Békés Megyei Népújság, 1975. december (30. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-10 / 289. szám

Közös iskolagond Munkás szemmel Megvalósult ..Differenciáltabban kell fejleszteni az ipar egyes ágazatait, javítani a gyártmányszerkezetet a feldolgozó iparban — a gép-, a könnyű- és az élelmiszeriparban, valamint a kohá­szatban elsősorban rekonstrukció útján bővüljön a terme lés.” (Az MSZMP XI. kongresszusának határozatából) tervek N em mai keletűek azok a i kapcsolatok, amelyek — sajátos jegyeikkel új színt hozva az iskolák j életébe —, immár legalább év­tizede fonódtak üzemek — és iskolák között. Sokáig tulajdon­képpen neve sem volt ennek az együttmunkálkodásnak; később kezdték az „egy üz€$m — egy iskola” megjelöléssel illetni. Amit magában foglalt: olyan hiányok pótlása — kölcsönösen —, amelyek az egyik félnél mu­tatkoznak, s a másik — segíteni tud. Mondjunk mindjárt néhány példát. Sem a városi, sem a vi­déki iskoláink nem mondhatók gazdagoknak. Szegényes, szűkös általában a tanácsi pénztárca; tornaterem-bővítésre, udvarsala- kozásra, ebédlők meg tantermek szépítésére, vagy éppen az évi festésre. illetve mindezekre együtt és még sok más szüksé­gesre kicsiny a kerete. A „má­sik oldalon” pedig: tanulna az üzemi ifjúmunkás — de szűk a kultúrház, drága a különóra; tornáznának, sportolnának a gyáriak, de hol van a torna­teremre, kosárlabdapályára he­lye például egy vasasüzem­nek? Ezernyi a területe az élet, a munkaformálta kapcsolatok lehetőségeinek üzem és iskola között, azzal a szándékkal: a magunk erejéből átadunk nek­tek, cserébe a ti sajátos segít­ségetekre számítunk. Országosan aligha • mutatható ki hirtelenében; hány gyár tart segítő kapcsolatot valamelyik közeli iskolával. Szinte alig akad munkáskollektíva, amely ne vállalna bizonyos rendszeresseg­gel társadalmi munkát a meg­adott, kiválasztott iskolában; van, ahol a földrajzi közelség, másutt az iskolától várt ifjú­munkás-utánpótlás reménye, is­mét másutt az oktatási intéz­mény kulturális segítsége az a „forrás”, amely az együttmű­ködést táplálja. Jók és'hasznosak is — több­ségükben — ezek az együttmű­ködési formák. Csak éppen a tartósság, a hosszabb távra szóló, átgondoltabb együttmű­KlSZ-feladatot keresett magá­nak a békéscsabai Sebes György Szakközépiskola Áchim-alap- szervezete. Hamarosan meg is született az ötlet: felajánlják segítségüket az öregek 1. szá­mú napközi otthonának, ahol az I/c-s Gazsó Zsuzsa édesany­ja dolgozik. Azon nyomban meg *is bízták az „összekötőt”, szer­vezze meg az első találkozás műsorát. — ^/Hlyeit műsorral mutatkoz- tak be az Aradi utcában? — Petőfivel kezdtünk, az Egy estém otthonnal és a Füstbe ment tervvel. Aztán Heltai Je­nő következett, majd énekel­tünk. A Látod, édesanyámat, a Hideg szél fúj kezdetűt és még nagyon sokat. Az alapszervezet­ből többen Csaba környékén laknak, Ők rengeteg népdalt tudnak, amit ismertünk velük Dél-Magyarországi MÉH Vállalat békéscsabai telepe felvesz • a tmk-műhelyének vezetésére GÉPÉSZTECHNIK ÜST írásbeli jelentkezési Békéscsaba, Kétegyházi út. címre kérjük. ködés formai rendezése — pon­tosan fogalmazva, az iskolák és üzemek közötti szerződéses for­ma várat magára sokhelyütt. A SZOT és az Oktatási Minisz­térium e kérdések rendezésére is alkotott meg nemrégiben irányelveket, üzemek és iskolák közötti kapcsolatok elmélyítésé­re, tartalmasabbá tételére. (Kár, hogy ezek az irányelvek eléggé lassan érkeznek el oda, ahova kell: az iskolaigazgatók aszta­lára, s az üzemi vezetők, szak- szervezeti szervek szobáiba.) Okos és jó gondolatokat, pon­tosabban, ajánlatok sorát tartal­mazzák ezek az irányelvek. Olyan javaslatokat például, hogy az üzemek hova összpon­tosítsák a segítséget (beleértve az iskola karbantartását és el­jutva a gyerekek jobb pályavá­lasztásának segítségéig), az is­kolák pedig milyen gazdag tá­mogatást adhatnak az üzemi dolgozók művelődéséhez, ta­nulásához, sportjához. Az aján­lások, az irányelvek lényeges gondolata: ne ötletszerűen, egy­két tónapra vagy évre szövőd­jenek ezek a gyár-iskola kap­csolatok. hanem jóval hosszabb távra, öt évre. Tíz évre. Vagy még hosszabb időszakra is; a határidőket az élet jelöli ki mindenütt. Az erősebb és tar-, tós „szövetség” lehet az alapja a sokféle, jó emberi kapcsolatnak is; diák és a leendő, munkaadó gyár, iskola és a gyári öregdiák között, hogy csalc néhány kap­csolatlehetőséget említsünk. Érdemes töprengeniük Isko­láknak és a partnerüzemeknek azon: hogyan öltsenek formát hamar ezek a kapcsolatok. Se­gítenek a szakszervezetek, segí­tenek a tanácsok is, hogy a több évre szóló szerződések minél több helyen megszülessenek. Olyan jó szolgálatok forrásai voltak eddig is — lehetnek így még Inkább — a szerződéses kapcsolatok, amelyek kölcsönö-, sek és minden érintett számára hasznosak lehetnek. Reméljük, lesznek is. V. M. énekeltük. A Végén átadtunk a vendégfogadóknak egy-egy kis Télapó-csomagot: almát, szalon­cukrot., csokoládét. Nem volt nagy érték, de talán nem is, ez volt benne a lényeg. — Hogyan fogadták a fiatalo­kat az idősebb nemzedék tag­jai? — Azt hiszem, örültek a lá­togatásnak. Igyekeztünk arra, hogy felidézzük bennük a múl­tat, fiatal korukat és hogy fel is vidítsuk őket, amíg ott va­gyunk. — Mit jelentett a talaiKozás az alapszervezetnek? — Jó volt látni, érezni, hogy szívesen fogadtak bennünket. Volt, aki nem is akart még el­jönni búcsúzáskor. Pedig hát még csak először voltunk ott. Legközelebb már nemcsak éne­kelni fogunk, hanem beszélge­tünk is a „napközisekkel”, meg­hallgatjuk régi élményeiket, ho­gyan éltek harminc, meg negy­ven évvel ezelőtt. ... Szóval, rni örülünk ennek a kapcsolatnak, szerintünk nagyon szép válla­lás. — Lesz-e valamilyen más for­mája is a kapcsolatoknak a lá­togatásokon kívül? — Persze. Ha bármelyik idős embernek szüksége lesz otthon segítségre, elmegyünk. Az első feladatot a fiúk teljesítették: szenet hordtak. De akármi van is: édesanyám otthon elmondja, mi a gond, másnap már ott le­hetünk. * A Békéscsabai Kötöttárugyár életében a IV. ötéves terv for­dulópontot jelentett. A textil-és ruházati ipari rekonstrukció ke­retében a gyár elavult géppark­ját modem, nagy teljesítményű gépekkel váltották fel. A mint­egy 220 millió forintos rekonstrukció lehetővé tette a technológia so­rok korszerűsítését, a könnyű­ipari létesítmény bővítését. A kötöttárugyár elmúlt öt esztendejéről, gondjairól, ered­ményeiről beszélgettünk Udvar- dy Gyulával, a tmk-műhely mű­szerészével. Ismeri a gyárat, hi­szen 1944-ben kötőként került a Rokkába. Kisebb megszakítással több mint 25 évet dolgozott az üzem falai között. A gyárban érte a felszabadulás. Fiatalon vett részt az újjáépítésben, majd az államosításban. Az 1950-es évek elején —• felnőtt fejjel — a gyárban szerzett szakmunkás­bizonyítványt. — Ég és föld a különbség az akkori és a mai gyár között. Egyszerűen nem tudom a mos­tani termelésünket összehasonlí­tani az akkorival, mert a 30 év­vel ezelőtti a mai termelésnek még a töredékét sem érné el. De talán a 10 évvel ezelőtti­vel ... A Kötött az 1960-as évek de­rekán kelmetermelő, festődéi és kikészítő gépparkját korszerűsí­tette, bővítette. Üj, NDK gyárt­mányú Texima lánckötő gépeket helyeztek üzembe és néhány szovjet gyártmányú MC—7-es nagv teljesítményű körkötő gé­pen gyártották termékeiket. Az­tán néhány év múlva, pontosab­ban az 1970-es évek elejére, kü­lönböző okok miatt, mélypontra, válságba került a gyár. — A negyedik ötéves tervnek kedvezőtlen helyzetben vágtunk neki'— emlékszik vissza a mű­szerész. — Elkeseredett hangu­latban dolgozott mindenki. Né­mi biztatást csak az új gépek „Napsugár” a nevelőotthonban Bensőséges hangulatú Télapó­ünnepséget rendeztek a gyula­remetei nevelőotthonban. Ezen részt vettek és nagy sikerű mű­sort adtak a világot járt békés­csabai Napsugár bábegyüttes •tagjai. A békéscsabai IBUSZ, a FŰSZERT, a MEZŐGÉP, a ga­bonatröszt, a Gyulai Háziipari Szövetkezet, a 8-as számú. Vo­lán és a sarkadi ÁFÉSZ aján­dékait a bábegyüttes Télapója adta át, sok-sok örömet, vidám­ságot és hosszú időre s2óló él­ményt szerezve az otthon kis la­kóinak. \ smMWssa 1975. DECEMBER 1», megérkezése jelentett. Szóval kezdtünk reménykedni. A textilrekonstrukció kerete­ben a szétszórt kelmetermelő üzemeket megszüntették, az el- "avult gépeket termelékeny gé­pekkel váltották fel. Nagy tel­jesítményű csehszlovák, angol, szovjet, NSZK-beli körkötő gé­peket és félszáznál több Mayer lánckötö gépet helyeztek üzem­be. — Ma egy nap alatt annyi kelmét gyártunk, mint 1965-ben két hét alatt. Termékeink keresettek a hazai és a külföldi piacokon. ‘Ügy vélem, a vállalat kilábalta mélypontról — jegyzi meg. A felemelkedés nem csupán a rekonstrukciónak köszönhető. Felelőtlen Nagyon okos, tehetséges em­ber, de sajnos, rendkívül köte­kedő természet —- mondták ró­la Az illetőt 15 éve kiséri ez a minősítés, annak ellenére, hogy egy évtizede senkivel sem kötekedett. Hiába , bizonyítja évek óta magatartásával, mun­kájával az egykori minősítés ellenkezőjét, mert aki az ere­deti megállapítást tette, olyan ember, hogy a szavának súlya van a szakmában. Jól ismerem a minősítettet is, a minősítőt is. Megpróbáltam helyreállítani közöttük az igaz­ságot, ezért megkérdeztem a te­kintélyes ■ vélem énynyilvánítót: mire alapozza állítását? Leg­nagyobb meglepetésemre azt a választ kaptam. „mondták”. Tehát ő nem tudja biztosan, nem tapasztalta.. személyesen, nem is nagyon ismeri az ille­tőt, de hallott róla valamit, amit mások mondtak — lehet, hogy azok is úgy hallották, — és a rossz vélemény él tovább, kísé­ri az ártatlan vádlottat. Sokan nem is sejtik, hogy. egv meggondolatlan minősítő ki­jelentéssel milyen súlyos csa­pást mérnek embertársukra. Különösen a vezető beosztású embereknek kellene meggondol­niuk, mit mondanak beosztot- taikról. De nem kisebb a fele­lősségük azoknak a nagy te­kintélyű szakembereknek sem, akiknek a szava döntő a szak­mában. Egyszóval, jobban meg kellene fontolnunk, amikor em­bertársaink munkájáról, maga­tartásáról véleményt mondunk. Ismeretes, hogy a vállalatok, intézmények vezetői kötelesek bizonyos időközönként írásos minősítést készíteni beosztotta­ik jelleméről, munkájáról. Eze­ket a minősítéseket az érdekelt­tel meg kell beszélni, és min­denkinek módjában áll vitatkoz­ni, egyetérteni, vagy nem egyet érteni. Sokan idegenkednek ezektől a nem mindig kellemes, de emberséges értékmérésektől. Pedig, ha jól meggondol ink, sokkal helyesebb a szemtől- ezembe kimondott — és époen ezért megfontolt — vélemény, mint a hátunk mögött elejtett megjegyzés. Sajnos, a felelőtlen minősíté­seknek olyan széles skálája, olyan változatosan sok műfaja alakult ki nálunk, hogy ma már követni is nehé2. Ki ne ismerné például azt a „megszépített” minősítést, amely azért készült Ennek a sikernek részesei ma­guk a munkások, a törzsgárda- tagok, akik a legnehezebb hely­zetben is hűek maradtak a gyár­hoz. — A sikerekhez az is hozzá­tartozik, hogy az üzemrészek­ben jobb lett a fegyelem, a munkaszervezés, folyamatos az anyagellátás, ezért nem kell az embereknek egymás kezéből ki­kapkodniuk áz anyagot. A minő­ség javult, s emelkedett a kere­setünk. Nálunk érvényesül a munka szerinti bérezés. Egyszó­val: a termelésben érdekeltté tettek bennünket — sorolja. — Az elkövetkezendő időszak­ban min változtatna a gyár éle­tében? — A szakemberképzést és a még jobb minőség elérését szor­galmaznám. Á gyárban nagy szükség lenne még több fiatal szakmunkásra. A fiatalítás igé­nye nálunk tmk-soknál még fo­kozottabb, ugyanis a kötő mű­szerészek már az idősebb kor­osztályhoz tartoznak. Véleménye elgondolkoztató. Sz. A. minősítés valakiről, mert meg akarnak tőle szabadulni. Ezeknek a mi­nősítéseknek a szerzői azt sem bánják, ha az eladásra szánt ká­der, a képességeit felülmúló, magas beosztásba kerül, csak menjen, csak valahogy túlad­hassanak rajta. Hasonlóan gya­kori a tudatosan „elvágó” minő­sítés is, amely bosszúvággyal, vaey gyűlölettel táplált rosszin­dulatból fakad, hogy megakadá­lyozza, derékba törje váakinek a karrierjét Tulajdonképpen mindegy, hogy a hamis minősítés milyen céllal készül, mindenhogyan ká- ros, nemcsak a minősített em- bér. hanem a társadalom szem­pontjából is. A felelőtlen minő­sítés. természetesen ellenkezik a Párt és a kormány káderpoliti­kájával, a szocialista humánum elveivel. Hiszen a szubjektív alapon — túlzott jóindulatból, vagy rosszindulatból — készült minősítések nem veszik figye­lembe az ember politikai meg­bízhatóságát, szakmai felké­szültségét, jellemét, erkölcsi magatartását, a közösséghez va­ló viszonyát. A személyes szim­pátia, vagy antipátia következ­tében gyakran előfordul, hogy tehetségtelen emberek magasra emelkednek, tehetséges embe­rek pedig süllyesztőbe kerül­nek. A felelőtlenség minden eset­ben súlyos bűn a szocialista kö­zösségben. Mindannyiunknak kárt okoznak azok, akik fele­lőtlenül szórják a közösség pén­zét, pazarolnak, de még ennél is nagyobb kárt okoznak a tár­sadalomnak, akik felelőtlenül gazdálkodnak legértékesebb kincsünkkel, az emberrel. Szólni, beszélni kell hát a minősítésekről a nyilvánosság előtt akkor is, ha sokan szere­tik bizalmasan kezelni őszintét- Ten véleményüket. Nem' kell ki­teregetni ország-világ előtt a személyzeti páncélszekrények aktáit, de jó, ha az emberek tudják, milyen véleményt alkot­tak munkájukról, magatartásuk­ról a vezetőik. Csak az tud vál­toztatni a hibáján, akinek őszintén a szemébe mondják, hogy mi a hibája. Csak az tud védekezni az igazságtalan, az elfogult minősítés ellen, akinek nem a háta mögött, hanem előt­te mondják el a róla alkotott véleményt GL h „Szerintünk nagyon szép vállalás” . Öregeket patronál az Aciilm-alapszervezet /

Next

/
Thumbnails
Contents