Békés Megyei Népújság, 1975. december (30. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-09 / 288. szám

Harmincnégy pályamű a termálkincs hármas hasznosítására Tizenötezer vendég üdülése Szarvason Beszélgetés Juhász Sándor tanácselnök-helyettessel A szabad idő növekedésével egyre többen keresnek pihenést, felüdülést a természetben. Me­gyénk egyik legvonzóbb, termé­szeti szépségekben gazdag kör­nyezetével rendelkező település Szarvas. Termálkincse igen gaz­dag. Az arborétum, az Erzsébet- és az Anna-liget értékes faállo­mánya páratlan. A Holt-Körös csendes tükrű, tiszta vizét 30 ki­lométeren dús szegélyerdő öve­zi. Az ideális pihenőhely iránt nagyon megnőtt a hazai és a külföldi érdeklődés. Egyre töb­ben kérdezik: „melyek a szarva­si termálvíz hasznosításának re­ális lehetőségei?” Tápunk november 20-i számá­ban a következőképp válaszoltak erre az Illetékes megyei szervek: „A város idegenforgalmi szem­pontból a jelentősebb települé­sek közé tartozik. Körzetében 15 ezer ember egyidejű (néhány navi, heti, kétheti) pihenését, üdültetését kell körülbelül 15 év múlva biztosítani... A város szerencsés, mert a pihenési, üdültetési funkciójában gyógy­hatású termálvizet is „tud” hasz­nosítani...” Kíváncsiak voltunk, mit tet­tek eddig Szarvason azért, hogy a természeti kincset az üdülés, pihenés és gyógyulás szolgálatá­ba állítsák. Felkerestük Juhász Sándor tanácselnök-helyettest, hogy tájékoztatást adjon olvasó­ink számára. — Szarvas váré* természeti kincse adott. Hasznosításáról ne­künk kell gondoskodnunk. A mélységi szondázások kedvező­ek, érdemes tehát termálközmű­vet létesíteni. Szarvas egyébként nemzetközi idegenforgalmi „fo­lyosóban” helyezkedik el. Ennek jelentőségét számos szerv felis­merte, s egyetért abban, hogy Szarvast üdülővárossá fejlesz-' szűk, —• A városi tanács a telepü­lésfejlesztés távlati tervében ugyancsak figyelembe vette a termálvízhasznosítás lehetősége­it. Tervünk megnyerte az Épí­tési és Városfejlesztési Minisz­térium és más szerv tetszését, így sikerült, hogy ez év tava­szán országos tervpályázatot adtunk ki. A szarvasi Városi Ta­nács, az ÉVM, az OVH, a Nehéz- ioarí Minisztérium és a Magyar Hidrológiai Társaság közösen kiadott tervpályázatának az volt a célja, hogy Szarvast a termál­víz komplex hasznosításának modellvárosává fejlesszük. A tervpályázók rendkívül összetett feladatot kaptak. Olyan tervek birtokába akartunk jutni, ame­lyek biztosítják a termálvíz több célú hasznosítását: meleg­vizű strandolásra, lakásfűtésre, használati melegvíz-szolgálta­tásra és fóliás zöldségtermelésre szeretnénk felhasználni a geo­termikus energiát. — Mennyi pályamű érkezett Szarvasra? Mit javasolnak a mérnökök, energetikusok, tu­dományos kutatók a termál­kincs komplex hasznosítására? — Mivel nagyon összetett volt a feladat, féltünk, hogy ke­vesen pályáznak. Kellemesen csalódtunk. Százhűszan vették ki a pályázati kiírást, s 34 rend­kívül megalapozott, nagy gond­dal elkészített pályamű érkezett hozzánk. A napokban megtör­tént az értékelés. Én voltam a bíráló bizottság elnöke. A 12 ta­gú bizottságban főleg Budapest­ről voltak magasan kvalifikált szakemberek, ezenkívül négy szakértő véleményét kértük ki. Napokon át dolgoztunk. Nehéz, de örömteljes munka volt. Min­den pályaművet egy kisebb-na- gyobb létszámú kollektíva ké­szített, Alapos munkát végeztek. Ami a legfőbb erényük: nem jártak a fellegekben. A realitás talaján maradtak, s fő szempont volt mindegyiknél: a termálvíz többcélú hasznosítása minél ol­csóbban! Javaslatot tettek egye­bek között arra; hol helyezzük el a meleg vizű strandot, hol épüljenek szállodák, üdülők, szolgáltató egységek, sétányok. Terveztek külön gyermekkertét, ahol óvónők felügyelete' mellett fürödhetnek, játszhatnak a gye­rekek, a szülők pedig gond nél­kül pihenhetnek. Mivel Szarva­son mezőgazdasági és halte­nyésztési kutató intézet műkö­dik, tervezték a melegvíz-hasz­nosítást haltenyésztésre, zöld­ségtermesztésre, mezőgazdasági' termékek szárítására, hűtőházi feldolgozásra is. — Négy pályaművet díjaztunk, újabb hetet megvásároltunk, így 11 olyan pályamű került a tanács birtokába, amelyet me­leg vizű strand, az üdülőközpont kialakításánál és legalább két­ezer lakás meleg vizű fűtésére a tervezők majd hasznosítanak. A pályaművek díjazására a kiíró szervek adták a pénzt. Itt sze­retném elmondani, hogy a szarvasi Városi Tanács helyett a Dél-alföldi Idegenforgalmi In­téző Bizottság tette le a 150 ezer forintot. A Szegeden székelő in­téző bizottságnak én is tagja va­gyok. Elmondhatom, hogy (ter­vünk valóra váltását a legmesz- szebbmenőkig támogatja a bi­zottság. — Békés megyeiek szerepel­tek-e a pályázók között? — Igen, a Békés megyei Tervező Vállalat kollektívája. Munkáju­kon látszik a helyi ismeretség. Igen komoly munkát végzett a kollektíva, s rangos díjazásban részesül. A díjkiosztó ünnepség­re 1975. decembeij 10-én kerül sor Budapesten, az ÉVM kultúr­termében. — Mik a következő lépések? Mikorra várható e sokat ígérő terv megvalósítása és mennyi pénzt igényel'. — Az elmúlt hónapokban ma­gunk sem piihentünk a habárain­kon. Tárgyalásokat folytattunk az üdülő, gyógyüdülő, vendéglá­tó, ipari, kereskedelmi, idegen- forgalmi központokkal, akiktől azt várjuk, hogy az V. ötéves terv éveiben megkezdjék egysé­geik letelepítését Szarvason. A megyei tanácstól eddig is ko­moly segítséget kaptunk. Várjuk is bátorításukat, anyagi és er­kölcsi segítségüket. Ezzel párhu­zamosan szeretnénk a meleg vi­zű fürdő építését. Tavasszal új termáiknak fúrását kezdik ná­lunk. Előbb csak nyári hasznosí­tású meleg vizű strand nyílik, de később téli úszómedence és egyéb objektum kerül átadásra. — Ami az anyagiakat illeti: a. mai árakon számolva 400—500 millió forintos beruházás való­sul meg Szarvason. Az eddigi ér­deklődés alapján remény van arra, hogy az ENSZ msgvaror- szági képviselete anyagilag tá­mogatja a szarvasi üdülőközpont létrehozását. Előreláthatólag 15 év alatt valósul meg a terv. Hosszúnak tűnik ez az idő, de a program igen eazdag. Számítá­saink szerint 1990-ben már ide­ális körülmények között Pihen­het, szórakozhat Szarvason egy­szerre 15 ezer ember. — A termálvizet jelenleg — igen gazdaságosan hasznosít­ja — a szakosított sertéstelep. Reméljük, hogy közös erővel minél előkb az emberiség szol­gálatiba állítjuk e drága termé­szeti kincset.. Ary Búza 0 Országos fotókiállítás \ Békéscsabán Vasárnap délelőtt dr. Virág László, a városi tanács műve­lődésügyi osztályának vezetője nyitotta meg a békéscsabai ! Munkácsy Mihály Múzeumban ! a X. Kulieh Gyula országos Í * prém-fotókiállítást. A hazai amatőr fotósok egyik legismer­Í tebb bemutatóján 88 képet lát­hat a közönség. ■ I A szépen rendezett kiállítás • első díját Zsedényi Ferenc tö- • rökbálinti fotós Lendület című képe, a második díjat a* eszter- j górni Bállá András Apa lettem • című képe, a harmadik díjat, : valamint a KISZ Békés megyei ; bizottságának különdíjét Jokesz j Antal fiatal veszprémi fotós! Transzformáció, il'etv© a Má- | sodik bé című képei nyerték, | Békéscsaba város különdíját * Darabos Györgynek ítélte a■ zsűri Kettős portré című képé- ; ért. A fotókiállítást a közönség * december 18-ig tekintheti meg. : Ne csak követelőzz! A ki a legkevesebbet és leg­rosszabbul dolgozik, an­nak van a legnagyobb szája! ó az, aki mindig ráér,aki sohasem késik el a munkával, aki sohasem vállal, tobtet, mint amennyit nagyon muszáj, aki sóira semmiért nem felel, aki soha semmivel nem törődik, aki úgy bánik a géppel, szerszám- mal és a készülő termékkel, mint a rossz cseléd, hiszen nem az övé se a kocsi, se a ló. De ő az, aki a legelégedetlenebb a munkahelyével, aki legjobban szidja a vezetőit, aki legerélye­sebben követeli a fizetéseme­lést, és végül ő az, aki' legelőbb továbbáll, jobb helyet és jobb fizetést keresve. Róla szólok most, az örök kö­vetelődzőről és mindazokról, akik felülnek néki; észre sem véve, hogy a követelődzései mö­gött nincs semmi jogalap, nincs munka.y Méltányolni tudom az olyan ember követelődzését, aki be­csülettel, tisztességgel dolgozik és a munkájáért megkívánja a honoráriumot, a megbecsülést. Ha kell perlekedem Is az érde­kében. De mindig felháborít, ha a lógósok, a pazarlók és a se- lejtgyártók követelőznek. Mi­lyen jogon akarnak többet el­venni a közösségtől, mint amennyit hozzátettek? Elvégre is szocialista társadalomban élünk, melynek alapelve, hogy mindenki a végzett munkája szerint részesüliön a megter­melt javakból. Az életünk tör­vényszerűségeihez hozzátarto­zik, hogv csak azt lehet elosz­tani, amit megtermelünk, amit a munkánkkal létrehozunk. Jó volna, ha a rendes dolgo­zó többség egyetértene velem a rendetlenül dolgozó és mindun­talan követelődző emberek megítélésében. Meg kellene vég­re világosan, egyértelműen mondani a fizetett munkakerü­lőknek — akik a hanyag, fele­lőtlen munkájuk ellenére még elégedetlenkednek is —, „édes barátaink, ha mindenki úgy dol­gozna. mint ti, akkor valameny- nyiünknek felkopna az állunk az éhségtől, mert nem volna még betevő falatunk sem”. Bizony meg kellene monda­ni... De ki mondia meg? Meg­írhatja az újságíró is, meg­mondhatják az ország vezetői is; csakhogy ez édeskevés. Mert nemcsak mondani kell, hanem meg is kell magvarázni, meg is kell értetni velük és lehetetlen­né kell tenni a lógást, a pazar­lást, a rossz, felelőtlen munkát. Ezt pedig senki más nem tudja lehetetlenné tenni, csak azok a becsületesen, jól dolgozó embe­rek, akik egyelőre eltűrik kör­nyezetükben a hanyagokat, a hátráltatókat, a mások bőrén élősködőket. Ha én és Te nem nézzük szót­lanul, hogy Ö rosszul dolgozzon, vagy keveset dolgozzon és a mi munkánk gyümölcsét követelje, akkor 0 is kénytelen lesz meg­fogni a munka jobbik végét. Az­tán, ha majd valamennyiem dolgozunk — becsülettel és jól dolgozunk —, akkor valamen­nyien többet követelhetünk. Mert kitől követel, aki köve­tel? Tőlem, tőled és tőle! Nin­csenek tőkéseink, gyárosaink, föídesuraink, akik elveszik mun­kánk gyümölcsét, akiktől kö/e- telhetjük a részünket. Gsak ma­gunktól követelhetünk, vagy azoktól a vezetésben dolgozó embertársainktól, akiket meg­bíztunk, hogy gazdálkodjanak munkánk termékeivel, osszák el közöttünk a nemzet jövedelmet. Adhatnak többet, mint ameny- nyit termettünk? Adhatnak job­bat, mint amilyet termettünk? Adhatják olcsóbban, mint amennyiért megtermeltük? Nem hiszem! Lehetetlent hiába ké­rünk tőlük. Akik a szocialista közössé­günkben arra hivatottak, hogy elosszák azt, amit népünk a munkájával létrehoz, semmi mást nem tehetnek, mint a csa­ládfő vagy a háziasszony, aki a család jövede mével gazdálko­dik ... Mit csinál a családfő? Először félreteszi a lakásrava- lót, aztán a munka, az élet foly­tatásához szükséges konyhapénzt és ami marad, azt osztja be ru­hára, szórakozásra úgy, hogy mindenki kapjon belőle érdemei szerint. A nemzet lakása az or­szág. Mindenekelőtt azt kell biztosítani, hogy ebben a nagy lakásban meglegyen, ami kell: víz, villany és a szükséges gé­pek, kellékkel. Aztán meg kell vásárolni a szükséges nyersanya­gokat a nemzet konyhájának üzemeléséhez, az élet folytatásá­hoz. És ami marad, azt lehet a lakosság között bér formájában felosztani —- természetesen, mindenkinek az érdeme szerint, A közösségben dolgozó ember értéke — már ősidők óta és most is s valószínű még sokáig — a végzett munkájában rejlik. A vezető munkája akkor értékes, ha jól, eredményesen dolgozik a vezetésére bízott kollektíva. A tudós munkája akkor értéke«, ha tudománya hasznosítható es gyümölcsöztethető a gyakor'at* ban. A kétkezi munkás munká­ja akkor értékes, ha jó, használ­ható terméket hoz létre Én azt hiszem — ha nem aka­runk ^eltérni az igazságtól — mindenekelőtt azok érdemelnek a szocialista közösségtől maga­sabb bért, nagyobb megbecsü­lést, kitüntetést és jutalmat, akik hasznosan, eredményesen dolgoznak a közösségért, akik a rounkáiukkal sokat, hasznosa* és értékeset adnak a közösségnek. H a becsülettel, jó munká­val gyarapítottad a nem­zet vagvonát akkor kö­vetelheted a magadét de ha lóg­tál. tehetet'enkadtél. amíg a többiek dolgoztak, akkor ne kö­vetelőzz! Gerencsért Jenő Ifjúmunkások vetélkedője A KISZ Békés megyei bizott­sága mellett működő védnök- sági operatív bizottság a Gyulai Húskombinát építésében, a nagyberuházás megvalósításá­ban részt vevő fiataloknak meg­hirdette a védnökség! vetélke­dőt, Ezen a versenyzőknek álta­lános politikai, ideológiai isme­reteik mellett he kall számolni az épülő húskombinátnak, az élelmiszer-gazdaságban betöl­tött szerepéről, a védnökségi munka eddigi eredményeiről és a további feladatokról. Szombaton, december 6-án a művelődési központban 17 csa­pat ötven tagja kezdte meg a vetélkedőt. Ott volt a zsűri­ben Csordás István, az MSZMP városi bizottságának munkatár­sa és Varga Imre, a KISZ me­gyei bizottságának munkatársa, aki megnyitotta a vetélkedőt. A több mint 3 órán át tartó versenyben szoros közdelem ala­kult ki és minimális előnnyel a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat központi KlSZ-alap- szervezete lett az első. A má­sodik helyet szerezte meg a gyulai KÖVIZIG brigádja, míg harmadik lett az ÁÉV segédüze­mének brigádja. A zsűri az első három helyezést elért csapatnak pénzjutalmat adott. Az operatív bizottság tervé­ben szerepel, hogy a jövőben hason16 jellegű vetélkedőket rendeznek mindazoknak a KISZ-alapszervezeteknek a be­vonásával, amelyek a húskom­binát építéséért védnökséget vállaltak 5 mzjusw& 1975, DECEMBER 9 Dr. Virág László átadja az első dijat Zsedényi Ferencnek (Bódis Miklós felvétel«)

Next

/
Thumbnails
Contents