Békés Megyei Népújság, 1975. december (30. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-10 / 289. szám

fl SZOT-kongresszus második napja fFalyiatds az 1, otäalrdD köszönetét es elismerését a szakszervezetek valamennyi funkcionáriusának és több száz­ezernyi aktivistájának odaadó, önzetlen munkájukért, amellyel napról napra előbbre viszik [ pártunk, munkásosztályunk, né- pünk törekvéseinek a megva- ] lósulását. Legyenek tudatában | annak, hogy tevékenységük a I szocialista fejlődés fontos ténye­zője lesz a jövőben is. A kongresszuson nagv hang-1 súlyt kap az, hogy az eddigi j eredményekre építve és a jó ta- j pasztalatokra támaszkodva, a j sas kszervezeteknek még többet. [ kell vállalniuk és elvégezniük a [ fejlett szocialista társadalom építését szolgáló munkából. A ! kongresszus egyik alapvető fel- j adata az is. hogy feltárja ennek! a lehetőségeit, új, a viszonyok­hoz és követelményekhez szóró- [ san igazodó feladatokat jelöl- j jön ki, és megkeresse megoldá­suk újszerű formáit, eszközeit. J Kedves Elvtártn-ök és Elvtársak! Amikor meghatározzuk fel­adatainkat, közöttük a szakszer­vezeti munka teendőit, nagyon fontos. hogy reálisan ítéljük meg gazdasági helyzetünket, és azokat a körülményeket, ame­lyek között következetesen foly. tathatjuk a szocializmus építé­sét. Ezt azért is fontos hangsú­lyozni. mert nincs társadalmi életünknek egyetlen olyan terü­lete sem, amely ne függne össze a gazdasággal és amelynek fej­lődését ne befolyásolná népgaz­daságunk helyzete, termelő- munkánk eredménye. Ebben a tekintetben bizonyos hiányt kell pótolnunk, mert nem mindenki ismeri fel a körülmények sajá­tosságait, és azt, hogy miért igényli most a párt még jobban, mint eddig a gazdasági munka színvonalának emelését, az ak­tivitás általános fokozását, a termelékenység és a gazdasági hatékonyság növelését, a, szer­vezettebb és fegyelmezettebb munkát. A szocialista építőmunka fo­lyamatában három hét múlva jelentős határkőhöz érkezünk: befejezzük a IV. ötéves tervet. Annak ellenére, hogy az utóbbi evekben nem várt nehézségek­kel is szembe kellett néznünk, már most is jól látható, hogy teljesítjük az ötéves terv elő­irányzatait. Gazdasági és szociá­lis fejlődésünk mellett nagy eredményeket értünk el a dol­gozók szocialista tudatának fej­lesztésében. politikai és kultu­rális nevelésében. E fontos mun­kából a szakszervezeték is mél­tó módon kivették részüket. Az utóbbi két évben a tőkés világgazdaságban lezajlott fo­lyamatok igen kedvezőtlen ha­tást gyakoroltak népgazdasá­gunkra, noha természetesennem ingathatták meg szocialista gaz­daságunk szilárdságát. Egyfe­lől romlottak a tőkés világgal folytatott külkereskedelmünk feltételei és az árak számunkra kedvezőtlenül alakultak. Azt is tekintetbe kell vennünk, hogy a szocialista országok piacain is emelkedett az általunk vásárolt nyersanyagok, alapanyagok és energiahordozók ára. Másfelől a kedvezőtlen külső feltételek még inkább felszínre hozták gazdasági munkánk gyense pontjait. Itt első helyen emlí­tem, hogy gazdaságpolitikai el­képzeléseinket nem mindig va­lósítjuk még következetesen. A szükséges döntések késtek pél­dául néhány kiemelten kezelt nagyüzemünk elengedhetetlenül fontos rekonstrukcióiéra vonat­kozóan. Nyilvánvaló, hogy az ilyen helyzetekben jobban együtt kell működnie a gazda­sági. a párt- és a szakszervezeti vezetésnek, és jobban ki kell használniuk saját lehetőségei­ket. Gazdasági munkánk egyik fő gyengesége, hogv népgazda­ságunk fontos tartalékai még mindig kiaknázatlanok. Fontos feladatok végrehajtása gyakran késedelmesen történik. A vál­lalatok egv része nehézkesen, el­maradott technológiával és gaz­daságtalan termékszerkezettel dolgozik. A termelésben és az értékesítésben nem követik eléggé rugalmasan a világpiac nkltozó igényeit. Feltétlenül meg kell javíta­nunk döntési rendszerünket is, a központi szervektől kezdve, egészen az üzemekig. Nem arról van szó. hogy a jövőben elkap­kodott és elhamarkodott dönté­seket hozzunk. De az sem tart­ható fenn. hogy egy-egy fontos döntés előtt rengeteg kézen megy keresztül az előterjesztés, roppant lassú a vélemények és a szempontok egyeztetése, emiatt pedig a döntések elhú­zódnak. Azért is szóvá kell ten­ni, mert a szükséges gazdasági döntések többsége — hatása te­kintetében politikai jellegű el­határozás is. A késlekedés. • határozatlanság, a hosszas fon­tolgatás csak jelenség, csak fel­színi ok. A lényeg, hogy a gaz­dasági vezetés — a miniszté­riumoktól a vállalatokig — nem méri fel idejében az intézkedé­sek feltételeit, a várható ered­ményeket, vagt a megvalósítás közben keletkező reális nehéz­ségeket. tehát csak akkor lehet és kell dönteni, ha mindezek is­mertek. de utána vállalni kell a felelősséget, következetesnek kell lenni a végrehajtásban. Tisztelt Kongresszus! Pártunk Központi Bizottsága november 26—27-i ülésén meg­vitatta és elfogadta az V. öt­éves ten', valamint az 1976. évi népgazdasági terv és állami költségvetés -irányelveit. A kö­vetkező tervidőszak fő célja az, hogy a szocialista építőmunka tervszerű folytatása, a termelő­erők fejlesztése, korszerűsítése és jobb kihasználása útján to­vább javuljanak népünk élet- körülményei. és fokozatosan megteremtsük a kiegyensúlyo­zott fejlődés tartós feltételeit. A terv reálisan számol a gazda­sági növekedésünket meghatá­rozó külső és belső feltételek­kel. Tekintetbe veszi, hogy a ne­gatív irányú külgazdasági hatá­sok továbbra is megnehezítik munkánkat. Az V. ötéves terv előirányzatai mindenekelőtt a ( minőségi követelmények oldalá­ról feszítettek. Ezeknek a nagy követelményeknek a teljesítése azonban elengedhetetlenül szük­séges ahhoz, hogy fejlődésünk töretlen legyen, hogv a tervidő­szakban megteremtsük és meg­szilárdítsuk népgazdaságunk egyensúlyát, hogy elérjük a re­álbérek. a reáljövedelmek, az életszínvonal szolid — a terv­időszak első két. évében az öt­éves átlagnál alacsonyabb —, de biztosított emelkedését. Kérem önöket, elvtársak, gon­dolják végig: milyen jelentős és jó dolog az, hogy ez a terv a kedvezőtlen külgazdasági viszo­nyok és más, megnehezüli' fel­tételek ellenére a töretlen szo­cialista építőmunka alkotó program ia! Igaz, hogy a növe­kedés üteme, az életszínvonal fejlődése valamivel lassúbb lesz, mint a korábbi években volt, de előrehaladunk. Jól tud­juk, hogy a gazdasági válság következtében a tőkés országok­ban egész sor súlyos tünet ha­talmasodott él, a felgyorsult inflációtól a növekvő munkanél­küliségig. Visszaesett az élet- színvonal, mert a tőkés osztály a dolgozókkal fizetteti meg a gazdasági hanyatlás következ­ményeit. Nekünk azonban meg­van a lehetőségünk, hogy ha jobban dolgozunk, akkor min­den tekintetben tovább fejlőd­hessünk! Ennek az ötéves terv­nek a megvalósítása nem lesz könnyű, de ösztönzést és önbi­zalmat kell, hogv adjon minden­kinek az a tudat, hogy céljaink megvalósulása tőlünk függ. Munkásosztályunkban, paraszt­ságunkban, értelmiségünkben, népünkben megvan az erő és a képesség, hogv az ötéves tervet teljesítsük. Biztosíték erre a szó- cialista rendszer, a szocialista te/vgazdaság nagy ereje. Bizto­síték erre. hogy tovább fejleszt­jük testvéri együttműködésün­ket -a Szovjetunióval, a KGST országaival. Ugyanakkor gazda­sági céljaink megkívánják, hogy a békés egymás mellett élés szellemében, a kölcsönös elő­nyök alapján a kapitalista álla­mokkal és különösen a fejlődő országokkal is növeljük gazda­sági együttműködésünket. Ez utóbbi téren különösen sok a ki­használatlan lehetőségünk. Az V. ötéves terv további di­namikus fejlődést irányoz elő. Ezt most csupán néhány fontos ténnyel. 'adattal szeretném szemléltetni a tisztelt kongresz- szus előtt. A Központi Bizottság nagy erőfeszítéseket igénylő, de reális célnak tartja, hogy öt év alatt 30—32 százalékkal emel­kedjék a nemzeti jövedelem, s i a teljes növekedés a munkatér- j melékenység emelkedéséből származzék. Iparunkat tovább­fejlesztjük és korszerűsítjük. Az a célunk, hogv az ipari termelés 33—35 százalékos növekedése mellett a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulása 37—38 szá­zalékkal növekedjék. El kell ér­nünk, hogy a mezőgazdaság ter­melése 16—18 százalékkal emel­kedjék, és az egész mezőgazda­ságban további intenzív fejlődés valósuljon meg. Azt akarjuk, hogy az ötéves terv időszakában a bérből és fizetésből élők körében váljék általánossá a 44 órás munkahét. A gazdasági fejlődéssel össz­hangban az egy főre jutó reál- jövedelmet 18—20 százalékkal, a munkások és az alkalmazot­tak reálkeresetét 14—16 száza, lékkai kívánjuk emelni. Fokoz­ni akarjuk a többgyermekes családok támogatását a családi pótlék, az anyasági és gyermek- gondozási segély emelésével, öt év alatt 420—440 ezer lakást kell építeni, ezen belül 150—160 ezer állami lakást. Ha erőinket összefogva, fegyelmezetten dol­gozunk, a következő öt év alatt is jelentősen előbbre lén az or­szág. tovább gyarapszik társa­dalmunk, s benne minden dol­gozó ember. Külön szeretném hangsúlyoz­ni, hogy a jövő évi terv sikeres megvalósításának milyen döntő jelentősége van. Nemcsak azért van szükség nagy erőfeszítések­re, mert ez az év ötéves ter­vünk első esztendeje és mint tudjuk, a jó kezdet igen fontos. Hanem elsősorban azért, mert nagyrészt ebben az évben kell megállítanunk mindazokat a kedvezőtlen folyamatokat, ame­lyek negatívan befolyásolják gazdasági építőmunkánkat. Et­től függ, hogy a következő évek­ben elérjük céljainkat a népgaz­daság fejlesztésében, dolgozó népünk életkörülményeinek ja­vításában. Elvtársak! A tervfeladatok eredményes végrehajtásának fontos feltéte­le, hogy lényeges javulást ér­jünk el a munkaerő-gazdálko­dásban. Tudnunk kell, hogy az ötéves terv időszakában teljes lesz, a foglalkoztatottság, lét­számbővítésre lényegében nincs lehetőség. Mégis elérhető, és el is kell érnünk a korszerűen, ha­tékonyan termelő, gazdaságosan exportáló és dinamikusan fej­lődő vállalatok munkaerő-szük­ségletének kielégítését, mégpe­dig a munkaerő tervszerű átcso­portosításával. Határozottan gá­tat kell vetni a munkaerő szük­ségtelen lekötésének. Például változtatni kell azon, hogy túl­zottan sok,' gépesíthető fizikai punkát kézi erővel végeznek, ézért az iparban dolgozó fizikai munkásoknak mintegy 25 szá­zaléka főként anyagmozgatással foglalkozó segédmunkás. Szá­mos helyen megengedhetetlen pazarlás folyik a munkaerővel. A munkaerő-gazdálkodás té­májához is kapcsolódik haladá­sunk másik alapvető feltétele; a gazdaságos termékszerkezet kialakítása. Ezzel el kell ér­nünk, hogy vállalataink külföl­dön és belföldön egyaránt ke­resett, jól értékesíthető termé­keket gyártsanak. A gazdaság-1 tálán termelés visszaszorítása révén is sok munkaerő felsza­badítható és átcsoportosítható a korszerű, jól értékesíthető ter­mékek gyártásához. Közismert, hogy túlságosan felduzzadt az adminisztratív létszám: ennek a folyamatnak a megállítására, majd a túlzott létszám fokoza­tos csökkentésére intézkedések szükségesek. A következő idő­szakban a munkaerő-gazdálko­dás feladatait is meg kell olda­nunk, mégpedig tervszerűen, körültekintően, bérezési eszkö­zökkel, a továbbképzési és az j átképzési rendszer fejlesztésével egybekapcsolva. Az ötéves terv hiánytalan j megvalósítása, új és igényesebb í feladataink jő megoldása meg- ) követeli a népgazdaság vala- j mennyi tartalékának következe­tesebb és gyorsabb hasznosító- j sót Így például a céltudatosabb j munka- és üzemszervezést, a ta- | karékosság következetes érvé­nyesítését, mindenekelőtt a j nyersanyag és az energia-gaz- ; dálkodásban, és nem utolsósor­ban az munkaidőalapok jobb kihasználásában. A becsületesen dolgozó többségre támaszkodva, meg kell szilárdítani a munka- fegyelmet is. A dolgozók nagy többsége azt kívánja: ne néz­zük tétlenül, hogy időnként egy hanyag, fegyelmezetlen kisebb­ség hangja, befolyása érvénye­süljön a túlnyomó többség be­csületes igyekezetével szemben. A szabad munkavállalás joga a jövőben is fennmarad, de vé­get kell vetni annak, hogy egye­sek indokolatlan munkahely, változtatással anyagi előnyök­höz jussanak. f Nagy feladataink vannak' a gazdaságirányító és szervező munka színvonalának emelésé­ben is. A vezetés minden szint­jén, az irányításban, a végre­hajtásban és az’ ellenőrzésben egyaránt következetes, határo­zott és kezdeményező magatar­tásra, az egyszemélyi felelősség erősítésére, fegyelmezett mun­kára van szükség. Amikor az irányító szervek most konkrét intézkedéseket dolgoznak ki a hatékonyabb munkára, a tarta­lékok jobb kihasználására, a műszaki fejlesztésre, különösen két fő szempontra legyenek te­kintettel. Az egyik, hogy min­den elhatározásuk szoros össz­hangban legyen a gazdaságpoli­tikai célkitűzésekkel A másik, hogy támaszkodjanak a dolgo­zók javaslataira, kezdeményezé­sére. Tisztelt Elvtársak! A szakszervezetek —- amint az köztudott — a párt ideoló­giai és nolitikai irányításával dolgoznak, de ugyanakkor szer­vezetileg önállóak, és öntevé­kenyen végzik felelős munká­jukat, teljesítik megtisztelő hi­vatásukat. A párt eddig is biz­ton számított és szilárdan tá­maszkodott a szakszervezetek segítségére a munkásosztály, a szocialista társadalom alapvető érdekeit szolgáló politikájának megvalósításában. Most, amikor új teltételek között kell gondos­kodnunk a szocialista éoítőmun- ka következetes folytatásár 31 és hosszú távpn biztosítanunk kell jövőnket, á párt azt kéri és vár­ja a szakszervezetektől, hogy ezekre a feladatokra összponto­sítsák figyelmüket és erejüket. Jelenleg az a legfontosabb, hogy a szakszervezetek aktivis­tái és tagjai, az ő segítségükkel pedig a dolgozók világosan lás­sák helyzetünket, jól megértsék mai problémáinkat és tennivaló­inkat. Vagyis azt, hogv az eddi­ginél jobban kell dolgozni, töb­bet kell nyújtani mindenkinek, minden szinten. Ez a felisme­rés eredményezi, hogy a dolgozó emberek jól értik alapvető ér­deküket és meggyőződéssel lát­nak feladataik megoldásához. Az érvelő, felvilágosító, meg­győző szó elősegíti az emberek tisztánlátását és fokozott köte­lességérzetre, tettekre ösztönzj őket. Ugyanakkor az is fontos, hogy a szakszervezeti testületek és aktivisták is lépienek fel a hanyag, rossz munka, a szerve­zetlenség, a fegyelmezetlenség, a pazarlás, a nemtörődömség el­len. mert mindez, e dolgoadk erdeke ellen hat és keresztezi az utunkat. Meg kell ér­tenünk es értetnünk, hogy az életszínvonal biztosított emelése és a jobb munka között, megbonthatatlan az összefüggés. Világítsák meg, hogy további tervszerű, szocialista haladá­sunk érdekében most elkerülhe­tetlenül szükség van olyan in­tézkedésekre. mint amilyen pél­dául az ár- és jövedelemszabá­lyozás, vagy a gazdaságos ter­mékszerkezet kialakításával és a munkaerő-átcsoportosítással járó feladatok. A szakszervezetek döntő részt vállalnak a szocialista munka- verseny-mozgalom, a szocialista brigádmozgalom, az újilömoz- gafom szervezéséből. Azt kér­jük, gondoskodjanak róla, hogy a szocialista munkamozgalmak még szorosabban kapcsolódja­nak az időszerű követelmé­nyekhez, éá a terveinkben megjelölt célok hiánytalan meg­valósulását segítsék. Szeretném még egyszer kife­jezni azt a meggyőződésemet, hogy a gondok, a nehézségek, a nehezebbé vált feltételek elle­nére, minden okunk megvan a bizakodásra. Belső fejlődésünk határozott iránya a megvalósuló szocializmus és a következő években is megtorpanás nélkül haladunk tovább ezen az úton. A párt vezetésével, a szakszer­vezet, az ifjúsági szövetség, a szocialista állam hatékonyabb munkájával, munkásosztályunk, parasztságunk, értelmiségünk, a szocializmus minden odaadó hí­vének összefogott munkájával megoldjuk az előttünk álló fel­adatokat. Ez a kongresszus egész szak- szervezeti mozgalmunknak programot és friss lendületet ad a ránk váró nagv munkához, a XI. pártkongresszus határozatá­nak következetes végrehajtásá­hoz. Ennek a gondolatnak a je­gyében, a Központi Bizottság nevében még egyszer ió munkát és teljes sikert kívánok mind a kongresszus tanácskozásának folytatásához, mind a megho­zandó határozatok végrehajtá­sához. Bissku Béla beszéde után PaU fi István, az Országos Kőolaj­ipari és Gázipari Tröszt szak- szervezeti titkára, Duschek La- josné, a SZOT titkára, Haramu- ra Gáborné, a hajdúsámson- sámsonkerti általános iskola Ál­lami-díjas pedagógusa, Országh Ferencné, a Baromfifeldolgozó Vállalat főmérnöke szólalt fel, majd Tóth Tibornénak, a Ru­házatipari Dolgozók Szakszerve­zete főtitkárának elnökletével folytatódott a tanácskozás. Joannes Galland, a CGT tit­kára után felszólalt Émilio Ga- baglio, az Olasz Munkásszerve­zetek Szövetsége osztályvezető­je, Alfred Ströer, az Osztrák Szakszervezeti Szövetség vezető titkára, dr. Krekács György, a Kereskedelmi, Pénzügyi és Ven­déglátóipari Dolgozók Szakszer­vezetének főtitkára. Dr. Szenesvári Elemér eleki körzeti orvos arról szólt, hogy az egészségügy munkásai fáradsá­got nem kímélve őrködnek az országot építő dolgozók egész­sége fölött. Javasolta, a szakszervezetek is szorgalmazzák, hogy teremt­sék meg az egészségügyi alap­ellátásban dolgozó körzeti és üzemorvosok továbbképzésének, fejlődésének gazdagabb lehető­ségeit, s hogy reálisan tükrö­ződjön a közvéleményben az egészségügyi dolgozók munkája. Ezt követően felszólalt Árvái István, a Szakszervezetek Szol­nok megyei Tanácsának veze­tő titkára, (Nagy Gézáné, a deb­receni postaigazgatóság előadó­ja, Mészáros János, a Tiszai Vegyi Kombinát szakszervezeti bizottságának, titkára, Truong Thy-my, a Vietnami Szakszer­vezeti Szövetség alelnöke, Tran Hoai-nam, a Dél-vietnami Fel- szabadítási Szakszervezeti Szö­vetség VBrtagja, Cyprian Ma- nyanda, az Afrikai Szakszerve­zeti Egységszervezet titkára, AH Filali, az Algériai Dolgozók Ál taláno.s Szövetségének titkára és Ariel Mariani, az Argentin Szakszervezeti Egység és Koor­dinációs Mozgalom képviselője. A tanácskozás szerdán reggel folvtsl-ódik.

Next

/
Thumbnails
Contents