Békés Megyei Népújság, 1975. december (30. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-09 / 288. szám

ffotytatás a 3. oldalról) szakmai tudással, hozzáértéssel dolgoznak. Véget kell vetnünk annak, hogy ugyanazt a m.inkát más­más szakmában vagy iparágban másként díjazzák. Ez a munka­erő-csábítás egyik fő lehetősé­gét teremti meg. A végzett mun­ka mennyisége és minősége le­gyen az egyetlen értékmérő. Ennek az elvnek a nők cs a fia­talok bérezésében is érvényesül­nie kell. Továbbra is mindent meg kell tennünk az előítéletek­ből származó béregyenlőtlensé­gek megszüntetéséért. Az egyes dolgozók bé­rének emelésére vonatko­zó döntést 1968 óta ki­zárólag a gazdasági vezetők­re bíztuk. A szakszervezeti bi­zalmiak jogait e területen csök­kentettük. A tapasztalat azt mutatja, hogy a végrehajtásnál sok a szubjektivitás. A gazdasá­gi vezetők nem eléggé támasz­kodnak a kollektíva véleményé­re és a szakszervezetek tapasz­talataira. Ezért vissza kell állí­tanunk a szakszervezetek jogait az egyéni bérek alakításával kapcsolatban. De vállalati és iparági, ágazati méretekben is több, nagyobb figyelmet kell fordítani az elosztás részleteire. Ebben is eleve jobb és folyama­tos együttműködésre van szük­ség a szakszervezetek és a gaz­dasági, állami szervek között. Több alkalommal szóvá tet­tük a szocialista elosztással el­lentétes jövedelmek képződését. Intézkedések is születtek ezek korlátozására. El kell érnünk, hogy a személyi jövedelem alap­vető forrása minden foglalkozá­si csoportban a munkahelyről származó bér legyen. Lényege­sen csökkenteni lehet a mellék- jövedelmeket, azokat a másod­állásokat, amelyek a népgazda­ság számára nem, vagy alig jár­nak haszonnal. Ennek részben az az útja, hogy korlátozzuk a vállalatok, intézmények erre szolgáló anyagi alapjait. Más­felől rendezni kell a megszerez- hető személyi jövedelmek mód. lát és mértékét. Ez eddig is in­dokolt volt, mai követelménye­ink azonban még sürgetőbbé te­szik. Az életszínvonal alakulásának fontos tényezői a fogyasztói árak- A szakszervezetek ezért szükségesnek tartják, hogy az áremelkedések ne haladják meg a tervekben számbavett mérté­ket, mert ez nehezítené reálbér- növekedési előirányzataink el­érését. Szükséges tehát, hogy az állami és a szakszervezeti szer. vek az eddiginél szigorúbban el­lenőrizzék az árszínvonalat, egyes cikkek árának változását. A törvények megsértői ellen szi­gorúan lépjenek fel — ez össz­társadalmi érdek is. Az életszínvonal tényezőinek rangsorában már hosszú idő őta fontos helyen áll a lakáskérdés. A Jakásgondok megoldása vagy je­lentős enyhítése elsősorban nem szándék dolga, hanem az erő­forrásoké, Idő kell ahhoz, hogy kielégítő lakásviszonyokat te­remtsünk. Az viszont már tő­lünk. a szakszervezetektől is függ, hogy a lakások azoknak jussanak, akik munkájúkkal, családi helyzetük alapján, erre a leginkább rászorultak. Társadalmunk igazságérzeté­vel találkoztak azok az intéz­kedések, amelyek előnyt adtak a lakáselosztásban a munkások­nak, a nagycsaládosoknak, mér­sékelték a lakáshoz jutás egy­szeri és folyamatos anyagi ter­heit. Ezt az utat kell járni a jövőben is, így fokozatosan meg­változik az a helyzet, hogy a dolgozók legtevékenyebb évei­ket lakás megszerzésére fordít- sák és sokszor szakképzettsé­güknél alacsonyabb munkakört vállalva, szabad idejüket túl­órákkal töltsék el azért, hogy előteremtsék a lakás megszerzé­séhez szükséges összeget, A terhek részbeni könnyítésé­re megfontolásra ajánljuk, hogy a fiatalok kedvezményes család, alapítási kölcsönben részesül­hessenek. Kívánatos .• lenne a lakáskiutalások időpontját több évre előre meghatározni. Erre már régen törekszünk. A családok így hosszabb távra reális terveket készíthetnének, nem is beszélve arról a kedvező politikai hatásról, amelyet ez az intézkedés kiváltana. A ewüáú szempontjából abla­kba mellett a gyermekintézmé­nyek a legfontosabbak, az óvo­da, az iskola, a napközt otthon. Meg kell gyorsítani erőknek az intézményeknek a fejlesztését. Az állami költségvetés, a taná­csok és a vállalatok erőforrásai természetesen korlátozottak. De ha koncentrálnánk ezeket az eszközöket, lényegesen többet érhetnénk el. Ezután az előadó társadalom­politikai kérdésekkel foglalko­zott, s hangsúlyozta: — Joggal tehetjük fel a kér­dést; hogy milyen ember a szo­cialista ember? Vajon más-e, több-e, mint a korábbi ember- eszmények voltak? Igen. Mas is, több is! Ez azokból az elvek­ből, abból a politikából és azok­ból a célokból fakad, amelyek­nek mindannyian részesei va­gyunk. A szocialista ember nincs el­érhetetlen távolságban tőlünk. Jelen van mindenütt, s legfőbb jellemzője, hogy miközben a szocialista társadalom tudatos építője, tudatosan törekszik ön­maga fejlesztésére is. Azt akar­juk, hogy mindenki tovább lás­son saját szűk egyéni érdekei­nél. Lássa céljainkat és aktívan cselekedjen értük a termelésben és a közéletben egyaránt.. Érez­ze a felelősséget saját munká­jáért és a szűkebb. és tágabb közösségért. Szüntelenül növe­kedjék részvétele a munkahely életében, a demokráciában, a jogok és kötelességek gyakorlá­sában. Ezek a szocialista »mberi ér­tékek, amelyeknek a ml társa­dalmunkban elsőbbségük van. Ezek azok az érdekek, amelye­ket szembeállítunk a kapitalista múlt maradványaival, a kapita­lizmus értékrendjével. Tisztelt Kongresszus! Kedves Elv társak! Társadalmi viszonyaink fejlő­désében jelentős állomáshoz ér­keztünk- Hazánkban célul tűz­tük ki a fejlett szocialista tár­sadalom felépítését. Nem misz­tifikáljuk és nem idealizáljuk e fogalmat. Jpl tudjuk, hogy a fejlett szocialista társadalom a mából, a mai valóságból nő ki, és céljaink megvalósítása né­pünk, munkásosztályunk még boldogabb holnapját hozza. A dolgozók számára e cél azt jelenti, hogy tovább erősödik a munkáshatalom minden jellem, zője. Tovább erősödik hazánk gazdasági ereje, magas fokot ér el a termelőerők fejlettsége. A szocialista elosztási rendszer tö­kéletesebb lesz és közelebb ke­rülünk a szükségleteknek a mai­nál lényegesen színvonalasabb kielégítéséhez. Nagymértékben megerősödik és elterjed a szo­cialista tudat. Mindez csupán a szocialista építőmunkának ilyen magas fokán tud létrejönni. Meggyőződésünk, hopv a fej­lett szocialista társadalom ilyen felfogása reális. A munkásmoz­galom, a munkásosztály soha­sem tűzött maga elé öncélúan semmit. Nem tűzött maga elé olyan feladatokat, amelyeknek nem értek meg a feltételei és teljesítésük lehetőségei. A fej­lett szocialista társadalom is a mi elveink, a szocialista elvek szerint kiteljesedett emberi élet megvalósulását szolgálja A fellett szocialista társada­lom építése a szakszervezetek­től is többet követel. Ennek kaocsán szeretnék néhány szót szólni a szocialista társadalmi viszonyok között tevékenykedő szakszervezetek munkájának jellegéről. Amióta létezik szocialista tár­sadalom, gyakran vitatott kér­dés, hogy a szocialista társada­lomban, ahol elveink az állami politika hivatalos rangjára emel. kednek, mi a szakszervezetek feladata ? Mire vállalkoznak, mire vállalkozhatnak? A magyar szakszervezeteket is válaszút elé állította a törté­nelem, amikor a munkásosztály kezébe vette a hatalmat. Akkor el kellett dönteni, hogy a ko­rábbi, a régi értelemben vett szakszervezeti munkát felvált­jai egy új, minőségileg más társadalom keretei között vég­zett szakszervezeti tevékenység. Leegyszerűsítve azt mondhat­nánk, hogy a magyar szakszer­vezeti mozgalom a felszabadu­lás előtt — tehát a tőkés vi­szonyok között — minden nagy- szerűsége és történelmi értéke mellett mégiscsak korlátok kö­zött, szűk területen dolgozott. .Akkor lényegében csak azért harcolhatott, hogy a munkás- ember, a dolgozó minél kedve­zőbb körülmények között ad­hassa el munkaerejét és meg­próbálhassa védeni a dolgozó­kat az önkénnyel szemben. Erre koncentráltak a szakszervezetek. Emellett lényegesen kisebb mér­tékben jelentkezhetett a szociá­lis és kulturális érdekvédelem, a nevelés feladata. A magyar szakszervezetek sa­játjuknak is vallják a munkás­mozgalom évszázados nagy ál­mának, a szocializmusnak a fel­építését, Részt vettek a munkás­hatalom kivívásában, megszi­lárdításában, állandó erősítésé­ben. Támogatták és ma is tá­mogatják a munkáshatal mat, amelynek részesei. Ezzel kilép­tek abból a szűk keretből, amelyben a felszabadulás előtt folytatták tevékenységüket. A nagy történelmi változás a szak- szervezetek tevékenységében ab­ban jelentkezik, hogy szocialis­ta viszonyok között nemcsak a tagság, hanem a társadalom, a munkáshatalom, a bérből és fi­zetségből élő minden dolgozó, az egész dolgozó nép érdekeit szem előtt tartják. És ez más felelősséggel, történelmi felelős­séggel jár. Szocialista körülmények kö­zött a szakszervezeti részvétel módjai az országos politika ala­kításában természetesen váltóé, nak. Olyan új formák, módsze- rek szükségesek, amelyek révén a döntésekben még jobban érvé­nyesülhet a kapcsolatok tartal­mi gazdagsága. A szakszerveze­tek úgy vélik, hogy a Miniszter­tanáccsal, a minisztériumokkal és főhatóságokkal kialakult szer­vezett és tartalmi kapcsolatok ma már kevésnek bizonyulnak. A Minisztertanácsnak és a SZOT-nak közösen ki kell dol­goznia majd a magasabb igé­nyeknek megfelelő kapcsolatok rendszerét, a megfelelő Javasla­tokat a felső szintű találkozókra, az előterjesztések alapos vitájá­ra, a. véleménykülönbségekre és a vélemények ismertetésére is. A szakszervezeti mozgalom munkájának továbbfejlesztésé, hez bizonyos belső feltételeket is javítani kell. Erőtelje sebben kell érvényesítenünk a szakszervezetek tevékenységé­ben a társadalmi munkát. En­nek megfelelően lényegesen meg kell javítani a szak- szervezeti bizalmiak tevékeny­ségét. Vissza akarjuk adni a bizalmiaknak az egyetértési jo­got, amely néhány évvel ez­előtt megszűnt KI akarjuk alakítani — fő­leg a nagyüzemekben — az ön­álló, még bátrabb és tartalma­sabb alapszervezeti munkát. Nö­velni akarjuk a? ágazati szak- szervezetek hatáskörét, felelős­ségét, gazdagítani akarjuk mun. kájuk tartalmát. Az egész szak- szervezeti mozgalomban árnyal­tabb érdekegyeztető éa nevelő munkára, egyszerűbb, de tar­talmasabb, sokrétűbb irányítás­ra lesz szükség. kell. Jobban és mindig jobban kell végeznünk saját 'tennivaló­inkat, bürokráciamentesen, gyors ügyintézéssel és felelős­ségérzettel. A nemzetközi szakszervezeti mozgalom helyzetét elemezte ez­után Gáspár Sándor, majd be­számolóját így fejezte be: — Szocialista jelenünk nem gond nélküli. De tele van ter­vekkel, lelkesítő, reális tervek­kel. Valóra váltjuk e terveket, Gáspár Sándor nagy tapssá! fogadott beszéde után a kong­resszus Méhes Lajosnak, a Va­sas Szakszervezet főtitkárának elnökletével folytatta munká­ját. Somogyi Miklós, a számvizs­gáló bizottságíelnöke fűzött szó­beli kiegészítést a bizottság írá­sos jelentéséhez. Beszámolt arról, hogy a dol­gozók kereseti viszonyainak megfelelően növekedtek a be­vételek, gyarapodtak a szakszer­vezetek kezelésében levő anyagi eszközök, amelyek fokozottab­ban járultak hozzá a mozgalmi teendők teljesítéséhez. Szólt ar­ról, hogy a bizottság nagy gon­dot fordított a nyilvántartási é® a pénzügyi fegyelem megszi­lárdítására ... Megállapította a beszámoló, hogy szakszervezeti szerveink többsége ma már jelentőségé­nek megfelelően értékeli a gaz­dasági munkát, s a számvizsgáló bizottságok ezzel kapcsolatos tevékenységét. Az alapszervezeti bizottságok munkája sokrétűbb, bonyolultabb lett, ezért nagyobb szakismeretre, alaposabb felké­szülésre van hozzá szükség. 1 Befejezésül elmondotta, hogy a számvizsgáló bizottság a Szakszervezeti Tanács írásos beszámolójával, Gáspár Sándor szóbeli kiegészítésével és a hatá­rozati javaslattervezettel egyet­ért. Ezután Gál László SZOT-tit- kár, az alapszabály szövegező bizottságának elnöke indoklást terjesztett elő a magyar szak. szervezetek alapszabályának mó­dosított tervezetéről. A doku­mentumot az ágazati szakszer­vezetek, megyei és budapesti szakszervezeti tanácsok elnöksé­gei, valamint a szaktanács is megtárgyalta, és alkalmasnak tartotta, hogy a kongresszus elé terjesszék. Utalt arra, hogy a szakszer­vezetek XXII. kongresszusán el­fogadott alapszabály megfelelt a mozgalom, elméleti, politikai és mint ahogyan eddig is megvaló­sítottuk minden fő célkitűzésün­ket. Van erre biztosíték. Mun­kásosztályunk, parasztságunk, értelmiségünk, a dolgozók tö­megméretű aktivitása és alkotó, ereje, hite és bizalma a szocia­lista építés ügye iránt. E munkában részt venni meg­tisztelő feladat. Olyan politika megvalósításáért, olyan élet ki­bontakoztatásáért harcolunk, amilyet a dolgozók számára a szocializmuson kívül egyetlen rendszer sem tudott biztosítani. Igyekezzünk hát minél példá- sabban megfelelni ennek a szép és megtisztelő feladatnak. szervezeti követelményeinek, amit az utóbbi négy évben vég­zett eredményes munka is tanú­sít. Ennek mégsem mond ellent, bogy most meglehetősen sok változtatást javasolnak. A mó­dosításokat ugyanis az MSZMP XI. kongresszusának határozat tából, a fejlett szocialista tár­sadalom építéséből következő magasabb követelmények, vala. mint a dolgozók és szervezeteik növekvő igényei indokolják. Gál László befejezésül han­goztatta, hogy a módosított alap­szabály akkor szolgálhatja va­lóban a szakszervezeti mozga­lom fejlődését, ha az elfogadott szervezeti alapelvek, módszerek hatékonyan valósulnak meg. Gál László beszéde után az elnök bejelentette, hogy a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága levelet kül­dött a magyar szakszervezetek XXIII. kongresszusának, majd felolvasta a levelet, amelyet Kádár János írt alá. • A tanácskozás résztvevői nagy tapssal fogadták a párt Közpon­ti Bizottságának levelét, amelyet a kongresszus valamennyi részt­vevője nevében a kongresszus elnöke megköszönt. Az ezek után megkezdődött vitában felszólalt Veszprémi István, a Tatabányai Szénbánya Vállalat frontmestere, a szocia­lista munka hőse, Eleftherias Fgntis, a Szakszervezeti Világ- szövetség titkára, Voszllij íljics Prohorov, a Szovjet Szakszerve­zetek Központi Tanácsának tit­kára,'Horry Tisch, a‘Szabad Né­met • Szakszervezett Szövet« ég - elnöke, Györkös Sándor eszter­gályos, a Csepel Vas- és Fém­művek szerszámgépgyárának a Munka Vörös Zászló Érdem­rendjével kitüntetett Proletár Akarat Szocialista Brigád veze­tője és Heinz O- Vetter, az NSZK-beli Német Szakszerveze­ti Szövetség elnöke. Ezzel a kongresszus első napi tanácskozása véget ért. Az elnök bejelentette, hogy a szakszerve­zetek kongresszusa kedden foly­tatja munkáját. Csütörtökön ülést tart a megyei tanács A megyei tanács ez évi utolsó Ülését december U-én, 9 órai kezdettel tartja Békéscsabán. A testületi ülésnek öt napirendi pont megvitatását javasolja a végrehajtó bizottság. Beszámoló hangzik el a ta­nács oktatási bizottságának munkájáról; az ügyrendi bi­zottság terjeszti be tájékoztató jelentését a megyei tanácstagok járási, városi csoportjainak te­vékenységéről; a tanácsülés jó­váhagyja a megyei tanács és bizottságainak, valamint a me­gyei Népi Ellenőrzési Bizott­ságnak az 1976, évi munkatér- vét. Ötödik napirend: bejelen­tések és internelláelók A fejlődéssel együtt állandó­an változik a helyzet, váltornak a tennivalók. Mindez a szak- szervezetek elé is új és új fel­adatokat állít. Természetes tö­rekvésünk, hogy az új helyzet­ből adódó tennivalókkal kapcso­latban msei óbb kialakul jóm a szakszervezetek egységes állás­pontja. A régi, beidegzett mun­kamódszerekkel ma már nem le­het megoldani az új feladato­kat. Ezért nekünk is mindig igazítani kell módszereinken. Erősítenünk kell azt a képessé­günket, hogy állandóan meg­újítsuk önmagunkat, hogy meg tudjunk felelni növekvő felada­tainknak. Ha a fejlődés útján még gvorsabban akarunk halad­ni, akkor nekünk iá változnunk Szabványosítják az energetikai berendezéseket KGST-szekcióülés Egerben A KGST gépipari állandó bi­zottságának energetikai beren­dezések szekciója Egerben, a Technika Házában tartja 17. Ülését. Az ülést hétfőn reggel nyitotta meg P. O. Szirij, a Szovjetunió energetikai gépgyár­tási minisztériumának minisz­terhelyettese. a szekció elnöke, j Az ülésen az erőművi segédbe-1 rendezések — vízelőkészítők. 1 ventillátorok, tápszivattyúk szabványosításával kapcsolatos tennivalókat egyeztetik, értéke­lik az 1975. évi együttműködés ezirányú eredményeit, tapaszta­latait, majd megvitatják a jövő évi együttműködési tervet. A KGST-szekcióülés szomba­ton a megállapodásokról szóló jegyzőkönyvek aláírásával zárul.

Next

/
Thumbnails
Contents