Békés Megyei Népújság, 1975. december (30. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-25 / 302. szám

Éoflf! a ÍT, BiéTis tértijén (TV,) Szocialista brigádok A kongresszusi oklevél kötelez A | ■■ rr f r rr könnyűfémmű milliárdja A brigád munka közben Egyre jobban látszik, meny­nyire „sokoldalú” anyag az alu­minium: formálni, ötvözni lehet szinte tetszés szerint s ezzel a legkorszerűbb ágazatok — hír­adástechnika, elektronika, mű­szeripar — legújabb, modern termékeihez nyújt alkalmas, ol­csó hazai nyersanyagot. Leg­újabban az építőipar és a jár­műipar is egyre szélesebb kör­ben használja. A magyar alumíniumipar ter­mékeinek felhasználása lendü­letesen növekszik: öt év alatt mintegy 60 százalékkal emel­kedett. A fejlődésnek — mint ismeret« — az 1962-ben meg­kötött magyar—szovjet tim­föld-alumínium egyezmény ké­pezi biztos alapját. Ennek ke­retében lassan már évi 300— 330 ezer tonna timföldet kohó- sítanak részünkre a volgográdi alumíniumkohók s az így nyert teljes mennyiség — 165 ezer tonna alumíniumtömb — a ma­gyar ipar feldolgozható nyers­anyagát adja. A felhasználási igények, illetve a feldolgozható mennyiség folytonos növekedé­se a hazai félgyártmány és készáru termelő kapacitások szinte állandó bővítését teszi szükségessé. Az alumínium félgyártmány­termelés hazai legnagyobb köz­pontja a Székesfehérvári Köny- nyűfémmű építése tulajdonkép­pen 15 éve szakadatlanul tart. A 60-as évek elején egy — az akkori színvonal szerint — kor­szerű présművet helyeztek üzembe. Ennek mai termelése 25 ezer tonna évenként A vi­lág mai alumíniumsajtoló tech­nikája azonban ma már előbbre tart s mert az egész magyar alu­míniumipar egyike legkorszerűbb ágazatainknak, valóban a nem­zetközi élvonalhoz tartozik, s ha meg akar ott maradni, ak­kor nem engedheti meg még egy kis mértékű lemaradás sem. Ezért, az alumíniumipar 15 éves központi fejlesztési programja keretében javában zajlik a fe­hérvári könnyűfémmű prés- üzemének korszerűsítése és bővítése. Ebnek befejezése Után az üzem évente 35 ezer tonna alumínium sajtolására lesz al­kalmas. A könnyűfémmű másik „kulcstechnológiája” — a sza­laghengerlés. A 60-as években gyorsan elavulttá vált a régi, csupán 2-3 méter hosszú táblá­kat készítő hengersor. Ekkor kezdték meg az új technika be­vezetését Fehérvárott: a szaka­szos hengerlés helyet a folyto­nos, a szalagszerű hengerlés meghonosítását. A IV. ötéves A világ legnagyobb növény­mag / gyűjteménye Leningrád- ban, az Össz-szövetségi Nö­vénytermesztési Kutatóintézet­ben található. Nemcsak muzeális ritkaság, hanem az újfajta mezőgazda- sági növények „élő” bázisa is. Ezért a KGST műszaki-tudomá­nyos tanácsa úgy döntött, hogy az intézet világviszonylatban ki­emelkedő gyűjteményét köz­ponti gén-banknak tekinti. A kollekció megőrzése bonyo­lult feladat, amelyet a magok 3—5 évenkénti újravetésével ol­danak meg. Ez azonban nehéz­kes módszer és szűkíti a tudo­mányos kutatások lehetőségeit. Ezért elhatározták, hogy a mag- kollekciót Leningrádból Ku- bányba, az Eszak-Kaukágus fon­tos gabonatermő vidékére köl­töztetik. A gyűjteményt befogadó új épület a leningrádi intézet leg­terv elős évében — 1951-ben — avatták a szélesszalag-henger- mű első lépcsőjét: ennek kapa­citása évi 60 ezer torma. A tervszakasz derekán már lát­szott — oly gyorsan növeke­dett az alumíniumot egyre job­ban megismerő és megkedvelő hazai iparban a kereslet —, hogy a korszerű hengerde bő­vítésével nem lehet várni. Az 1973. január elsejével kezdődött bővítés célja, hogy, a jelenlegi kapacitást 75 ezer tonnára emelje. A közel egymilliárdos költ­séggel létesülő, korszerű, új présmű és a szélesszalag-hen- germű II. lépcsőjének munká­ba állását eredetileg 1976 végé­re tervezték. A gyorsan növek­vő hazai és külföldi kereslet azonban Indokolta, hogy ez a program is bekerüljön a gyorsí­tott beruházások közé, s fél- háromnegyed évvel előbbre hozzák az indítást. A kül- és belföldi gépszállítók egyaránt hajlandók voltak a magyar be­ruházók segítségére sietni, az építőipari vállalatok alvállalko­zóival együtt úgyszintén, s mert a KISZ már korábban védnök­séget vállalt a beruházás felett, most a védnökség keretében újabb vállalásokkal sietett a ki­vitelezők segítségére. A legkorszerűbb alumínium­feldolgozó technika kerül most a fémműbe, amellyel az eddigi­eknél nemcsak több, hanem sokkal választékosabb és jobb minőségű termékeket szállíthat majd megrendelőinek. Megleoő, hogy 1955 és 1973 között öt­szörösére nőtt hazánkban az alumínium félgyártmány-terme­lés. 1973-ban már 110 ezer ton­nát tett kl. S ez a gyorsan nö­vekvő. nagy mennyiség mégsem elég. Biztató jelenség ez: hiszen emögött a magyar gépipar, tö- megcikkioar, építőipar, kábel­ipar fejlődése, termékeinek vál­tozása húzódik meg. A könnyűfémmű gyorsított fejlesztése, gyorsan bővíti az az ipar termékszerkezetének az értékesebb gyártmányok ará­nyát. Már pusztán azzal, hogy a bauxitnál 80-szor, 100-szor ér­tékesebb az alumínium félter­mék, és 120-szor— 150-szer a készáru. Az alumínium kész­árugyártás a tervek szerint a IV. ötéves terv utolsó évéhez képest 1980-ra 70—75 százalék- kai nő. 1985-re pedig két és fél­szeresére emelkedik, Így hatá­rozzuk meg, döntjük el mai be­ruházásainkkal és fejlesztő munkánkkal a magyar ipar hol­napi lehetőségeit és eredmé­nyességét. , Gerencsér Ferenc régibb állomásán, a Botanika ne­vű településen kapott helyet. Befejezésnél tart a burkolási és szerelési munkák, valamint a magok 10—15 éves — újravetés nélküli megőrzését lehetővé te­vő hőmérséklet-szabályozó be­rendezések beállítása. A föld alatti tárolóban az ellenőrzést teljes egészében autómatikus eszközökkel oldották meg. A hő­mérsékletet és a levegő pára- tartalmát különleges berende­zések segítségével szabályozzák. Az idén adják át új helyén a vetőmag-bankot, amely felbe­csülhetetlen segítséget nyújt a szakembereknek új, még na­gyobb hozamú búza, kukorica, rizs és más kultúrák létrehozá­sához. Több mint 400 000-féle magmintót őriznek a gén-bank­ban, de akár egymilliót is el tudnának helyezni. (BUDA- PREStí—APN) Az 1974-es évben a kongresz- szusí verseny első szakaszában elért kimagasló munkasikerek eredményeként a Békés megyei Állatforgalmi és Húsipari Vál­lalat, Zrínyi Ilonáról elnevezett szocialista brigádja elnyerte a kongresszusi oklevelet és a Vál­lalat Kiváló Brigádja címet. A vállalati ünnepségen Csatári Béla, az MSZMP megyei bizott­ságának titkára adta át az okle­velet és az azzal járó 70 ezer forint jutalmat. A brigád veze­tője Felek Jánosné: — Brigádunk másfél évtized­del ezelőtt alakult meg a töltő és bélelőkészítő dolgozóiból. Kezdetben főleg férfiak dolgoz­tak itt, majd később kezdett el­nőiesedni ez a foglalkozás. Most a 48 tagú brigádban mindössze két férfi dolgozik. Ezért is vá­lasztottunk nőt, névadóul. — Nem nehéz ez a munka a gyengébb nemnek? — Nem mondom, hogy köny- nyű, hiszen naponta 300 mázsa húskészítmény megy át a ke­zünkön. Ha a közelebb eső füs­tölőbe viszik az árut akkor bi­zony kézi erővel kell eltolni a kolbászszállító kocsit, amely­nek súlya 3 mázsa. De nem sok­kal könnyebb azoknak a nók­Közismertek ma már a mező- gazdaság termelési rendszerei­nek előnyei. Ezeket kamatoztat­ta az idén 7 ezer hektáros szán­tóján a szeghalmi Sárréti Tsz. Az ősszel betakarni ó nő vény ék rendre a tervezettnél magasabb termésátlaggal fizettek a rend­szerszerű technológiák szigorú betartásáért. A napraforgó 750 hektáron az előirányzott 13 és fél mázsával szemben 17 és fél mázsát ter­mett hektáronkénti átlagban. (Igaz a napraforgó teljes vetés- területe 1000 hektár volt, de 250 hektár termését a belvíz tette tönkre.) Hasonlóan szép termést adott az 1500 hektárnyi lucerna is. A szövetkezet lucernaszárítója, amelyet kétmillió forintból az idén fejlesztettek tovább, ebben az évben 750 vagon szárítmányt készít s ezzel a hasonló típusú szárítók átlagteljesítményét mintegy 25 százalékkal múlja felül. Ehhez egyébként az te­remtett alapot, hogy a füzes­gyarmati rendszerben termesz­tett lucerna hektáronkénti ter­mésátlaga a tervezett 50 má­zsát 21 mázsával haladta meg. A közös gazdaság harmadik fő növényét — a búzát — ezen az őszön, mintegy 2700 hektá­ron, már ugyancsak „Rendszer­nek a helyzete sem, akik az asz- tál mellett állják végig a mű­szakot a kolbászpározók és fel­szedők. Nincs cigarettaszünet, a gépek nem engedik a lazsálást. Szerencséi-« nem sok dohányos van közöttünk. Nemrég beszél­gettünk a vezetőiekéi arról, hogy jó lenne egy kis frissítő munkaközi tornát bevezetni, mert itt különösen a lábnak nagy az igénybevétele. — Miből, mennyit gyártanak naponta? — Legfőbb termékünk a gyu­lai kolbász, de ezenkívül itt ké­szül a csabai is és más egyéb töltelék áru is —- a párisi, az olaszfelvágott, a krinölin, a le­csókolbász, a virsli. — A mi feladatunk az egész megye ellá­tása ezekből a húskészítmények­ből. — Ml történt azóta, hogy át­vették a kitüntetést? — Említettem már, hogy itt nem lehet „kiengedni”, a gép nem engedi. Itt szalagszerű ter­melés folyik. Ez évben 320 va­gon gyulai és csabai készítése a tervünk, de szeretnénk ezt né­hány vagonnal „megtoldani”. Ebből a mennyiségből 240 va­gonnal külországokba kerül, ezért a mennyiségi követeimé­ben” vetették. Az őszi vetés, szántás és betakarítás volt egyébként az első igazi közös erőpróbája az ebben az évben egyesült szeghalmi tsz-eknek. Hogy az erőpróba a növényter­mesztésben jól sikerült azt nem­csak a terven felüli termésát­lagok bizonyítják, hanem a kampánymunkák előirányzott­nál gyorsabb és pontosabb be­fejezése is. A jó munkaszervezést példáz­za a szövetkezet John Deere traktorának ez évi teljesítmé­nye is. Az eddigi tapasztalatok alapján évi 2300 üzemórában már megfelelő ennek a gépnek a kihasználtsága. A Sárréti Tsz- ben ugyanakkor a John Deere traktor napi három műszakkal összesen 3 ezer órát dolgozott ebbén az esztendőben. A három fő növény mellett a tsz természetesen egyéb, a vetésszerkezetbe jól illeszkedő, a növénytermesztés árbevételeit jól kiegészítő kultúrák termesz­tésével is foglalkozik. Ezek kö­zül első helyen említhetjük az idén 450 hektáron vetett rep­cét és a 260 hektáron nagy nye­reséggel termesztett szóját. Az lltóhbi növény a jövő évben már hatszáz hektáron ad ter­mést a szeghalmi tsz-ben. k. e. r. nyék mellett, nagyon kell ügyel­ni a minőségre is. A gyulai és csabai jór hírnevet vívott ki magának — szerénytelenség nélkül mondhatom — szerte a világon és a brigád egyik leg­fontosabb feladatának tekinti, hogy a minőségen csorba ne es­sék. Jó dolognak tartjuk azt, hogy negyedévenként értékelik munkánkat a vállalások teljesí- sítését, s így mindig tudjuk, ho­gyan állunk. — Ide illik * kérdés, mit gon­dol: hogyan fognak szerepelni a második szakaszban? — Nagyon bízom abban, hogy jól. Konkrét vállalásokat tét­tünk, igy ezeket aránylag köny- nyű értékelni. Mi, magunk is jobban tudjuk követni,, hogy ezekből mi valósult meg, miben maradtunk le. Hogy mire ala­pozom ezt a derűlátást? Többet termelünk, mint az előző év- ben, jóval több társadalmi mun­kát vállaltunk és végeztünk, és a többi pontokat is túlteljesítet­tük. Úgy hisszük, ennek kell Is, hogy eredménye legyen. A ki­tüntetés birtokában a vezetők is jobban figyeltek ránk, többet segítettek. Mi is érezzük, hogy a kongresszusi oklevél még jobb, lelkiismeretesebb munká­ra kötelez. Nagyon jól esett an­nak idején az erkölcsi elismerés mellett a komoly anyagi jutta­tás is, amit differenciáltan osz­tottunk el, de így is 1500—2000 forint jutott egy-egy tagra. — A termelésen túl hogyan él a brigád? — Úgy érzem nálunk, nem frázis a „szocialista módon él­ni” elv. Még a nyáron rendez­tünk egy közös kirándulást Egerbe. Ezen 38 brigádtag vett részt. Nemcsak azért megyünk el véradásra, mert ez a vállalás egyik pontja, hanem azérb mert ezzel embertársunkon segítünk. Általános és középiskolában öten járnak a brigádból tanulni. A névnapokat is közösen ünnepel­jük, amelyen 15—20-an ve­szünk részt. A brigád tagjai közül sokan vásároltak színház- bérletet. Többen tevékenyked­nek a KISZ-ben, a szakszerve­zetben és a nőtanácsban vala­milyen megbízatással. Részt ve­szünk a vállalatnál tartott TIT- előadásokon. Nem hiányzik a brigád a szabad pártnapokról és a szakszervezeti gyűlésekről sem. Jelenleg öt párttagunk van. Remélem, mondja moso­lyogva — ez a szám jövőre nőni fog, én is kértem felvételemet. — Hogy mért éppen rám sza­vaztok, amikor brigádvezetőt választottak? Nem tudnám megmondani. Nem vagyok sem a legfiatalabb, sem a legidő­sebb a brigádban. Még azt sem' mondhatom, hogy azért, mert nekem van a legtöbb is­kolám. Talán mert már 13 éve dolgozom itt és min­dig igyekéztem, hogv a legtöb­bet, a legjobbat nyújtsam, ami tőlem telik. A Zrínyi Ilona Szocialista Bri­gád, egy a vállalatnál tevékeny­kedő 35 brigád közül. Mint csepoben a, tenger, ez az egy brigád is jól tükrözi azt a folya­matot, ami az emberekben kis közösségben végbemegy a fej­lett szocialista társada'om épí­tése közben. Jól dolgozni, ta­nulni, tartalmasán élni ez a cél­kitűzésük és ennek szeretnének minél jobban megfelelni. Ez is egyik jellemvonása a szocialis­ta embertípusnak. S ha ezt nem is mondta ki ilyen egyértel­műen Felek Jánosné. a brigád eddigi tevékenységéből erre le­het következtetni. Igaz, erre a nehéz, becsületes munkával megszerzett kong­resszusi oklevél is kötelezi a Zrínyi Ilona brigádot. Béla Ottó V 1975. DECEMBER 25. Költözik a gén-bank Szeghalmi Sárréti Tsst Sikereket hozott az iparszerű növénytermesztés

Next

/
Thumbnails
Contents