fogultan, s félve belép a számá­ra hatalmas próbaterembe. Mli- nár Pál előtt azóta már összezsugorodott e helyiség, hisz mindennapi munkájának megszokott színhelyévé vált. A Balassi Néptánc Együttes asz- szistense. Eddig azonban... — Egy év múlva, hogy ide ke­rültem, az egyik nagycsoportos fiút behívták katonának. Én ke­rültem a helyére, a summás táncba. Hej, az a fergeteges pá­ros ... ! Milyen büszkén jár­tam ... Aztán gyorsan peregtek az események. 1967-ben az Er­kel Diákünnepségen aranyérmet nyertem. Az együttes 25. szüle­tésnapján a „Szocialista Kultú­ráért” jelvényt is feltűzhettem. Otthon két tanácselnöki dicsére­tet őrzök. 1974 és 1975 volt az Országos Szólótánc Fesztivál évei. Mindkét alkalommal bene­veztem, először egyedül, a múlt évben pedig Kolarovszki Mari­kával, akivel a nagy együttes­ben táncolok. Elnyertem az „Aranysarkantyú”-t. Sorolja az országokat, amerre a „ballassistákkal” járt: Ju­goszlávia, Románia, Szovjetunió, Csehszlovákia, Ausztria, Német Szövetségi Köztársaság, Bel­gium és Franciaország. Van, ahol többször is megfordult. A siker, amely ezeken az utakon kísérte az együttest, csak elenyésző ré­sze mindannak, amit a tánc nyújtott számára. — Nem csupán szórakozás, az életcélom is ez! Persze nem egy pillanat alatt, vagy egy fellépés után tudato­sult mindez. A tánc iránti rajon­gás lassan' itatódott át bennem. Már leérettségiztem, amikor vég­leg eldöntöttem: nem" tudok el­szakadni a próbateremtől, s a színpadi fellépések izgalommal telített tarkaságától. Nincs visz- szaút! Akkor még a Pamutszövő munkaügyi előadója voltam. Közben döntő" fordulat történt: az újkígyósi művelődési házban csoportot kaptam. Azt hiszem, az első próba izgalmát soha nem felejtem el... Egy évig tanítot­tam őket. Az események itt megszakad­nak, s az akkor bontakozó el­határozás indítékaivá nőnek. — Korábban nem tudtam el­képzelni, mit csinál, aki mond­juk, a kora miatt nem léphet fel többé. Hogy tud létezni tánc nélkül? Ez amolyan „mumus” volt számomra. Amikor tanítani kezdtem, megértettem, nemcsak a színpadon lehet a táncművé­szeinek élni. Nagy álommá vált, hogy a Balassi művészeti veze­tője, Bőm Miklós mellett asszisz­táljak. De ez még váratott ma­gára ... Űjabb események, kisebb-na­Kevés a víz Várja a kirándulókat Póstelek A TÚLZÁS NÉLKÜL arszá-1 gos hírűnek nevezhető póstele­ki erdőt és tornaparkot meg­kedvelte megyénk lakossága. A jó idő beköszöntővel több ez­ren töltik ott szabad idejüket, hogy a jó levegőn egy kis moz­gással egészségüket is védjék. Most télen csendesebb az erdő, de a napsütés egy-két autóst azért kicsal a természetbe. Dr. König Jánossal a MENCS ve­zető főorvosával a pósteleki tornapark „gazdájával” indul­tunk egy kis sétára, hogy meg­nézzük miként várja a tavaszt Póstelek, a kirándulók seregét a tornapark. Az első örömteli meglepetést az oda vezető út jelentette: megszűnt az autósok által sokat szidott kátyús, gödrös földút. Sima, portalanított út vezet a parkig. Nem ilyen jó a helyzet a tornaszerekkel. Annak ide­jén társadalmi munkában ké­szültek és karbantartásuk, fel­újításuk is társadalmi úton történt. A nyitás óta azonban négy év telt el és ez néhány tprnaszeren erősen meglátszik. Korhadtak a gerendák, rozsdá­sodni kezdtek a vasszerkezetek, bizony nem ártana némelyiket kicsei'élni. A MENCS-nek erre nincs pénze, így megint a kör­nyék üzemeinek szocialista bri­gádjaihoz fordulnak segítséget kérve. Annál is inkább kell a segít­ség, mert az idei évtől várha­tóan tovább növekszik a póste­leki park forgalma. A gyulai városi és járási KISZ-bizottság meevett egy lakatlan házat az erdőben, ahol vezetőképző tá­bort rendeznek lse. A gerlai is­kolások úttörőtábort és szabad­4 BiKÍS Oi 1976. JANUÁR 13. téri színpadot építenek. A Ha­zafias Népfront nöbizottsága és a Vöröskereszt egész napos if­júsági gyalogtúra útvonalat je­lölt ki, melyek bizonyára meg­nyerik a kirándulók tetszését. És mivel még mindig elég ne­héz kijutni Póstelekre, terve­zik, hogy megállapodnak az autóklubbal: hozzanak létre kö­zösen, autós—kocogó klubot. Szombat és vasárnaponként meghatározott időpontokban tornatanárok vezetésével együtt kocognák végig a távot és vé­geznék közben a gyakorlatokat. ES HA MÁR kijutásról esett szó, nem hallgathatjuk el, hogy még mindig megoldatlan a köz­lekedés erre az egyre népsze­rűbb zöldterületre. A Volán au­tóbuszjáratainak útjában állító­lag egy meggyengült fahíd áll, melyen, nem tudnak kellő biz­tonsággal áthaladni. A furcsa csak az, hogy ugyanezen a hí­don a konzervgyárba soktonnás rakományokat szállítanak. A másik gond, hogy kevés a víz és ezen csak új kút fúrásával lehetne segíteni. Pénz azonban erre sincs, így eléggé bizonyta­lan, hogy lesz-e víz mostaná­ban. Pedig ha lenne, akkor meg­nyílna a lehetősége a további fejlesztéseknek is. A környék szinte kínálja magát. Egy kem­ping létesítésére és a tisztáso­kon különböző szabadtéri kiál­lításokat, például sátorbemuta­tókat lehetne rendezni. Megol­dandó feladat még a kirándulók étellel-itallal való ellátás, mert az erdei étterem, a Mókusva­dász eléggé rendszertelenül tart nyitva. VAN TEHÁT még tennivaló bőven tavaszig, de reméljük, addigra a gondok többsége megoldódik nagyrészt társadal­mi segítséggel, és a jelszó az idén is az lesz, mint eddig: Uc­cu neki Póstelek! Lányai • gyobb állomások: 1972-ben a Megyei Művelődési Központban előadóként foglalkoztatták, egy­ben a Balassi utánpótlás együt­tesét is tanította. Aztán rövid kitérő következett, négy hónap Szarvason, később a szeghalmi művelődési központ együttesét bízták rá. — Szeghalmon szerettem len­ni, de sajnos — vagy talán nem is sajnos? — elkerültem onnan is. Ezzel vége lett a kezdeti ta­pogatózásnak, visszakerültem Csabára, s az elmúlt év szeptem­ber 1-étől végre főhivatású asz- szisztens lettem mesterem, Bőm Miklós mellett. Az utánpótlás csoportot két helyen vezetem. Ötven gyerekem a 11-es iskolá­ban, ötven pedig itt, a központ­ban van. Az úgynevezett „ere­deti folyamatokat” adom át. Hogy nem jelent-e problémát, nekem, az együttes tagjának a velem egykorúak tanítása? Tud­ják, hogy tanítani akarok. Hogy közös az örömünk és a szomorú­ságunk is, ha úgy adódik. Az álom tehát valóra vált, ám, ahogy mondja, ez mindig új áb­rándokat szül. Egy véget nem érő körforgás ... — Még rengeteget Veil tanulnom. Jelenleg felsőfokú táncoktatói iskolába járok. Ha ezt elvégzem, s ha sikerül az „Alkategó­riát is megszereznem, mondha­tom, hogy újra közelebb vagyok a célhoz. Szeretnék koreografál- ni is. De jól meg kell gondolni, mielőtt hozzálátunk, van-e any- nyi tudás, erő bennünk? A tervek között nem szerepel, hogy elmenne Békéscsabáról. Pedig lehetősége lenne, nem is egy. A kérdésre, hogy miért van így, kurta határozottsággal fe­lel. — Erre képtelen lennék. Itt van a mesterem. A keze alatt nőttem fel. Most, amikor végre segíthetem, elmenjek? Hozzám nőtt Csaba is, és ami a legdön­tőbb, mégiscsak 12 éve vagyok „balassás” ... Nagy Agnes Szombaton délután a szarva­si gyerekeknek mutatta be elő­ször a Békés megyei Jókai Színház Gyermekszínháza A három Mamed című azerbajd­zsán mesejátékot. A történet hőse Mamed, a szegény cipész és kis családja. Lányukat, a szépséges Gülnárt férjhez sze­retnék adni. Ehhez azonban ho­zomány is kell. Mamed mesz- szi útra indul, hogy megsze­rezze a pénzt. Titokban fiúnak öltözve lánya is követi. A két Mamed a vándorúton, Marnod felesége pedig otthon él át iz­galmasabbnál Izgalmasabb ka­landokat ... A mesejátékot, amelyet Lo­vas Edit rendezett, vasárnap délelőtt 10 órakor Orosházán, 14-én szerdán délután fél 3 óra­kor Nagyszénáson,, 16-án dél­után 4 órakor Mezőhegyesen, majd 22-én és 23-án Gyulán mutatta, illetve mutatja be a gyermekszínház. A főbb szere­peket ' Sipka László, Szendrei Ilona m. v., Bicskey Károly Jászai-díjas, Gyurkovics Sándor, Székely Tamás, valamint Ma- day Emőke és Forgács Gábor (képünkön) játsszák. Reflektorfényben az V. ötéves terv o Hazánkban a szocialista társa­dalmi rendszer építésének első pillanatától kezdve tervgazdál­kodást folytatunk. A szocialista állam a tervgazdálkodással biz­tosítja a termelés szakadatlan növelését, tökéletesítését, a leg­fejlettebb technika alkalmazá­sát, a szükségletekhez igazodó, gyors gazdasági növekedést, a hatékonyságot, és ezzel megte­remti a feltételeit annak, hogy a népgazdaság a társadalom által előre meghatározott irányban és ütemben fejlődjék. Népgazdasági terveinkben — az ötvenes években éppen úgy, mint napjainkban — a szocia­lista állam gazdaságpolitikája jut kifejezésre. Népgazdasági terveink különböző időszakra készülnek, és ennek megfelelően változik tartalmuk. A hosszú távú népgazdasági terv a legfontosabb társadalmi és gazdasági folyamatokra vo­natkozó elgondolásokat tartal­mazza. A közép távú népgazda­sági terv a tervidőszakra teljes összefüggésben megállapítja a népgazdaság fejlődésének üte­mére, fő arányaira, a fontosabb szerkezeti változásokra és a nép- gazdasági egyensúlyra vonatko­zó gazdaságpolitikai célokat és gazdasági feladatokat. Az éves (operatív) népgazda­Fejlődésünk mérföldkövei sági terv a közép távú népgaz­dasági tervben kitűzött célok megvalósítása és a gazdasági egyensúly biztosítása érdekében egyéves időszakra határozza meg a népgazdaság fejlesztésének ütemét és fő arányait, továbbá a terv megvalósítását szolgáló in­tézkedéseket. Terveink, cselekvési program­jaink valóra váltása mindenkor szocialista építőmunkánk nagy sikerét, fejlődésünk, előrehala­dásunk újabb és újabb mérföld­kövét jelentette. Első hároméves terv 1974. au­gusztus 1-én indult és két és fél év alatt teljesítettük, illetve túl­teljesítettük. A magyar ipar ter­melése 37 százalékkal — ezen belül a nehéziparé 66,3 százalék­kal, a gépgyártásé 93,5 százalék­kal! — haladta meg 1949 köze­pén az 1938-as év szintjét. A mezőgazdaságban a szántóterü­let csökkenése ellenére a ke­nyérgabona vetésterülete és ter­mésmennyisége meghaladta a tervezettet, bár a felszabadulás előtti szint alatt maradt. A mun­kásosztály reálbére 1949-ben 25,8 százalékkal haladta meg az 1938. as színvonalat. A nemzeti jöve­delem elosztásának olyan mód­ja alakult ki, amelyben tükröző­dött a munkásosztályvezető sze­repe, fokozott anyagi megbecsü­lése. A hároméves terv sikeres meg­valósítása, a jó politikai helyzet kedvező feltételeket teremtett az első ötéves terv, az első olyan terv kidolgozásához, amelyik már egyértelműen a szocializ­mus építését volt hivatott bizto­sítani. \ Az egész ipar termelése öt év alatt 129 százalékkal növekedett, l"938-hoz képest pedig közel há­romszorosára emelkedett. A me­zőgazdaság bruttó termelése 1949-hez viszonyítva 13 száza­lékkal nőtt, s csaknem ennyivel haladta meg a jó termésű 1938- as esztendő szintjét. Összességé­ben az ipari termelés növekedé­se lényegesen meghaladta az eredeti ötéves terv előirányza­tát, s csak az irreális, megemelt tervszámoktól maradt el. Az el­ső ötéves terv maradandó, nagy eredménye, hogy Magyarország ebben az időszakban vált agrár­ipari országból ipari-agrár or­szággá. A dolgozók életszínvonala — ha a tervezettet nem is érte el —, ugyancsak nőtt az ötéves terv során. 1949-hez viszonyítva az egy főre eső reáljövedelem mintegy 15 százalékkal, a gyári munkások reálbére pedig mint­egy 4 százalékkal növekedett. Kétszeresére emelkedett például a társadalombiztosításban részt­vevő dolgozók köre. Jelentősen nőttek a biztosítási szolgáltatá­sok is. 1956 végén, az ellenforradalom leverése után gazdaságunk fejlő­désének új, dinamikus szakasza kezdődött el. E fejlődés alapját az MSZMP következetes, a mar­xizmus—leninizmus talaján álló politikája adta. A párt ei"őtelie3

Next

/
Thumbnails
Contents