Békés Megyei Népújság, 1976. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-13 / 10. szám
Á mezőgazdaság Y. ötéves tervét tanulmányozzák a szakemberek Egy tanácskozás megállapításaiból Korszerű szabvány — jobb minőség Tanfolyam Gödöllőn, később megyei aktívaér tekesietek A Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium, valamint a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa közös rendezésében hétfőn tanfolyam kezdődött a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. A tanfolyam célja, hogy résztvevői — a megyei tanácsok osztályvezetői, a területi tsz- szövetségek titkárai, az állami gazdaságok területi főosztályvezetői, a trösztök és az országos vállalatok vezetői — összefüggésében is megismerjék a mezőgazdáság, az élelmiszeripar, az erdészet, valamint a faipar V. ötéves terve sikeres megvalósításának alapvető feltételeit, s egy „nyelven” szolgálják végrehajtását. A tanfolyam megnyitóján dr. Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter összegezte a IV. ötéves terv eredményeit, tapasztalatait, s vázolta azokat a tennivalókat, amelyeket a párt XI. kongresszusa az ágazat számára meghatározott Szólt az elmúlt és a soron levő öt esztendő fontosabb tendenciáiról, majd ismertette a levonható következtetéseket és az ebből fakadó tenrtivalókat. Az ötnapos tanfolyam konzultációval egybekötött előadásain az V. ötéves tervvel összefüggésben egyebek között olyan fontos témák kerülnek szóba, mint az eszközfelhasználás és hatékonyság növelésének módszerei, a vállalatok és szövetkezetek tennivalói, a hazai és külkereskedelmi feladatok teljesítése, a közgazdasági szabályrendszer különböző vonásai, valamint a tartalékok feltárását szolgáló korszerű, üzem- és munka- szervezés kérdései. A gödöllői tanfolyamot hasonló célú és témájú megyei aktívaértekezletek követik mgjd. (MTI) 0 Könnyűipari Minisziérium és a szakszervezetek vezetőinek tanácskozása A Könnyűipari Minisztérium és az ágazattal együtt működő szakszervezetek vezetői rendszeresen áttekintik a legfontosabb feladatok végrehajtásának módjait. Hétfőn a minisztériumban szintén ilyen együttes tanácskozást tartottak. Napirenden szerepelt az ágazat negyedik ötéves tervének végrehajtásában szerzett tapasztalat, az ötödik ötéves tervidőszak és ezen belül az 1976, évi terv végrehajtásának feladatai. Már megkezdődött a vállalati tervek és az egyes gyártási ágak ötéves programjának véglegesítése. Megállapították, hogy a vállalati teendők meghatározásához hathatósan hozzájárulnak az üzemek szakszervezeti vezető testületéinek újraválasztásán, a szakági kongresszusokon elhangzott észrevételek, felszólalások. Ezeket figyelembe kell venni a vállalati tervek készítésénél és a végrehajtásukat szolgáló intézkedések meghozatalánál. Külön felmérés készült arról, hogy hogyan hajtották végre a könnyűipari ágazatban a munkásosztály helyzetével kapcsolatosan hozott határozatokat. Ezt a tanulmányt szintén megvitatták és megjelölték, hogy melyek a legfontosabb tennivalók a közeljövőben, illetve az új ötéves tervben az élet- és munkakörülmények javításában, a bérek és a személyi jövedelmek növelésében, a munkaerő-gazdálkodásban, a szakmunkásképzésben és a továbbképzésben, s általában mindazokon a területeken, amelyek a munkások életkörülményeit meghatározzák. (MTI) Rendelet az elektromos hőfejlesztő készülékek ’ villamosenergiafelhasználásának szabályozásáról A villamos energia gazdasá-1 gos elosztását és felhasználását célozza a nehézipari miniszter új rendelete, amely az elektromos hőfejlesztő készülékek áramfelhasználását szabályozza. Az energiaszolgáltatás gazdaságosságát jelentősen javítja, ha a napi áramfogyasztásban egyenletesebben osztják meg a hálózat, az erőművek terhelését. Ezzel a módszerrel felesleges beruházásoktól lehet megkímélni népgazdaságunkat, hiszen a napi csúcsidőszakban az áramellátási teljesítmény minden egy kilowattos növeléséhez mintegy 50 000 forint értékű erőművi hálózatfejlesztési beruházásra lenne szükség. Ezért a rendelet kimondja, hogy a helyiségfűtést szolgáló villamos hőtároló berendezés, hőtároló kályha elektromos fűtését kizárólag éjszaka és napközben csak a meghatározott kis terhelésű időszakban szabad bekapcsolni az elektromos hálózatba. Előírja a rendelet, hogy kizárólag a csúcsidőszakon kívüli napszakban szabad a hálózatra kapcsolni az 50 literes, vagy annál nagyobb űrtartal- •mt bőtároló villamos vízmeleI gítő berendezést, és a helyiségfűtést szolgáló két kilowattos fűtőteljesítménynél nagyobb hőfejlesztő készüléket, még akkor is, ha ez a készülék kisebb fűtőteljesítményű fokozatra is kapcsolható. A rendelet intézkedik arról is, hogy a továbbiakban a lakótelepeken sütés-főzés, vízmelegítés és helyiségfűtés céljára csak külön engedély alapján szabad villamosenergia-felhasz- nálást tervezni, illetve ilyen házgyári lakástípusokat kialakítani. Ugyancsak engedélyt kell kérni az Állami Energetikai és Energia-biztonságtechnikai Felügyelettől a 30 kilowattos, vagy annál nagyobb fűtő- teljesítményű hőfejlesztő készülék tervezésénél, megrendelésénél és üzembe helyezésénél. Az ilyen régebbi készülékeket — amelyekre a felhasználóknak korábban a jogszabályok szerint nem kellett engedélyt kérni — továbbra is működtethetik, de nyilvántartás érdekében március végéig be kell jelenteni az energiafelügyeleti hatóságnak. A rendelet a kihirdetéssel hatályba lépett. (MTI) Rövid és hosszú távú program a könnyűiparban „A termékek minőségéért való felelősség jogi szabályozásánál azt az elvet kell érvényesíteni, hogy a forgalomba hozó (gyártó, vagy kereskedelmi)) vállalatot teljes és osztatlan felelősség terheli a termék kifogástalan minőségéért megrendelőjével (vevőjével) szemben.” (A gazdasági bizottság határozatából.) Ez volt a mottója annak a tanácskozásnak, amelyet a közelmúltban rendeztek meg Békéscsabán a megyei tanács épületében. Megyénk könnyűipari és kereskedelmi vállalatainak szakemberei a Szabványügyi Hivatal és a Faipari Minőségellenőrző Intézet képviselői egyöntetűen megállapították: A szabványok korszerűsítése elengedhetetlen feltétele a jobb minőségű termékek előállításának. Egységes méreljelöiés Ratkóczi Tibor, az MSZH főosztályvezető-helyettese a műszaki szabályozás jelentőségét hangsúlyozta. A könnyűiparban jelenleg 1300 állami szabvány van érvényben. Ebből ezer az országos és 300 az ágazati műszaki előírás. Ezek magukba foglalják a KGST keretében kidolgozott könnyűipari szabványokat, amelyekből 120-at már a hazai gyakorlatban is alkalmaznak. A jövő tehát mindenképpen az, hogy a mi vizsgálati módszereink összhangban legyenek a nemzetközi szabványokkal. Ennek annál is inkább nagy jelentősége van, mivel az üzemek az alkatrészek nagy részét azonos méretben, formában és kivitelben képesek előállítani. így előtérbe kerül a bútor, a ruházati és a cipőiparban az egymással cserélhető alkatrészek egységesítése. Érdemes a könnyűipari ágazatok közül kiemelni a cipőgyártást, ahol az utóbbi évtizedekben forradalmi változás ment végbe. Ez az iparág egyre inkább összeszerelő iparrá válik. Képzeljük csak el: mennyi élőmunkát és anyagot tudnak megtakarítani, ha a cipő talpbélésének hátsó részét, a kérget és a lá- gyékbetétet szabványosítják, s ezáltal lehetővé teszik ezek nagy tömegben való gyártását. Másik fontos kérdés a ruhák, cipők, egységes nagyságszámozása. amellyel a KGST könnyűipari állandó bizottsága és az ISO (nemzetközi szabványosítási szervezet) is foglalkozott. Már elkészültek azok a dokumentumok, amelyek Magyarországon is lehetővé teszik a nemzetközi mé- retjelöléselt bevezetését. A jövőben a férfi- és fiúruhákon a test- magasságot, a mellbőséget és a derékbőséget ; a nő és a leánykaruhákon ugyancsak a testmagasságot, a mellbőséget, valamint a csípőbőséget tüntetik majd fel. A cipőkészítésnél költségtöbbletet jelent, hogy hazánkban a lábbeliket három méretjelölés szerint állítják elő. A most készülő szabvány szerint a közeljövőben már nálunk is csak a metrikus méretrendszerű kaptafákat alkalmazzák majd. A méretjelölés1 a láb hossza alapján történik és egysége a centiméter lesz. Új minőségszabályozás Nagy érdeklődésre tartott számot Bakai Istvánnak, a Faipari Minőségellenőrző Intézet igazgatójának az előadása. Bevezetőjében a bútoripar fejlődéséről, a bútorok iránti megnövekedett keresletről szólt. Országunkban a bútortermelés 1975-ben elérte a kilencmilliárd forintot. A termelés és a termelékenység emelkedésével azonban a minőség nem tudott lépést tartani. Lényegesen megváltoztak a bútorokkal szembeni követelmények. Régen általában egyedi darabokat készítettek olyan alapanyagok bedolgozásával és olyan szerkezeti megoldásokkal, amelyek a tartósságot több emberöltőn át biztosították. Ma a modern lakások tulajdonosai egészen más jellegű könnyű kisbútorokat keresnek. 1973-ban kezdték meg az új bútorszabványok kidolgozását. Csökkentették a technológiai megkötéseket és a szerkezeti előírások számát. Két minőségi osztályt alakítottak ki, az első osztályba csak azok a termékek kerülhetnek, amelyeken kizárólag apró hibák vannak, s azok is a nem látható felületeken. A második osztályba sorolt termékek közé azok tartoznak, amelyeknek a vevők által nehezen felfedezhető szépséghibája van. Az említettednél hibásabb bútort szabványon kívülinek tekintenek lehetővé téve, hogy ez év január 1 -töl csak, minőségi osztályba sorolt bútoripari termékeket lehet forgalomba hozni. Szigorúbb ellenérzést Többen felvetették, hogy a korábbinál nagyobb kooperációra van szükség az alapanyagokat és a késztermékeket gyártó iparágak között. Ez nagyon fontos, mivel az alapanyagok minősége sokszor olyan, hogy azokból első osztályú terméket előállítani szinte képtelenség. Ilyen gondokkal elsősorban a bútoripar küszködik, ugyanis a faanyagok és a bútorszövetek minősége kívánnivalót hagy maga után. Selezán Györgyné, a Békéscsabai Kötöttárugyár képviselője a fonalak minőségét kifogásolta. A Magyar Viscosagyár által készített fonalak gyártás közben összezsugorodnak. De a szabványok sem tekinthetők korszerűnek, mert előírásaik egyoldalúan a fizikai-mechanikai jellemzőket veszik csak figyelembe és nem igazodnak kellően a termék és a gyártás technológiai korszerűsödéséhez. Kassay Béla, az Univerzál Kiskereskedelmi Vállalat igazgatója az 1974 januárjában elfogadott 2001-es kormányhatározat jelentőségét méltatta, amely az ipar és a kereskedelmi vállalatok együttes felelőssegét taglalja a fogyasztási cikkek minőségét illetően. A kereskedelemnek azonban az eddiginél több információra van szüksége. Korszerű minőségi átvételi repdszert> az üzletekben, a raktárakban csak jól felkészült, a szabványokat ismerő dolgozókkal lehet megoldani. Ehhez pedig tanfolyamra, továbbképzésre lenne szükség, ami elsődlegesen nem a kereskedelmi vállalatokon, szövetkezeteken múlik. Végezetül térjünk vissza Ná- tor Istvánnak, a megyei SZÖV- KER Vállalat igazgatójának * megállapításához, aki a technológiai fegyelem betartását és a szigorúbb ellenőrzést sürgette a gyártástól a forgalmazón ót, egészen a szervízhálózatig. A kereskedelem ne féljen az ipar „bosszújától”, bátran lépjen fel .a minőségi fegyelmet megsértő vállalatokkal szemben. A minőséggel összefüggő tennivalók jelentőségét felismerve a Könnyűipari Minisztérium 1977-ig rövid távú. 1976—1930-ig pedig hosszú távú szabványosítási programot dolgozott ki, amelynek megvalósítása összhangban van a népgazdaság és a fogyasztók érdekeivel. Seres Sándor Ülést tartott a vasas szakszervezet központi vezetősége A kohó- és gépipar V. ötéves tervéről és az 1976. évi tennivalókról tanácskozott hétfőn a vasas szakszervezet központi vezetősége. Az ülésen Nemeslaki Tivadar kohó- és gépipari miniszter egyebek között arról beszélt: ahhoz, hogy a versenyképes termékek gyártása az átlagosnál jóval dinamikusabban növekedjék, az ipar erőforrásait ezekre a területekre kell koncentrálni, s az elavult, gazdaságtalan termelést vissza kell szorítani, meg kell szüntetni. Számos vállalatnál ugyanis. ; megfelelő eszközök és a mun kaerő hiánya gátolja a korsze rű és gazdaságosan előállítha tó termékek gyártását, ezen , helyzeten . úgy ■ lehet változtatni ha gyors ütemű, szelektív fej lesztést hajtanak végre. Az er re vonatkozó terveket a mi nisztérium már kidolgozta, é meghatározta a gazdaságos tér mékszerkezet kialakításánál legfőbb elveit is. Ennek meg felelően olyan kiemelt fejlesz téseket hajtanak végre, ame lyek lehetővé teszik a fényfor rások, a vákuumtechnikai gé pék, a közúti jármű részegysé gek, a számítástechnikai eszkö zök. továbbá az olaj- és gázve zetékekhez szükséges automati ka — telemechanikai hírközlő rendszerek termelésének dina mikus növelését. Ugyancsal erőteljesen fejlesztik a szer számgépek, telefonközpontok é átviteltechnikai berendezései az orvosi műszerek, valamin az energetikai és vegyipari gé pék és berendezések gyártását A fejlesztéshez szükséges pénz ügyi feltételek biztosítására a év eleiétől differenciált szabá lyozást vezetnek be. (MTI) Bölcs mondások a munkáról A munkáról szóló népi mondások évszázados tapasztalatokból szűrődtek le, de legtöbbjükből ma is lenet tanulni. Számos mondás buzdít például az idejében végzett, ütemes munkára: „Addig kaszálj, amíg a nap süt”. „Máma egy ujjal, holnap tíz körömmel.” Az olyan munkaszervezést, amely azokra rak minden terhet, akik jól húznak, az alábbi mondás hibáztatja: „Rossz kocsis az, aki mindig a jobb lovat üti”. Arról, amit József Attila úgy fejezett ki, hogy „Dolgozni csak pontasan, szépen, ahogy a csil lag megy az érien, úgy érdemes", szintén sok mondás szól;' „Add meg mind a három kapálását”, Nyugodt föld jobban termi a búzát”. Azoknak, akik szívesen elmennének a munka temetésére, így szól az intelem: „Ki kerüli a munkát, nehezen tölti gyomrát”, „Az becsüli a pénzt, akinek körme kopik utána”. Sokan csak addig buzgólkodnak. míg éppen csak megmelegszenek a munkahelyükön; ezekről mondják, hogy „új seprű jól seper”. Közülük kerülnek ki a vándormadarak, akik „nem esznek meg egy font sót a helyükön” és az a jelszavuk, hogy ..máma szokom, holnap szököm” . .. 3 MiMMBSz. m6. jANUÁRja. /
