Békés Megyei Népújság, 1975. december (30. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-06 / 286. szám

Pályaválasztási közlemények A Békés megyéi Pályaválasz­tási Tanácsadó Intézet a napók­ban adta ki „Időszerű pályavá­lasztási közlemények” című ki­adványának ez évi harmadik számát. Klampeczkl József né, az inté­zet munkatársa az újszerű szak­munkásképzésről tájékoztatja az általános iskolákat, de ír a kö­zépiskolát végzettek ilyen irá­nyú tanulásáról is. Nem csupán arról szerezhet tudomást az ol­vasó, hogy milyen pályára ké­szülhetnek fel a szakmunkás- képző intézetekben, hanem ar­ról is, hogy milyen kedvezmé­nyek, juttatások illetik meg a diákokat. A cikkek végén aján­lott kiadványokból még többet megtudhatnak az érdeklődők. Novak Pál, a megyei tanács munkaügyi osztályának csoport- vezetője a szakmunkástanulók 1375/76. évi beiskolázásáról több érdekes adatot közöl. Mint ír­ja, megyénkben a szakmunkás- képző intézetekbe jelentkezet­tek száma 418-cal kevesebb volt a tervezettnél, összesen mintegy í 100. Biztató ugyanakkor, hogy az előző évhez képest 12 száza­lékkal nőtt a jelentkezők szá­ma. A jövőben ezt az arányt kell növelni, s több figyelmet kell szentelni a nehezen beisko­lázható szakmák betöltésére. A kiadvány végén ár. Gácsér Józsefné és Selmeczi László, a Pályaválasztási Tanácsadó Inté­zet munkatársai a kollégiumok pálvaválasztási tevékenységéről, s a további tennivalókról szá­molnak be. A 4 számú előfizető Fél évszázad a rádió mellett A világ legtermészetesebb dol­gai közé tartozik, ha nálunk az általános iskolai tanulók szak­körökben ismerkednek a rádió­készítés és az elektrotechnika .titkaival. így van ez a békés­csabai úttörőház rádiós körénél U, ahol egy őszhajú férfi, Szé­kelyhídi Pál a szakkörvezető. Amikor a gyerekek a legmo­dernebb tranzisztoros készülé­kekkel barangolnak az éterhul­lámok birodalmában, a szakkör­vezetőnek gyakran eszébe jut, hogy nem volt mindig ilyen •egyszerű dolog a rádiózás. — Tizenöt éves gimnazista voltam, amikor Magyarországon először megszólalt a rádió — emlékezik Székelyhídi Pál. Már abban az időben nagyon érde­kekek a technikai dolgok, ezért szakkönyvek alapján elkezdtem egy kis fülhallgatós készüléket fabrikálni. Egy keménypapír hengerre pamutszigetelésű dró­tot tekercseltem, amelyen a gyerekmérleg karjához hasonlí­tó „csúszkával” kellett beállí­tani a hullámhosszt. A detektor egy galenitkristály volt, s bi­zony sokszor hosszú ideig kellett az érintkező tűvel ke­resgélni a kristály legérzéke­nyebb pontját. Egész családunk izgatottan leste a munkámat, és amikor először megszólalt a re­csegő kis masinám, mindenki csak azt akarta hallgatni. Na­gyon büszke voltam az ered­ményre, s azon nyomban kér­tem is a postától engedélyt a rádióhallgatásra. Emlékszem, én voltam Békéscsabán a 4. szá­mú előfizető. Kezdetben, a detektoros ve­vőkészülékek korában hatalmas antennákat kellett szerelni a háztetőkre. Ezek az égbenyúló póznák nagyon csalogatták a villámokat, ezért minden este műsorzárás után a stúdióból fi­gyelmeztették a hallgatókat: „Ne felejtsék el antennáikat le­földelni.” Később a forgókon­Az építőanyag-ipari munkásfiatalok szavalóversenyén Jövőre, József Attila születés­napján, április 11-én immár harmadik alkalommal látja ven­dégül a verset szerető munkás- fiatalokat Nógrád megye szék­helye, Salgótarján. Az országos döntőt — amelynek egyik kez­deményezője és fő szervezője a Szakszervezetek Országos Taná­csa — ilyenkor, a késő őszi és a kora téli hetekben szakmán­ként, szakszervezetenként, majd megyénként selejtezők és élő­döntők előzik meg. Vagy harmincán szorongtunk a békéscsabai Építők Művelődé­si Házának egyik szülőre szabott klubtermében az építőipari szakszervezethez tartozó üzemek és vállalatok megyei elődöntő­jén. A versenyre benevezett 22 szavaló közül tizenöten jöttek el. Legtöbbe« az Orosházi Üveg­gyárból, a gyulai bútorgyárból, a csabai 635-ös szakmunkás- képző iskolából. A tét: az itt legjobban szereplő három fia­tal részt vehet a december 16-í megyei döntőn. Először a kötelező verseket mondták el az ifjúmunkások: A békéscsabai MEZŐGÉP Vállalat kétegyházi gyáregységé felvételt hirdet: ESZTERGÁLYOS. GÉPLAKATOS, HEGESZTŐ SZAKMUNKÁSOK, valamint FÉRFI SEGÉDMUNKÁSOK felvételére. Fizetés: megegyezés szerint Jelentkezés: a személyzeti előadónál, munkanapokon délelőtt 8—12-ig. SZOT-díjas költők műveit, majd a szabadon választott verselt következtek. Legtöbben Pető­fit, József Attilát, Vácit mond­tak. A »űri döntését várva kis csoportokban beszélgettek a sza- valók. A „veteránok” — akik már tavaly és tavalyelőtt is részt vették ezen a versenyen, vagy másfajta országos vétóiké, dósén — vitték a szót. Élmé­nyekről, a versválásztás, az elő­adás „műhelytitkairól”, a zsű­rik módszereiről beszélgettek. Nem kellett sokat várni a zsűri döntésére. A megyei dön­tőn az építőanyag-ipart Szeveró. nyí János, Dunai Károly, Tuba Magdolna ás Kiss István kép­viselik. Négyen, mert a harma­dik—negyedik helyezett között nehéz lett volna igazságosan kü­lönbséget tenni. „A salgótarjáni vetélkedőnek ma már hagyományai vannak” — mondotta a zsűri elnöke. S ez a hagyomány leginkább ab­ban testesülhet meg, hegy mind többen és többen ismerkednek meg a költészettel, az irodalom­mal a munkásfiatalok közül. S ez az ismeretség tartóssá, egy életen át tartóvá mélyül­het, erősödhet. Ebben pedig a szakmunkásképző iskolák taná­rainak. az üzemek és válla'atok vezetőinek, a szakszervezeti mű­velődési házaknak nagy szere­pük ,van. A 22 benevezett szavaló kö­zül heten hiányoztak. Egy tá­volmaradt lányt kerestek. Isko­la társa jegyezte meg: az üzem­ből nem engedték el... N. Íl Egy brigád, három újítás a MEZŐGÉP-nél denzátoros készülék már moder­nebb típust jelentett. Székely­hídi Pál is elkészítette otthoná­ban a magyar rádiózás szinte valamennyi legújabb típusait. Egész életében csak egyetlen gyári készüléket vásárolt, s ma is annak a dobozát használja az újításaihoz. — Kisfizetésű köztisztviselő voltam, nem nagyon futotta költséges passziókra, ezért min­dent magam készítettem — mondja. — A rádió elhozta la­kásomba a világ híreit, felesé­gemmel sokat hallgattuk a könnyűmuzsikát, & később azon törtem a fejem, hogyan lehetne megőrizni az érdekesebb adá­sokat. Régen a rádiónál is viasz­lemezen rögzítették a hangokat, de ez nekem nagyon költséges lett volna. Szerkesztettem vi­szont egy olyan lemezvágó szer­kezetet, amely a kórházban fel­használt röntgenfilmekre véste a hangbarázdákat. Saját gyárt­mányú lemezjátszómmal hall­gattuk ennek az „ősmagnetofón­nak” a felvételeit. Nagyon sze­rettem táncolni, ezért házi le­meztáramban sok tánezenót tar­tottam. Később, a háború ide­jén felvettem az első légiriadó és Budapest bombázásának köz­vetítését. Ma is őrzöm azokat a lemezeket, amelyeket a magyar háborús bűnösök népbírósigi perének közvetítésékor készítet­tem. Tanítványai sokszor megcso­dálták már Székelyhídi Pál há­zilag gyártott lemezarchívumát. A gyerekek sókat tanulhatnak Pali bácsitól a szakkörben is. — Sok éve tanítom már a gyerekeket a rádiózásra, amióta pedig nyugdíjas vagyok, azóta ez a legfontosabb része az éle­temnek. A gyerekekkel közö­sen, játszva ismerkedünk az elektrotechnika világával, s alig vesszük észre, hogy már a bo­nyolult szerkezetekkel is köny- nyen boldogulunk. Ma, a tran­zisztorok, a bömbölő hangerő­sítők és a sztereó rádió korá­ban csak múzeumi tárgynak tű­nik az egykori detektoros ké­szülék. Mégis minden tanítvá­nyomat megismertetem a hajda­ni kristálydetektorok működésé­vel. Hiszen a technika világá­ban Is csak akkor gondolhatunk a jövőre, ha ismerjük a múl­tat Andódy Tibor Miért van Sarkadon diákújság? Mikor jő egy diáklap? Akkor, ha diákok diákoknak diákokról szólnak lapjain, E régi, számtalanszor elismé- talt hármat alapszabály akkor jut mindig eszembe, amikor úgy kéthavonként —- immár harma­dik éve — kezembe veszem a tarkadi Ady Endre Gimnázium, és Szakközépiskola Aáy-szemíe Című diáklapját. Azért, mert megyénkben ez az a diákújság, amely a fenti szabálynak leg­inkább megfelel. Volt idő, amikor felesleges­nek tartották, hogy az iskolák tanulói maguknak újságot csi­náljanak. Ma már minden ta­nár, iskolavezető természetesnek veszi a diákok törekvését. S ha nincs, annak leginkább pénz­hiány, vagy éppen „felelős szer- ’ kesztő"-hiány az oka. A nincs- okokra rácáfol a sarkadi KISZ és diákok lapjának megléte, Stencilezve, tehát egészen egy­szerű technikával készül. Gép­papír nagyságú. Mégis, minden írásán, minden Oldalán meglát­szik, hogy gondossággal, odafi­gyeléssel; szívvel szerkesztették- írták. A „főszerkesztője", a „■szerkesztő bizottság titkára” tanuló. Elmondásuk szerint nincs tanári lektorálás, a cen­zúrázást az olvasó diákok vég­zik el, ha nem jó a lap, feles­leges példányok maradnak a szekrényben... Csupán maguk­nak írják, saját dolgaikról? Igen. A válasz e helyeslő sza­vához azonban még néhány gon­dolatot kiegészítésül hozzá kell fűzni. Az is régi dolog, hogy jó diákújság csak akkor jelenhet meg, ha a manapság annyit emlegetett iskolai demokratiz­mus egészségben fejlődik. Ka az iskolában alkotó, pezsgő KISZ- élet van, ha a diák-tanár kap­csolat nem szűnik meg a tan­órák letelte után sem. Minder­re btzonyitik a sarkadi közép­iskolások megannyi magas szin­tű elismerése, s nem utolsósor­ban a szerény, de létében még­is oly jelentős Ady-szemle két­havonkénti megjelenése. (Nemest! A békéscsabai MEZŐGÉP Vál. Lelátnál & tavaszi termelési ta­nácskozáson Olyan határozat született, hogy a vállalat mű­szaki fejlesztését a szocialista brigádok az újítómozgalom fel­karolásával segítsék Akkor azt f vállalták a dolgozók, hogy bri- I A iv-bfcn láttuk: gádorként ebben az esztendőben S — ----------—— h árom újítást dolgoznák ki, tér-j IVK/íf ALf jesztenek elő jóváhagyásra, be- | ■ I» la 4# V# ill» nS 5*^­vezetésre. | Kis túlzással azt is mondhat­A vállalat vezetése anyagilag | nánk, hogy társadalmunk íeiki­is ösztönözte a kezdeményezést, ! ««“«*** <*«& ***** * , . ’ s címben említett — műsora, mely melynek eredményeként a mű-; december 2-án Jelentkezett az szakiak és a szocialista brigádok í évi utolsó adásával, a műsor­tagjai szoros kapcsolatra léptek \ vezető-szerktóztő Molnár Margit , , , »és munkatársai valóban időt és és az év eléjen kitűzött célt de- . fáradtságot nem kímélve „ered- cemberre teljesítették. A válla- ■ nek” az izgalmasabbnál izgál­latnál működő szocialista brigá- ! ^ébb térnék .nyomát»*, hogy : megkíséreljék kibontátní a szá­dok s—a újítással járultak s ban forgó esetek valóságos mag- hozzá a műszaki színvonal eme- s vát. Nincsenek könnyű helyzet­léséhez. AZ újítások elfogadása í Ré^hajlás néikül, azé­, ^ . ... i mélyre es beosztásra való te* és bevezetése jótékonyan hatott | kintet nélkül kell állást foglal- a vállalat költséggazdálkodása- : niuk, s lehetőség szerint úgy, m. A megtakarítás, illetve a s ^csendüljön * J* .. . . , „ ’ . , . S vore levonható tanulság ií, pre­termelékenyseg növelése folytán : venció azok részére, akik okul­hatnak a képernyőre került ese­a hozamérték — csak az újítá sokból — kétszeresére növeke-1 te*bíi~ ... . „ , , % Mert hiba dett az előző évinek. 1925. DECEMBER 6. Azonnali belépéssel felvételre keresitek vas-műszaki eladói képesítéssel rendelkező üzletszerzőt, eladó ezaksegédet, valamint gépírót, kezdő adminisztrátort ás raktári dolgozókat. Üzletszerzői munkakör betöltéséhez erkölcsi bizónyítvárty szükséges. 44 órás munkahét, szabad szombat Jelentkezés: VIDIA Kér. V, Kirendeltsége, Békéscsaba, Szerdahelyi út. volna azt hinni, hogy a demokratikus légkörrel csak Hódmezővásárhelyen, az • Alföldi Porcelángyárban volt » baj. a lényeges fejlődés ellené, s re, bizony még számottevők az ■ olyan jelenségek, melyek nem s a demokratikus légkör kíbontá* i sát segítik, hanem fékei annak. • Érdekes viszont felfigyelni ar- : ra, hogy mennyire finomodtak í a retorzió módszorei. Mert, ha : valaki a lényegre tapint netán, I szemébe még meg is köszönik | az őszinte bírálatot, de az idő í múlásával azt kell észrevennie, ! hogy „kiesik a kosárból”, „ki* j húzza a gyufái” — ahogy ezt : a hódmezővásárhelyi szocialista I brigád egyik tagja megfogal­mazta. Nem történt semmi „kü­lönösebb”, csak máról holnapra megfagy körülötte minden, a jutalömosztásból, a fizetéseme­lésből „kifelejtik”, hogy így bír­ják „jobb belátásra.” A tipiku­sát mutatta be azzal is ez a ri­port, hogy az ilyen jelenségek ellenére elsőként a párttagok­nak, a szocialista brigádok tag­jainak kell a küzdelmet felven­ni, ha , már egyszer az adott munkahely vezetése nem szerez tudomást — vagy nem akar tu­domást szerezni ezekről a visszásságokról. Vállalva persze ennek minden ódiumát, a fe­gyelmit, a felfüggesztést, a mun­kaügyi viták és tárgyalások ide­get őrlő kampányát. Mert ne­künk egyáltalán nem közömbös, hogy egy-egy vezető túlkapásai alapján egy szűkebb vagy tá* gabb kollektíva azt a véleményt alakítsa ki, hogy „ilyenek a ve­zetők.” Nem ilyenek, csak van­nak köztük ilyenek is, akik haj. lantosak elfelejteni vezetési po­litikánk alapkövetelményét, a szolgálatot! Idejében eszükbe kell juttatni, hogy a személyüknek szóló bizalom a politika képviseletének szóló bi­zalom, melytől távol áll minden­fajta kiskirálycekodás, s mely. nek egyik legfőbb feladata a demokratizmus további szélesí­tése. erősítése, megszabadítása a formaságoktól, s tartalommal való megtöltése az egyetemei eál szolgálatában. Szilárd Adást

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents