Békés Megyei Népújság, 1975. december (30. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-25 / 302. szám

) KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Képek Keszta Rozália gyulai tárlatáról Az emigráns fejedelem Lengyelországban A Rákóczi-jubileum éve elé A kuruc- vezérlő fe­jedelem, II. Rá­kóczi Ferenc szü­letésének 300. év­fordulójára készü­lünk. A hazafiság, * függetlenség és a társa­dalmi haladás ügyét egy­ségbe foglaló Rákóczi-sza- badságharc méltó idézésé­nek koordinálásán országos emlékbizottság fáradozik. Lapunk hasábjain még visszatérünk a történeti je­lentőségű jubileumra, ezút­tal a Rákóczi-história ol­vasóink előtt általában is­meretlen részleténél, a feje­delem Lengyelországban töltött keserves két événél időzünk. A kuruc szabadságharco­sok csillaga 1710. végén tel­jesen leáldozott. Rákóczi 1711. január 31-én a vajai kastélyban folytatott fegy­verszüneti tárgyalást Pálffy János császári generálissal, a teljhatalmú főoarancsnok- kal, de semmiféle garanciát nem kapott a bécsi, udvar jövőbeni alkotmányszegésé- vel szemben. A személye iránt kifejezett ajánlatok elfogadását pedig nem egyeztethette össze becsü­letérzésével. Mint egy or­szágos méretű szabadság- harc vezére nem maradha­tott idehaza szabadság nél­kül, ráadásul a császári „ke­gyelem” súlya alatt, ezért 1711; februárjában Lengyel- országba indult, hogy II. Ágost lengyel királlyal és a Lengyelországban tartóz­kodó I. Péter orosz cárral ta­nácskozzék a kurucok olda­lán történő beavatkozásuk érdekében. A lengyel—magyar határ­ról, Alsóvereckéről február 20-án kiáltványban fordult a szövetkezett rendekhez (az országgyűléshez). Tudat­ja, hogy külső segítséggel akarja folytatni a nemzet szabadságharcát és a jó bé­kekötéshez nyújtandó se­gítséget kívánja kieszközöl­ni. Nem bújdosóként indul Lengyelországba. Hozzávetőleg két-három- ezren mentek ki az ország­ból vele együtt; töredék­hadak, tábornokok a család­jukkal, a magyarországi szenátorok egy csooortia, a 120 főből álló nemesi udvari compánia, a fejedelem ud­vartartása. Az erdélyi sze­nátoroktól Rákóczi a hatá­ron búcsút vett, mert nem biztosíthatta őket, hogy gondoskodik róluk az ide­gen országban. A Keleti- Beszkidek északi lábainál fekvő Stryj várában márci­us 26—28-án fontos tanács­kozások mentek végbe. Rá­kóczi magyarországi hadai­nak főparancsnoka, Károlyi Sándor — aki időközben, március 14-én, Debrecenben letette a hűségesküt a csá­szári hadak főparancsnoka kezébe — és a fejedelem közvetlen tanácsadói itt fog­laltak állást a békepontok megtárgyalására, Husztra összehívandó kuruc rendi gyűlés (országgyűlés) ügyé­ben. Távozta után Károlyi nem Husztra, hanem Szat­máriba hívta össze a gyűlést. Rákóczi április 18-án szen­vedélyes hangú kiáltvány­ban marasztalja el a Stryj- ben őt még hűségéről bizto­sító Károlyit, nem ő tehet róla, hogy az idehaza idő­közben bekövetkezett maj- tényi fegyverletétel miatt ez lesz utolsó pátense Ma­gyarország lakosaihoz. A Habsburg császár, Jó­zsef, időközben bekövetke­zett halála új reményt ön­tött Rákócziba. Úgy fogta fel, hogy most Magyarorszá­gon törvényes államfő nél­küli állapot (interregnum) alakult ki, tehát a szatmári országgyűlésen elfogadott béke nem léphet életbe, ám de Eleonóra császárnő május 26-án megerősítette a békekötést. A béke gráciát ígért a kuruc vezetőknek, ha három héten belül lete­szik a hűségesküt. Rákóczi nem vállalta a hűségesküt, hanem a szabadságharc vesztésre álló ügyét az eu­rópai békekötés révén orosz és lengyel közvetítéssel re­mélte megoldani, hogy ti. a spanyol örökösödési és az északi háborúban szemben álló hatalmak a békekötés­be beleszövegezik a kuruc szabadságharc ügyét. Ezt remélte attól a tanácskozás­tól, amelyet a dél-lengvel- országi Jaroslaw környékén folytatott I. Péter orosz cár­ral és II. Ágost lengyel ki­rállyal 1711. június 4-e kö­rül. E tanácskozásokra Rá­kóczi a Beszkidek lengvel- országi lábánál fekvő wysocki birtokáról ment. Huny a Márta versei: Könyörgés Holdkörmű kézzel simogass, csillogó csillaggal melengess, add, az egyetlen hangot, rétemen egyetlen pipacsot, a hiányzó hangot megtaláljam. Cím nélkül Olyan, mint egy kedves álom, s ha felébredek, csukott szemmel megtalálom. „Rózsaszínben tűnt fel ne­kem, a cárak már régen ró­lam megalkotott véleménye, barátsága a legjobbat en­gedte reménylenem; min­denütt külső kitüntetéssel fogadtak Lengyelországnak mindenünnen egybesereglő mágnásai” — írja Rákóczi a cárral és a királlyal folyó találkozás körülményeiről. Azonban a lengyel és orosz pompával fűszerezett napok gyorsan elszálltak. Néhány nap múlva elindult a talál­kozó színhelyéről a lengyel király. Bercsényi, a szem­tanú leírása szerint a ki­rály indulása\ előtt úgy be­pálinkázott, hogy alig tud­ták hintájába tenni!... I. Pé­ter cár is kedvelte a magyar tokajit, akivel Rákóczi ki­itta megkeseredett remé­nyeinek búcsúpoharát. Itt, Dél-Lengyelországban tudta meg a fejedelem, hogy XIV. Lajos francia ki­rály diplomáciai futára sem hozott magával üzenetet I. Péter számára, amely Rá­kóczi és szabadságharcának ügyét beajánlotta volna. I. Péter a nemzetközi síkon történő pártfogolás helyett az Ukrajnában való letele­pedés lehetőségét kínálta fel Rákóczinak. A sikertelenségek hatására 1711. júliusában kezdett szétszéledni Rákóczi Len­gyelországba ment kíséreté­nek egy része — pl. ürügyet hangoztatva osont el tábo­rából udvarmestere, Ottlyk György —, de udvartartását csak hónapok múlva oszlat­ta fel. Kancellárja, Ráday Pál búcsúlevélben mondott búcsút, mert azok közé tar­tozott, aki' kegyelmet ka­pott a császártól. (Rákóczit, Bercsényit, Vayt, Eszterhá- zyt és Forgáchot a bécsi ud­var időközben kizárta a közkegyelemből.) Szeptember elején Rá­kóczi elhagyta Dél-Lengyel- országot és a Visztulán fel- hajózótt Varsóba, ahonnan rövid vendégeskedés után — ugyancsak a folyón — a Balti-tenger parti kikötő­be, Danzigba ment. Ügy vélte, hogy itt biztonságo­sabb helyen tartózkodik (egy merényletet már elkö­vetett ellene a bécsi udvar messze nyúló keze), más­részt a nemzetközi átjáró­ban nagyobb diplomáciai mozgáslehetőséget remélt. Újra találkozott Ifanzig vi­dékén a karlsbadi gyógyke­zelésről Pétervárra tartó I. Péter cárral és a porosz, il­letve a lengyel király mel­lett levő saját követeivel, de nem érhette el, hogy a koro­nás fők a kurucok ügyének az európai békekötésekbe foglalását megígérjék. A danzigi hónapokban Rákóczi levelezésének köz­ponti .témájává válik az anyagi gond, mert anyagi támogatója, a lengyel her­ceg, Sieniawska egyre szűk­markúbb lett hozzá. A ma­gatartásváltozás hátterében politika húzódik meg: a herceg francia-barátsága változóban volt, érzelmileg egyre inkább elhidegült a francia udvartól XIV. Lajos nagy hírének szürkületével. Néhány hónapig még nem eresztette szélnek udvarát; a fedezetet ezüstneműinek zálogba adása és a dél-len- gyelországi birtokának ela­dása útján biztosította, de nem húzhatta sokáig: 1712. április végén teljesedett be a döbbenet népes kíséretén, akikkel közölte Rákóczi el­bocsátásukat, s mindössze kb. 30 fŐ6 legszükségesebb személyzetét tartotta meg. Rákóczi az utcán ekkor már álruhában járt! Az emigráns fejedelem kíséretében tartózkodó Má- nyoki Adám festő („képíró”) ez időtájt festett Rákóczi- képe néz ránk az iskolai tankönyveinkből, a nemes­szőrme kucsmás, bársony­dolmányos, az aranygyapjas rend jelvényét viselő daliás alak, s közben alig hinnénk szemünknek, látván a poli­tikai kudarcokban és anya­gi csődben megpróbált emigráns bújdosót. Szánalmas Rákóczi távo­zása Danzigból a remény­sugárnak hitt XIV. Lajos Franciaországa felé. A meg­maradt szűkebb környezete elől is titkolva fogadott vi­torlást és szerzett angol út­levelet. Távozásának részle­teiről szóljon ő maga: „Már kíséretem különféle ürü­gyek alatt hajóra szállt, egyedül magam maradtam hátra három, oldalamon visszatartott , emberemmel (köztük Mikes Kelemen), várván a vitorlák felvoná­sára kedvező szelet; midőn erre valahára reményünk támadt, a külvárosban el­költendő vacsora ürügye alatt utazásomba beavatott barátaim kíséretében a partra mentem, és miután nekik búcsút mondva csó­nakra ültem, végre eljutot­tam a vasmacskákkal lekö-. tött hajóhoz.” Vay Ádámra várt a hálát­lan szerep, hogy közölje a Danzigban maradókkal: a fejedelem • „szolgálatban megtartja” őket, de ő maga elhajózott! ...Rákóczi vissza­hagyott tárgyait (zálogba- adásig) páter Kéry, a fran­cia követtel együtt tűz és betörés ellen biztos helyen zár alá teszi, s néhány na­pig a látszat kedvéért még egy gránátos őr áll szállása előtt. Dr. Virágh Ferenc Nemzedékek Portré Régi ház Gyulán

Next

/
Thumbnails
Contents